40. Megszűnt a világ

- Nem…szeretsz? –estek le kezeim erőtlenül.

- Nem. –fordította el a fejét.

- Nem hiszek neked. Ez nem lehet. Szeretned kell! –daráltam.

- Nem Jiyong. Fogadd el a tényt, hogy nem szeretlek. Túl sokáig voltál abban a hitben, hogy mindent megkaphatsz a világon. De ez nem így van! –kiabált.

Nem tudtam mit mondani, csak ledermedve álltam előtte. Teljesen összetörtem belülről.

- Ez ennyi volt. Keress magadnak egy olyan lányt, aki ezt elhiszi. Szia Jiyong. –mondta halkan, miközben könnyek folytak a szeméből. Lassan elindult mellettem, majd mikor utána akartam menni, már csak azt láttam, hogy elfut a folyosón. Egy darabig álltam egy helyben.

- Kate –mondtam erőtlenül és utána rohantam. Láttam beszállni egy kocsiba, de nem tudtam megállítani. Még rám nézett egyszer, mielőtt beült volna. A nevét ordítottam és csak szedtem a lábaimat. Valamit tátogott a szájával, amiből azt vettem ki, hogy sajnálom.

- Kate, várj! Nem mehetsz el! –ordítottam, ahogyan a torkomon kifért.

Sírtam, nagyon sírtam. Néztem, ahogyan a kocsi elmegy, én pedig ott állok tehetetlenül. Utána sötétség következett. A következő képem, hogy az ágyamban fekszek. Rosszul éreztem magamat, nagyon rosszul. Lassan megjelentek a fiúk is.

- Végre felébredtél. Hogy vagy? –kérdezte óvatosan Taeyang, majd szépen leültek körém.

- Mi történt? –kérdeztem rekedten.

- Összeestél, miután elment. Aztán idehoztunk, egy fél napot átaludtál. –mesélték.

- Akarsz róla beszélni? –kérdezte lassan Seungri.

- Nem. –vágtam rá- Ne haragudjatok, de még nem.

- Megértjük tesó. Mi mindig itt leszünk, ha szükséged lenne valakire.

- Köszönöm fiúk.

- Kell valami? Vagy hagyjunk magadra?

- Szeretnék egyedül lenni, ha nem gond. –dőltem hátra.

- Nem, persze. –mentek ki egyesével.

Egy ideig csak a plafont néztem. Könnycseppek folytak végig az arcomon. Miért hagyott itt? Miért? Mindennél jobban szerettem. Életem szerelme volt és tudom, hogy ő is szeret engem. Szeret. Ha nem szeretne, nem sírt volna.

Nehezen aludtam vissza. Este volt mikor felkeltem. A fiúk már nem voltak itt, csak Tabi aludt az egyik szobában. Gondolom nem akartak egyedül hagyni. Hálás voltam nekik. De ezt minden tagért megtettük volna. Mindig ott voltunk, ha valamelyikünk hullámvölgybe került. Kimentem a teraszra és elszívtam egy cigit. Sokáig kint voltam. Visszaballagtam a szobába, feltettem a fülhallgatómat és hangosan hallgattam a zenét.

Egy hónap telt azóta, hogy elhagyott az angyalom. Szörnyű állapotban voltam.

Dolgoztam megállás nélkül, sokszor hajtottam magamat összeesésig. Ma este is ilyen állapotba kerültem haza. Egyből a szobámba mentem és ledobtam magamat az ágyamra. Azt vettem észre, hogy egy ismerős alak jelent meg az ajtóban.

- Ez nem mehet így tovább, ugye tudod? –kérdezte tőlem. Leült mellém az ágyra.

- Nem tudok mit tenni. –sóhajtottam.

- Mondd el Jiyong. Ki kell adnod magadból. Mondd el mi bánt!

- Nem értem az egészet. Mindennél jobban szerettem őt. Nem bírom ki nélküle. Savként martak a szavai. Fájtak a szavak, amiket nekem mondott. Hiába mondta, hogy ő már nem szeret engem. Nem hiszem el. Tudom, hogy szeret. Miért hagyott itt? Miért? –jött ki belőlem minden. Ordítottam, ahogyan dőltek belőlem a szavak. Megkönnyebbülés volt kimondani az érzelmeimet. Könnyek csordultak a szemembe.

- Nem tudom, miért csinálta ezt. Szerintem is szeret még téged. –mondta halkan.

- Tudom. Szeretnie kell. De akkor miért ment el?

- Nem tudom haver. –rázta a fejét.

- Elhiszem, hogy fájt neki, amit okoztam. De nem én csináltam. Sosem csaltam volna meg. Szeretem. Fáj, hogy nem hisz nekem. Fáj, hogy rosszat gondol rólam. –estem rá az ágyamra.

- Jiyong tönkre teszed magadat. El kell engedned őt. Felejtsd el!

- Nem, sosem fogom elfelejteni. Nem is tudom. Senki más nem kell nekem. Lefektethetek minden csajt a bárokban, de egyik sem kell. Nekem ő kell, vissza kell szereznem!

- De már nem lehet. Elment. Lehet, hogy sosem jön vissza.

- De visszafog. Ebben biztos vagyok.

- Tudod, hogy mindig melletted leszek. De kérlek mozdulj ki, vagy ne hajtsd ennyire túl magadat. –tette vállamra a kezét.

- Köszönöm Tabi. –sóhajtottam.

Újabb egy hónap telt el. Az állapotom javulatlan volt. Magamba roskadva hagytam hátra heteket. Csak dolgoztam, dalokat írtam, stúdiómban éjszakáztam.

Semmit nem hallottam felőle. A személyes dolgai még a lakásunkon voltak. Minden nap megnéztem őket. Minden nap eszembe jutottak az élmények vele. Mikor beköltözött, mikor együtt fürödtünk, hogy velem volt. Próbáltam elfelejteni ezeket a dolgokat, de nem ment. Egyszer mentem el a fiúkkal inni, lefektettem egy lányt, de semmi. Azt hittem segíteni fog, de csak rontott. Semmi és senki nem pótolhatja az én angyalomat. Többször volt, hogy teljesen leittam magamat. Az italba és a cigibe fojtottam bánatomat, a magányt.

Soha nem éreztem még ennyire egyedül magamat. Mindennap vele álmodtam, minden percben ő járt az eszemben.

Két hét telt el. Késő este van. A táncteremben gyakorlok, levezetem az idegességemet. Senki sincsen a cégnél csak én és a hangos zene.

Úgy egy órát aludtam, ettem pár falatot. Így mentem be reggel a próbára.

Három órája táncolunk, szörnyen nézek ki. Bár így érzem magamat is. A fiúk egyfolytában azt mondják, hogy álljak le, pihenjek, de én nem hallgatok rájuk.

Elindultam a tükör felé ingadozva. Hirtelen a lábaim felmondták a szolgálatot és összeestem. Még hallottam az ijedt hangokat, majd teljesen megszűnt a világ.

39. Kínok között

- Jiyong, mit művelsz?

- Kate, e-ez nem az…

- Akkor mi? –kérdezte könnyes szemekkel- Hogy tehetted ezt? Azt hittem szeretsz.

- Szeretlek Kate, mindennél jobban. Esküszöm, hogy semmi nem volt.

- Neked egy csók semmit sem jelent?

- Nem úgy értem. De kérlek, édes –mentem közelebb hozzá- Higgy nekem! –kérleltem.

- Mégis hogyan? Mikor a szemem láttára csókolsz meg egy lányt. –akadt ki.

- Nem én csókoltam meg. Ő támadott le. –mutattam a lányra- Mondd meg!

- Sajnálom Kate, de Jiyong esett nekem. –mondta álszenten. Azt hittem abban a percben, hogy megütöm ezt a szajhát. Kate sírva rohant ki a teremből. Nem volt esélyem arra, hogy utolérjem. Nagyokat fújtatva és dühösen mentem vissza a terembe.

- Mégis mit képzelsz magadról? Hogy van ennyi eszed? –ordítottam vele.

- Ji, nem illik hozzád ez a lány. –simított végig a nyakamon, mire durván ellöktem magamtól.

- Ne becézgess és ne merj hozzámérni! –kiabáltam.

- Elég nehéz lesz, hogy ne érjek hozzád, ha a stylistod vagyok. –mondta gúnyosan.

- Mostantól nem. Ki vagy rúgva. –mondtam lenézően.

- Ezt nem teheted. –háborodott fel.

- Már hogyne megtehetném. Ha holnap bemered ide tenni a lábadat, akkor beperellek és egy életre megbánod, hogy velem kikezdtél. –kaptam fel a felsőmet és jöttem el a cégből.

Azonnal a lakásunkra mentem.            

- Kate, itt vagy? Kérlek, kicsim beszéljünk.

Az egész házat átkutattam, de semmi nyoma nem volt annak, hogy itt lett volna. Már vagy huszadszorra hívtam a mobilját, de nem vette fel. SMS-ekkel bombáztam, de semmi válasz. Jó, ezt meg is értettem. De azért tudni akartam, hogy hol van.

Otthon ültem magamba roskadva. Egész éjjel vártam, hogy hazajöjjön, de nem jött. Gondolhattam volna, hogy ez lesz, de azért vártam. Valamikor hajnalba nyomott el az álom a kanapén. Késő délelőtt keltem fel, karikás szemekkel. Sehol senki. Megint hívni kezdtem, de ki volt kapcsolva a telefonja. Holnap lesz a rendezvény. Jobbkor nem is jöhetett volna ez az incidens.

Nyúzottan mentem be a céghez, mivel dolgozni muszáj volt. Semmi kedvem nem volt bent lenni. Tegnap óta nem hallottam felőle semmit.

Ideges voltam amiatt is, hogy mi van vele. Hol van, mit csinál. Semmit nem hallottam róla.

Ma megyünk a rendezvényre. Rossz lesz, mivel ott fogunk találkozni először. És nem tudom, hogy hogyan viszonyuljak hozzá. Biztosan utál engem.

Már itt vagyunk, rengeteg ember van itt. Valami nő kezdett el beszélni, majd bejelentette és bemutatta Kate-et. Mosolyogva ment fel a színpadra és elmondta a beszédét. Gyönyörű volt. Egy kifinomult, elegáns ruha volt rajta. Miután megvolt az átadás, egy kisebb bulira voltunk hivatalosak. Mindenki gratulált Kate-nek, addig csak messziről figyeltem. A fiúkkal együtt mentünk oda hozzá. Kerülte a tekintetemet, mintha ott sem lettem volna. A fiúk tudtak mindenről, így nem volt számukra idegen a helyzet.

- Gratulálunk California. –ölelték meg őt.

- Köszönöm, annyira vágytam erre. –mondta megkönnyebbültem.

- Gondoljuk, de igazán megérdemelted.

Beszélgettünk egy ideig, de egyszer sem szólaltam meg. Annyira fájt ez a helyzet. Minden egyes perc egy kín volt. Az, hogy ennyire semmibe vett, ez fájt. Nagyon fájt.

Úgy egy óra múlva megláttam, hogy hátulra ment, így én is követtem. Éppen telefonált és azt hallgattam egy fal mögül.

- Igen, nagyon jó az este….nem, holnap indulok…..nem, senki nem tud róla és....

- Elmész? –jöttem ki a fal mögül és törtem rá. Ijedten kapta oda a fejét.

- Most le kell tennem. –nyomta ki a telefont- Mit csinálsz itt? –kérdezte tőlem zavartan.

- Elmész? –mentem közel hozzá.

- Vissza kell mennem. –kapta el a fejét és ment el volna mellettem, de a csuklójánál rántottam vissza. Mélyen a szemébe néztem, arcunk közel volt egymáshoz.

- Válaszolj! –mondtam határozottan.

- Igen Ji. Visszamegyek Amerikába, most örülsz? –lett könnyes a szeme.

- Nem mehetsz el. Most lettél alelnök, nem hagyhatod itt a céget. És engem sem hagyhatsz itt. Nem, nem engedem. Nem bírom ki nélküled. –estem kétségbe.

- Nem hiszem, hogy nagyon hiányoznék. –mondta gúnyosan. Mélyen fúrtuk bele a tekintetünket egymáséba. Erősen a falhoz nyomtam és vadul csókolni kezdtem. El akart tolni, de nem tudott. Átdugtam a nyelvemet az ő szájába és szorosan simultam hozzá. Teljesen megadta magát és visszacsókolt. Éhesen faltuk egymást, miközben sűrűn potyogtak a könnyek a szeméből. Lihegve szakadtunk el egymástól.

- Szeretlek Kate, a világon a legjobban. Sajnálom azt a félreértést, de esküszöm, hogy nem én csináltam. Nagyon fontos vagy nekem, nem veszíthetlek el. Kérlek kicsim, higgy nekem.

- Nem tudom Jiyong. –hajtotta le a fejét.

- Csak bocsáss meg nekem és ígérem, hogy minden olyan lesz, mint régen. -simogattam. 

- Nem, már sosem lesz olyan. –rázta a fejét szomorúan.

- Ezt, hogy érted? –kérdeztem halkan.

- Én már nem szeretlek.

38. Utolsó ajándék

- Áhh!

Hallottam meg egy sikoltást. Ijedten pattantak ki a szemeim és ekkor megláttam Kate-et az ágyon ülni és reszketni.

- Kicsim, jól vagy? –ültem fel én is. Válaszként csak megrázta a fejét.

- Rosszat álmodtál? –bólintott egyet- Meséld el! –öleltem át és szorosan húztam magamhoz.

- Apa és te is meghaltatok egy autóbalesetben. És végig kellett néznem az egészet. –küszködött a könnyeivel.

- Kicsim, ez nem fog megtörténni. Csak egy rossz álom, semmi több. Mindketten jól vagyunk. –simogattam. Kezdett lenyugodni, de még mindig reszketett.

- Gyere, búj hozzám! –tártam ki a kezemet fekve. Egyből mellkasomba temette a fejét és szorosan szorított magához.

- Annyira rossz volt látni. –mondta fájdalmasan.

- Tudom, de nyugodj meg. Itt vagyok szerelmem és tőled senki sem vehet el.

Simogattam még egy ideig, majd nehezen visszaaludt. Engem is azonnal elnyomott az álom.

Reggel mire felkeltem, ő már nem volt ott. Kimentem a konyhába, ahol épp kávét csinált kettőnknek. Mögé lopóztam és átöleltem a derekát.

- Jó reggelt szerelmem. –köszöntem lágyan.

- Neked is. Ne haragudj az este miatt. –hajtotta le a fejét szégyenlősen.

- Ugyan már, ez meg sem fordult a fejemben. –öleltem meg.

- Úgy szeretek veled aludni. –mormogta cukin a mellkasomba, mire kuncogni kezdtem.

- Legszívesebben én is minden reggel melletted kelnék fel. Amit meg is tehetnénk.

- Hogy mi? –nézett rám értetlenül.

Gyorsan a szobába mentem, ahonnan kihoztam egy kis dobozkát. Kíváncsian mentem vissza hozzá, ahol ő még mindig furcsán nézett rám.

- Íme, az utolsó ajándék. Remélem tetszeni fog. –nyújtottam át félénken. Elvette tőlem, majd lassan leemelte a tetejét. Tágra nyílt szemekkel vette ki a kulcsot belőle.

- E-ez? –kérdezte.

- Ez, az én lakásomnak a kulcsa. Vagyis a mienknek, mert szeretném, ha ideköltöznél.

Ledöbbenve nézett rám. Nem tudtam eldönteni, hirtelen mire gondolhat.

- Ez nem lenne jó ötlet Jiyong. –tette le a kezéből a dobozt és szomorúan nézett rám.

- Mi? Miért? –estem kétségbe.

- Nem tudom, csak nem.

- Nem szeretnél velem lakni? –arcom olyan lett, mint egy szomorú kisgyereknek.

- Hogyne szeretnék édes. Persze, hogy igen. –ugrott boldogan a nyakamba. Ledermedve álltam. Nem tudtam, hogy most mi történt.

- Mi? –nyögtem ki nehezen.

- Csak ugrattalak. De miután láttam ezt az édes gyerek arcodat, nem bírtam tovább. Persze, hogy szeretnék veled lakni. –csókolt meg.

- Azt hittem, hogy komolyan gondolod. –sóhajtottam egy nagyot.

- Hogy hiheted ezt?

- Nem tudom. De akkor tényleg ideköltözöl? –kérdeztem fülig érő mosollyal.

- Úgy néz ki. –harapott alsó ajkába.

- Olyan régóta vártam erre. –csókoltam meg szenvedélyesen.

Rá három napra, már a cuccait hozták át az én lakásomba. Együtt pakoltuk ki őket. Ezelőtt Seungrival laktam, de ő kiköltözött. Az ő szobáját tettük vendégszobává.

Azon kívül volt még egy helység. Az lett Kate gardróbja. Mint kiderült kb. annyi ruhája van, mint nekem. Vagy lehet még több. Imádom, hogy ő is divat megszállott.

Egy hete lakunk együtt. Minden a legnagyobb rendben van. Imádom, hogy ennyi időt tölthetek vele együtt.

Mostanában rengeteget dolgozunk mindketten. Keveset vagyunk otthon. Én az albumomon tevékenykedek, ő pedig az új alelnöki posztját intézi, amit hamarosan bejelentenek. Nagyon büszke voltam az én kis angyalomra. Egy hatalmas rendezvény lesz, amire mi is megvagyunk hívva a fiúkkal.

Egyik este már otthon voltam, mikor Kate jött meg boldogan.

- Szia Ji! –köszönt vidáman.

- Szia édes. Minek örülsz ennyire? –jött be hozzám a szobába.

- Pénteken lesz a rendezvény, annyira várom már. –mondta mosolyogva.

- Elhiszem kicsim. –nyomtam egy csókot ajkaira.

- Viszont nagyon fáradt vagyok. Elmegyek és veszek egy forró fürdőt. –indult el a fürdőbe.

Lekaptam a ruháimat és utána mentem. Meglepődött, hogy meglátott engem.

- Csak nem gondoltad, hogy nélkülem fürdesz? –mondtam mosolyogva.

- Nem, eszembe se jutott.

Amíg ő vetkőzött, addig megcsináltam a vizet. Pár perc múlva már a kádban feküdtünk összebújva. Feje a vállamon pihent, miközben öleltem magamhoz.

Hosszú ideig áztattuk magunkat a vízben. Olyan jó volt így vele lenni. Nem csináltunk semmit, csak élveztük, hogy együtt lehetünk.

Három nap múlva éppen az utolsó ruhapróbán voltam a YG-ben. Most hozom el azt a ruhát, amit majd Kate rendezvényén fogok felvenni.

- Köszi a ruhákat Wohee. –mondtam az öltöztető csajnak.

- Szívesen Ji. –mosolygott kéjesen a lány. Úgy tűnt, mintha flörtölne velem, de tuti beképzelem. Már a cuccaimat szedegettem, mikor hirtelen megszólalt.

- Jajj, amíg el nem felejtem. Van egy új ruha, amihez a mintát meg kéne csinálni. Levennéd gyors a felsődet? –magyarázta. Gyorsan levettem a pólómat. Megszoktam, hogy a stylist-ok előtt ilyen helyzetekben vagyunk. Nem igazán zavart. Méregetni kezdett valamit a mellkasomnál, majd anyagot is rám mért.

Arrébb tett minden cuccot, de visszasétált és kajánul mosolygott rám.

- Annyira tetszenek a tetoválásaid. –simított végig a felsőtestemen.

- Hé, állj le… -kezdtem volna, de hirtelen ajkaimra nyomta az övéit. Úgy meglepődtem, hogy nem tudtam, mit csináljak.

- Jiyong, mit művelsz? –hallottam meg egy hangot mire azonnal ellöktem a csajt. Az ajtóban álló ledermedt Kate-re néztem.

37. Egynél nem állok meg

Mosolyogva csókoltuk meg egymást. Egyik kezem a nyakánál volt, a másikkal lassan simítottam végig testén. Vele együtt a hálóba mentem, ahol teljesen rámásztam. Igaz rajta feküdtem, de még jobban hozzám nyomta magát. Éreztem minden mozdulatát, minden szívverését, minden sóhaját. Olyan elképesztő érzés volt, hogy nem tudom elmondani. Átfordult velem, így az ölemben ült. Téptük egymás ajkait.

Kezével belekapaszkodott az ingem gombjaiba és egy határozott mozdulattal széttépte rajtam azt. Pár gomb le is esett. Veszettül jó volt, így látni őt.

- Hmm kicsim, imádlak. –nyögtem, míg eldobta valahova a kék ruhadarabot.

- Csak nem beindultál? –nézett rám kajánul mosolyogva.

- Ez nem is kérdés, ha veled vagyok.

Újból egymás ajkainak estünk, miközben lehúztam a ruhája cipzárját. Kibújtattam belőle. Egy pánt nélküli melltartó volt rajta, ami annyira dögös volt.

Éhesen estem neki a melleinek. Dekoltázsába nyaltam, mire hátrahajtotta a fejét. Visszafektettem, majd lábai közé helyeztem magamat. Megemeltem a hátát és levettem róla az őrjítő ruhadarabot. Az ingem után dobtam.

Melleit kezdtem el ízlelgetni. Mélyen a hajamba túrt, majd kezei a hátamra csúsztak.

Kis puszikkal haladtam egyre lentebb a hasán. Feltérdeltem a csípőjénél. Lassan felkelt hozzám, majd a mellkasomat kezdte el csókolgatni és harapdálni. Kezeim haját szántották, míg az ő keze végigsimított a combomon, fel az övemig. Lassan kezdte el bontogatni, míg a nyelve nem állt le a hasamnál. Nagyokat sóhajtoztam közben.

Letolta a nadrágomat, amit egyből követett az alsóm is. Kimértem húzta le rólam, majd a többi ruha után dobta mindkettőt. Visszadőlt az ágyra. Ujjaimat apró bugyija szélébe akasztottam és úgy húztam le róla. Közben végig pusziltam mindkét lábát.

Átfordultam vele, így újra az ölemben ült. Lassan engedte rá magát merev férfiasságomra.

A végénél megfogtam a csípőjét és egy mozdulattal nyomtam rá, mire nyögött egy nagyobbat.

- Ohh Jiyong, annyira hiányoztál. –sóhajtozott.

- Te is nekem kicsim. –csúsztattam át nyelvemet az ő szájába. Vad táncot jártak nyelveink.

Mozgatni kezdte a csípőjét, amit egyre gyorsabban csinált. Kicsit megnyomtam a csípőmet, mire kéjes hangok törtek fel belőle. Teljesen elhomályosult a tekintetem. Csak ő volt és én. Egyre több nyögés, sóhaj hallatszott a lakásban.

- Jiyohhng, mindjárt –lihegte sűrűn.

- Nekem is édes.

Én is egyre többet nyögtem és kapkodtam levegő után. Kezeimet csípőjére tettem és erősen nyomtam az ágyékomra. Remegni kezdett. Pár hullámzó mozgás után megfeszült és a nevemet nyögve élvezett el. Mozgott még egy kicsit, hogy engem is elérjen a gyönyör.

Miután lenyugodtunk, vállamra hajtotta a fejét. Simogatni kezdtem a hátát és pici puszikat adni a nyakára. Lassan felemelte a fejét és mélyen a szemembe nézett.

- Boldog szülinapot szerelmem. –mondtam lágyan.

- Köszönöm édes. Te vagy a legjobb és nagyon szeretlek.

- Én is téged.

Édes csókban forrtunk össze. Lágyan simogatta a nyakamat és a mellkasomat. Annyira vágytam rá, hogy újra keményedni kezdett a férfiasságom, amit meg érzett.

- Még egy menetet akarsz? –kuncogott a számba.

- Az biztos, hogy egynél nem állok meg.

Lefektettem magam mellé, szétnyitottam a lábait és egyből belé hatoltam. Hangosan nyögött fel, míg egyből közepes tempóban kezdtem el mozogni.

Nyakát kezdtem el csókolgatni, szívogatni. Egy kisebb kiszívást sikeresen odakapartam, de nem érdekel, hogy látszódni fog. Ő az enyém, csak az enyém.

Folyamatos tempót diktáltam, miközben hátamat karmolászta. Ahogy éreztem a végégét, úgy mozogtam egyre gyorsabban. Megpróbáltam minél mélyebbre hatolni benne, ami sikerült is.

- Úristen Jiyong. –hajtotta hátra a fejét.

- Ez az kicsim, nagyon jó –lihegtem.

Pár intenzív lökés után, megfeszült a háta, körmeit hátamba mélyesztette és hatalmas nyögések közepette elérte második orgazmusát. Nekem se kellett sok, főleg a látványa után.

Erősen nekinyomtam a csípőmet, miközben forró nedvemet löveltem belé. Fáradtan estem rá, levegőért kapkodva.

- Ez fantasztikus volt édes. –emeltem fel a fejemet és néztem a szemébe.

- Igen, szerintem is. –mondta lágyan.

- Olyan jó, hogy itthon vagy. Nagyon hiányoztál.

- Te is nekem Jiyong. De vége. Igaz még folytatódnak az előkészületek, de már itthon.

- Ennek örülök. –csókoltam meg érzékien.

Felvettem az alsómat, ő pedig egy bugyit meg az én pólómat. Kimentem még inni, mire visszaértem egy alvó Kate-et láttam. Mosolyogva mellébújtam, átöleltem hátulról és végre vele együtt aludhattam el, egy csodálatos éjszaka után.

36. Boldog szülinapot

A cuccait elküldtem az én lakásomra. Mivel úgy terveztem, az este után odamegyünk.

Beültünk a kocsimba és a meglepetés helyszínére mentünk.

- Ji, egyikőnk lakása sincs erre. –mondta bizonytalanul.

- Ki mondta, hogy hazamegyünk? –kérdeztem még mindig sunyi mosollyal.

- Hova viszel?

- Elrabollak. –adtam meg az egyszerű választ. Nem kérdezett többet, csak kíváncsian figyelte a tájat. Sötét volt, így nem nagyon lehetett kivenni, hol is vagyunk. Ami nekem csak még jobb volt. Leparkoltam egy helyen és gyorsan mondtam neki, hogy ne szálljon ki. Én kipattantam a kocsiból, gyorsan küldtem egy SMS-t Tabinak, majd kinyitottam Kate ajtaját.

- Hölgyem. –mutattam, hogy szálljon ki. Félve nézett rám, de teljesítette. Előkaptam egy fekete selyemkendőt és bekötöttem a szemét.

- Oké Jiyong, ez már tényleg ijesztő. Mit csinálsz?

- Mondtam, elrabollak. –suttogtam a fülébe, mire kirázta a hideg.

- Ez nem vicces.

- Nyugodj meg édesem, semmi rosszat nem csinálok veled. Még.

Lassan tolni, vagyis inkább húzni kezdtem magammal. Pár perc múlva egy terembe vezettem, ahol vaksötét volt. Levettem róla a kendőt, de így sem látott semmit.

Már épp szólni akart, mikor kigyulladtak a fények és az a tömérdek ember kiabálni kezdett.

- Boldog születésnapot Kate! –mondták egyszerre.

Ránéztem a szerelmemre, aki tátott szájjal nézte az embereket. Teljesen ledermedt. Büszke voltam magamra, hogy ilyen reakciója lett. Bár, ez még csak a kezdet.

- E-ezt te csináltad? –nézett rám.

- Igen. Örülsz? –öleltem át a vállát.

- Hogyne örülnék? Imádlak. –puszilta meg az arcomat. Megszólalt a zene, így kezdődhetett a buli. A közeli ismerőseinket, barátokat hívtam meg. A buli első felében nem is láttam Kate-et. Mindenkivel beszélgetett, felköszöntötték. Megláttam, hogy pár percre egyedül van, azonnal felé mentem és átöleltem hátulról.

- Milyen a buli szülinapos? –mormogtam a nyakába.

- Isteni Jiyong, annyira köszönöm. –fordult meg és bújt bele az ölelésembe.

- Ugyan, ez még csak a kezdet.

- Mi? –kapta fel a fejét.

- Ugye nem gondolod, hogy ennyivel elintézem a szülinapodat. Ez csak az első meglepetés.

- Jiyong, erre nincs szükség.

- De van. –vágtam bele a szavába- Ohh, itt is a második.

Háta mögé léptem, kisimítottam a haját az útból és egy nyakláncot tettem fel rá. Egyénileg csináltattam csak neki. Két kis angyalszárny volt rajta, aminek az egyik felében az ő, másik felében pedig az én monogramom volt beleírva.  

- Boldog szülinapot szerelmem. –csókoltam a nyakába. Jobban szemügyre vette az ékszert, majd megfordult és egy édes csókot adott, ami nagyon jól esett.

- Angyal szárny? –kérdezte kuncogva.

- Igen, mert te vagy az én kis angyalom. –mondtam egyszerűen.

- Köszönöm Ji, de tényleg nem kell ennyi minden. –mondta közel az arcomhoz.

- De én akarom. –csókoltam meg.

- Megzavarhatjuk a mi kis szerelmes párocskánkat? –hallottunk meg hangokat mögülünk. Mindketten odakaptuk a fejünket és megláttuk azt a kis csapatot, akikkel a nyaraláson is mindig együtt voltunk. Felköszöntötték Kate-et, majd így kezdtünk el beszélgetni.

Olyan hajnali három fele mentünk haza. Nagyon jó volt a buli, remekül érzetem magamat, ahogyan Kate is.

- Ez isteni volt. Köszönöm Ji. –karolta át a nyakamat és csókolt meg, miután bementünk a házamba. Átöleltem a derekét és simogatni kezdtem. Halkan cuppogtunk az előszobában. Végre egyedül lehetettem az angyalommal.

- Átadhatom a többi ajándékomat? –váltam el tőle izgatottan.

- Mennyi van még? –kérdezte.

- 23-at terveztem, mivel annyi éves lettél. De nyugi, nem ennyi lesz.

- Még jó. Ji, én komolyan mondtam. Elég annyi, hogy veled tölthetem. Nem kell más.

- De ezeket muszáj. Gyere! –ültettem le a kanapéra. Sorba, kezébe adtam a csomagokat, amiket végig nézett. Egy óra múlva végeztünk is. Teli ruhákkal, kiegészítőkkel meg mindenféle dologgal.

- Ugye nem lesz több? –nézett rám ferdén.

- Igazából még van kettő. De az egyiket holnap szeretném.

- És mi a másik?

Csak kajánul elmosolyodtam, lefektettem a kanapéra, ráfeküdtem és édesen megcsókoltam.

- Szerintem már tudod. –suttogtam a szájába.

- Hihetetlen vagy. –nevetett.

- Miért, nem akarod?

- Dehogynem. Úgy hiányoztál. –fúrta bele fejét a nyakamba.

- Te is nekem. Ezért is ünnepeljük meg ezzel a szülinapodat és azt, hogy végre itt vagy velem.

- Ha ezek nem lennének, akkor is találnál indokot. –nevetett még mindig.

- Igen. De nem hiszem, hogy kell indok erre.

- Szerintem se. –puszilta meg ajkaimat.

Hosszasan néztem gyönyörű szemeibe. Annyira szép volt ez a lány, meseszép. El sem hiszem, hogy ő tényleg az enyém.

- Boldog szülinapot Kate. –suttogtam.

- Köszönöm Ji. Nagyon szeretlek.

- Én is téged édesem. –csókoltam meg és hozzányomtam csípőmet, mire kuncogni kezdett.

- Ez az ajándék lesz a legjobb. –nevetett alattam.

35. Tervezés

Eltelt kettő hét. Így most már a felénél járunk. Annyira várom, hogy végre a karjaim között lehessen. Kiderült, hogy pont a szülinapján fog hazajönni. Hatalmas meglepetéssel készülök neki. Persze az egyik az lesz, hogy felvettem az ötletemet az összeköltözésről, de nem elégszek meg egyetlen ajándékkal.

Jó kedvűen mentem be a céghez, miközben végig a meglepetésein gondolkoztam. Teddy és a fiúk zökkentettek ki a gondolkodásomból.

- Jiyong, min gondolkozol ennyire? –jöttek oda.

- Semmin. –mosolyogtam.

- Miért vagy ennyire boldog? –kérdezte Daesung.

- Csak tervezgetek. –bazsalyogtam még mindig.

- Benne van Kate is? –kérdezte sunyin Teddy. Ő nagyon szurkolt ahhoz, hogy mi együtt legyünk. Imádtam a srácokat, mert mindig számíthattam rájuk. Bármiről is legyen szó.

- Persze. Amúgy a szülinapján gondolkoztam. De erről ne nagyon beszéljetek senkinek.

- Értjük hyung. –bólogatott Seungri.

Késő estig stúdióztunk. Este szokásosan beszéltem a szerelmemmel. Ezt várom legjobban a napban. Hogy hallhassam a hangját.

Másnap egy fotózásra mentünk közösen. Egész nap ott voltunk, nagyon elfáradtunk. Mikor haza értem egyből a fürdőbe mentem és beültem egy kád forró vízbe.

Persze a telefonomat végig magammal vittem, hátha hívna Kate. Úgy 20 perce üldögélhettem ott, kiáztattam magamat. Ekkor kaptam egy SMS-t az angyalomtól.

„Szia életem! Ne haragudj, de ma nem tudlak hívni. Holnap foglak. Nagyon szeretlek, hamarosan találkozunk édes. Puszi”

Szomorú lettem. Egy ilyen fárasztó nap után csak azt vártam, hogy vele beszélgethessek. Annyira szükségem lett volna most rá.

Kedvtelenül szálltam ki a vízből és mentem el aludni. Nehezen aludtam el, hirtelen rám tört a szeretethiány. Az ő szeretetének hiánya.

Másnap rosszkedvűen, komoran keltem fel. Eluralkodott rajtam a tudat, hogy mennyire hiányzik. Szótlanul hagytam magam mögött egy újabb napot.

Egy hét telt el. Ebben az egy hétben összesen két napot beszéltem vele. Hallottam a hangján, hogy mennyire fáradt és hogy mennyire kimerült. Úgy várom, hogy hazaérjen. Persze a szülinapja miatt is, amit már nagyban tervezgetek.

Épp a táncteremben vagyunk és nagyban próbálgatunk a koncertekre, mikor a koreográfusunk hozza oda nekem a telefonomat.

- Jiyong, keresnek. –nyújtja felém.

- Ki?

- Kate. –mondta egyszerűen.

Azonnal kikaptam a kezéből a mobilomat és egy távolabbi helyre mentem.

- Kicsim? Végre hallhatlak. –mondtam megkönnyebbülve.

- Jiyong, annyira sajnálom, hogy nem hívtalak, de rengeteg mindent kellett csinálnom. De végre jövő héten találkozunk. –most döbbentem rá, hogy öt napom van a szervezésre.

- Nagyon várom már édes. Ne haragudj, de mennem kell próbálni. Este beszélünk?

- Igen, majd hívlak. Menj csak. Szeretlek édes.

- Én is kicsim.

Boldogan folytattam a próbát. Egy csomó telefont elintéztem a nap folyamán.

Este vacsoráztam, mikor megcsörrent a telefonom. Vagy fél órán át beszélgettünk Kate-tel, majd mind ketten aludni mentünk.

Ma érkezik haza életem szerelme. Izgatottan készülődtem délután. Este hétre érkezik meg a gépe. Előtte lefürödtem, felvettem egy sötét farmert egy kék inggel meg persze a rengeteg és kihagyhatatlan kiegészítőket. Megcsináltam a hajamat, parfümöt fújtam magamra. Nagyon jól akartam kinézni Kate miatt, meg az után lévő meglepetés miatt. Felvettem egy fekete kabátot, napszemüveg és már indultam is a reptérre. Innen egyből a meglepetéshez mentünk. Ezért is öltöztem így, hogy elegáns legyek.

Kate ruháján nem aggódtam, mivel mindig elegánsan és divatosan öltözködött. Egy dolog a sok közül, amit imádtam benne. Izgultam a meglepetések miatt. Az egyiket már mondtam a managerének, de megkértem, hogy ne szóljon róla Kate-nek. Kíváncsi vagyok, hogy milyen reakciója lesz. Mivel több ajándékom van neki, így több dolog miatt kell izgulnom.

Ott vártam egy ideje, mikor feltűnt egy alak előttem. Egy elegáns, kifinomult, gyönyörű nő, aki Kate volt. Tátott szájjal néztem, ahogy közeledik felém.

Egy dögös vajkrém színű ruha volt rajta, ami kifejezetten rövid volt. A mellkasánál ékkövek díszítették. Haja be volt göndörítve. Ugyanolyan színű magas sarkú cipő volt a lábán.

A ruha kiemelte hosszú lábait. Úgy hiányzott már és a látványa után egyből éledezni kezdett a legbecsesebb dolgom. Türtőztetnem kellett magamat, mivel egy darabig nem kaphatom meg.

- Jiyong! –kiáltotta el magát és sietősen jött felém. Hatalmasa lendülettel ugrott a nyakamba. Szorosan öleltem a derekát és mélyen belefúrtam a fejemet a nyakába.

- Úgy hiányoztál szerelmem. –mormogtam a nyakába.

Eltávolodott tőlem és édesen csókolni kezdte ajkaimat, amit azonnal viszonoztam.

- Végre itthon lehetek. –sóhajtott közel az arcomhoz.

- Indulhatunk? –kérdeztem izgatottan.

- Hova?

- Meglátod szerelmem. –mosolyogtam sunyin.

34. Ennyire szerelmes

Meredten néztem az ajtóban álló vendégre. Alaposan végigmértük egymást, majd ránéztem.

- Te mit keresel itt? –kérdeztem.

- Jöttem elköszönni Kate-től, de nem rád számítottam. –mondta ferdén.

- Minwoo, te mit keresel itt? –jött oda Kate.

- El akartam köszönni tőled mielőtt elmész. Nem tudtam, hogy vendéged van.

- Honnan tud arról, hogy elmész ma? –néztem a szerelmemre.

- Mikor voltak a gondok a cégnél, ő segített megoldani a rendezést. –mondta Kate.

- Most akkor ti együtt vagytok? –nézett ránk a vendég.

- Igen. –mondtam határozottan és magamhoz húztam elég feltűnően.

- Akkor nem is zavarnék tovább. Sok szerencsét Kate és vigyázz magadra. További sok boldogságot. –mondta szomorúan Minwoo és elment.

Becsuktam az ajtót és kérdőn néztem Kate-re, aki közben a cipőjét vette fel.

- Ez meg mi volt? Mit keresett ez itt? –kérdeztem felháborodottan.

- Mondom, találkoztunk a cégnél. Ennyi. Ugye nem vagy féltékeny? –karolta át a nyakamat és jött közelebb. Nyomott egy kis puszit a számra, majd a szemembe nézett.

- Nem. –mondtam makacsul.

- Jiyong. –nézett rám kérdőn.

- Jó lehet, egy kicsit talán. De érthető, mivel együtt voltatok.

- Igen, voltunk. Már nem. Az sem volt azaz igazi kapcsolat. Lehet, hogy csak azért voltam vele, hogy elfelejtselek téged. –ismerte be. Hatalmas mosoly jelent meg az arcomon és erősen megcsókoltam.

- De ugye már nem akarsz elfelejteni? –suttogtam a szájába.

- Nem, soha. –váltottunk még egy gyors csókot, majd Kate telefonja szakított szét minket.

- A sofőr volt, itt vannak. Most jönnek fel a cuccaimért. –mondta sóhajtva.

Minden táskáját levitték, majd mi ketten az én kocsimmal mentünk. Mire odaértünk Kate cuccai már bent voltak. Mindenki ránk várt.

- Végre itt vagytok. Akkor indulhatunk is. –mondta a managere.

- Mindjárt megyek utánatok. –mondta lágyan, majd felém fordult.

- Nem akartam, hogy elérkezzen ez a pillanat. –húztam közel magamhoz.

- Én sem. Hamarosan látjuk egymást. –érintette össze a homlokunkat.

- Amikor csak tudsz, hívjál. És kérlek nagyon vigyázz magadra. Főleg a pasikkal.

- Nem hiszem, hogy gondom lenne velük. –kuncogott.

- Mindenki szívesen felszedne egy ilyen tökéletes bombázót, mint te.

- De én csak a tied vagyok. Nem kell másik pasi.

- Reméltem is. –nevettem halkan.

- Te is vigyázz a lányokkal. Könnyen eltudják csábítani az embert.

- Te már megtetted. Téged senki sem pótolhat.

- Szeretlek Jiyong, nagyon nagyon.

- Én is téged szerelmem.

Hosszas, érzéki csókot váltottunk. El sem hiszem, hogy 2 hónapig nem láthatom. Sok idő eltelt, de még mindig simogattuk egymás ajkait.

- Szia Ji. –vált el nehezen.

- Jó utat édes.

Megnéztem, ahogyan a gép felszáll a levegőbe és elindul Amerikába. Szomorúan visszasétáltam a kocsimhoz és elindultam a YG-hez.

Egy hete ment el Kate. Olyan üres minden és egyhangú. Nagyon hiányzik nekem. Ha tehetjük minden este beszélünk telefonon.

- Mizu tesó? –érkeztek meg a fiúk egyik este. Bejöttek a nappalimba és elterültek a kanapén.

- Semmi, megvagyok. –mondtam kedvtelenül.

- Olyan üres a házad. –mondta Taeyang.

- Tudom. Nincs itt Kate. –sóhajtottam egy nagyot. Ekkor csörrent meg a telefonom. Azonnal felpattantam és az asztalon fekvő tárgyhoz nyúltam.

- Szia! –köszöntem bele boldogan.

- Szia édes! Hogy vagy? –hallottam meg édes hangját.

- Jól, most vannak itt a srácok. –néztem rájuk.

- Tényleg? Üdvözlöm őket. –mondta boldogan.

- Várj, mindjárt kihangosítalak. –kihangosítottam és letettem a telefont az asztalra.

- Hali California! –köszöntek.

- Sziasztok! Mi a helyzet ott nálatok?

- Dolgozunk megállás nélkül. De jobb lenne, ha hazajönnél.

- Miért? –hallottam, hogy aggódik.

- Mert Jiyong az agyunkra megy. Te kellesz neki. –mondta Tabi.

- Ki kell bírnotok még pár hetet. –kuncogott.

- Oké elég. Hadd beszéljek vele egyedül. –vettem fel a készüléket, így már csak mi voltunk.

- Sajnálom, hogy nem lehetek ott. De kérlek, bírd ki még egy kicsit.

- Rendben kicsim, csak nagyon nehéz. –sóhajtottam.

- Tudom, nekem is. Most mennem kell, holnap beszélünk.

- Várom. Vigyázz magadra. –mondtam lágyan.

- Rendben, de te is. Szeretlek Ji.

- Én is téged édes. Szép álmokat.

- Neked is.

Mosolyogva tettem le a telefont, majd visszaültem a fiúk közé, akik kajánul vigyorogva néztek rám. Értetlenül néztem végig rajtuk, hogy mi van.

- Most mit bámultok? –kérdeztem tőlük.

- Jiyong, én még nem láttalak ennyire szerelmesnek. –mondta Taeyang.

- Én sem. Annyira egymáshoz illetek. –így a maknae.

- Köszi srácok. Én is úgy érzem, hogy ő az igazi. –pirultam el- Szeretnék is kérdezni valamit.

- Micsodát? –kérdezték négyen.

- Össze akarok költözni Kate-tel. Mit gondoltok?

- Én támogatom. –mondta Tabi.

- Én is, nektek együtt kell maradnotok örökre. –mosolygott Daesung.

- Akkor ha hazajön, megkérem. –dőltem hátra mosolyogva.

Jól elhülyéskedtünk a srácokkal, majd hazamentek. Boldogan feküdtem bele az ágyamba azzal a tudattal, hogy én és az én szerelmem egy házban fogunk költözni.