46. FINAL

Boldogan keltem fel reggel. Kate még mindig mélyen aludt karjaim között. Semmi kedvem nem volt ott hagyni őt, ezért visszafeküdtem, fejemet nyakba fúrtam és így pihentem.

Úgy tíz perc múlva kezdett el mocorogni, majd felém nézett. Elmosolyodott, ahogyan álmos szemeit dörzsölte. Oldalára fordult, így nagyon közel voltunk egymáshoz.

- Jó reggelt szerelmem. –suttogtam lágyan.

- Neked is. Olyan jó volt tegnap.

- Szerintem is. Ez a hely mindig a legjobbat hozza ki belőlünk. Gondoljunk csak vissza az egy évvel ezelőtti dolgokra. –kuncogtam.

- Az biztos, hogy nem egy átlagos történetünk van. –nevetett ő is. Ekkor nyitódott ki az ajtó és jött be Seungri, Tabi és Taeyang.

- Hogy aludt a mi kis szerelmes párocskánk? –kérdezte rapper társam mosolyogva.

- Jó kis éjszakátok volt mi? –nevetett maknae.

- Oké fiúk, menjetek ki! –fordultam a hátamra. Kate csak nevetett mellettem. Indulni akartak, mikor hirtelen Seungri jött vissza egyedül.

- Rajtatok nincsen ruha? –kérdezte csillogó szemekkel.

- Maknae tűnés! –mondtam határozottan, mire röhögve kiszaladt. Magamhoz húztam az angyalomat és feküdtünk még egy kicsit. Ujjaival mellkasomon játszadozott.

Lassan felöltöztünk, elkészültünk, aztán lementünk a többiekhez. Mindenki gratulált az évfordulónkhoz, majd megköszöntük Jeremy-éknek az egészet.

Délelőtt lementünk a partra. Kint feküdtem Teddy-vel és Seven-nel, míg Kate-et figyeltem, ahogyan a vízben van. Komolyan mondom, hogy a legtökéletesebb lány a világon.

Pár lánnyal jött ki a vízből és megindult felém. Ahogy leült mellém egy kisebb csókot váltottunk. Megtörölte magát és pihent egy kicsit velünk.

Úgy egy óra múlva már mindenki ott ült körülöttünk és beszélgettünk, élveztük a szabadságot.

Egyik kezemmel magamhoz húztam a szerelmemet, ő átölelte a mellkasomat, fejét a vállamhoz tette és így feküdtünk a napozóágyon.

Most éreztem igazán boldognak magamat. Élvezem, ami most velem történik. És ehhez kellett Kate is. Nem tudnék nélküle élni és nem is fogok.

Meg vannak azok az emberek, akik boldoggá tesznek, és akik elfogadnak olyannak, amilyen vagyok. Akik nem akarnak megváltoztatni.

Ezeken gondolkoztam, míg a teraszon álltam és néztem a partot az éjszakában. Mindenki lent volt a homokban és a tűzijátékot figyelte. Én is lesétáltam hozzájuk, az angyalom mögé osontam, átkaroltam a derekát, szorosan hozzásimultam. Fejemet vállára helyeztem és így csodáltuk a fénylő műsort. Kezét az én kezeimre tette, fejét a fejemnek hajtotta.

- Szeretlek Kate. –mondtam tiszta szívemből a szerelmemnek.

- Én is szeretlek Jiyong.

Felém fordította a fejét és egy mély, érzéki csókot váltottunk. Aztán tovább néztük a tűzijátékot és együtt szórakoztunk a többiekkel. Így telet a mi kis vakációnk. És ez a története annak, hogy megismertem életem szerelmét.

45. Évforduló

Egész délelőtt a parton voltunk. Röplabdáztunk, fürödtünk, pihentünk. Bementünk megebédelni, majd a lányok elrabolták Kate-et.

- Oké, valaki mondja el, mi folyik itt! –mondtam türelmetlenül.

- Nyugodj meg, semmi rosszat nem teszünk vele. Téged is mindjárt elvisznek, később majd látjátok egymást. –lökdösött le Chaerin az emeletről. A lépcsőalján a fiúkkal találtam szemben magamat. Kérdőn néztem rájuk, mire a kezembe nyomtak egy felest.

- Idd meg! Már mi is lehúztunk eggyel. –mondta Seven. Úgy tettem, ahogyan mondták és megittam a színes italt.

- Mi történik? És miért nem láthatom? –kérdeztem tőlük.

- Ez is a terv része. Most szépen elmész és letusolsz! –mutatott Jeremy a fürdő felé. Értetlenül sétáltam a szoba fel. Végül úgy döntöttem azt csinálom, amit mondanak. Úgysincs más választásom. Lefürödtem, azzal a tusfürdőmmel, ami Kate kedvence volt.

Elmentem öltözni. Egy sötét farmert választottam, fehér inggel, mert tudtam, hogy Kate ezt szereti. Persze a kiegészítőket nem hagytam el. Miután mindennel végeztem, megnéztem magamat a tükörben. Elégedett voltam és reméltem az angyalomnak is tetszeni fog.

Mire végeztem, pont bejött Tabi és Jeremy. Nagyon mosolyogtak valamin.

- Jól nézel ki tesó. –mondták elismerőn.

- Kösz, de most már mondjatok valamit! Mit terveztek?

Leültettek az ágyra, majd mesélni kezdtek. Tetszett, nagyon tetszett. El sem hiszem, hogy ilyeneket összehoztak csak nekünk. Úgy érzem, jól fog telni az esténk.

Miután mindenbe beavattak, elindultunk a földszintre. Kimentem a helyszínre és ott vártam Kate-et. Kicsit ideges voltam, hogy mit fog gondolni, idegességemben járkálni kezdtem, majd csak arra lettem figyelmes, hogy Kate közeledik felém.

Egy gyönyörű fehér ruha volt rajta. Szépen simult a testéhez és egy vékonyabb anyag borította az egyik vállát, ami pántként szolgált. Haja ugyanarra az oldalra volt seperve. Mosolyogva nézett engem, míg jött felém. Úgy nézett ki, mint egy angyal. Az én angyalom.

- Úristen gyönyörű vagy. –tátottam el a számat.

- Köszönöm, te is nagyon jól nézel ki. –harapott az alsó ajkába. Váltottunk egy gyors kis csókocskát, majd helyet foglaltunk. Ugyanis a szikláknál voltunk. Egy kis megterített asztalka, hangulatos díszítéssel. Nagyon tetszett, mert meghitt volt, mégis romantikus. És hát itt kezdődött minden. Jobb helyen nem is tölthettük volna az évfordulónkat.

Beszélgetni kezdtünk, mikor Taeyang és Seungri jelent meg pincérnek öltözve.

- Köszöntjük a vendégeket. –hajoltak meg. Nem bírtuk ki így hatalmas nevetésben törtünk ki.

- Ez kinek az ötlete volt? –kérdezte Kate nevetve.

- Szeretnék tálalni az első fogást. –mondták, majd elmentek, de pár pillanat múlva már az étellel a kezükben jöttek vissza. Elénk rakták az előételt. Nagyon finom volt. Így mentünk végig az egész étrenden. Miután kihozták a desszertet is, bementek a fiúk a házba, hogy egyedül lehessünk. Megfogtam Kate kezét és a parthoz vezettem. Leültünk a homokba, mellénk raktam a desszertünket. Átkaroltam a derekát, félig az én mellkasomnak dőlt. Fejünket szorosan egymáshoz tartottam.

- Annyira jó veled lenni. –mondta a vizet nézve.

- Igen, nekem is jó veled. Annyira szeretlek Kate. El sem tudom mondani mennyire.

- Én is szeretlek Jiyong, mindennél jobban. –nézett rám és egy lágy érzéki csókot váltottunk. Már sötét volt, de a fáklyák világítottak. Bent már mindenki aludt.

Egy kis csókolózás után, felkaptam karjaimba és elindultam vele a ház felé. Közben a nyakamat kezdte elhalmozni pici puszikkal, amikbe belehümmögtem.

Bementünk a szobánkba, letettem az ágyra óvatosan és lassan ráfeküdtem. Most nem akartunk vadulni, nem akartuk elkapkodni, csak élvezni. Szenvedélyesen kezdtem el csókolni puha ajkait. Kezével kicsatolta az övemet és kigombolta a nadrágomat. Megfogtam a ruháját és lehúztam róla. Visszafeküdtem rá és a nyakára tértem át. Kezemmel megemeltem a lapockáit, így sokkal jobban hozzáfértem a lényeghez. Nagyokat sóhajtott közben. Mellkasa szorosan az én mellkasomhoz nyomódott. Visszatértem ajkaira. Felültem, de a csókot nem szakítottuk meg. Kezeivel kigombolta az ingemet és érzékien lehúzta rólam, miközben végigsimított a felsőtestemen. Nyögtem egy kisebbet, erre a mozdulatra.

- Imádom, ha fehér ingbe vagy. –kezdte el puszilgatni a mellkasomat.

Levettem róla a melltartóját és a bugyiját is. Egyre lentebb kezdtem el kényeztetni ajkaimmal. Lassan rólam is lekerültek a ruhadarabok. Szétnyitottam lábait, kényelmesen elhelyezkedtem és egy határozott mozdulattal hatoltam belé.

- Hmm Jiyong –vetette hátra a fejét.

Közepes tempóban kezdtem el mozogni. Időként kihúztam belőle férfiasságomat, majd újból belé helyeztem, ezzel is elhúzva az orgazmusunkat.

Vagy egy óráig csináltuk ezt, de nem bírtunk betelni az érzéssel. A végére már folyamatos tempóban mozgattam a csípőmet. Izmai megfeszültek, háta elemelkedett az ágytól, körmeit a hátamba véste. Szinte egyszerre élveztünk el, miközben hangosan nyögtünk.

- Jihh ahh Jiyong –nyögte kéjesen.

- Ohh Kate igeen ahh –nyögtem én is élvezettel. Kellett egy kis idő, amíg teljesen lenyugodtunk. Magunkra húztam a takarót és úgy, ahogy voltunk aludtunk el kis kifli, nagy kifli pózban. Nagyokat szippantottam bódító illatából.

- Boldog évfordulót Ji. –mormogta álmosan.

- Boldog évfordulót szerelmem.

44. Ahol az egész elkezdődött

Már úton vagyunk. Felvettük a fiúkat és így megyünk hatan egy kocsiban. Daesung vezet, mellette ül Taeyang, mi pedig a kisbuszban hátul. Kate-tel végig összebújva ülünk és nevetünk a srácokkal. A maknae-nak támad egy ötlete, hogy énekeljünk. Be is kapcsolnak egy számot, amit közösen dalolunk el. A következő egy angol szám. Ismerjük, de kívülről nem tudjuk a szövegét. Mivel Kate folyékonyan beszél angolul, így ő egyedül énekli el az egész számot. Mindenki tátott szájjal figyelte. A végén szégyenlősen elmosolyodott és mellkasomba fúrta a fejét. Olyan édes volt, hogy legszívesebben itt helyben letámadtam volna.

- Fantasztikus hangod van. –mondta Taeyang.

- Biztos fotósnak kellett volna menned édes? –kérdeztem kuncogva.

- Az éneklést meghagynom neked. –nézett fel rám, majd egy édes kis csókocskát váltottunk.

- Forrósodik a levegő. –őrjöngött Seungri. Nevetve váltunk el, majd folytattuk az utat.

Úgy egy óra múlva meg is érkeztünk. Boldogan szálltunk ki a kocsiból, majd megláttunk még két autót. Ahogy beértünk a házba, hatalmas ujjongás fogadott minket.

- Újra együtt a régi csapat! –ordították. Mindenki üdvözölt mindenkit. Nyár van, így újra eljöttünk arra a helyre, ahol minden kezdődött. Ahol beleszerettem ebbe a tökéletes lányba. Ahol eldöntöttem, hogy nekem ő kell. Csak a mi kis csapatunk volt még itt. A többiek csak két nap múlva jönnek. Olyan jó itt lenni.

Miután túl léptünk a köszöntéseken, kiültünk a hátsókertbe beszélgetni. Ugyanúgy, mint anno Kate mellém ült. Annyi különbséggel, hogy végig magamhoz húztam és már nyugodtan kimutathattam az érzéseimet iránta, ami fantasztikus érzés. Történeteket mesélgettünk, hogy kivel mi történt ezalatt az egy év alatt. Egy éve. Egy éve kezdődött minden közöttünk. Azóta mennyi mindenen átmentünk. Holnap lesz az évfordulónk. Egy éve hivatalosan is együtt leszünk. Meghatott ez a tudat és még jobban magamhoz húztam az én angyalomat. Simogatni kezdtem a lábait. Nekem háttal ült és neki volt dőlve a mellkasomnak. Felhúztam a lábaimat, aminek az övéit simította és így ült közöttük. Ahogy megérezte a simogatásaimat, fejét nekinyomta a vállamnak. Ez a többieknek is feltűnt.

- Akkor halljuk, mi is van a mi kis szerelmes párocskánkkal? –nézett ránk mosolyogva Jeremy. Mindenki kíváncsian felénk fordította a fejét.

- Semmi különös. A legnagyobb rendben van mi. –mondtam nyugodtan, majd megpusziltam az arcát. Olyan aranyos mosolygott. Tudtam, hogy a többiek többet akarnak.

- Ennyivel nem elégszünk meg. Kérünk még sztorikat, de először is egy mély és szenvedélyes csókot. –csillant fel Jeremy szeme. Megfogtam Kate állát, felemeltem a fejét és ajkaira tapadtam. Édes és lomha táncot jártak nyelveink azt hiszem a többiek megkapták, amit akartak. Elvált az ajkaimtól, de mielőtt visszafordult volna, egy kis puszit nyomott ajkaimra.

- El sem hiszem, hogy így egymásra találtatok. Ez annyira szép. –mondta Chaerin.

- Tényleg. Emlékszem még, hogy miket műveltetek itt egy éve. –emlékezett vissza Seven.

- Nektek nem holnap lesz az évfordulótok? –nézett ránk kérdőn Kate bátyja.

- De igen. –válaszolta az angyalom.

- Azta gyerekek. Én nagyon örülök nektek. –mondta kedvesen, amit mindenki követett.

- Köszönjük.

Nagyon kellemesen telt az esténk. Olyan jó volt végre velük lenni. Késő estig csak meséltünk egymásnak, közben rendeltünk vacsorát, iszogattunk. Aztán mindenki elindult a szobájába. Kate-tel volt egy külön szobánk. Nem aludtunk egyből, kicsit élveztük még egymás társaságát.

Reggel hamarabb felkeltem, mint ő. Kimentem a konyhába, ahol a férfirészleg már rég kávézgatott. Leültem hozzájuk egy bögrével a kezemben.

- Készültél valamivel mára? –kérdezte Tabi.

- Igen, de pontosan még nem döntöttem semmi mellett. –adtam meg az egyszerű választ.

- Az az igazság, hogy mi terveztünk valamit. Majd szépen megtudtok mindent, de előre nem árulunk el semmit. –nézett rám sunyi mosollyal Jeremy.

- Mire készültök? –kérdeztem gyanakodva.

- Mindent a maga idejében. De most mesélj! Mi van veletek? –váltott gyorsan témát.

- Minden a legnagyobb rendben. Mindennél jobban szeretem őt, nincs másra szükségem.

- Te tényleg megtaláltad az igazit. –mondta Seven.

- Igen. Az biztos, hogy ő az. –mosolyodtam el.

- Akkor most már családtagok vagyunk? –nézett rám kíváncsian Jeremy.

- Megbeszéltük, hogy nem kapkodjuk el ezt az egészet. Úgyis tudjuk, hogy együtt leszünk egy életre. Várunk még egy kicsit a gyűrűvel, de készülhetsz.

- Gratulálok Jiyong. Komolyan, gratulálok. –ölelt meg.

Pár perc múlva megjelentek a lányok is. Kate egyből hozzám jött és mellkasomba bújt.

Beszélgettünk még egy kicsit, majd hirtelen Kate a fülembe suttogott valamit.

- Elmegyek fürdeni. Nem jössz?

Válaszként csak alsó ajkamba haraptam, amiből tudta, hogy megyek. Megfogtam a kezét és elindultunk az emeletre.

- Hova sietnek a fiatalok? –szóltak utánunk.

- Mindjárt jövünk. –mondtam egyszerűen. Bár tudták, hogy mi lesz.

- A parton leszünk. Sokáig ne húzzátok!

- Nem fogjuk. –mondtam nevetve, amin Kate is kuncogni kezdett.

- Kérlek, azért csak a kishúgomról van szó. –szólalt meg Jeremy, hogy álljunk le.

- Ugyan már, ezek ketten szörnyűek, ha együtt vannak. –nevetett Tabi.

- Úgy megnézném, miket műveltek, ha ketten vagytok. –gondolkozott el Seungri.

- Akkor mi most megyünk, mielőtt szétszedtek minket. –mondtam és gyorsan eltűntünk a lépcsőn. Imádtam ezeket az embereket, de azt a bizonyos személyt még jobban, akit a zuhany alatt csókolok. De ma van az évfordulónk, ma nem fogom vissza magamat. Kíváncsi vagyok mit szerveztek a többiek. Kicsit félek, mert ismerem mennyire nagy a szervezőképességük.

43. Hirtelen vágyak

- Ki volt ez Jiyong? –kérdezte kimérten.

- Kijönnél velem? Nem szeretném itt elmondani. –elindultam a klub elé, ő is követett. Arrébb sétáltunk egy kicsit, majd nehezen nekikezdtem.

- Miután elmentél, rá egy hónapra felvittem ezt a csajt magamhoz. Felejteni akartam, azt hittem segít, de tévedtem. Ne haragudj. –hajtottam le a fejemet.

Közelebb lépett hozzám és szorosan átölelt. Meglepődtem, hirtelen nem is viszonoztam.

- Nem haragszol? –kérdeztem ledöbbenve.

- Hogy haragudnék? Jiyong akkor nem voltunk együtt, nem mondom meg, mit csinálj. Még mindig utálom magamat azok miatt, amiket a fejedhez vágtam. Hogy haragudnék? Nem esik jól, de nem haragszok. –simogatta az arcomat. Mosolyogva tapadtam édes ajkaira.

- Köszönöm Kate. –suttogtam a szájába. Annyira beindultam tőle, hogy elvesztettem az eszemet és húzni kezdtem magammal.

- Ji, hova megyünk? –kérdezte ijedten, míg húztam.

- Akarlak, most azonnal. –daráltam.

Elértük a kocsimat, gyorsan bepattantunk majd, mint egy őrült, úgy kezdtem el vezetni.  Kezemmel combját kezdtem el simogatni.

- Mi ez a hirtelen vágy? –kérdezte kuncogva.

- Mindig kívánlak, de most nem bírok magammal. –vezettem gyorsan.

- Én is kívánlak Jiyong. –mondta kéjesen. Több sem kellett. Lehúzódtam az útról egy kisebb lejárón. Ezzel a mondatával vesztettem el végleg az eszemet.

- Mit csinálunk itt? –kérdezte értetlenül.

- Szeretkezni fogunk. –mondtam egyszerűen, majd áthúztam az ölembe. Hátrébb toltam az ülést, hogy kényelmesebben elférjünk. Vadul kezdtem el csókolni, míg oldalát markolásztam. Szerencsére csak egy kis ruha volt rajta, amit azonnal felhúztam.

- Ji-jiyong, biztos itt akarod? –szakadt el nehezen tőlem.

- Igen. –tértem át nyakára. Harapdálni, nyalogatni kezdtem.

- De bárki megláthat.

- Sötét van és erre alig járnak. Kate, én nem bírom ki hazáig. –néztem a szemébe.

- Nem tudom Ji.

Fogtam magam és végig nyaltam a kulcscsontjától az álláig. Nagyot sóhajtott, majd rám nézett.

- Ahh Jiyong, csináld. –nyögte, majd ajkaimra tapadt. Tudtam, hogy ez be fog válni nála. Keze letévedt a nadrágomra és bontogatni kezdte. Egy ing volt rajtam, amit széttépett és mellkasomat kezdte el simogatni. Már ennyitől beindultam, amit meg is érzett. Egy elég szép dudor jelent meg a nadrágom alatt. Lentebb húzta az alsómat és elővette a már teljesen merev férfiasságomat. Lehúztam a bugyiját és azonnal ráült.

- Ohh Jiyong. –hajtotta hátra a fejét.

- Imádlak Kate. –közepes tempóban kezdte el mozgatni a csípőjét, amit gyorsan megunt és így gyorsított. Közben éhes csókokat váltottunk és felváltva nyögtünk. Régen éreztem ekkora vágyat magamban. Most annyira akartam őt, hogy azt el sem tudom mondani. Nem igen volt más lány, aki ilyen élvezetet váltott ki belőlem. Egyre hangosabbakat nyögtünk, ahogyan éreztük a végét. Megfogtam a csípőjét és minden egyes mozdulatnál tövig rányomtam a tagomra.

- Úristen Jihh, igen.

- Mindjárt édes ohh, ez az ahh. –pár pillanat múlva remegni kezdett és hatalmasat élvezett, amit én is követtem. Nagyokat nyögtünk és sűrűn lihegtünk. Fáradtan borult vállamra, én pedig a hátát kezdtem simogatni. Már teljesen lenyugodtunk, de nem mozdultunk.

- Szeretlek kicsim, nagyon. –suttogtam a fülébe.

- Én is téged. –mormogta a nyakamba. Lassan felemelte a fejét és rám nézett.

- Ez jó volt. –kuncogtam.

- Igen, szerintem is. –nevetett ő is. Visszahúzta a bugyiját, majd mellém ült a helyére. Én is felöltöztem. Mielőtt elindultunk volna, megfogtam a kezét, összekulcsoltam az ujjainkat. Meglepődve nézett rám, majd angyalian elmosolyodott. Nem volt messze a házunk.Fent szorosan összebújtunk és így aludtunk el.

Azóta teltek, múltak a hónapok. Újra nyár van, mi pedig jobban szeretjük egymást, mint valaha. Kate azóta bemutatott a szüleinek, akik kedvesen fogadtak engem. Én is bemutattam az én kis angyalomat a családomnak. Mindenki nagyon rokonszenvesnek találta, bár tudtam, hogy ilyen véleményen lesznek. Kinek nem tetszene ez a lány?

Lassan egy éve vagyunk együtt. Meg sem tudom mondani, mikor volt utoljára ilyen komoly kapcsolatom. Remekül érzem magam vele. Ő az a lány, akivel el tudom képzelni az életemet. Hogy gyerekeink születnek, ő lesz a feleségem. Otthon mindig finom vacsorával vár, és hogy a gyerekeink boldogan szaladnak felénk.

Jó, lehet kicsit előre ugrottam az időben. Meg akarom kérni a kezét és meg is fogom. De várok vele. Úgyis tudjuk, hogy együtt leszünk egész életünkben. Ő is azt mondta, hogy ne rohanjunk bele az ilyen dolgokba a munkánk miatt is, meg még fiatalok vagyunk.

- Kicsim, nem lesz egy kicsit sok ruha? –kérdeztem tőle, mikor megláttam bőszen csomagolni.

- Nem, ez még kevés is. De nem hiszem, hogy ezt annak az embernek kéne magyaráznom, aki egy született divatmegszállott. –jött közelebb és simult hozzám. Kezeimet átfontam a derekán, arcunkat pár centi választotta el. Még mindig ugyanúgy kívánom, mint az elején.

- Téged sem kell félteni. –mosolyogtam. Igen, mindketten megőrülünk a divatért.

- Olyan jó lesz végre egy kicsit pihenni és kikapcsolódni. –sóhajtott.

- Igen, én is nagyon várom már. –csókoltam meg érzékien.

42. Ki volt ez?

Hosszú percekig álltunk az ajtómban és faltuk egymást. A végén ő tolt el magától.

- Hiányoztál Jiyong, nagyon. És kérlek ne haragudj, azokért a hazugságok miatt. Esküszöm, hogy nem akartam. –hajtotta le a fejét.

- Ha te meg tudsz nekem bocsájtani, akkor én is neked. –emeltem fel az állánál.

- Szeretlek Jiyong. –karolta át a nyakamat.

- Én is Kate.

Behúztam a házba, hogy ne a folyosón álljunk. Levette a cipőjét, a kabátját és én egyenesen a hálóba húztam. Lefektettem az ágyra és fölé másztam.

Csókolgatni kezdtem ajkait, állát, nyakát. Kezem felsője alá csúszott, ekkor állított le.

- Jiyong, kérlek ezt ne. –fogta meg a kezemet.

- Miért édesem? –néztem rá értetlenül. Annyira kívántam, annyira akartam őt.

- Mert hónapok óta, most találkozunk, most békültünk ki. Hidd el, be fogjuk pótolni az egészet. Meg azért is, mert most jöttél ki a kórházból. Még gyenge vagy és pihenned kell. Nem a legjobb ilyenkor szeretkezni.

- De akarlak Kate. –nyafogtam. Tudtam, hogy igaza van, de azért próbálkoztam.

- Én is Ji, nagyon. De kérlek, pihenjél. Neked most ez a legfontosabb. –láttam a szemében, hogy aggódik értem. Nehezen lemásztam róla és melléfeküdtem.

- De ugye itt alszol? –kérdeztem tőle.

- Persze Ji. –bújt hozzám. Azonnal átöleltem és így pihentünk. Olyan jó volt éreznem őt. Mélyeket szippantottam az illatából.

- Olyan jó végre veled aludni. –mormogta a mellkasomba.

- Nekem is jó.

Nem kellett sok hozzá, hamar elaludtunk. Végre jót aludtam. Reggel kipihenten pattantak ki szemeim. Kate még mélyen aludt. Nem volt kedvem ott hagyni, ezért nézegettem békés arcát.

Nem bírtam ki, hogy ne nyúljak hozzá, ezért simogatni kezdtem. Kisimítottam a haját az arcából, majd ujjamat húztam végig arcvonalán.

Lassan mocorogni kezdett, majd kinyitotta a szemét. Először próbálta megszokni a szeme a fényt, aztán rám nézett és elmosolyodott.

- Jó reggelt szerelmem. –simogattam még mindig.

- Neked is. Hogy érzed magad? –fordult a hátára, de így is nagyon közel volt hozzám.

- Melletted már remekül.

- Nem úgy értem. –kuncogott.

- Tudom. Jól, sokkal jobban. Ma megyek vissza az orvoshoz. Elkísérsz?

- Persze. De most megyek és csinálok valamit reggelire. –pattant ki az ágyból. A reggel gyorsan eltelt és Kate-nek el kellett mennie, de megígérte siet haza. Egész délelőtt pihentem. Elkezdtem dalokat írni, hogy ne vesszen annyira kárba ez a hét, amit itthon töltök. Szerencsére pár nap és mehetek vissza dolgozni, de innentől oda fogok figyelni magamra.Az orvos is azt mondta, hogy minden rendben van velem.

Mivel már itt van Kate, így nyugodtabb vagyok és tudom, hogy minden rendben lesz. Nem tudom, hogy bocsájtottam meg neki ilyen hamar. Tudom, hogy nem gondolta komolyan, és ő sem akarta ezt az egészet. Nem is foglalkozok már vele, el fogjuk felejteni ezeket a hónapokat. A lényeg, hogy itt van és csak az enyém. Este meg is érkezett az én angyalom.

- Megjöttem Ji. –hallottam meg édes hangját. Pár pillanat múlva megjelent a konyhában.

- Szia édes! –csókoltam meg.

- Mit csinálsz? –nézett rám értetlenül.

- Vacsorát. Unatkoztam és gondoltam éhes leszel, ha hazajössz.

- Ezt eltaláltad, farkas éhes vagyok.

- Akkor jó. Mindjárt készen van. –fordultam vissza a tűzhelyhez. Megéreztem kezeit a derekamon, arcát pedig a hátamba fúródni.

- Baj van kicsim? –kérdeztem.

- Dehogyis, csak annyira hiányoztál. És nekem van a világon a legjobb barátom.

- Te is hiányoztál és nincs nálad jobb lány. –fordultam meg és öleltem át én is. Nem bírtam betelni az érzéssel, hogy ölelhetem őt.

- Nem fog leégni? –kérdezte, de nem engedett el.

- Lehet, de most nem érdekel. –öleltem tovább, mire kuncogni kezdett. Elzárta a sütőt, majd visszatért karjaimba. Annyira kívántam őt, de tudtam, hogy ő még nem akarja. Vagyis akarja, csak szoknia kell a helyzetet, ahogy nekem is.

Egy hete annak, hogy újra velem lakik. Sokat dolgozik, nem lehet könnyű alelnöknek lenni. Én is visszamentem a munkába. A sok pihenés után jól esik egy kicsit dolgozni. Nem hajtom túl magam, de próbálom behozni a lemaradásomat.

Egy hónap is eltelt azóta, hogy újra együtt vagyunk. Minden visszaállt az eredeti kerékvágásba. Megvolt az első együttlétünk is, mióta visszajött. Csodálatos volt, új erőre kaptam. Ma egy buliba mentünk. Ott voltak a fiúk is, Kate ismerősei. Egy elit helyre mentünk, ami nagyon jó volt. Jó zene, jó társaság és persze az én angyalom.

Olyan hajnali egy lehetett, mikor egy táncból jöttünk vissza. Imádtam vele lenni, bár ilyenkor türtőztetni kellett magamat, hogy ne támadjam le.

Kikértünk egy koktélt és leültünk beszélgetni. Jól éreztük magunkat, addig, amíg egy régi ismerősöm fel nem tűnt. Bár nem nevezném ismerősnek.

- Ji baby, megint összefutunk? –huppant le mellém. Szerencsére Kate nem volt itt.

- Úgy látszik. De megkérnélek, hogy menj el innen! –közöltem vele tisztán.

- Miért? Azt ne mondd, hogy a legutóbbi nem volt jó. –nézett rám ferdén, miközben simogatott. Ilyenkor szidtam az életet, hogy ezeknek a lányoknak egy csepp eszük sincsen.

- Őszintén, semmire nem emlékszem abból, a nevedet sem tudom, de nem is érdekel. Az egy kaland volt, de ennyi. Többet ne gyere hozzám.

- Sosem kérsz második menetet a lányoktól? –hajolt közelebb.

- Második menetet? –hallottam meg Kate hangját mögülem. Ijedten néztem rá.

- Kate, ne értsd félre! –álltam fel. A csaj is felpattant és kérdőn nézett a szerelmemre.

- Ki ez a csaj? –kérdezte a lotyó. Itt durrant el az agyam.

- Oké, ha már nem vagy képes felfogni azzal a csöppnyi eszeddel, akkor máshogy mondom. Tűnj el innen! És ne merj így beszélni a barátnőmmel! –oktattam ki.

- Barátnő? Nem lehet komoly, ha egy hónapja még engem vittél haza. –mondta komolyan.

- Azt mondtam tűnj el innen! –mondtam durván, mire elment.

- Ki volt ez Jiyong?

41. Végre otthon

Mikor kinyitottam a szememet egy fehér környezet fogadott, sok aggódó arccal. Nem tudtam, hol vagyok, hogy kerültem ide, mi történik velem.

- Hyung. Hallasz minket? –kérdezte lágyan maknae. Mind a négyen az ágy körül álltak, ahol feküdtem. Fájt a fejem, a végtagjaim. Üresnek éreztem magamat. Mintha nem lenne erőm.

- Hol vagyok? –kérdeztem suttogva.

- Kórházban. Összeestél az egyik próbán és a mentősök idehoztak. –magyarázta Tae.

- Mióta vagyok itt?

- Három napja. Eddig aludtál, aztán pedig direkt kómában tartottak, hogy jobban tudj pihenni. Mi az utolsó emléked? –kérdezte Daesung.

- Hogy a táncteremben vagyunk. Összeesek a földön és ennyi. –emlékeztem vissza.

- Az orvosok azt mondták túlhajtottad magad és lelki gondok miatt is reagált így a szervezeted. Mondtam neked, hogy pihenj! –aggodalmaskodott Tabi.

- Tudom, ne haragudjatok.

- Most a legfontosabb, hogy felépülj. Ami el fog tartani egy darabig.

- Meddig kell itt lennem? –kérdeztem ferdén.

- Legalább egy hét. Lehet, hogy hamarabb kiengednek, de nem dolgozhatsz egy ideig.

A fiúk bent voltak még egy kicsit, majd hazamentek, mert fáradtak voltak. Gondolkoztam egy kicsit még, majd visszaaludtam.

Két nap múlva jó barátom, Tabi jött be látogatóba. Már sokkal jobban voltam, szerettem volna hazamenni. Otthon is tudok pihenni.

- Szia tesó, sokkal jobban nézel ki. –jött be.

- Köszi. Bár ez a hely kikészít, már haza akarok menni. –ültem fel az ágyban.

- Beszélek, majd az orvosokkal. De az biztos, hogy nem engedlek egy darabig a cég közelébe.

- Tudom, de legalább a saját lakásomban lehetnék. –sóhajtottam.

Ekkor jött meg az orvos pár nővérrel. Kérdőn néztem rájuk, hogy mondjanak valamit. 

- Jó napot. –köszöntem illedelmesen.

- Jó napot. Hogy van a beteg? –kérdezte vidáman az orvos. 

- Jól, sokkal jobban. –mondtam határozottan. Megnézte a papírokat, vizsgálgatott valamit.

- Rendben. Ha megígéri, hogy otthon pihen még pár napot, akkor hazamehet.

- Ez komoly? –derültem fel.

- Igen, de pihennie kell még! –mondta határozottan.

- Majd én figyelek rá. –szólalt meg Tabi. Beszéltünk még az orvossal, majd kimentek. Összeszedtem a cuccaimat és Top hazavitt.

Egy napja fekszek otthon. Sokkal jobb itt, mint a kórházban. Már tök jól vagyok, csak erőm nincsen. Elég gyenge vagyok még, az ájulásom miatt.

Egyik délután épp a TV-t néztem, miközben Tabival beszéltem telefonon.

- Haver, ő nem fog visszajönni….várj csöngettek –el is indultam az ajtó felé- ő maga mondta, hogy nem szeret engem….ennyi volt –nyomtam ki szomorúan. Kinyitottam az ajtót és a telefon majdnem kiesett a kezemből.  

- K-kate? –mondtam elhaló hangon. Tágra nyílt szemekkel néztem rá.

- Szia Jiyong. –köszönt halkan.

- T-te itt….

- Tabi elmondta mi történt. Hallottam, hogy kórházban voltál, így azonnal iderepültem. Örülök, hogy jobban vagy. –mosolyodott el halványan.

- Azért jöttél vissza, mert kórházba kerültem? –kérdeztem nehezen.

- Aggódtam érted és látni akartam, hogy biztosan rendben vagy. –magyarázta.

- Nem kellett volna, ezért idejönnöd.

- De igen. Nézd, én annyira sajnálom az egészet. Hülye voltam, hogy akkora hazugságot vágtam a fejedhez. Nem akartam, komolyan.

- Várj! Hazugságok?

- Igen. Szerinted komolyan gondoltam azokat? –bólintottam egyet- Ji, ne tudd meg mennyire fájt nekem, hogy azokat kellett mondanom.

- Miért kellett?

- Mert haragudtam rád. El akartam menni egy időre. De miután láttam az arcodat, hogy mennyire összetörtél, úgy gondoltam neked jobb lesz nélkülem. –halkult el.

- Kate nekem csak melletted jó. Nagyon fájtak, amiket mondtál. És én sajnálom, hogy megbántottalak. De egyből kirúgtam azt a csajt.

- Amúgy honnan veszed, hogy nem szeretlek? –kérdezte a szemembe nézve.

- Te mondtad. –válaszoltam szomorúan.

- Jiyong az is hazugság volt. Azért mondtam, hogy felejts el. Szerettelek, ahogyan most is és ahogyan ezután is foglak. –mondta lágyan.

Több sem kellett, derekánál fogva rántottam magamhoz és erősen az ajkaira tapadtam.

40. Megszűnt a világ

- Nem…szeretsz? –estek le kezeim erőtlenül.

- Nem. –fordította el a fejét.

- Nem hiszek neked. Ez nem lehet. Szeretned kell! –daráltam.

- Nem Jiyong. Fogadd el a tényt, hogy nem szeretlek. Túl sokáig voltál abban a hitben, hogy mindent megkaphatsz a világon. De ez nem így van! –kiabált.

Nem tudtam mit mondani, csak ledermedve álltam előtte. Teljesen összetörtem belülről.

- Ez ennyi volt. Keress magadnak egy olyan lányt, aki ezt elhiszi. Szia Jiyong. –mondta halkan, miközben könnyek folytak a szeméből. Lassan elindult mellettem, majd mikor utána akartam menni, már csak azt láttam, hogy elfut a folyosón. Egy darabig álltam egy helyben.

- Kate –mondtam erőtlenül és utána rohantam. Láttam beszállni egy kocsiba, de nem tudtam megállítani. Még rám nézett egyszer, mielőtt beült volna. A nevét ordítottam és csak szedtem a lábaimat. Valamit tátogott a szájával, amiből azt vettem ki, hogy sajnálom.

- Kate, várj! Nem mehetsz el! –ordítottam, ahogyan a torkomon kifért.

Sírtam, nagyon sírtam. Néztem, ahogyan a kocsi elmegy, én pedig ott állok tehetetlenül. Utána sötétség következett. A következő képem, hogy az ágyamban fekszek. Rosszul éreztem magamat, nagyon rosszul. Lassan megjelentek a fiúk is.

- Végre felébredtél. Hogy vagy? –kérdezte óvatosan Taeyang, majd szépen leültek körém.

- Mi történt? –kérdeztem rekedten.

- Összeestél, miután elment. Aztán idehoztunk, egy fél napot átaludtál. –mesélték.

- Akarsz róla beszélni? –kérdezte lassan Seungri.

- Nem. –vágtam rá- Ne haragudjatok, de még nem.

- Megértjük tesó. Mi mindig itt leszünk, ha szükséged lenne valakire.

- Köszönöm fiúk.

- Kell valami? Vagy hagyjunk magadra?

- Szeretnék egyedül lenni, ha nem gond. –dőltem hátra.

- Nem, persze. –mentek ki egyesével.

Egy ideig csak a plafont néztem. Könnycseppek folytak végig az arcomon. Miért hagyott itt? Miért? Mindennél jobban szerettem. Életem szerelme volt és tudom, hogy ő is szeret engem. Szeret. Ha nem szeretne, nem sírt volna.

Nehezen aludtam vissza. Este volt mikor felkeltem. A fiúk már nem voltak itt, csak Tabi aludt az egyik szobában. Gondolom nem akartak egyedül hagyni. Hálás voltam nekik. De ezt minden tagért megtettük volna. Mindig ott voltunk, ha valamelyikünk hullámvölgybe került. Kimentem a teraszra és elszívtam egy cigit. Sokáig kint voltam. Visszaballagtam a szobába, feltettem a fülhallgatómat és hangosan hallgattam a zenét.

Egy hónap telt azóta, hogy elhagyott az angyalom. Szörnyű állapotban voltam.

Dolgoztam megállás nélkül, sokszor hajtottam magamat összeesésig. Ma este is ilyen állapotba kerültem haza. Egyből a szobámba mentem és ledobtam magamat az ágyamra. Azt vettem észre, hogy egy ismerős alak jelent meg az ajtóban.

- Ez nem mehet így tovább, ugye tudod? –kérdezte tőlem. Leült mellém az ágyra.

- Nem tudok mit tenni. –sóhajtottam.

- Mondd el Jiyong. Ki kell adnod magadból. Mondd el mi bánt!

- Nem értem az egészet. Mindennél jobban szerettem őt. Nem bírom ki nélküle. Savként martak a szavai. Fájtak a szavak, amiket nekem mondott. Hiába mondta, hogy ő már nem szeret engem. Nem hiszem el. Tudom, hogy szeret. Miért hagyott itt? Miért? –jött ki belőlem minden. Ordítottam, ahogyan dőltek belőlem a szavak. Megkönnyebbülés volt kimondani az érzelmeimet. Könnyek csordultak a szemembe.

- Nem tudom, miért csinálta ezt. Szerintem is szeret még téged. –mondta halkan.

- Tudom. Szeretnie kell. De akkor miért ment el?

- Nem tudom haver. –rázta a fejét.

- Elhiszem, hogy fájt neki, amit okoztam. De nem én csináltam. Sosem csaltam volna meg. Szeretem. Fáj, hogy nem hisz nekem. Fáj, hogy rosszat gondol rólam. –estem rá az ágyamra.

- Jiyong tönkre teszed magadat. El kell engedned őt. Felejtsd el!

- Nem, sosem fogom elfelejteni. Nem is tudom. Senki más nem kell nekem. Lefektethetek minden csajt a bárokban, de egyik sem kell. Nekem ő kell, vissza kell szereznem!

- De már nem lehet. Elment. Lehet, hogy sosem jön vissza.

- De visszafog. Ebben biztos vagyok.

- Tudod, hogy mindig melletted leszek. De kérlek mozdulj ki, vagy ne hajtsd ennyire túl magadat. –tette vállamra a kezét.

- Köszönöm Tabi. –sóhajtottam.

Újabb egy hónap telt el. Az állapotom javulatlan volt. Magamba roskadva hagytam hátra heteket. Csak dolgoztam, dalokat írtam, stúdiómban éjszakáztam.

Semmit nem hallottam felőle. A személyes dolgai még a lakásunkon voltak. Minden nap megnéztem őket. Minden nap eszembe jutottak az élmények vele. Mikor beköltözött, mikor együtt fürödtünk, hogy velem volt. Próbáltam elfelejteni ezeket a dolgokat, de nem ment. Egyszer mentem el a fiúkkal inni, lefektettem egy lányt, de semmi. Azt hittem segíteni fog, de csak rontott. Semmi és senki nem pótolhatja az én angyalomat. Többször volt, hogy teljesen leittam magamat. Az italba és a cigibe fojtottam bánatomat, a magányt.

Soha nem éreztem még ennyire egyedül magamat. Mindennap vele álmodtam, minden percben ő járt az eszemben.

Két hét telt el. Késő este van. A táncteremben gyakorlok, levezetem az idegességemet. Senki sincsen a cégnél csak én és a hangos zene.

Úgy egy órát aludtam, ettem pár falatot. Így mentem be reggel a próbára.

Három órája táncolunk, szörnyen nézek ki. Bár így érzem magamat is. A fiúk egyfolytában azt mondják, hogy álljak le, pihenjek, de én nem hallgatok rájuk.

Elindultam a tükör felé ingadozva. Hirtelen a lábaim felmondták a szolgálatot és összeestem. Még hallottam az ijedt hangokat, majd teljesen megszűnt a világ.

39. Kínok között

- Jiyong, mit művelsz?

- Kate, e-ez nem az…

- Akkor mi? –kérdezte könnyes szemekkel- Hogy tehetted ezt? Azt hittem szeretsz.

- Szeretlek Kate, mindennél jobban. Esküszöm, hogy semmi nem volt.

- Neked egy csók semmit sem jelent?

- Nem úgy értem. De kérlek, édes –mentem közelebb hozzá- Higgy nekem! –kérleltem.

- Mégis hogyan? Mikor a szemem láttára csókolsz meg egy lányt. –akadt ki.

- Nem én csókoltam meg. Ő támadott le. –mutattam a lányra- Mondd meg!

- Sajnálom Kate, de Jiyong esett nekem. –mondta álszenten. Azt hittem abban a percben, hogy megütöm ezt a szajhát. Kate sírva rohant ki a teremből. Nem volt esélyem arra, hogy utolérjem. Nagyokat fújtatva és dühösen mentem vissza a terembe.

- Mégis mit képzelsz magadról? Hogy van ennyi eszed? –ordítottam vele.

- Ji, nem illik hozzád ez a lány. –simított végig a nyakamon, mire durván ellöktem magamtól.

- Ne becézgess és ne merj hozzámérni! –kiabáltam.

- Elég nehéz lesz, hogy ne érjek hozzád, ha a stylistod vagyok. –mondta gúnyosan.

- Mostantól nem. Ki vagy rúgva. –mondtam lenézően.

- Ezt nem teheted. –háborodott fel.

- Már hogyne megtehetném. Ha holnap bemered ide tenni a lábadat, akkor beperellek és egy életre megbánod, hogy velem kikezdtél. –kaptam fel a felsőmet és jöttem el a cégből.

Azonnal a lakásunkra mentem.            

- Kate, itt vagy? Kérlek, kicsim beszéljünk.

Az egész házat átkutattam, de semmi nyoma nem volt annak, hogy itt lett volna. Már vagy huszadszorra hívtam a mobilját, de nem vette fel. SMS-ekkel bombáztam, de semmi válasz. Jó, ezt meg is értettem. De azért tudni akartam, hogy hol van.

Otthon ültem magamba roskadva. Egész éjjel vártam, hogy hazajöjjön, de nem jött. Gondolhattam volna, hogy ez lesz, de azért vártam. Valamikor hajnalba nyomott el az álom a kanapén. Késő délelőtt keltem fel, karikás szemekkel. Sehol senki. Megint hívni kezdtem, de ki volt kapcsolva a telefonja. Holnap lesz a rendezvény. Jobbkor nem is jöhetett volna ez az incidens.

Nyúzottan mentem be a céghez, mivel dolgozni muszáj volt. Semmi kedvem nem volt bent lenni. Tegnap óta nem hallottam felőle semmit.

Ideges voltam amiatt is, hogy mi van vele. Hol van, mit csinál. Semmit nem hallottam róla.

Ma megyünk a rendezvényre. Rossz lesz, mivel ott fogunk találkozni először. És nem tudom, hogy hogyan viszonyuljak hozzá. Biztosan utál engem.

Már itt vagyunk, rengeteg ember van itt. Valami nő kezdett el beszélni, majd bejelentette és bemutatta Kate-et. Mosolyogva ment fel a színpadra és elmondta a beszédét. Gyönyörű volt. Egy kifinomult, elegáns ruha volt rajta. Miután megvolt az átadás, egy kisebb bulira voltunk hivatalosak. Mindenki gratulált Kate-nek, addig csak messziről figyeltem. A fiúkkal együtt mentünk oda hozzá. Kerülte a tekintetemet, mintha ott sem lettem volna. A fiúk tudtak mindenről, így nem volt számukra idegen a helyzet.

- Gratulálunk California. –ölelték meg őt.

- Köszönöm, annyira vágytam erre. –mondta megkönnyebbültem.

- Gondoljuk, de igazán megérdemelted.

Beszélgettünk egy ideig, de egyszer sem szólaltam meg. Annyira fájt ez a helyzet. Minden egyes perc egy kín volt. Az, hogy ennyire semmibe vett, ez fájt. Nagyon fájt.

Úgy egy óra múlva megláttam, hogy hátulra ment, így én is követtem. Éppen telefonált és azt hallgattam egy fal mögül.

- Igen, nagyon jó az este….nem, holnap indulok…..nem, senki nem tud róla és....

- Elmész? –jöttem ki a fal mögül és törtem rá. Ijedten kapta oda a fejét.

- Most le kell tennem. –nyomta ki a telefont- Mit csinálsz itt? –kérdezte tőlem zavartan.

- Elmész? –mentem közel hozzá.

- Vissza kell mennem. –kapta el a fejét és ment el volna mellettem, de a csuklójánál rántottam vissza. Mélyen a szemébe néztem, arcunk közel volt egymáshoz.

- Válaszolj! –mondtam határozottan.

- Igen Ji. Visszamegyek Amerikába, most örülsz? –lett könnyes a szeme.

- Nem mehetsz el. Most lettél alelnök, nem hagyhatod itt a céget. És engem sem hagyhatsz itt. Nem, nem engedem. Nem bírom ki nélküled. –estem kétségbe.

- Nem hiszem, hogy nagyon hiányoznék. –mondta gúnyosan. Mélyen fúrtuk bele a tekintetünket egymáséba. Erősen a falhoz nyomtam és vadul csókolni kezdtem. El akart tolni, de nem tudott. Átdugtam a nyelvemet az ő szájába és szorosan simultam hozzá. Teljesen megadta magát és visszacsókolt. Éhesen faltuk egymást, miközben sűrűn potyogtak a könnyek a szeméből. Lihegve szakadtunk el egymástól.

- Szeretlek Kate, a világon a legjobban. Sajnálom azt a félreértést, de esküszöm, hogy nem én csináltam. Nagyon fontos vagy nekem, nem veszíthetlek el. Kérlek kicsim, higgy nekem.

- Nem tudom Jiyong. –hajtotta le a fejét.

- Csak bocsáss meg nekem és ígérem, hogy minden olyan lesz, mint régen. -simogattam. 

- Nem, már sosem lesz olyan. –rázta a fejét szomorúan.

- Ezt, hogy érted? –kérdeztem halkan.

- Én már nem szeretlek.

38. Utolsó ajándék

- Áhh!

Hallottam meg egy sikoltást. Ijedten pattantak ki a szemeim és ekkor megláttam Kate-et az ágyon ülni és reszketni.

- Kicsim, jól vagy? –ültem fel én is. Válaszként csak megrázta a fejét.

- Rosszat álmodtál? –bólintott egyet- Meséld el! –öleltem át és szorosan húztam magamhoz.

- Apa és te is meghaltatok egy autóbalesetben. És végig kellett néznem az egészet. –küszködött a könnyeivel.

- Kicsim, ez nem fog megtörténni. Csak egy rossz álom, semmi több. Mindketten jól vagyunk. –simogattam. Kezdett lenyugodni, de még mindig reszketett.

- Gyere, búj hozzám! –tártam ki a kezemet fekve. Egyből mellkasomba temette a fejét és szorosan szorított magához.

- Annyira rossz volt látni. –mondta fájdalmasan.

- Tudom, de nyugodj meg. Itt vagyok szerelmem és tőled senki sem vehet el.

Simogattam még egy ideig, majd nehezen visszaaludt. Engem is azonnal elnyomott az álom.

Reggel mire felkeltem, ő már nem volt ott. Kimentem a konyhába, ahol épp kávét csinált kettőnknek. Mögé lopóztam és átöleltem a derekát.

- Jó reggelt szerelmem. –köszöntem lágyan.

- Neked is. Ne haragudj az este miatt. –hajtotta le a fejét szégyenlősen.

- Ugyan már, ez meg sem fordult a fejemben. –öleltem meg.

- Úgy szeretek veled aludni. –mormogta cukin a mellkasomba, mire kuncogni kezdtem.

- Legszívesebben én is minden reggel melletted kelnék fel. Amit meg is tehetnénk.

- Hogy mi? –nézett rám értetlenül.

Gyorsan a szobába mentem, ahonnan kihoztam egy kis dobozkát. Kíváncsian mentem vissza hozzá, ahol ő még mindig furcsán nézett rám.

- Íme, az utolsó ajándék. Remélem tetszeni fog. –nyújtottam át félénken. Elvette tőlem, majd lassan leemelte a tetejét. Tágra nyílt szemekkel vette ki a kulcsot belőle.

- E-ez? –kérdezte.

- Ez, az én lakásomnak a kulcsa. Vagyis a mienknek, mert szeretném, ha ideköltöznél.

Ledöbbenve nézett rám. Nem tudtam eldönteni, hirtelen mire gondolhat.

- Ez nem lenne jó ötlet Jiyong. –tette le a kezéből a dobozt és szomorúan nézett rám.

- Mi? Miért? –estem kétségbe.

- Nem tudom, csak nem.

- Nem szeretnél velem lakni? –arcom olyan lett, mint egy szomorú kisgyereknek.

- Hogyne szeretnék édes. Persze, hogy igen. –ugrott boldogan a nyakamba. Ledermedve álltam. Nem tudtam, hogy most mi történt.

- Mi? –nyögtem ki nehezen.

- Csak ugrattalak. De miután láttam ezt az édes gyerek arcodat, nem bírtam tovább. Persze, hogy szeretnék veled lakni. –csókolt meg.

- Azt hittem, hogy komolyan gondolod. –sóhajtottam egy nagyot.

- Hogy hiheted ezt?

- Nem tudom. De akkor tényleg ideköltözöl? –kérdeztem fülig érő mosollyal.

- Úgy néz ki. –harapott alsó ajkába.

- Olyan régóta vártam erre. –csókoltam meg szenvedélyesen.

Rá három napra, már a cuccait hozták át az én lakásomba. Együtt pakoltuk ki őket. Ezelőtt Seungrival laktam, de ő kiköltözött. Az ő szobáját tettük vendégszobává.

Azon kívül volt még egy helység. Az lett Kate gardróbja. Mint kiderült kb. annyi ruhája van, mint nekem. Vagy lehet még több. Imádom, hogy ő is divat megszállott.

Egy hete lakunk együtt. Minden a legnagyobb rendben van. Imádom, hogy ennyi időt tölthetek vele együtt.

Mostanában rengeteget dolgozunk mindketten. Keveset vagyunk otthon. Én az albumomon tevékenykedek, ő pedig az új alelnöki posztját intézi, amit hamarosan bejelentenek. Nagyon büszke voltam az én kis angyalomra. Egy hatalmas rendezvény lesz, amire mi is megvagyunk hívva a fiúkkal.

Egyik este már otthon voltam, mikor Kate jött meg boldogan.

- Szia Ji! –köszönt vidáman.

- Szia édes. Minek örülsz ennyire? –jött be hozzám a szobába.

- Pénteken lesz a rendezvény, annyira várom már. –mondta mosolyogva.

- Elhiszem kicsim. –nyomtam egy csókot ajkaira.

- Viszont nagyon fáradt vagyok. Elmegyek és veszek egy forró fürdőt. –indult el a fürdőbe.

Lekaptam a ruháimat és utána mentem. Meglepődött, hogy meglátott engem.

- Csak nem gondoltad, hogy nélkülem fürdesz? –mondtam mosolyogva.

- Nem, eszembe se jutott.

Amíg ő vetkőzött, addig megcsináltam a vizet. Pár perc múlva már a kádban feküdtünk összebújva. Feje a vállamon pihent, miközben öleltem magamhoz.

Hosszú ideig áztattuk magunkat a vízben. Olyan jó volt így vele lenni. Nem csináltunk semmit, csak élveztük, hogy együtt lehetünk.

Három nap múlva éppen az utolsó ruhapróbán voltam a YG-ben. Most hozom el azt a ruhát, amit majd Kate rendezvényén fogok felvenni.

- Köszi a ruhákat Wohee. –mondtam az öltöztető csajnak.

- Szívesen Ji. –mosolygott kéjesen a lány. Úgy tűnt, mintha flörtölne velem, de tuti beképzelem. Már a cuccaimat szedegettem, mikor hirtelen megszólalt.

- Jajj, amíg el nem felejtem. Van egy új ruha, amihez a mintát meg kéne csinálni. Levennéd gyors a felsődet? –magyarázta. Gyorsan levettem a pólómat. Megszoktam, hogy a stylist-ok előtt ilyen helyzetekben vagyunk. Nem igazán zavart. Méregetni kezdett valamit a mellkasomnál, majd anyagot is rám mért.

Arrébb tett minden cuccot, de visszasétált és kajánul mosolygott rám.

- Annyira tetszenek a tetoválásaid. –simított végig a felsőtestemen.

- Hé, állj le… -kezdtem volna, de hirtelen ajkaimra nyomta az övéit. Úgy meglepődtem, hogy nem tudtam, mit csináljak.

- Jiyong, mit művelsz? –hallottam meg egy hangot mire azonnal ellöktem a csajt. Az ajtóban álló ledermedt Kate-re néztem.

37. Egynél nem állok meg

Mosolyogva csókoltuk meg egymást. Egyik kezem a nyakánál volt, a másikkal lassan simítottam végig testén. Vele együtt a hálóba mentem, ahol teljesen rámásztam. Igaz rajta feküdtem, de még jobban hozzám nyomta magát. Éreztem minden mozdulatát, minden szívverését, minden sóhaját. Olyan elképesztő érzés volt, hogy nem tudom elmondani. Átfordult velem, így az ölemben ült. Téptük egymás ajkait.

Kezével belekapaszkodott az ingem gombjaiba és egy határozott mozdulattal széttépte rajtam azt. Pár gomb le is esett. Veszettül jó volt, így látni őt.

- Hmm kicsim, imádlak. –nyögtem, míg eldobta valahova a kék ruhadarabot.

- Csak nem beindultál? –nézett rám kajánul mosolyogva.

- Ez nem is kérdés, ha veled vagyok.

Újból egymás ajkainak estünk, miközben lehúztam a ruhája cipzárját. Kibújtattam belőle. Egy pánt nélküli melltartó volt rajta, ami annyira dögös volt.

Éhesen estem neki a melleinek. Dekoltázsába nyaltam, mire hátrahajtotta a fejét. Visszafektettem, majd lábai közé helyeztem magamat. Megemeltem a hátát és levettem róla az őrjítő ruhadarabot. Az ingem után dobtam.

Melleit kezdtem el ízlelgetni. Mélyen a hajamba túrt, majd kezei a hátamra csúsztak.

Kis puszikkal haladtam egyre lentebb a hasán. Feltérdeltem a csípőjénél. Lassan felkelt hozzám, majd a mellkasomat kezdte el csókolgatni és harapdálni. Kezeim haját szántották, míg az ő keze végigsimított a combomon, fel az övemig. Lassan kezdte el bontogatni, míg a nyelve nem állt le a hasamnál. Nagyokat sóhajtoztam közben.

Letolta a nadrágomat, amit egyből követett az alsóm is. Kimértem húzta le rólam, majd a többi ruha után dobta mindkettőt. Visszadőlt az ágyra. Ujjaimat apró bugyija szélébe akasztottam és úgy húztam le róla. Közben végig pusziltam mindkét lábát.

Átfordultam vele, így újra az ölemben ült. Lassan engedte rá magát merev férfiasságomra.

A végénél megfogtam a csípőjét és egy mozdulattal nyomtam rá, mire nyögött egy nagyobbat.

- Ohh Jiyong, annyira hiányoztál. –sóhajtozott.

- Te is nekem kicsim. –csúsztattam át nyelvemet az ő szájába. Vad táncot jártak nyelveink.

Mozgatni kezdte a csípőjét, amit egyre gyorsabban csinált. Kicsit megnyomtam a csípőmet, mire kéjes hangok törtek fel belőle. Teljesen elhomályosult a tekintetem. Csak ő volt és én. Egyre több nyögés, sóhaj hallatszott a lakásban.

- Jiyohhng, mindjárt –lihegte sűrűn.

- Nekem is édes.

Én is egyre többet nyögtem és kapkodtam levegő után. Kezeimet csípőjére tettem és erősen nyomtam az ágyékomra. Remegni kezdett. Pár hullámzó mozgás után megfeszült és a nevemet nyögve élvezett el. Mozgott még egy kicsit, hogy engem is elérjen a gyönyör.

Miután lenyugodtunk, vállamra hajtotta a fejét. Simogatni kezdtem a hátát és pici puszikat adni a nyakára. Lassan felemelte a fejét és mélyen a szemembe nézett.

- Boldog szülinapot szerelmem. –mondtam lágyan.

- Köszönöm édes. Te vagy a legjobb és nagyon szeretlek.

- Én is téged.

Édes csókban forrtunk össze. Lágyan simogatta a nyakamat és a mellkasomat. Annyira vágytam rá, hogy újra keményedni kezdett a férfiasságom, amit meg érzett.

- Még egy menetet akarsz? –kuncogott a számba.

- Az biztos, hogy egynél nem állok meg.

Lefektettem magam mellé, szétnyitottam a lábait és egyből belé hatoltam. Hangosan nyögött fel, míg egyből közepes tempóban kezdtem el mozogni.

Nyakát kezdtem el csókolgatni, szívogatni. Egy kisebb kiszívást sikeresen odakapartam, de nem érdekel, hogy látszódni fog. Ő az enyém, csak az enyém.

Folyamatos tempót diktáltam, miközben hátamat karmolászta. Ahogy éreztem a végégét, úgy mozogtam egyre gyorsabban. Megpróbáltam minél mélyebbre hatolni benne, ami sikerült is.

- Úristen Jiyong. –hajtotta hátra a fejét.

- Ez az kicsim, nagyon jó –lihegtem.

Pár intenzív lökés után, megfeszült a háta, körmeit hátamba mélyesztette és hatalmas nyögések közepette elérte második orgazmusát. Nekem se kellett sok, főleg a látványa után.

Erősen nekinyomtam a csípőmet, miközben forró nedvemet löveltem belé. Fáradtan estem rá, levegőért kapkodva.

- Ez fantasztikus volt édes. –emeltem fel a fejemet és néztem a szemébe.

- Igen, szerintem is. –mondta lágyan.

- Olyan jó, hogy itthon vagy. Nagyon hiányoztál.

- Te is nekem Jiyong. De vége. Igaz még folytatódnak az előkészületek, de már itthon.

- Ennek örülök. –csókoltam meg érzékien.

Felvettem az alsómat, ő pedig egy bugyit meg az én pólómat. Kimentem még inni, mire visszaértem egy alvó Kate-et láttam. Mosolyogva mellébújtam, átöleltem hátulról és végre vele együtt aludhattam el, egy csodálatos éjszaka után.

36. Boldog szülinapot

A cuccait elküldtem az én lakásomra. Mivel úgy terveztem, az este után odamegyünk.

Beültünk a kocsimba és a meglepetés helyszínére mentünk.

- Ji, egyikőnk lakása sincs erre. –mondta bizonytalanul.

- Ki mondta, hogy hazamegyünk? –kérdeztem még mindig sunyi mosollyal.

- Hova viszel?

- Elrabollak. –adtam meg az egyszerű választ. Nem kérdezett többet, csak kíváncsian figyelte a tájat. Sötét volt, így nem nagyon lehetett kivenni, hol is vagyunk. Ami nekem csak még jobb volt. Leparkoltam egy helyen és gyorsan mondtam neki, hogy ne szálljon ki. Én kipattantam a kocsiból, gyorsan küldtem egy SMS-t Tabinak, majd kinyitottam Kate ajtaját.

- Hölgyem. –mutattam, hogy szálljon ki. Félve nézett rám, de teljesítette. Előkaptam egy fekete selyemkendőt és bekötöttem a szemét.

- Oké Jiyong, ez már tényleg ijesztő. Mit csinálsz?

- Mondtam, elrabollak. –suttogtam a fülébe, mire kirázta a hideg.

- Ez nem vicces.

- Nyugodj meg édesem, semmi rosszat nem csinálok veled. Még.

Lassan tolni, vagyis inkább húzni kezdtem magammal. Pár perc múlva egy terembe vezettem, ahol vaksötét volt. Levettem róla a kendőt, de így sem látott semmit.

Már épp szólni akart, mikor kigyulladtak a fények és az a tömérdek ember kiabálni kezdett.

- Boldog születésnapot Kate! –mondták egyszerre.

Ránéztem a szerelmemre, aki tátott szájjal nézte az embereket. Teljesen ledermedt. Büszke voltam magamra, hogy ilyen reakciója lett. Bár, ez még csak a kezdet.

- E-ezt te csináltad? –nézett rám.

- Igen. Örülsz? –öleltem át a vállát.

- Hogyne örülnék? Imádlak. –puszilta meg az arcomat. Megszólalt a zene, így kezdődhetett a buli. A közeli ismerőseinket, barátokat hívtam meg. A buli első felében nem is láttam Kate-et. Mindenkivel beszélgetett, felköszöntötték. Megláttam, hogy pár percre egyedül van, azonnal felé mentem és átöleltem hátulról.

- Milyen a buli szülinapos? –mormogtam a nyakába.

- Isteni Jiyong, annyira köszönöm. –fordult meg és bújt bele az ölelésembe.

- Ugyan, ez még csak a kezdet.

- Mi? –kapta fel a fejét.

- Ugye nem gondolod, hogy ennyivel elintézem a szülinapodat. Ez csak az első meglepetés.

- Jiyong, erre nincs szükség.

- De van. –vágtam bele a szavába- Ohh, itt is a második.

Háta mögé léptem, kisimítottam a haját az útból és egy nyakláncot tettem fel rá. Egyénileg csináltattam csak neki. Két kis angyalszárny volt rajta, aminek az egyik felében az ő, másik felében pedig az én monogramom volt beleírva.  

- Boldog szülinapot szerelmem. –csókoltam a nyakába. Jobban szemügyre vette az ékszert, majd megfordult és egy édes csókot adott, ami nagyon jól esett.

- Angyal szárny? –kérdezte kuncogva.

- Igen, mert te vagy az én kis angyalom. –mondtam egyszerűen.

- Köszönöm Ji, de tényleg nem kell ennyi minden. –mondta közel az arcomhoz.

- De én akarom. –csókoltam meg.

- Megzavarhatjuk a mi kis szerelmes párocskánkat? –hallottunk meg hangokat mögülünk. Mindketten odakaptuk a fejünket és megláttuk azt a kis csapatot, akikkel a nyaraláson is mindig együtt voltunk. Felköszöntötték Kate-et, majd így kezdtünk el beszélgetni.

Olyan hajnali három fele mentünk haza. Nagyon jó volt a buli, remekül érzetem magamat, ahogyan Kate is.

- Ez isteni volt. Köszönöm Ji. –karolta át a nyakamat és csókolt meg, miután bementünk a házamba. Átöleltem a derekét és simogatni kezdtem. Halkan cuppogtunk az előszobában. Végre egyedül lehetettem az angyalommal.

- Átadhatom a többi ajándékomat? –váltam el tőle izgatottan.

- Mennyi van még? –kérdezte.

- 23-at terveztem, mivel annyi éves lettél. De nyugi, nem ennyi lesz.

- Még jó. Ji, én komolyan mondtam. Elég annyi, hogy veled tölthetem. Nem kell más.

- De ezeket muszáj. Gyere! –ültettem le a kanapéra. Sorba, kezébe adtam a csomagokat, amiket végig nézett. Egy óra múlva végeztünk is. Teli ruhákkal, kiegészítőkkel meg mindenféle dologgal.

- Ugye nem lesz több? –nézett rám ferdén.

- Igazából még van kettő. De az egyiket holnap szeretném.

- És mi a másik?

Csak kajánul elmosolyodtam, lefektettem a kanapéra, ráfeküdtem és édesen megcsókoltam.

- Szerintem már tudod. –suttogtam a szájába.

- Hihetetlen vagy. –nevetett.

- Miért, nem akarod?

- Dehogynem. Úgy hiányoztál. –fúrta bele fejét a nyakamba.

- Te is nekem. Ezért is ünnepeljük meg ezzel a szülinapodat és azt, hogy végre itt vagy velem.

- Ha ezek nem lennének, akkor is találnál indokot. –nevetett még mindig.

- Igen. De nem hiszem, hogy kell indok erre.

- Szerintem se. –puszilta meg ajkaimat.

Hosszasan néztem gyönyörű szemeibe. Annyira szép volt ez a lány, meseszép. El sem hiszem, hogy ő tényleg az enyém.

- Boldog szülinapot Kate. –suttogtam.

- Köszönöm Ji. Nagyon szeretlek.

- Én is téged édesem. –csókoltam meg és hozzányomtam csípőmet, mire kuncogni kezdett.

- Ez az ajándék lesz a legjobb. –nevetett alattam.

35. Tervezés

Eltelt kettő hét. Így most már a felénél járunk. Annyira várom, hogy végre a karjaim között lehessen. Kiderült, hogy pont a szülinapján fog hazajönni. Hatalmas meglepetéssel készülök neki. Persze az egyik az lesz, hogy felvettem az ötletemet az összeköltözésről, de nem elégszek meg egyetlen ajándékkal.

Jó kedvűen mentem be a céghez, miközben végig a meglepetésein gondolkoztam. Teddy és a fiúk zökkentettek ki a gondolkodásomból.

- Jiyong, min gondolkozol ennyire? –jöttek oda.

- Semmin. –mosolyogtam.

- Miért vagy ennyire boldog? –kérdezte Daesung.

- Csak tervezgetek. –bazsalyogtam még mindig.

- Benne van Kate is? –kérdezte sunyin Teddy. Ő nagyon szurkolt ahhoz, hogy mi együtt legyünk. Imádtam a srácokat, mert mindig számíthattam rájuk. Bármiről is legyen szó.

- Persze. Amúgy a szülinapján gondolkoztam. De erről ne nagyon beszéljetek senkinek.

- Értjük hyung. –bólogatott Seungri.

Késő estig stúdióztunk. Este szokásosan beszéltem a szerelmemmel. Ezt várom legjobban a napban. Hogy hallhassam a hangját.

Másnap egy fotózásra mentünk közösen. Egész nap ott voltunk, nagyon elfáradtunk. Mikor haza értem egyből a fürdőbe mentem és beültem egy kád forró vízbe.

Persze a telefonomat végig magammal vittem, hátha hívna Kate. Úgy 20 perce üldögélhettem ott, kiáztattam magamat. Ekkor kaptam egy SMS-t az angyalomtól.

„Szia életem! Ne haragudj, de ma nem tudlak hívni. Holnap foglak. Nagyon szeretlek, hamarosan találkozunk édes. Puszi”

Szomorú lettem. Egy ilyen fárasztó nap után csak azt vártam, hogy vele beszélgethessek. Annyira szükségem lett volna most rá.

Kedvtelenül szálltam ki a vízből és mentem el aludni. Nehezen aludtam el, hirtelen rám tört a szeretethiány. Az ő szeretetének hiánya.

Másnap rosszkedvűen, komoran keltem fel. Eluralkodott rajtam a tudat, hogy mennyire hiányzik. Szótlanul hagytam magam mögött egy újabb napot.

Egy hét telt el. Ebben az egy hétben összesen két napot beszéltem vele. Hallottam a hangján, hogy mennyire fáradt és hogy mennyire kimerült. Úgy várom, hogy hazaérjen. Persze a szülinapja miatt is, amit már nagyban tervezgetek.

Épp a táncteremben vagyunk és nagyban próbálgatunk a koncertekre, mikor a koreográfusunk hozza oda nekem a telefonomat.

- Jiyong, keresnek. –nyújtja felém.

- Ki?

- Kate. –mondta egyszerűen.

Azonnal kikaptam a kezéből a mobilomat és egy távolabbi helyre mentem.

- Kicsim? Végre hallhatlak. –mondtam megkönnyebbülve.

- Jiyong, annyira sajnálom, hogy nem hívtalak, de rengeteg mindent kellett csinálnom. De végre jövő héten találkozunk. –most döbbentem rá, hogy öt napom van a szervezésre.

- Nagyon várom már édes. Ne haragudj, de mennem kell próbálni. Este beszélünk?

- Igen, majd hívlak. Menj csak. Szeretlek édes.

- Én is kicsim.

Boldogan folytattam a próbát. Egy csomó telefont elintéztem a nap folyamán.

Este vacsoráztam, mikor megcsörrent a telefonom. Vagy fél órán át beszélgettünk Kate-tel, majd mind ketten aludni mentünk.

Ma érkezik haza életem szerelme. Izgatottan készülődtem délután. Este hétre érkezik meg a gépe. Előtte lefürödtem, felvettem egy sötét farmert egy kék inggel meg persze a rengeteg és kihagyhatatlan kiegészítőket. Megcsináltam a hajamat, parfümöt fújtam magamra. Nagyon jól akartam kinézni Kate miatt, meg az után lévő meglepetés miatt. Felvettem egy fekete kabátot, napszemüveg és már indultam is a reptérre. Innen egyből a meglepetéshez mentünk. Ezért is öltöztem így, hogy elegáns legyek.

Kate ruháján nem aggódtam, mivel mindig elegánsan és divatosan öltözködött. Egy dolog a sok közül, amit imádtam benne. Izgultam a meglepetések miatt. Az egyiket már mondtam a managerének, de megkértem, hogy ne szóljon róla Kate-nek. Kíváncsi vagyok, hogy milyen reakciója lesz. Mivel több ajándékom van neki, így több dolog miatt kell izgulnom.

Ott vártam egy ideje, mikor feltűnt egy alak előttem. Egy elegáns, kifinomult, gyönyörű nő, aki Kate volt. Tátott szájjal néztem, ahogy közeledik felém.

Egy dögös vajkrém színű ruha volt rajta, ami kifejezetten rövid volt. A mellkasánál ékkövek díszítették. Haja be volt göndörítve. Ugyanolyan színű magas sarkú cipő volt a lábán.

A ruha kiemelte hosszú lábait. Úgy hiányzott már és a látványa után egyből éledezni kezdett a legbecsesebb dolgom. Türtőztetnem kellett magamat, mivel egy darabig nem kaphatom meg.

- Jiyong! –kiáltotta el magát és sietősen jött felém. Hatalmasa lendülettel ugrott a nyakamba. Szorosan öleltem a derekát és mélyen belefúrtam a fejemet a nyakába.

- Úgy hiányoztál szerelmem. –mormogtam a nyakába.

Eltávolodott tőlem és édesen csókolni kezdte ajkaimat, amit azonnal viszonoztam.

- Végre itthon lehetek. –sóhajtott közel az arcomhoz.

- Indulhatunk? –kérdeztem izgatottan.

- Hova?

- Meglátod szerelmem. –mosolyogtam sunyin.

34. Ennyire szerelmes

Meredten néztem az ajtóban álló vendégre. Alaposan végigmértük egymást, majd ránéztem.

- Te mit keresel itt? –kérdeztem.

- Jöttem elköszönni Kate-től, de nem rád számítottam. –mondta ferdén.

- Minwoo, te mit keresel itt? –jött oda Kate.

- El akartam köszönni tőled mielőtt elmész. Nem tudtam, hogy vendéged van.

- Honnan tud arról, hogy elmész ma? –néztem a szerelmemre.

- Mikor voltak a gondok a cégnél, ő segített megoldani a rendezést. –mondta Kate.

- Most akkor ti együtt vagytok? –nézett ránk a vendég.

- Igen. –mondtam határozottan és magamhoz húztam elég feltűnően.

- Akkor nem is zavarnék tovább. Sok szerencsét Kate és vigyázz magadra. További sok boldogságot. –mondta szomorúan Minwoo és elment.

Becsuktam az ajtót és kérdőn néztem Kate-re, aki közben a cipőjét vette fel.

- Ez meg mi volt? Mit keresett ez itt? –kérdeztem felháborodottan.

- Mondom, találkoztunk a cégnél. Ennyi. Ugye nem vagy féltékeny? –karolta át a nyakamat és jött közelebb. Nyomott egy kis puszit a számra, majd a szemembe nézett.

- Nem. –mondtam makacsul.

- Jiyong. –nézett rám kérdőn.

- Jó lehet, egy kicsit talán. De érthető, mivel együtt voltatok.

- Igen, voltunk. Már nem. Az sem volt azaz igazi kapcsolat. Lehet, hogy csak azért voltam vele, hogy elfelejtselek téged. –ismerte be. Hatalmas mosoly jelent meg az arcomon és erősen megcsókoltam.

- De ugye már nem akarsz elfelejteni? –suttogtam a szájába.

- Nem, soha. –váltottunk még egy gyors csókot, majd Kate telefonja szakított szét minket.

- A sofőr volt, itt vannak. Most jönnek fel a cuccaimért. –mondta sóhajtva.

Minden táskáját levitték, majd mi ketten az én kocsimmal mentünk. Mire odaértünk Kate cuccai már bent voltak. Mindenki ránk várt.

- Végre itt vagytok. Akkor indulhatunk is. –mondta a managere.

- Mindjárt megyek utánatok. –mondta lágyan, majd felém fordult.

- Nem akartam, hogy elérkezzen ez a pillanat. –húztam közel magamhoz.

- Én sem. Hamarosan látjuk egymást. –érintette össze a homlokunkat.

- Amikor csak tudsz, hívjál. És kérlek nagyon vigyázz magadra. Főleg a pasikkal.

- Nem hiszem, hogy gondom lenne velük. –kuncogott.

- Mindenki szívesen felszedne egy ilyen tökéletes bombázót, mint te.

- De én csak a tied vagyok. Nem kell másik pasi.

- Reméltem is. –nevettem halkan.

- Te is vigyázz a lányokkal. Könnyen eltudják csábítani az embert.

- Te már megtetted. Téged senki sem pótolhat.

- Szeretlek Jiyong, nagyon nagyon.

- Én is téged szerelmem.

Hosszas, érzéki csókot váltottunk. El sem hiszem, hogy 2 hónapig nem láthatom. Sok idő eltelt, de még mindig simogattuk egymás ajkait.

- Szia Ji. –vált el nehezen.

- Jó utat édes.

Megnéztem, ahogyan a gép felszáll a levegőbe és elindul Amerikába. Szomorúan visszasétáltam a kocsimhoz és elindultam a YG-hez.

Egy hete ment el Kate. Olyan üres minden és egyhangú. Nagyon hiányzik nekem. Ha tehetjük minden este beszélünk telefonon.

- Mizu tesó? –érkeztek meg a fiúk egyik este. Bejöttek a nappalimba és elterültek a kanapén.

- Semmi, megvagyok. –mondtam kedvtelenül.

- Olyan üres a házad. –mondta Taeyang.

- Tudom. Nincs itt Kate. –sóhajtottam egy nagyot. Ekkor csörrent meg a telefonom. Azonnal felpattantam és az asztalon fekvő tárgyhoz nyúltam.

- Szia! –köszöntem bele boldogan.

- Szia édes! Hogy vagy? –hallottam meg édes hangját.

- Jól, most vannak itt a srácok. –néztem rájuk.

- Tényleg? Üdvözlöm őket. –mondta boldogan.

- Várj, mindjárt kihangosítalak. –kihangosítottam és letettem a telefont az asztalra.

- Hali California! –köszöntek.

- Sziasztok! Mi a helyzet ott nálatok?

- Dolgozunk megállás nélkül. De jobb lenne, ha hazajönnél.

- Miért? –hallottam, hogy aggódik.

- Mert Jiyong az agyunkra megy. Te kellesz neki. –mondta Tabi.

- Ki kell bírnotok még pár hetet. –kuncogott.

- Oké elég. Hadd beszéljek vele egyedül. –vettem fel a készüléket, így már csak mi voltunk.

- Sajnálom, hogy nem lehetek ott. De kérlek, bírd ki még egy kicsit.

- Rendben kicsim, csak nagyon nehéz. –sóhajtottam.

- Tudom, nekem is. Most mennem kell, holnap beszélünk.

- Várom. Vigyázz magadra. –mondtam lágyan.

- Rendben, de te is. Szeretlek Ji.

- Én is téged édes. Szép álmokat.

- Neked is.

Mosolyogva tettem le a telefont, majd visszaültem a fiúk közé, akik kajánul vigyorogva néztek rám. Értetlenül néztem végig rajtuk, hogy mi van.

- Most mit bámultok? –kérdeztem tőlük.

- Jiyong, én még nem láttalak ennyire szerelmesnek. –mondta Taeyang.

- Én sem. Annyira egymáshoz illetek. –így a maknae.

- Köszi srácok. Én is úgy érzem, hogy ő az igazi. –pirultam el- Szeretnék is kérdezni valamit.

- Micsodát? –kérdezték négyen.

- Össze akarok költözni Kate-tel. Mit gondoltok?

- Én támogatom. –mondta Tabi.

- Én is, nektek együtt kell maradnotok örökre. –mosolygott Daesung.

- Akkor ha hazajön, megkérem. –dőltem hátra mosolyogva.

Jól elhülyéskedtünk a srácokkal, majd hazamentek. Boldogan feküdtem bele az ágyamba azzal a tudattal, hogy én és az én szerelmem egy házban fogunk költözni.