36. Boldog szülinapot

A cuccait elküldtem az én lakásomra. Mivel úgy terveztem, az este után odamegyünk.

Beültünk a kocsimba és a meglepetés helyszínére mentünk.

- Ji, egyikőnk lakása sincs erre. –mondta bizonytalanul.

- Ki mondta, hogy hazamegyünk? –kérdeztem még mindig sunyi mosollyal.

- Hova viszel?

- Elrabollak. –adtam meg az egyszerű választ. Nem kérdezett többet, csak kíváncsian figyelte a tájat. Sötét volt, így nem nagyon lehetett kivenni, hol is vagyunk. Ami nekem csak még jobb volt. Leparkoltam egy helyen és gyorsan mondtam neki, hogy ne szálljon ki. Én kipattantam a kocsiból, gyorsan küldtem egy SMS-t Tabinak, majd kinyitottam Kate ajtaját.

- Hölgyem. –mutattam, hogy szálljon ki. Félve nézett rám, de teljesítette. Előkaptam egy fekete selyemkendőt és bekötöttem a szemét.

- Oké Jiyong, ez már tényleg ijesztő. Mit csinálsz?

- Mondtam, elrabollak. –suttogtam a fülébe, mire kirázta a hideg.

- Ez nem vicces.

- Nyugodj meg édesem, semmi rosszat nem csinálok veled. Még.

Lassan tolni, vagyis inkább húzni kezdtem magammal. Pár perc múlva egy terembe vezettem, ahol vaksötét volt. Levettem róla a kendőt, de így sem látott semmit.

Már épp szólni akart, mikor kigyulladtak a fények és az a tömérdek ember kiabálni kezdett.

- Boldog születésnapot Kate! –mondták egyszerre.

Ránéztem a szerelmemre, aki tátott szájjal nézte az embereket. Teljesen ledermedt. Büszke voltam magamra, hogy ilyen reakciója lett. Bár, ez még csak a kezdet.

- E-ezt te csináltad? –nézett rám.

- Igen. Örülsz? –öleltem át a vállát.

- Hogyne örülnék? Imádlak. –puszilta meg az arcomat. Megszólalt a zene, így kezdődhetett a buli. A közeli ismerőseinket, barátokat hívtam meg. A buli első felében nem is láttam Kate-et. Mindenkivel beszélgetett, felköszöntötték. Megláttam, hogy pár percre egyedül van, azonnal felé mentem és átöleltem hátulról.

- Milyen a buli szülinapos? –mormogtam a nyakába.

- Isteni Jiyong, annyira köszönöm. –fordult meg és bújt bele az ölelésembe.

- Ugyan, ez még csak a kezdet.

- Mi? –kapta fel a fejét.

- Ugye nem gondolod, hogy ennyivel elintézem a szülinapodat. Ez csak az első meglepetés.

- Jiyong, erre nincs szükség.

- De van. –vágtam bele a szavába- Ohh, itt is a második.

Háta mögé léptem, kisimítottam a haját az útból és egy nyakláncot tettem fel rá. Egyénileg csináltattam csak neki. Két kis angyalszárny volt rajta, aminek az egyik felében az ő, másik felében pedig az én monogramom volt beleírva.  

- Boldog szülinapot szerelmem. –csókoltam a nyakába. Jobban szemügyre vette az ékszert, majd megfordult és egy édes csókot adott, ami nagyon jól esett.

- Angyal szárny? –kérdezte kuncogva.

- Igen, mert te vagy az én kis angyalom. –mondtam egyszerűen.

- Köszönöm Ji, de tényleg nem kell ennyi minden. –mondta közel az arcomhoz.

- De én akarom. –csókoltam meg.

- Megzavarhatjuk a mi kis szerelmes párocskánkat? –hallottunk meg hangokat mögülünk. Mindketten odakaptuk a fejünket és megláttuk azt a kis csapatot, akikkel a nyaraláson is mindig együtt voltunk. Felköszöntötték Kate-et, majd így kezdtünk el beszélgetni.

Olyan hajnali három fele mentünk haza. Nagyon jó volt a buli, remekül érzetem magamat, ahogyan Kate is.

- Ez isteni volt. Köszönöm Ji. –karolta át a nyakamat és csókolt meg, miután bementünk a házamba. Átöleltem a derekét és simogatni kezdtem. Halkan cuppogtunk az előszobában. Végre egyedül lehetettem az angyalommal.

- Átadhatom a többi ajándékomat? –váltam el tőle izgatottan.

- Mennyi van még? –kérdezte.

- 23-at terveztem, mivel annyi éves lettél. De nyugi, nem ennyi lesz.

- Még jó. Ji, én komolyan mondtam. Elég annyi, hogy veled tölthetem. Nem kell más.

- De ezeket muszáj. Gyere! –ültettem le a kanapéra. Sorba, kezébe adtam a csomagokat, amiket végig nézett. Egy óra múlva végeztünk is. Teli ruhákkal, kiegészítőkkel meg mindenféle dologgal.

- Ugye nem lesz több? –nézett rám ferdén.

- Igazából még van kettő. De az egyiket holnap szeretném.

- És mi a másik?

Csak kajánul elmosolyodtam, lefektettem a kanapéra, ráfeküdtem és édesen megcsókoltam.

- Szerintem már tudod. –suttogtam a szájába.

- Hihetetlen vagy. –nevetett.

- Miért, nem akarod?

- Dehogynem. Úgy hiányoztál. –fúrta bele fejét a nyakamba.

- Te is nekem. Ezért is ünnepeljük meg ezzel a szülinapodat és azt, hogy végre itt vagy velem.

- Ha ezek nem lennének, akkor is találnál indokot. –nevetett még mindig.

- Igen. De nem hiszem, hogy kell indok erre.

- Szerintem se. –puszilta meg ajkaimat.

Hosszasan néztem gyönyörű szemeibe. Annyira szép volt ez a lány, meseszép. El sem hiszem, hogy ő tényleg az enyém.

- Boldog szülinapot Kate. –suttogtam.

- Köszönöm Ji. Nagyon szeretlek.

- Én is téged édesem. –csókoltam meg és hozzányomtam csípőmet, mire kuncogni kezdett.

- Ez az ajándék lesz a legjobb. –nevetett alattam.