Hosszú percekig álltunk az ajtómban és faltuk egymást. A
végén ő tolt el magától.
- Hiányoztál Jiyong, nagyon. És kérlek ne haragudj, azokért
a hazugságok miatt. Esküszöm, hogy nem akartam. –hajtotta le a fejét.
- Ha te meg tudsz nekem bocsájtani, akkor én is neked.
–emeltem fel az állánál.
- Szeretlek Jiyong. –karolta át a nyakamat.
- Én is Kate.
Behúztam a házba, hogy ne a folyosón álljunk. Levette a
cipőjét, a kabátját és én egyenesen a hálóba húztam. Lefektettem az ágyra és
fölé másztam.
Csókolgatni kezdtem ajkait, állát, nyakát. Kezem felsője alá
csúszott, ekkor állított le.
- Jiyong, kérlek ezt ne. –fogta meg a kezemet.
- Miért édesem? –néztem rá értetlenül. Annyira kívántam,
annyira akartam őt.
- Mert hónapok óta, most találkozunk, most békültünk ki.
Hidd el, be fogjuk pótolni az egészet. Meg azért is, mert most jöttél ki a
kórházból. Még gyenge vagy és pihenned kell. Nem a legjobb ilyenkor
szeretkezni.
- De akarlak Kate. –nyafogtam. Tudtam, hogy igaza van, de
azért próbálkoztam.
- Én is Ji, nagyon. De kérlek, pihenjél. Neked most ez a
legfontosabb. –láttam a szemében, hogy aggódik értem. Nehezen lemásztam róla és
melléfeküdtem.
- De ugye itt alszol? –kérdeztem tőle.
- Persze Ji. –bújt hozzám. Azonnal átöleltem és így
pihentünk. Olyan jó volt éreznem őt. Mélyeket szippantottam az illatából.
- Olyan jó végre veled aludni. –mormogta a mellkasomba.
- Nekem is jó.
Nem kellett sok hozzá, hamar elaludtunk. Végre jót aludtam.
Reggel kipihenten pattantak ki szemeim. Kate még mélyen aludt. Nem volt kedvem
ott hagyni, ezért nézegettem békés arcát.
Nem bírtam ki, hogy ne nyúljak hozzá, ezért simogatni
kezdtem. Kisimítottam a haját az arcából, majd ujjamat húztam végig arcvonalán.
Lassan mocorogni kezdett, majd kinyitotta a szemét. Először
próbálta megszokni a szeme a fényt, aztán rám nézett és elmosolyodott.
- Jó reggelt szerelmem. –simogattam még mindig.
- Neked is. Hogy érzed magad? –fordult a hátára, de így is
nagyon közel volt hozzám.
- Melletted már remekül.
- Nem úgy értem. –kuncogott.
- Tudom. Jól, sokkal jobban. Ma megyek vissza az orvoshoz.
Elkísérsz?
- Persze. De most megyek és csinálok valamit reggelire.
–pattant ki az ágyból. A reggel gyorsan eltelt és Kate-nek el kellett mennie,
de megígérte siet haza. Egész délelőtt pihentem. Elkezdtem dalokat írni, hogy
ne vesszen annyira kárba ez a hét, amit itthon töltök. Szerencsére pár nap és
mehetek vissza dolgozni, de innentől oda fogok figyelni magamra.Az orvos is azt mondta, hogy minden rendben van velem.
Mivel már itt van Kate, így nyugodtabb vagyok és tudom, hogy
minden rendben lesz. Nem tudom, hogy bocsájtottam meg neki ilyen hamar. Tudom, hogy
nem gondolta komolyan, és ő sem akarta ezt az egészet. Nem is foglalkozok már
vele, el fogjuk felejteni ezeket a hónapokat. A lényeg, hogy itt van és csak az
enyém. Este meg is érkezett az én angyalom.
- Megjöttem Ji. –hallottam meg édes hangját. Pár pillanat
múlva megjelent a konyhában.
- Szia édes! –csókoltam meg.
- Mit csinálsz? –nézett rám értetlenül.
- Vacsorát. Unatkoztam és gondoltam éhes leszel, ha
hazajössz.
- Ezt eltaláltad, farkas éhes vagyok.
- Akkor jó. Mindjárt készen van. –fordultam vissza a
tűzhelyhez. Megéreztem kezeit a derekamon, arcát pedig a hátamba fúródni.
- Baj van kicsim? –kérdeztem.
- Dehogyis, csak annyira hiányoztál. És nekem van a világon
a legjobb barátom.
- Te is hiányoztál és nincs nálad jobb lány. –fordultam meg és
öleltem át én is. Nem bírtam betelni az érzéssel, hogy ölelhetem őt.
- Nem fog leégni? –kérdezte, de nem engedett el.
- Lehet, de most nem érdekel. –öleltem tovább, mire kuncogni
kezdett. Elzárta a sütőt, majd visszatért karjaimba. Annyira kívántam őt, de
tudtam, hogy ő még nem akarja. Vagyis akarja, csak szoknia kell a helyzetet,
ahogy nekem is.
Egy hete annak, hogy újra velem lakik. Sokat dolgozik, nem
lehet könnyű alelnöknek lenni. Én is visszamentem a munkába. A sok pihenés után
jól esik egy kicsit dolgozni. Nem hajtom túl magam, de próbálom behozni a
lemaradásomat.
Egy hónap is eltelt azóta, hogy újra együtt vagyunk. Minden
visszaállt az eredeti kerékvágásba. Megvolt az első együttlétünk is, mióta
visszajött. Csodálatos volt, új erőre kaptam. Ma egy buliba mentünk. Ott voltak
a fiúk is, Kate ismerősei. Egy elit helyre mentünk, ami nagyon jó volt. Jó
zene, jó társaság és persze az én angyalom.
Olyan hajnali egy lehetett, mikor egy táncból jöttünk
vissza. Imádtam vele lenni, bár ilyenkor türtőztetni kellett magamat, hogy ne
támadjam le.
Kikértünk egy koktélt és leültünk beszélgetni. Jól éreztük
magunkat, addig, amíg egy régi ismerősöm fel nem tűnt. Bár nem nevezném
ismerősnek.
- Ji baby, megint összefutunk? –huppant le mellém.
Szerencsére Kate nem volt itt.
- Úgy látszik. De megkérnélek, hogy menj el innen! –közöltem
vele tisztán.
- Miért? Azt ne mondd, hogy a legutóbbi nem volt jó. –nézett
rám ferdén, miközben simogatott. Ilyenkor szidtam az életet, hogy ezeknek a
lányoknak egy csepp eszük sincsen.
- Őszintén, semmire nem emlékszem abból, a nevedet sem
tudom, de nem is érdekel. Az egy kaland volt, de ennyi. Többet ne gyere hozzám.
- Sosem kérsz második menetet a lányoktól? –hajolt közelebb.
- Második menetet? –hallottam meg Kate hangját mögülem.
Ijedten néztem rá.
- Kate, ne értsd félre! –álltam fel. A csaj is felpattant és
kérdőn nézett a szerelmemre.
- Ki ez a csaj? –kérdezte a lotyó. Itt durrant el az agyam.
- Oké, ha már nem vagy képes felfogni azzal a csöppnyi
eszeddel, akkor máshogy mondom. Tűnj el innen! És ne merj így beszélni a
barátnőmmel! –oktattam ki.
- Barátnő? Nem lehet komoly, ha egy hónapja még engem vittél
haza. –mondta komolyan.
- Azt mondtam tűnj el innen! –mondtam durván, mire elment.
- Ki volt ez Jiyong?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése