34. Ennyire szerelmes

Meredten néztem az ajtóban álló vendégre. Alaposan végigmértük egymást, majd ránéztem.

- Te mit keresel itt? –kérdeztem.

- Jöttem elköszönni Kate-től, de nem rád számítottam. –mondta ferdén.

- Minwoo, te mit keresel itt? –jött oda Kate.

- El akartam köszönni tőled mielőtt elmész. Nem tudtam, hogy vendéged van.

- Honnan tud arról, hogy elmész ma? –néztem a szerelmemre.

- Mikor voltak a gondok a cégnél, ő segített megoldani a rendezést. –mondta Kate.

- Most akkor ti együtt vagytok? –nézett ránk a vendég.

- Igen. –mondtam határozottan és magamhoz húztam elég feltűnően.

- Akkor nem is zavarnék tovább. Sok szerencsét Kate és vigyázz magadra. További sok boldogságot. –mondta szomorúan Minwoo és elment.

Becsuktam az ajtót és kérdőn néztem Kate-re, aki közben a cipőjét vette fel.

- Ez meg mi volt? Mit keresett ez itt? –kérdeztem felháborodottan.

- Mondom, találkoztunk a cégnél. Ennyi. Ugye nem vagy féltékeny? –karolta át a nyakamat és jött közelebb. Nyomott egy kis puszit a számra, majd a szemembe nézett.

- Nem. –mondtam makacsul.

- Jiyong. –nézett rám kérdőn.

- Jó lehet, egy kicsit talán. De érthető, mivel együtt voltatok.

- Igen, voltunk. Már nem. Az sem volt azaz igazi kapcsolat. Lehet, hogy csak azért voltam vele, hogy elfelejtselek téged. –ismerte be. Hatalmas mosoly jelent meg az arcomon és erősen megcsókoltam.

- De ugye már nem akarsz elfelejteni? –suttogtam a szájába.

- Nem, soha. –váltottunk még egy gyors csókot, majd Kate telefonja szakított szét minket.

- A sofőr volt, itt vannak. Most jönnek fel a cuccaimért. –mondta sóhajtva.

Minden táskáját levitték, majd mi ketten az én kocsimmal mentünk. Mire odaértünk Kate cuccai már bent voltak. Mindenki ránk várt.

- Végre itt vagytok. Akkor indulhatunk is. –mondta a managere.

- Mindjárt megyek utánatok. –mondta lágyan, majd felém fordult.

- Nem akartam, hogy elérkezzen ez a pillanat. –húztam közel magamhoz.

- Én sem. Hamarosan látjuk egymást. –érintette össze a homlokunkat.

- Amikor csak tudsz, hívjál. És kérlek nagyon vigyázz magadra. Főleg a pasikkal.

- Nem hiszem, hogy gondom lenne velük. –kuncogott.

- Mindenki szívesen felszedne egy ilyen tökéletes bombázót, mint te.

- De én csak a tied vagyok. Nem kell másik pasi.

- Reméltem is. –nevettem halkan.

- Te is vigyázz a lányokkal. Könnyen eltudják csábítani az embert.

- Te már megtetted. Téged senki sem pótolhat.

- Szeretlek Jiyong, nagyon nagyon.

- Én is téged szerelmem.

Hosszas, érzéki csókot váltottunk. El sem hiszem, hogy 2 hónapig nem láthatom. Sok idő eltelt, de még mindig simogattuk egymás ajkait.

- Szia Ji. –vált el nehezen.

- Jó utat édes.

Megnéztem, ahogyan a gép felszáll a levegőbe és elindul Amerikába. Szomorúan visszasétáltam a kocsimhoz és elindultam a YG-hez.

Egy hete ment el Kate. Olyan üres minden és egyhangú. Nagyon hiányzik nekem. Ha tehetjük minden este beszélünk telefonon.

- Mizu tesó? –érkeztek meg a fiúk egyik este. Bejöttek a nappalimba és elterültek a kanapén.

- Semmi, megvagyok. –mondtam kedvtelenül.

- Olyan üres a házad. –mondta Taeyang.

- Tudom. Nincs itt Kate. –sóhajtottam egy nagyot. Ekkor csörrent meg a telefonom. Azonnal felpattantam és az asztalon fekvő tárgyhoz nyúltam.

- Szia! –köszöntem bele boldogan.

- Szia édes! Hogy vagy? –hallottam meg édes hangját.

- Jól, most vannak itt a srácok. –néztem rájuk.

- Tényleg? Üdvözlöm őket. –mondta boldogan.

- Várj, mindjárt kihangosítalak. –kihangosítottam és letettem a telefont az asztalra.

- Hali California! –köszöntek.

- Sziasztok! Mi a helyzet ott nálatok?

- Dolgozunk megállás nélkül. De jobb lenne, ha hazajönnél.

- Miért? –hallottam, hogy aggódik.

- Mert Jiyong az agyunkra megy. Te kellesz neki. –mondta Tabi.

- Ki kell bírnotok még pár hetet. –kuncogott.

- Oké elég. Hadd beszéljek vele egyedül. –vettem fel a készüléket, így már csak mi voltunk.

- Sajnálom, hogy nem lehetek ott. De kérlek, bírd ki még egy kicsit.

- Rendben kicsim, csak nagyon nehéz. –sóhajtottam.

- Tudom, nekem is. Most mennem kell, holnap beszélünk.

- Várom. Vigyázz magadra. –mondtam lágyan.

- Rendben, de te is. Szeretlek Ji.

- Én is téged édes. Szép álmokat.

- Neked is.

Mosolyogva tettem le a telefont, majd visszaültem a fiúk közé, akik kajánul vigyorogva néztek rám. Értetlenül néztem végig rajtuk, hogy mi van.

- Most mit bámultok? –kérdeztem tőlük.

- Jiyong, én még nem láttalak ennyire szerelmesnek. –mondta Taeyang.

- Én sem. Annyira egymáshoz illetek. –így a maknae.

- Köszi srácok. Én is úgy érzem, hogy ő az igazi. –pirultam el- Szeretnék is kérdezni valamit.

- Micsodát? –kérdezték négyen.

- Össze akarok költözni Kate-tel. Mit gondoltok?

- Én támogatom. –mondta Tabi.

- Én is, nektek együtt kell maradnotok örökre. –mosolygott Daesung.

- Akkor ha hazajön, megkérem. –dőltem hátra mosolyogva.

Jól elhülyéskedtünk a srácokkal, majd hazamentek. Boldogan feküdtem bele az ágyamba azzal a tudattal, hogy én és az én szerelmem egy házban fogunk költözni.