35. Tervezés

Eltelt kettő hét. Így most már a felénél járunk. Annyira várom, hogy végre a karjaim között lehessen. Kiderült, hogy pont a szülinapján fog hazajönni. Hatalmas meglepetéssel készülök neki. Persze az egyik az lesz, hogy felvettem az ötletemet az összeköltözésről, de nem elégszek meg egyetlen ajándékkal.

Jó kedvűen mentem be a céghez, miközben végig a meglepetésein gondolkoztam. Teddy és a fiúk zökkentettek ki a gondolkodásomból.

- Jiyong, min gondolkozol ennyire? –jöttek oda.

- Semmin. –mosolyogtam.

- Miért vagy ennyire boldog? –kérdezte Daesung.

- Csak tervezgetek. –bazsalyogtam még mindig.

- Benne van Kate is? –kérdezte sunyin Teddy. Ő nagyon szurkolt ahhoz, hogy mi együtt legyünk. Imádtam a srácokat, mert mindig számíthattam rájuk. Bármiről is legyen szó.

- Persze. Amúgy a szülinapján gondolkoztam. De erről ne nagyon beszéljetek senkinek.

- Értjük hyung. –bólogatott Seungri.

Késő estig stúdióztunk. Este szokásosan beszéltem a szerelmemmel. Ezt várom legjobban a napban. Hogy hallhassam a hangját.

Másnap egy fotózásra mentünk közösen. Egész nap ott voltunk, nagyon elfáradtunk. Mikor haza értem egyből a fürdőbe mentem és beültem egy kád forró vízbe.

Persze a telefonomat végig magammal vittem, hátha hívna Kate. Úgy 20 perce üldögélhettem ott, kiáztattam magamat. Ekkor kaptam egy SMS-t az angyalomtól.

„Szia életem! Ne haragudj, de ma nem tudlak hívni. Holnap foglak. Nagyon szeretlek, hamarosan találkozunk édes. Puszi”

Szomorú lettem. Egy ilyen fárasztó nap után csak azt vártam, hogy vele beszélgethessek. Annyira szükségem lett volna most rá.

Kedvtelenül szálltam ki a vízből és mentem el aludni. Nehezen aludtam el, hirtelen rám tört a szeretethiány. Az ő szeretetének hiánya.

Másnap rosszkedvűen, komoran keltem fel. Eluralkodott rajtam a tudat, hogy mennyire hiányzik. Szótlanul hagytam magam mögött egy újabb napot.

Egy hét telt el. Ebben az egy hétben összesen két napot beszéltem vele. Hallottam a hangján, hogy mennyire fáradt és hogy mennyire kimerült. Úgy várom, hogy hazaérjen. Persze a szülinapja miatt is, amit már nagyban tervezgetek.

Épp a táncteremben vagyunk és nagyban próbálgatunk a koncertekre, mikor a koreográfusunk hozza oda nekem a telefonomat.

- Jiyong, keresnek. –nyújtja felém.

- Ki?

- Kate. –mondta egyszerűen.

Azonnal kikaptam a kezéből a mobilomat és egy távolabbi helyre mentem.

- Kicsim? Végre hallhatlak. –mondtam megkönnyebbülve.

- Jiyong, annyira sajnálom, hogy nem hívtalak, de rengeteg mindent kellett csinálnom. De végre jövő héten találkozunk. –most döbbentem rá, hogy öt napom van a szervezésre.

- Nagyon várom már édes. Ne haragudj, de mennem kell próbálni. Este beszélünk?

- Igen, majd hívlak. Menj csak. Szeretlek édes.

- Én is kicsim.

Boldogan folytattam a próbát. Egy csomó telefont elintéztem a nap folyamán.

Este vacsoráztam, mikor megcsörrent a telefonom. Vagy fél órán át beszélgettünk Kate-tel, majd mind ketten aludni mentünk.

Ma érkezik haza életem szerelme. Izgatottan készülődtem délután. Este hétre érkezik meg a gépe. Előtte lefürödtem, felvettem egy sötét farmert egy kék inggel meg persze a rengeteg és kihagyhatatlan kiegészítőket. Megcsináltam a hajamat, parfümöt fújtam magamra. Nagyon jól akartam kinézni Kate miatt, meg az után lévő meglepetés miatt. Felvettem egy fekete kabátot, napszemüveg és már indultam is a reptérre. Innen egyből a meglepetéshez mentünk. Ezért is öltöztem így, hogy elegáns legyek.

Kate ruháján nem aggódtam, mivel mindig elegánsan és divatosan öltözködött. Egy dolog a sok közül, amit imádtam benne. Izgultam a meglepetések miatt. Az egyiket már mondtam a managerének, de megkértem, hogy ne szóljon róla Kate-nek. Kíváncsi vagyok, hogy milyen reakciója lesz. Mivel több ajándékom van neki, így több dolog miatt kell izgulnom.

Ott vártam egy ideje, mikor feltűnt egy alak előttem. Egy elegáns, kifinomult, gyönyörű nő, aki Kate volt. Tátott szájjal néztem, ahogy közeledik felém.

Egy dögös vajkrém színű ruha volt rajta, ami kifejezetten rövid volt. A mellkasánál ékkövek díszítették. Haja be volt göndörítve. Ugyanolyan színű magas sarkú cipő volt a lábán.

A ruha kiemelte hosszú lábait. Úgy hiányzott már és a látványa után egyből éledezni kezdett a legbecsesebb dolgom. Türtőztetnem kellett magamat, mivel egy darabig nem kaphatom meg.

- Jiyong! –kiáltotta el magát és sietősen jött felém. Hatalmasa lendülettel ugrott a nyakamba. Szorosan öleltem a derekát és mélyen belefúrtam a fejemet a nyakába.

- Úgy hiányoztál szerelmem. –mormogtam a nyakába.

Eltávolodott tőlem és édesen csókolni kezdte ajkaimat, amit azonnal viszonoztam.

- Végre itthon lehetek. –sóhajtott közel az arcomhoz.

- Indulhatunk? –kérdeztem izgatottan.

- Hova?

- Meglátod szerelmem. –mosolyogtam sunyin.