46. FINAL

Boldogan keltem fel reggel. Kate még mindig mélyen aludt karjaim között. Semmi kedvem nem volt ott hagyni őt, ezért visszafeküdtem, fejemet nyakba fúrtam és így pihentem.

Úgy tíz perc múlva kezdett el mocorogni, majd felém nézett. Elmosolyodott, ahogyan álmos szemeit dörzsölte. Oldalára fordult, így nagyon közel voltunk egymáshoz.

- Jó reggelt szerelmem. –suttogtam lágyan.

- Neked is. Olyan jó volt tegnap.

- Szerintem is. Ez a hely mindig a legjobbat hozza ki belőlünk. Gondoljunk csak vissza az egy évvel ezelőtti dolgokra. –kuncogtam.

- Az biztos, hogy nem egy átlagos történetünk van. –nevetett ő is. Ekkor nyitódott ki az ajtó és jött be Seungri, Tabi és Taeyang.

- Hogy aludt a mi kis szerelmes párocskánk? –kérdezte rapper társam mosolyogva.

- Jó kis éjszakátok volt mi? –nevetett maknae.

- Oké fiúk, menjetek ki! –fordultam a hátamra. Kate csak nevetett mellettem. Indulni akartak, mikor hirtelen Seungri jött vissza egyedül.

- Rajtatok nincsen ruha? –kérdezte csillogó szemekkel.

- Maknae tűnés! –mondtam határozottan, mire röhögve kiszaladt. Magamhoz húztam az angyalomat és feküdtünk még egy kicsit. Ujjaival mellkasomon játszadozott.

Lassan felöltöztünk, elkészültünk, aztán lementünk a többiekhez. Mindenki gratulált az évfordulónkhoz, majd megköszöntük Jeremy-éknek az egészet.

Délelőtt lementünk a partra. Kint feküdtem Teddy-vel és Seven-nel, míg Kate-et figyeltem, ahogyan a vízben van. Komolyan mondom, hogy a legtökéletesebb lány a világon.

Pár lánnyal jött ki a vízből és megindult felém. Ahogy leült mellém egy kisebb csókot váltottunk. Megtörölte magát és pihent egy kicsit velünk.

Úgy egy óra múlva már mindenki ott ült körülöttünk és beszélgettünk, élveztük a szabadságot.

Egyik kezemmel magamhoz húztam a szerelmemet, ő átölelte a mellkasomat, fejét a vállamhoz tette és így feküdtünk a napozóágyon.

Most éreztem igazán boldognak magamat. Élvezem, ami most velem történik. És ehhez kellett Kate is. Nem tudnék nélküle élni és nem is fogok.

Meg vannak azok az emberek, akik boldoggá tesznek, és akik elfogadnak olyannak, amilyen vagyok. Akik nem akarnak megváltoztatni.

Ezeken gondolkoztam, míg a teraszon álltam és néztem a partot az éjszakában. Mindenki lent volt a homokban és a tűzijátékot figyelte. Én is lesétáltam hozzájuk, az angyalom mögé osontam, átkaroltam a derekát, szorosan hozzásimultam. Fejemet vállára helyeztem és így csodáltuk a fénylő műsort. Kezét az én kezeimre tette, fejét a fejemnek hajtotta.

- Szeretlek Kate. –mondtam tiszta szívemből a szerelmemnek.

- Én is szeretlek Jiyong.

Felém fordította a fejét és egy mély, érzéki csókot váltottunk. Aztán tovább néztük a tűzijátékot és együtt szórakoztunk a többiekkel. Így telet a mi kis vakációnk. És ez a története annak, hogy megismertem életem szerelmét.

45. Évforduló

Egész délelőtt a parton voltunk. Röplabdáztunk, fürödtünk, pihentünk. Bementünk megebédelni, majd a lányok elrabolták Kate-et.

- Oké, valaki mondja el, mi folyik itt! –mondtam türelmetlenül.

- Nyugodj meg, semmi rosszat nem teszünk vele. Téged is mindjárt elvisznek, később majd látjátok egymást. –lökdösött le Chaerin az emeletről. A lépcsőalján a fiúkkal találtam szemben magamat. Kérdőn néztem rájuk, mire a kezembe nyomtak egy felest.

- Idd meg! Már mi is lehúztunk eggyel. –mondta Seven. Úgy tettem, ahogyan mondták és megittam a színes italt.

- Mi történik? És miért nem láthatom? –kérdeztem tőlük.

- Ez is a terv része. Most szépen elmész és letusolsz! –mutatott Jeremy a fürdő felé. Értetlenül sétáltam a szoba fel. Végül úgy döntöttem azt csinálom, amit mondanak. Úgysincs más választásom. Lefürödtem, azzal a tusfürdőmmel, ami Kate kedvence volt.

Elmentem öltözni. Egy sötét farmert választottam, fehér inggel, mert tudtam, hogy Kate ezt szereti. Persze a kiegészítőket nem hagytam el. Miután mindennel végeztem, megnéztem magamat a tükörben. Elégedett voltam és reméltem az angyalomnak is tetszeni fog.

Mire végeztem, pont bejött Tabi és Jeremy. Nagyon mosolyogtak valamin.

- Jól nézel ki tesó. –mondták elismerőn.

- Kösz, de most már mondjatok valamit! Mit terveztek?

Leültettek az ágyra, majd mesélni kezdtek. Tetszett, nagyon tetszett. El sem hiszem, hogy ilyeneket összehoztak csak nekünk. Úgy érzem, jól fog telni az esténk.

Miután mindenbe beavattak, elindultunk a földszintre. Kimentem a helyszínre és ott vártam Kate-et. Kicsit ideges voltam, hogy mit fog gondolni, idegességemben járkálni kezdtem, majd csak arra lettem figyelmes, hogy Kate közeledik felém.

Egy gyönyörű fehér ruha volt rajta. Szépen simult a testéhez és egy vékonyabb anyag borította az egyik vállát, ami pántként szolgált. Haja ugyanarra az oldalra volt seperve. Mosolyogva nézett engem, míg jött felém. Úgy nézett ki, mint egy angyal. Az én angyalom.

- Úristen gyönyörű vagy. –tátottam el a számat.

- Köszönöm, te is nagyon jól nézel ki. –harapott az alsó ajkába. Váltottunk egy gyors kis csókocskát, majd helyet foglaltunk. Ugyanis a szikláknál voltunk. Egy kis megterített asztalka, hangulatos díszítéssel. Nagyon tetszett, mert meghitt volt, mégis romantikus. És hát itt kezdődött minden. Jobb helyen nem is tölthettük volna az évfordulónkat.

Beszélgetni kezdtünk, mikor Taeyang és Seungri jelent meg pincérnek öltözve.

- Köszöntjük a vendégeket. –hajoltak meg. Nem bírtuk ki így hatalmas nevetésben törtünk ki.

- Ez kinek az ötlete volt? –kérdezte Kate nevetve.

- Szeretnék tálalni az első fogást. –mondták, majd elmentek, de pár pillanat múlva már az étellel a kezükben jöttek vissza. Elénk rakták az előételt. Nagyon finom volt. Így mentünk végig az egész étrenden. Miután kihozták a desszertet is, bementek a fiúk a házba, hogy egyedül lehessünk. Megfogtam Kate kezét és a parthoz vezettem. Leültünk a homokba, mellénk raktam a desszertünket. Átkaroltam a derekát, félig az én mellkasomnak dőlt. Fejünket szorosan egymáshoz tartottam.

- Annyira jó veled lenni. –mondta a vizet nézve.

- Igen, nekem is jó veled. Annyira szeretlek Kate. El sem tudom mondani mennyire.

- Én is szeretlek Jiyong, mindennél jobban. –nézett rám és egy lágy érzéki csókot váltottunk. Már sötét volt, de a fáklyák világítottak. Bent már mindenki aludt.

Egy kis csókolózás után, felkaptam karjaimba és elindultam vele a ház felé. Közben a nyakamat kezdte elhalmozni pici puszikkal, amikbe belehümmögtem.

Bementünk a szobánkba, letettem az ágyra óvatosan és lassan ráfeküdtem. Most nem akartunk vadulni, nem akartuk elkapkodni, csak élvezni. Szenvedélyesen kezdtem el csókolni puha ajkait. Kezével kicsatolta az övemet és kigombolta a nadrágomat. Megfogtam a ruháját és lehúztam róla. Visszafeküdtem rá és a nyakára tértem át. Kezemmel megemeltem a lapockáit, így sokkal jobban hozzáfértem a lényeghez. Nagyokat sóhajtott közben. Mellkasa szorosan az én mellkasomhoz nyomódott. Visszatértem ajkaira. Felültem, de a csókot nem szakítottuk meg. Kezeivel kigombolta az ingemet és érzékien lehúzta rólam, miközben végigsimított a felsőtestemen. Nyögtem egy kisebbet, erre a mozdulatra.

- Imádom, ha fehér ingbe vagy. –kezdte el puszilgatni a mellkasomat.

Levettem róla a melltartóját és a bugyiját is. Egyre lentebb kezdtem el kényeztetni ajkaimmal. Lassan rólam is lekerültek a ruhadarabok. Szétnyitottam lábait, kényelmesen elhelyezkedtem és egy határozott mozdulattal hatoltam belé.

- Hmm Jiyong –vetette hátra a fejét.

Közepes tempóban kezdtem el mozogni. Időként kihúztam belőle férfiasságomat, majd újból belé helyeztem, ezzel is elhúzva az orgazmusunkat.

Vagy egy óráig csináltuk ezt, de nem bírtunk betelni az érzéssel. A végére már folyamatos tempóban mozgattam a csípőmet. Izmai megfeszültek, háta elemelkedett az ágytól, körmeit a hátamba véste. Szinte egyszerre élveztünk el, miközben hangosan nyögtünk.

- Jihh ahh Jiyong –nyögte kéjesen.

- Ohh Kate igeen ahh –nyögtem én is élvezettel. Kellett egy kis idő, amíg teljesen lenyugodtunk. Magunkra húztam a takarót és úgy, ahogy voltunk aludtunk el kis kifli, nagy kifli pózban. Nagyokat szippantottam bódító illatából.

- Boldog évfordulót Ji. –mormogta álmosan.

- Boldog évfordulót szerelmem.

44. Ahol az egész elkezdődött

Már úton vagyunk. Felvettük a fiúkat és így megyünk hatan egy kocsiban. Daesung vezet, mellette ül Taeyang, mi pedig a kisbuszban hátul. Kate-tel végig összebújva ülünk és nevetünk a srácokkal. A maknae-nak támad egy ötlete, hogy énekeljünk. Be is kapcsolnak egy számot, amit közösen dalolunk el. A következő egy angol szám. Ismerjük, de kívülről nem tudjuk a szövegét. Mivel Kate folyékonyan beszél angolul, így ő egyedül énekli el az egész számot. Mindenki tátott szájjal figyelte. A végén szégyenlősen elmosolyodott és mellkasomba fúrta a fejét. Olyan édes volt, hogy legszívesebben itt helyben letámadtam volna.

- Fantasztikus hangod van. –mondta Taeyang.

- Biztos fotósnak kellett volna menned édes? –kérdeztem kuncogva.

- Az éneklést meghagynom neked. –nézett fel rám, majd egy édes kis csókocskát váltottunk.

- Forrósodik a levegő. –őrjöngött Seungri. Nevetve váltunk el, majd folytattuk az utat.

Úgy egy óra múlva meg is érkeztünk. Boldogan szálltunk ki a kocsiból, majd megláttunk még két autót. Ahogy beértünk a házba, hatalmas ujjongás fogadott minket.

- Újra együtt a régi csapat! –ordították. Mindenki üdvözölt mindenkit. Nyár van, így újra eljöttünk arra a helyre, ahol minden kezdődött. Ahol beleszerettem ebbe a tökéletes lányba. Ahol eldöntöttem, hogy nekem ő kell. Csak a mi kis csapatunk volt még itt. A többiek csak két nap múlva jönnek. Olyan jó itt lenni.

Miután túl léptünk a köszöntéseken, kiültünk a hátsókertbe beszélgetni. Ugyanúgy, mint anno Kate mellém ült. Annyi különbséggel, hogy végig magamhoz húztam és már nyugodtan kimutathattam az érzéseimet iránta, ami fantasztikus érzés. Történeteket mesélgettünk, hogy kivel mi történt ezalatt az egy év alatt. Egy éve. Egy éve kezdődött minden közöttünk. Azóta mennyi mindenen átmentünk. Holnap lesz az évfordulónk. Egy éve hivatalosan is együtt leszünk. Meghatott ez a tudat és még jobban magamhoz húztam az én angyalomat. Simogatni kezdtem a lábait. Nekem háttal ült és neki volt dőlve a mellkasomnak. Felhúztam a lábaimat, aminek az övéit simította és így ült közöttük. Ahogy megérezte a simogatásaimat, fejét nekinyomta a vállamnak. Ez a többieknek is feltűnt.

- Akkor halljuk, mi is van a mi kis szerelmes párocskánkkal? –nézett ránk mosolyogva Jeremy. Mindenki kíváncsian felénk fordította a fejét.

- Semmi különös. A legnagyobb rendben van mi. –mondtam nyugodtan, majd megpusziltam az arcát. Olyan aranyos mosolygott. Tudtam, hogy a többiek többet akarnak.

- Ennyivel nem elégszünk meg. Kérünk még sztorikat, de először is egy mély és szenvedélyes csókot. –csillant fel Jeremy szeme. Megfogtam Kate állát, felemeltem a fejét és ajkaira tapadtam. Édes és lomha táncot jártak nyelveink azt hiszem a többiek megkapták, amit akartak. Elvált az ajkaimtól, de mielőtt visszafordult volna, egy kis puszit nyomott ajkaimra.

- El sem hiszem, hogy így egymásra találtatok. Ez annyira szép. –mondta Chaerin.

- Tényleg. Emlékszem még, hogy miket műveltetek itt egy éve. –emlékezett vissza Seven.

- Nektek nem holnap lesz az évfordulótok? –nézett ránk kérdőn Kate bátyja.

- De igen. –válaszolta az angyalom.

- Azta gyerekek. Én nagyon örülök nektek. –mondta kedvesen, amit mindenki követett.

- Köszönjük.

Nagyon kellemesen telt az esténk. Olyan jó volt végre velük lenni. Késő estig csak meséltünk egymásnak, közben rendeltünk vacsorát, iszogattunk. Aztán mindenki elindult a szobájába. Kate-tel volt egy külön szobánk. Nem aludtunk egyből, kicsit élveztük még egymás társaságát.

Reggel hamarabb felkeltem, mint ő. Kimentem a konyhába, ahol a férfirészleg már rég kávézgatott. Leültem hozzájuk egy bögrével a kezemben.

- Készültél valamivel mára? –kérdezte Tabi.

- Igen, de pontosan még nem döntöttem semmi mellett. –adtam meg az egyszerű választ.

- Az az igazság, hogy mi terveztünk valamit. Majd szépen megtudtok mindent, de előre nem árulunk el semmit. –nézett rám sunyi mosollyal Jeremy.

- Mire készültök? –kérdeztem gyanakodva.

- Mindent a maga idejében. De most mesélj! Mi van veletek? –váltott gyorsan témát.

- Minden a legnagyobb rendben. Mindennél jobban szeretem őt, nincs másra szükségem.

- Te tényleg megtaláltad az igazit. –mondta Seven.

- Igen. Az biztos, hogy ő az. –mosolyodtam el.

- Akkor most már családtagok vagyunk? –nézett rám kíváncsian Jeremy.

- Megbeszéltük, hogy nem kapkodjuk el ezt az egészet. Úgyis tudjuk, hogy együtt leszünk egy életre. Várunk még egy kicsit a gyűrűvel, de készülhetsz.

- Gratulálok Jiyong. Komolyan, gratulálok. –ölelt meg.

Pár perc múlva megjelentek a lányok is. Kate egyből hozzám jött és mellkasomba bújt.

Beszélgettünk még egy kicsit, majd hirtelen Kate a fülembe suttogott valamit.

- Elmegyek fürdeni. Nem jössz?

Válaszként csak alsó ajkamba haraptam, amiből tudta, hogy megyek. Megfogtam a kezét és elindultunk az emeletre.

- Hova sietnek a fiatalok? –szóltak utánunk.

- Mindjárt jövünk. –mondtam egyszerűen. Bár tudták, hogy mi lesz.

- A parton leszünk. Sokáig ne húzzátok!

- Nem fogjuk. –mondtam nevetve, amin Kate is kuncogni kezdett.

- Kérlek, azért csak a kishúgomról van szó. –szólalt meg Jeremy, hogy álljunk le.

- Ugyan már, ezek ketten szörnyűek, ha együtt vannak. –nevetett Tabi.

- Úgy megnézném, miket műveltek, ha ketten vagytok. –gondolkozott el Seungri.

- Akkor mi most megyünk, mielőtt szétszedtek minket. –mondtam és gyorsan eltűntünk a lépcsőn. Imádtam ezeket az embereket, de azt a bizonyos személyt még jobban, akit a zuhany alatt csókolok. De ma van az évfordulónk, ma nem fogom vissza magamat. Kíváncsi vagyok mit szerveztek a többiek. Kicsit félek, mert ismerem mennyire nagy a szervezőképességük.

43. Hirtelen vágyak

- Ki volt ez Jiyong? –kérdezte kimérten.

- Kijönnél velem? Nem szeretném itt elmondani. –elindultam a klub elé, ő is követett. Arrébb sétáltunk egy kicsit, majd nehezen nekikezdtem.

- Miután elmentél, rá egy hónapra felvittem ezt a csajt magamhoz. Felejteni akartam, azt hittem segít, de tévedtem. Ne haragudj. –hajtottam le a fejemet.

Közelebb lépett hozzám és szorosan átölelt. Meglepődtem, hirtelen nem is viszonoztam.

- Nem haragszol? –kérdeztem ledöbbenve.

- Hogy haragudnék? Jiyong akkor nem voltunk együtt, nem mondom meg, mit csinálj. Még mindig utálom magamat azok miatt, amiket a fejedhez vágtam. Hogy haragudnék? Nem esik jól, de nem haragszok. –simogatta az arcomat. Mosolyogva tapadtam édes ajkaira.

- Köszönöm Kate. –suttogtam a szájába. Annyira beindultam tőle, hogy elvesztettem az eszemet és húzni kezdtem magammal.

- Ji, hova megyünk? –kérdezte ijedten, míg húztam.

- Akarlak, most azonnal. –daráltam.

Elértük a kocsimat, gyorsan bepattantunk majd, mint egy őrült, úgy kezdtem el vezetni.  Kezemmel combját kezdtem el simogatni.

- Mi ez a hirtelen vágy? –kérdezte kuncogva.

- Mindig kívánlak, de most nem bírok magammal. –vezettem gyorsan.

- Én is kívánlak Jiyong. –mondta kéjesen. Több sem kellett. Lehúzódtam az útról egy kisebb lejárón. Ezzel a mondatával vesztettem el végleg az eszemet.

- Mit csinálunk itt? –kérdezte értetlenül.

- Szeretkezni fogunk. –mondtam egyszerűen, majd áthúztam az ölembe. Hátrébb toltam az ülést, hogy kényelmesebben elférjünk. Vadul kezdtem el csókolni, míg oldalát markolásztam. Szerencsére csak egy kis ruha volt rajta, amit azonnal felhúztam.

- Ji-jiyong, biztos itt akarod? –szakadt el nehezen tőlem.

- Igen. –tértem át nyakára. Harapdálni, nyalogatni kezdtem.

- De bárki megláthat.

- Sötét van és erre alig járnak. Kate, én nem bírom ki hazáig. –néztem a szemébe.

- Nem tudom Ji.

Fogtam magam és végig nyaltam a kulcscsontjától az álláig. Nagyot sóhajtott, majd rám nézett.

- Ahh Jiyong, csináld. –nyögte, majd ajkaimra tapadt. Tudtam, hogy ez be fog válni nála. Keze letévedt a nadrágomra és bontogatni kezdte. Egy ing volt rajtam, amit széttépett és mellkasomat kezdte el simogatni. Már ennyitől beindultam, amit meg is érzett. Egy elég szép dudor jelent meg a nadrágom alatt. Lentebb húzta az alsómat és elővette a már teljesen merev férfiasságomat. Lehúztam a bugyiját és azonnal ráült.

- Ohh Jiyong. –hajtotta hátra a fejét.

- Imádlak Kate. –közepes tempóban kezdte el mozgatni a csípőjét, amit gyorsan megunt és így gyorsított. Közben éhes csókokat váltottunk és felváltva nyögtünk. Régen éreztem ekkora vágyat magamban. Most annyira akartam őt, hogy azt el sem tudom mondani. Nem igen volt más lány, aki ilyen élvezetet váltott ki belőlem. Egyre hangosabbakat nyögtünk, ahogyan éreztük a végét. Megfogtam a csípőjét és minden egyes mozdulatnál tövig rányomtam a tagomra.

- Úristen Jihh, igen.

- Mindjárt édes ohh, ez az ahh. –pár pillanat múlva remegni kezdett és hatalmasat élvezett, amit én is követtem. Nagyokat nyögtünk és sűrűn lihegtünk. Fáradtan borult vállamra, én pedig a hátát kezdtem simogatni. Már teljesen lenyugodtunk, de nem mozdultunk.

- Szeretlek kicsim, nagyon. –suttogtam a fülébe.

- Én is téged. –mormogta a nyakamba. Lassan felemelte a fejét és rám nézett.

- Ez jó volt. –kuncogtam.

- Igen, szerintem is. –nevetett ő is. Visszahúzta a bugyiját, majd mellém ült a helyére. Én is felöltöztem. Mielőtt elindultunk volna, megfogtam a kezét, összekulcsoltam az ujjainkat. Meglepődve nézett rám, majd angyalian elmosolyodott. Nem volt messze a házunk.Fent szorosan összebújtunk és így aludtunk el.

Azóta teltek, múltak a hónapok. Újra nyár van, mi pedig jobban szeretjük egymást, mint valaha. Kate azóta bemutatott a szüleinek, akik kedvesen fogadtak engem. Én is bemutattam az én kis angyalomat a családomnak. Mindenki nagyon rokonszenvesnek találta, bár tudtam, hogy ilyen véleményen lesznek. Kinek nem tetszene ez a lány?

Lassan egy éve vagyunk együtt. Meg sem tudom mondani, mikor volt utoljára ilyen komoly kapcsolatom. Remekül érzem magam vele. Ő az a lány, akivel el tudom képzelni az életemet. Hogy gyerekeink születnek, ő lesz a feleségem. Otthon mindig finom vacsorával vár, és hogy a gyerekeink boldogan szaladnak felénk.

Jó, lehet kicsit előre ugrottam az időben. Meg akarom kérni a kezét és meg is fogom. De várok vele. Úgyis tudjuk, hogy együtt leszünk egész életünkben. Ő is azt mondta, hogy ne rohanjunk bele az ilyen dolgokba a munkánk miatt is, meg még fiatalok vagyunk.

- Kicsim, nem lesz egy kicsit sok ruha? –kérdeztem tőle, mikor megláttam bőszen csomagolni.

- Nem, ez még kevés is. De nem hiszem, hogy ezt annak az embernek kéne magyaráznom, aki egy született divatmegszállott. –jött közelebb és simult hozzám. Kezeimet átfontam a derekán, arcunkat pár centi választotta el. Még mindig ugyanúgy kívánom, mint az elején.

- Téged sem kell félteni. –mosolyogtam. Igen, mindketten megőrülünk a divatért.

- Olyan jó lesz végre egy kicsit pihenni és kikapcsolódni. –sóhajtott.

- Igen, én is nagyon várom már. –csókoltam meg érzékien.

42. Ki volt ez?

Hosszú percekig álltunk az ajtómban és faltuk egymást. A végén ő tolt el magától.

- Hiányoztál Jiyong, nagyon. És kérlek ne haragudj, azokért a hazugságok miatt. Esküszöm, hogy nem akartam. –hajtotta le a fejét.

- Ha te meg tudsz nekem bocsájtani, akkor én is neked. –emeltem fel az állánál.

- Szeretlek Jiyong. –karolta át a nyakamat.

- Én is Kate.

Behúztam a házba, hogy ne a folyosón álljunk. Levette a cipőjét, a kabátját és én egyenesen a hálóba húztam. Lefektettem az ágyra és fölé másztam.

Csókolgatni kezdtem ajkait, állát, nyakát. Kezem felsője alá csúszott, ekkor állított le.

- Jiyong, kérlek ezt ne. –fogta meg a kezemet.

- Miért édesem? –néztem rá értetlenül. Annyira kívántam, annyira akartam őt.

- Mert hónapok óta, most találkozunk, most békültünk ki. Hidd el, be fogjuk pótolni az egészet. Meg azért is, mert most jöttél ki a kórházból. Még gyenge vagy és pihenned kell. Nem a legjobb ilyenkor szeretkezni.

- De akarlak Kate. –nyafogtam. Tudtam, hogy igaza van, de azért próbálkoztam.

- Én is Ji, nagyon. De kérlek, pihenjél. Neked most ez a legfontosabb. –láttam a szemében, hogy aggódik értem. Nehezen lemásztam róla és melléfeküdtem.

- De ugye itt alszol? –kérdeztem tőle.

- Persze Ji. –bújt hozzám. Azonnal átöleltem és így pihentünk. Olyan jó volt éreznem őt. Mélyeket szippantottam az illatából.

- Olyan jó végre veled aludni. –mormogta a mellkasomba.

- Nekem is jó.

Nem kellett sok hozzá, hamar elaludtunk. Végre jót aludtam. Reggel kipihenten pattantak ki szemeim. Kate még mélyen aludt. Nem volt kedvem ott hagyni, ezért nézegettem békés arcát.

Nem bírtam ki, hogy ne nyúljak hozzá, ezért simogatni kezdtem. Kisimítottam a haját az arcából, majd ujjamat húztam végig arcvonalán.

Lassan mocorogni kezdett, majd kinyitotta a szemét. Először próbálta megszokni a szeme a fényt, aztán rám nézett és elmosolyodott.

- Jó reggelt szerelmem. –simogattam még mindig.

- Neked is. Hogy érzed magad? –fordult a hátára, de így is nagyon közel volt hozzám.

- Melletted már remekül.

- Nem úgy értem. –kuncogott.

- Tudom. Jól, sokkal jobban. Ma megyek vissza az orvoshoz. Elkísérsz?

- Persze. De most megyek és csinálok valamit reggelire. –pattant ki az ágyból. A reggel gyorsan eltelt és Kate-nek el kellett mennie, de megígérte siet haza. Egész délelőtt pihentem. Elkezdtem dalokat írni, hogy ne vesszen annyira kárba ez a hét, amit itthon töltök. Szerencsére pár nap és mehetek vissza dolgozni, de innentől oda fogok figyelni magamra.Az orvos is azt mondta, hogy minden rendben van velem.

Mivel már itt van Kate, így nyugodtabb vagyok és tudom, hogy minden rendben lesz. Nem tudom, hogy bocsájtottam meg neki ilyen hamar. Tudom, hogy nem gondolta komolyan, és ő sem akarta ezt az egészet. Nem is foglalkozok már vele, el fogjuk felejteni ezeket a hónapokat. A lényeg, hogy itt van és csak az enyém. Este meg is érkezett az én angyalom.

- Megjöttem Ji. –hallottam meg édes hangját. Pár pillanat múlva megjelent a konyhában.

- Szia édes! –csókoltam meg.

- Mit csinálsz? –nézett rám értetlenül.

- Vacsorát. Unatkoztam és gondoltam éhes leszel, ha hazajössz.

- Ezt eltaláltad, farkas éhes vagyok.

- Akkor jó. Mindjárt készen van. –fordultam vissza a tűzhelyhez. Megéreztem kezeit a derekamon, arcát pedig a hátamba fúródni.

- Baj van kicsim? –kérdeztem.

- Dehogyis, csak annyira hiányoztál. És nekem van a világon a legjobb barátom.

- Te is hiányoztál és nincs nálad jobb lány. –fordultam meg és öleltem át én is. Nem bírtam betelni az érzéssel, hogy ölelhetem őt.

- Nem fog leégni? –kérdezte, de nem engedett el.

- Lehet, de most nem érdekel. –öleltem tovább, mire kuncogni kezdett. Elzárta a sütőt, majd visszatért karjaimba. Annyira kívántam őt, de tudtam, hogy ő még nem akarja. Vagyis akarja, csak szoknia kell a helyzetet, ahogy nekem is.

Egy hete annak, hogy újra velem lakik. Sokat dolgozik, nem lehet könnyű alelnöknek lenni. Én is visszamentem a munkába. A sok pihenés után jól esik egy kicsit dolgozni. Nem hajtom túl magam, de próbálom behozni a lemaradásomat.

Egy hónap is eltelt azóta, hogy újra együtt vagyunk. Minden visszaállt az eredeti kerékvágásba. Megvolt az első együttlétünk is, mióta visszajött. Csodálatos volt, új erőre kaptam. Ma egy buliba mentünk. Ott voltak a fiúk is, Kate ismerősei. Egy elit helyre mentünk, ami nagyon jó volt. Jó zene, jó társaság és persze az én angyalom.

Olyan hajnali egy lehetett, mikor egy táncból jöttünk vissza. Imádtam vele lenni, bár ilyenkor türtőztetni kellett magamat, hogy ne támadjam le.

Kikértünk egy koktélt és leültünk beszélgetni. Jól éreztük magunkat, addig, amíg egy régi ismerősöm fel nem tűnt. Bár nem nevezném ismerősnek.

- Ji baby, megint összefutunk? –huppant le mellém. Szerencsére Kate nem volt itt.

- Úgy látszik. De megkérnélek, hogy menj el innen! –közöltem vele tisztán.

- Miért? Azt ne mondd, hogy a legutóbbi nem volt jó. –nézett rám ferdén, miközben simogatott. Ilyenkor szidtam az életet, hogy ezeknek a lányoknak egy csepp eszük sincsen.

- Őszintén, semmire nem emlékszem abból, a nevedet sem tudom, de nem is érdekel. Az egy kaland volt, de ennyi. Többet ne gyere hozzám.

- Sosem kérsz második menetet a lányoktól? –hajolt közelebb.

- Második menetet? –hallottam meg Kate hangját mögülem. Ijedten néztem rá.

- Kate, ne értsd félre! –álltam fel. A csaj is felpattant és kérdőn nézett a szerelmemre.

- Ki ez a csaj? –kérdezte a lotyó. Itt durrant el az agyam.

- Oké, ha már nem vagy képes felfogni azzal a csöppnyi eszeddel, akkor máshogy mondom. Tűnj el innen! És ne merj így beszélni a barátnőmmel! –oktattam ki.

- Barátnő? Nem lehet komoly, ha egy hónapja még engem vittél haza. –mondta komolyan.

- Azt mondtam tűnj el innen! –mondtam durván, mire elment.

- Ki volt ez Jiyong?

41. Végre otthon

Mikor kinyitottam a szememet egy fehér környezet fogadott, sok aggódó arccal. Nem tudtam, hol vagyok, hogy kerültem ide, mi történik velem.

- Hyung. Hallasz minket? –kérdezte lágyan maknae. Mind a négyen az ágy körül álltak, ahol feküdtem. Fájt a fejem, a végtagjaim. Üresnek éreztem magamat. Mintha nem lenne erőm.

- Hol vagyok? –kérdeztem suttogva.

- Kórházban. Összeestél az egyik próbán és a mentősök idehoztak. –magyarázta Tae.

- Mióta vagyok itt?

- Három napja. Eddig aludtál, aztán pedig direkt kómában tartottak, hogy jobban tudj pihenni. Mi az utolsó emléked? –kérdezte Daesung.

- Hogy a táncteremben vagyunk. Összeesek a földön és ennyi. –emlékeztem vissza.

- Az orvosok azt mondták túlhajtottad magad és lelki gondok miatt is reagált így a szervezeted. Mondtam neked, hogy pihenj! –aggodalmaskodott Tabi.

- Tudom, ne haragudjatok.

- Most a legfontosabb, hogy felépülj. Ami el fog tartani egy darabig.

- Meddig kell itt lennem? –kérdeztem ferdén.

- Legalább egy hét. Lehet, hogy hamarabb kiengednek, de nem dolgozhatsz egy ideig.

A fiúk bent voltak még egy kicsit, majd hazamentek, mert fáradtak voltak. Gondolkoztam egy kicsit még, majd visszaaludtam.

Két nap múlva jó barátom, Tabi jött be látogatóba. Már sokkal jobban voltam, szerettem volna hazamenni. Otthon is tudok pihenni.

- Szia tesó, sokkal jobban nézel ki. –jött be.

- Köszi. Bár ez a hely kikészít, már haza akarok menni. –ültem fel az ágyban.

- Beszélek, majd az orvosokkal. De az biztos, hogy nem engedlek egy darabig a cég közelébe.

- Tudom, de legalább a saját lakásomban lehetnék. –sóhajtottam.

Ekkor jött meg az orvos pár nővérrel. Kérdőn néztem rájuk, hogy mondjanak valamit. 

- Jó napot. –köszöntem illedelmesen.

- Jó napot. Hogy van a beteg? –kérdezte vidáman az orvos. 

- Jól, sokkal jobban. –mondtam határozottan. Megnézte a papírokat, vizsgálgatott valamit.

- Rendben. Ha megígéri, hogy otthon pihen még pár napot, akkor hazamehet.

- Ez komoly? –derültem fel.

- Igen, de pihennie kell még! –mondta határozottan.

- Majd én figyelek rá. –szólalt meg Tabi. Beszéltünk még az orvossal, majd kimentek. Összeszedtem a cuccaimat és Top hazavitt.

Egy napja fekszek otthon. Sokkal jobb itt, mint a kórházban. Már tök jól vagyok, csak erőm nincsen. Elég gyenge vagyok még, az ájulásom miatt.

Egyik délután épp a TV-t néztem, miközben Tabival beszéltem telefonon.

- Haver, ő nem fog visszajönni….várj csöngettek –el is indultam az ajtó felé- ő maga mondta, hogy nem szeret engem….ennyi volt –nyomtam ki szomorúan. Kinyitottam az ajtót és a telefon majdnem kiesett a kezemből.  

- K-kate? –mondtam elhaló hangon. Tágra nyílt szemekkel néztem rá.

- Szia Jiyong. –köszönt halkan.

- T-te itt….

- Tabi elmondta mi történt. Hallottam, hogy kórházban voltál, így azonnal iderepültem. Örülök, hogy jobban vagy. –mosolyodott el halványan.

- Azért jöttél vissza, mert kórházba kerültem? –kérdeztem nehezen.

- Aggódtam érted és látni akartam, hogy biztosan rendben vagy. –magyarázta.

- Nem kellett volna, ezért idejönnöd.

- De igen. Nézd, én annyira sajnálom az egészet. Hülye voltam, hogy akkora hazugságot vágtam a fejedhez. Nem akartam, komolyan.

- Várj! Hazugságok?

- Igen. Szerinted komolyan gondoltam azokat? –bólintottam egyet- Ji, ne tudd meg mennyire fájt nekem, hogy azokat kellett mondanom.

- Miért kellett?

- Mert haragudtam rád. El akartam menni egy időre. De miután láttam az arcodat, hogy mennyire összetörtél, úgy gondoltam neked jobb lesz nélkülem. –halkult el.

- Kate nekem csak melletted jó. Nagyon fájtak, amiket mondtál. És én sajnálom, hogy megbántottalak. De egyből kirúgtam azt a csajt.

- Amúgy honnan veszed, hogy nem szeretlek? –kérdezte a szemembe nézve.

- Te mondtad. –válaszoltam szomorúan.

- Jiyong az is hazugság volt. Azért mondtam, hogy felejts el. Szerettelek, ahogyan most is és ahogyan ezután is foglak. –mondta lágyan.

Több sem kellett, derekánál fogva rántottam magamhoz és erősen az ajkaira tapadtam.

40. Megszűnt a világ

- Nem…szeretsz? –estek le kezeim erőtlenül.

- Nem. –fordította el a fejét.

- Nem hiszek neked. Ez nem lehet. Szeretned kell! –daráltam.

- Nem Jiyong. Fogadd el a tényt, hogy nem szeretlek. Túl sokáig voltál abban a hitben, hogy mindent megkaphatsz a világon. De ez nem így van! –kiabált.

Nem tudtam mit mondani, csak ledermedve álltam előtte. Teljesen összetörtem belülről.

- Ez ennyi volt. Keress magadnak egy olyan lányt, aki ezt elhiszi. Szia Jiyong. –mondta halkan, miközben könnyek folytak a szeméből. Lassan elindult mellettem, majd mikor utána akartam menni, már csak azt láttam, hogy elfut a folyosón. Egy darabig álltam egy helyben.

- Kate –mondtam erőtlenül és utána rohantam. Láttam beszállni egy kocsiba, de nem tudtam megállítani. Még rám nézett egyszer, mielőtt beült volna. A nevét ordítottam és csak szedtem a lábaimat. Valamit tátogott a szájával, amiből azt vettem ki, hogy sajnálom.

- Kate, várj! Nem mehetsz el! –ordítottam, ahogyan a torkomon kifért.

Sírtam, nagyon sírtam. Néztem, ahogyan a kocsi elmegy, én pedig ott állok tehetetlenül. Utána sötétség következett. A következő képem, hogy az ágyamban fekszek. Rosszul éreztem magamat, nagyon rosszul. Lassan megjelentek a fiúk is.

- Végre felébredtél. Hogy vagy? –kérdezte óvatosan Taeyang, majd szépen leültek körém.

- Mi történt? –kérdeztem rekedten.

- Összeestél, miután elment. Aztán idehoztunk, egy fél napot átaludtál. –mesélték.

- Akarsz róla beszélni? –kérdezte lassan Seungri.

- Nem. –vágtam rá- Ne haragudjatok, de még nem.

- Megértjük tesó. Mi mindig itt leszünk, ha szükséged lenne valakire.

- Köszönöm fiúk.

- Kell valami? Vagy hagyjunk magadra?

- Szeretnék egyedül lenni, ha nem gond. –dőltem hátra.

- Nem, persze. –mentek ki egyesével.

Egy ideig csak a plafont néztem. Könnycseppek folytak végig az arcomon. Miért hagyott itt? Miért? Mindennél jobban szerettem. Életem szerelme volt és tudom, hogy ő is szeret engem. Szeret. Ha nem szeretne, nem sírt volna.

Nehezen aludtam vissza. Este volt mikor felkeltem. A fiúk már nem voltak itt, csak Tabi aludt az egyik szobában. Gondolom nem akartak egyedül hagyni. Hálás voltam nekik. De ezt minden tagért megtettük volna. Mindig ott voltunk, ha valamelyikünk hullámvölgybe került. Kimentem a teraszra és elszívtam egy cigit. Sokáig kint voltam. Visszaballagtam a szobába, feltettem a fülhallgatómat és hangosan hallgattam a zenét.

Egy hónap telt azóta, hogy elhagyott az angyalom. Szörnyű állapotban voltam.

Dolgoztam megállás nélkül, sokszor hajtottam magamat összeesésig. Ma este is ilyen állapotba kerültem haza. Egyből a szobámba mentem és ledobtam magamat az ágyamra. Azt vettem észre, hogy egy ismerős alak jelent meg az ajtóban.

- Ez nem mehet így tovább, ugye tudod? –kérdezte tőlem. Leült mellém az ágyra.

- Nem tudok mit tenni. –sóhajtottam.

- Mondd el Jiyong. Ki kell adnod magadból. Mondd el mi bánt!

- Nem értem az egészet. Mindennél jobban szerettem őt. Nem bírom ki nélküle. Savként martak a szavai. Fájtak a szavak, amiket nekem mondott. Hiába mondta, hogy ő már nem szeret engem. Nem hiszem el. Tudom, hogy szeret. Miért hagyott itt? Miért? –jött ki belőlem minden. Ordítottam, ahogyan dőltek belőlem a szavak. Megkönnyebbülés volt kimondani az érzelmeimet. Könnyek csordultak a szemembe.

- Nem tudom, miért csinálta ezt. Szerintem is szeret még téged. –mondta halkan.

- Tudom. Szeretnie kell. De akkor miért ment el?

- Nem tudom haver. –rázta a fejét.

- Elhiszem, hogy fájt neki, amit okoztam. De nem én csináltam. Sosem csaltam volna meg. Szeretem. Fáj, hogy nem hisz nekem. Fáj, hogy rosszat gondol rólam. –estem rá az ágyamra.

- Jiyong tönkre teszed magadat. El kell engedned őt. Felejtsd el!

- Nem, sosem fogom elfelejteni. Nem is tudom. Senki más nem kell nekem. Lefektethetek minden csajt a bárokban, de egyik sem kell. Nekem ő kell, vissza kell szereznem!

- De már nem lehet. Elment. Lehet, hogy sosem jön vissza.

- De visszafog. Ebben biztos vagyok.

- Tudod, hogy mindig melletted leszek. De kérlek mozdulj ki, vagy ne hajtsd ennyire túl magadat. –tette vállamra a kezét.

- Köszönöm Tabi. –sóhajtottam.

Újabb egy hónap telt el. Az állapotom javulatlan volt. Magamba roskadva hagytam hátra heteket. Csak dolgoztam, dalokat írtam, stúdiómban éjszakáztam.

Semmit nem hallottam felőle. A személyes dolgai még a lakásunkon voltak. Minden nap megnéztem őket. Minden nap eszembe jutottak az élmények vele. Mikor beköltözött, mikor együtt fürödtünk, hogy velem volt. Próbáltam elfelejteni ezeket a dolgokat, de nem ment. Egyszer mentem el a fiúkkal inni, lefektettem egy lányt, de semmi. Azt hittem segíteni fog, de csak rontott. Semmi és senki nem pótolhatja az én angyalomat. Többször volt, hogy teljesen leittam magamat. Az italba és a cigibe fojtottam bánatomat, a magányt.

Soha nem éreztem még ennyire egyedül magamat. Mindennap vele álmodtam, minden percben ő járt az eszemben.

Két hét telt el. Késő este van. A táncteremben gyakorlok, levezetem az idegességemet. Senki sincsen a cégnél csak én és a hangos zene.

Úgy egy órát aludtam, ettem pár falatot. Így mentem be reggel a próbára.

Három órája táncolunk, szörnyen nézek ki. Bár így érzem magamat is. A fiúk egyfolytában azt mondják, hogy álljak le, pihenjek, de én nem hallgatok rájuk.

Elindultam a tükör felé ingadozva. Hirtelen a lábaim felmondták a szolgálatot és összeestem. Még hallottam az ijedt hangokat, majd teljesen megszűnt a világ.