2012. július 6., péntek

39. Kínok között


- Jiyong, mit művelsz?
- Kate, e-ez nem az…
- Akkor mi? –kérdezte könnyes szemekkel- Hogy tehetted ezt? Azt hittem szeretsz.
- Szeretlek Kate, mindennél jobban. Esküszöm, hogy semmi nem volt.
- Neked egy csók semmit sem jelent?
- Nem úgy értem. De kérlek, édes –mentem közelebb hozzá- Higgy nekem! –kérleltem.
- Mégis hogyan? Mikor a szemem láttára csókolsz meg egy lányt. –akadt ki.
- Nem én csókoltam meg. Ő támadott le. –mutattam a lányra- Mondd meg!
- Sajnálom Kate, de Jiyong esett nekem. –mondta álszenten. Azt hittem abban a percben, hogy megütöm ezt a szajhát. Kate sírva rohant ki a teremből. Nem volt esélyem arra, hogy utolérjem. Nagyokat fújtatva és dühösen mentem vissza a terembe.
- Mégis mit képzelsz magadról? Hogy van ennyi eszed? –ordítottam vele.
- Ji, nem illik hozzád ez a lány. –simított végig a nyakamon, mire durván ellöktem magamtól.
- Ne becézgess és ne merj hozzámérni! –kiabáltam.
- Elég nehéz lesz, hogy ne érjek hozzád, ha a stylistod vagyok. –mondta gúnyosan.
- Mostantól nem. Ki vagy rúgva. –mondtam lenézően.
- Ezt nem teheted. –háborodott fel.
- Már hogyne megtehetném. Ha holnap bemered ide tenni a lábadat, akkor beperellek és egy életre megbánod, hogy velem kikezdtél. –kaptam fel a felsőmet és jöttem el a cégből.
Azonnal a lakásunkra mentem.            
- Kate, itt vagy? Kérlek, kicsim beszéljünk.
Az egész házat átkutattam, de semmi nyoma nem volt annak, hogy itt lett volna. Már vagy huszadszorra hívtam a mobilját, de nem vette fel. SMS-ekkel bombáztam, de semmi válasz. Jó, ezt meg is értettem. De azért tudni akartam, hogy hol van.
Otthon ültem magamba roskadva. Egész éjjel vártam, hogy hazajöjjön, de nem jött. Gondolhattam volna, hogy ez lesz, de azért vártam. Valamikor hajnalba nyomott el az álom a kanapén. Késő délelőtt keltem fel, karikás szemekkel. Sehol senki. Megint hívni kezdtem, de ki volt kapcsolva a telefonja. Holnap lesz a rendezvény. Jobbkor nem is jöhetett volna ez az incidens.
Nyúzottan mentem be a céghez, mivel dolgozni muszáj volt. Semmi kedvem nem volt bent lenni. Tegnap óta nem hallottam felőle semmit.
Ideges voltam amiatt is, hogy mi van vele. Hol van, mit csinál. Semmit nem hallottam róla.
Ma megyünk a rendezvényre. Rossz lesz, mivel ott fogunk találkozni először. És nem tudom, hogy hogyan viszonyuljak hozzá. Biztosan utál engem.
Már itt vagyunk, rengeteg ember van itt. Valami nő kezdett el beszélni, majd bejelentette és bemutatta Kate-et. Mosolyogva ment fel a színpadra és elmondta a beszédét. Gyönyörű volt. Egy kifinomult, elegáns ruha volt rajta. Miután megvolt az átadás, egy kisebb bulira voltunk hivatalosak. Mindenki gratulált Kate-nek, addig csak messziről figyeltem. A fiúkkal együtt mentünk oda hozzá. Kerülte a tekintetemet, mintha ott sem lettem volna. A fiúk tudtak mindenről, így nem volt számukra idegen a helyzet.
- Gratulálunk California. –ölelték meg őt.
- Köszönöm, annyira vágytam erre. –mondta megkönnyebbültem.
- Gondoljuk, de igazán megérdemelted.
Beszélgettünk egy ideig, de egyszer sem szólaltam meg. Annyira fájt ez a helyzet. Minden egyes perc egy kín volt. Az, hogy ennyire semmibe vett, ez fájt. Nagyon fájt.
Úgy egy óra múlva megláttam, hogy hátulra ment, így én is követtem. Éppen telefonált és azt hallgattam egy fal mögül.
- Igen, nagyon jó az este….nem, holnap indulok…..nem, senki nem tud róla és....
- Elmész? –jöttem ki a fal mögül és törtem rá. Ijedten kapta oda a fejét.
- Most le kell tennem. –nyomta ki a telefont- Mit csinálsz itt? –kérdezte tőlem zavartan.
- Elmész? –mentem közel hozzá.
- Vissza kell mennem. –kapta el a fejét és ment el volna mellettem, de a csuklójánál rántottam vissza. Mélyen a szemébe néztem, arcunk közel volt egymáshoz.
- Válaszolj! –mondtam határozottan.
- Igen Ji. Visszamegyek Amerikába, most örülsz? –lett könnyes a szeme.
- Nem mehetsz el. Most lettél alelnök, nem hagyhatod itt a céget. És engem sem hagyhatsz itt. Nem, nem engedem. Nem bírom ki nélküled. –estem kétségbe.
- Nem hiszem, hogy nagyon hiányoznék. –mondta gúnyosan. Mélyen fúrtuk bele a tekintetünket egymáséba. Erősen a falhoz nyomtam és vadul csókolni kezdtem. El akart tolni, de nem tudott. Átdugtam a nyelvemet az ő szájába és szorosan simultam hozzá. Teljesen megadta magát és visszacsókolt. Éhesen faltuk egymást, miközben sűrűn potyogtak a könnyek a szeméből. Lihegve szakadtunk el egymástól.
- Szeretlek Kate, a világon a legjobban. Sajnálom azt a félreértést, de esküszöm, hogy nem én csináltam. Nagyon fontos vagy nekem, nem veszíthetlek el. Kérlek kicsim, higgy nekem.
- Nem tudom Jiyong. –hajtotta le a fejét.
- Csak bocsáss meg nekem és ígérem, hogy minden olyan lesz, mint régen. -simogattam. 
- Nem, már sosem lesz olyan. –rázta a fejét szomorúan.
- Ezt, hogy érted? –kérdeztem halkan.
- Én már nem szeretlek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése