19. Hogy teljes legyen

Hátra néztem és Jeremy-t láttam meg. Értetlenkedve néztem Tabira.

- Top elmesélt nekem mindent. Tudom, mi volt köztetek. –válaszolt Jeremy a kimondatlan kérdésemre. Felpattantam, míg ő elém sétált.

- Én…. –kezdtem volna bele, de közbeszólt.

- Ne mondj semmit! Hallottam a mostani beszélgetéseteket. –tágra nyílt szemekkel néztem rá. Ezt Tabi tervelte ki- Neked tényleg ennyit jelent húgi?

- Igen. Jeremy én szeretem őt. Sajnálom, hogy titkoltuk előled, de nem tudtuk, mit szólnál hozzá. –daráltam el egy levegővel.

- Komolyan elképzelted volna, hogy eltiltalak tőle vagy valami ilyesmi? Ilyen rossznak tartasz? –nevetett saját magán.

- Nem, de tudtam, hogy félted. –mondtam komolyan.

- Igen féltem, mivel a húgom. Minden báty félti a húgát. De tudom, hogy okos lány, és hogy tud magára vigyázni. És azt is tudom, hogy komolyan gondoltad, amit mondtál az előbb. Látszik, hogy szerelmes vagy. Ezért nem haragszok rád, mert ha csak játszanál vele, akkor valószínűleg most vernélek össze. –mondta mosolyogva.

- A történtek után megérdemelném. –hajtottam le a fejemet.

- Ne csináld ezt! –tette kezét a vállamra, mire felnéztem rá- Hol van az a király gyerek, akit én ismerek? Aki egy őrült, egy utánozhatatlan egyéniség? Aki tele van önbizalommal, és aki mindent megtesz azért, hogy elérje, amit akar? Mit akarsz Jiyong?

- Kate-et. –vágtam rá egyből.

- Akkor miért itt állsz? –nézett rám kérdőn.

- Utál engem, amit meg is értek. Mit kéne tennem?

- Mindent a szádba kell rágnom? Jiyong egy eszméletlen tehetség vagy. Tökéletes hanggal.

Ferdén néztem rá, majd beugrott egy ötlet.

- Meg van, de segítenetek kell! Mondjátok neki, hogy 20 perc múlva legyen az erdőben! Tudja, majd mit jelent ez. –mosolyogva rohantam be a házba. Támadt egy ötletem, ami remélem beválik. Hamarabb ott voltam, mint ő. Már csak abban reménykedtem, hogy el fog jönni.

Pár perc múlva megjelent, de mikor meglátott, a vér is megfagyott benne.

- Kérlek ne menj el! Csak ülj le! –nehezen, de leült a sziklára. Ekkor húztam elő egy gitárt. Értetlenül nézett rám. Elkezdtem játszani rajta, majd énekelni. Ezt a számot még egyik este írtam a fejemben, mikor őt néztem. Ami a tegnapi balhé után teljesedett ki bennem.

Végig a szemébe néztem. Pár perc után hagytam abba, majd letettem a gitárt a kezemből. A dalban róla énekeltem. Nem mondtam ki a nevét, de azt tudtam, hogy észrevette, hogy róla szól. Leszállt a szikláról és megállt előttem. Pár centi volt közöttünk.

Közelebb jött, de tekintetét nem vette le rólam. Szorosan előttem megállt és megölelt. Hatalmasat sóhajtva szorítottam magamhoz.

- Tudom, hogy igazat mondtál. Beszélt velem Tabi és elmondta milyen valóban Hyuna. Túl fontos vagy nekem, hogy emiatt haragban legyünk. –húzódott el és mondta a szemembe.

Hatalmas mosoly jelent meg az arcomon. Óriási lendülettel csókoltam meg, amit szinte azonnal viszonzott. Végre érezhetem a szenvedélyt benne.

- Köszönöm Kate, hogy megbocsájtottál. Ezt a dalt a legelső együttlétünk után találtam ki.

- Gyönyörű volt. –még mindig szorítottam magamhoz, ő pedig kezeit kulcsolta össze a nyakamon. Sokáig álltunk így, hogy csak néztük egymást. Alsó ajkamba haraptam, majd újra megcsókoltam. Tapsolást hallottunk meg, mire elhúzódott tőlem. A két fiút láttuk meg.

- Jeremy? –nézett rá félénken Kate. Nem engedtem el, még mindig öleltem magamhoz oldalról.           

- Nyugi húgi, tudok a kis történetetekről. És nem haragszok. A te életed, te döntöd el, hogy, mit

csinálsz. Néha közbe szólok, de ez egy báty dolga. –Kate odament hozzá és szorosan megölelte. Olyan boldog voltam, hogy végre minden újra a régi.

- Jiyong rendes gyerek. Tőle nem féltelek, mert ismerem. –mondta a húgának.

- Tudom. –nézett rám mosolyogva. Mellémentem és újból átöleltem. Lassan visszaindultunk a házba. A fiúk a partra mentek a többiekhez. Én megfogtam Kate-et és az egyik szobába toltam.

- Mit csinálsz? –kérdezte.

- Hogy teljes legyen a békülés. –húztam magamhoz kajánul vigyorogva. Éhesen szájára tapadtam, majd tolni kezdtem az ágy felé. Lefektettem rá, a csókot meg nem szakítva.

Egyből pólóm alá nyúlt, tudtam, hogy benne van a dologban. Ezzel felbátorodva vetkőztettem le, közben rólam is lekerültek a ruhák. Most nem volt kedvem az előjátékhoz, de neki se. Egyből a lényegre tértem. Mindketten nagyot nyögtünk, mikor teljesen benne voltam.

- Ahh Jiyong. –eszméletlen jó érzés volt éreznem őt. Végig gyors tempót diktáltam.

- Hmm, ez nagyon jó. –morogtam. Annyira vágytunk egymásra, hogy pár perc alatt el is élveztünk. Lihegtünk még egy kicsit, majd felültem, őt is felhúztam ülő helyzetbe. Magára vette a pólómat, én is bele bújtam a boxerembe.

- Mehetünk fürdeni? –kérdeztem huncut mosollyal. Elnevette magát, majd megcsókolt. Ölembe ültettem, lábait átfonta a derekamon. Vele együtt felálltam és a szoba fürdőjébe sétáltam. Megállás nélkül faltuk egymás ajkait, olyan finom volt. Levettem róla a pólót, ő letolta rólam az alsómat és beálltunk a zuhany alá. Úgy érzem még egy menet lesz.

18. But I love you

Csak úgy szikrázott a szeme. Sosem láttam még ilyen dühösnek.

- Nem én csináltam, esküszöm. Hyuna mondott neki olyan dolgokat, amitől sírni kezdett. De utána én leordítottam őt, hogy ne merjen hozzászólni az elkövetkezendő napokban. Most őt keresem, hogy bocsánatot kérjek.

- Ha nem bántottad meg akkor minek akarsz tőle bocsánatot kérni? –lett halkabb a hangja, de még mindig iszonyatosan mérges volt. Megértem, hiszen a húgáról van szó.

- Ez hosszú, de esküszöm, hogy nem bántanám meg.

- Nem értem ezt a dolgot, de remélem, hogy nem csináltál vele semmi olyat, ami neki rossz.

- Remélem én sem. –kitéptem a kezemet az övéből és rohantam fel a lépcsőn.

Bent az összes szobát átnéztem sehol sem volt. Kimentem a kertbe, de ott sem. Hol lehet?

Addig nem állok le, amíg meg nem találom. Ott jártam, ahol énekeltünk a múltkor. Ekkor ugrott be egy ötlet. Rohanni kezdtem a kis erdő felé, ami a ház mellett volt. Sötét volt, de nem annyira, hogy ne lássak semmit. Hangokat hallottam ezért elindultam abba az irányba.

Pár perc séta után láttam meg Kate-et. Az egyik sziklán ült, lábai felhúzva, amit szorosan fogott át. Feje térdeire hajtva. Olyan rossz volt így látni őt.

Lassan odamentem és megálltam mögötte. Halkan sírt, így nem vette észre, hogy ott vagyok.

- Sajnálom. –mondtam halkan. Felém fordította a fejét, de nem nézett rám, majd visszatette fejét a térdeire. . Elé álltam le a földre, így a fejünk pont egy szintben volt.

- Kérlek csak nézz rám! Ordíts velem, kiabálj, amit akarsz. Csak nézz rám! –mondtam.

- Tudod, sejthettem volna, hogy ez lesz. –emelte fel a fejét, de nem nézett a szemembe. Arca csillogott a könnyektől.

- Mi? –egy percre sem vettem le a szememet róla.

- Bevetetted a csábító énedet, én meg voltam olyan hülye, hogy mindent elhittem neked. De azért nem hittem volna, hogy ekkora bunkó vagy. –nézett rám a végén. Fájdalmat láttam szemeiben, amit én okoztam.

- Nem, ez nem igaz. Nem hazudtam neked. –álltam szorosan előtte, ő még mindig a sziklán ült, felhúzott lábakkal.

- Komolyan Jiyong? Azt mondtad szakítottatok, hogy neked nem jelent semmit. Hogy van pofád lefeküdni egy lánnyal úgy, hogy közben van barátnőd? –ordította és közben könnyek hullottak a szeméből.

- Ő nem a barátnőm. Esküszöm, hogy végleg szakítottam vele, de túlságosan ragaszkodik hozzám. Amit mondtam igaz, nekem ő nem jelent semmit. –mondtam határozottan.

- Akkor miért mondtad neki, hogy szereted? –mondta alig halhatóan.

- Nem mondtam.

- Hazudott?

- Nem. Mikor megjöttek és elvittelek a lépcsőhöz, ő zavart meg minket. Te elmentél, én egyből utánad akartam menni, de megállított. Megkérdezte, hogy érzek-e valamit iránta még? Ott azt mondtam, hogy lehet, hogy még szeretem. Pár hónapja szakítottunk, azért ilyen könnyen nem múlik el az érzésem iránta. De, amit ma csinált az undorító. Esküszöm, hogy nem szeretem. –mondtam határozottan.

- Én már nem tudok neked hinni. –rázta meg a fejét. Leszállt a szikláról és menni készült, de visszanyomtam és hozzásimultam. Szorosan fogtam kezeit, nem hagyhatom elmenni.

- Kate, kérlek. Nem használtalak ki. Imádtam minden percét, mikor együtt voltunk. Nem feltétlenül az éjszakákra gondolok. Egyetlen ölelésedtől, mikor mosolyogni láttalak, úgy éreztem boldog vagyok. Igazán boldog.

- Csak nem félsz, hogy nem lesz kivel ágyba bújnod?

- Tudom, hogy haragszol rám, amit megértek. De ne higgy Hyuna-nak! Nem nézte jó szemmel, hogy mi milyen jól elvoltunk.

- És a képek a telefonján?

- Azt a kapcsolatunk elején csináltuk. Ebből is látszik, hogy ő még nem lépett túl az egészen. Semmi nem érdekel, ami vele kapcsolatos. Nagyon kedvellek Kate és nem hagyom, hogy elveszítselek! –mondtam lágyan, mélyen a szemébe nézve.

- Mondani sok mindent lehet.

Ahogy kimondta azonnal ajkaira tapadtam. El akart húzódni, de olyan szorosan húztam magamhoz, hogy nem ment neki. Eleinte semmi nem volt, mivel ő nem csókolt vissza. Egyik kezemet nyakára csúsztattam és még közelebb nyomtam magamhoz. Megnyaltam alsó ajkát, mire résnyire kinyílt a szája. Egyből átcsúsztattam nyelvemet az ő szájába. Ahogy találkozott az övével, visszacsókolt. Engedtem a szorításból és most már lágyan fogtam derekát. Vad, mély, érzéki csókot váltottunk. Keze nyakamat fogta. Hosszú percekig vívtak csatát nyelveink. Nehezen elszakadtam ajkaitól, de nem húzódtam el tőle. Kezeimmel arcát fogtam két oldalról, szánk majdnem összeért. Könnyek potyogtak szemeiből.

- Annyira sajnálom Kate, hogy ennyi fájdalmat okozok neked. –suttogtam a szájánál- Fontos vagy nekem, nagyon. Nem veszíthetlek el.

Keze mellkasomra tévedt és eltolt magától. Így egymás szemébe tudtunk nézni.

- Túl sokat néztem el neked Jiyong. Ez már nem megy. –mondta halkan. Letolta magáról kezeimet és elment. Ugyanúgy álltam ott, lábaim a talajba gyökereztek.

- De szeretlek. –suttogtam. Úgy egy óra múlva sétáltam vissza. Nem volt kedvem társasághoz. Egy lenti szobába mentem, ahova mindig vele jöttem. Lefeküdtem, de álom nem jött a szememre. Eszembe jutottak, hogy miket műveltünk itt. Átkoztam magamat. Elveszítettem azt az embert, aki számomra iszonyatosan fontos volt.

Az ő illatát éreztem a párnában. Mélyen beleszippantottam. Beugrottak az emlékek, hogy a karjaimban aludt. Az első együttlétünk, amikor néztem, hogyan alszik.

Nyúzottan keltem fel reggel. Páran voltak fent, a csapat nagy része még aludt. Kimentem a hátsókertbe, leültem egy padra. Kortyolgattam a kávémat és gondolkoztam.

- Ettől nem lesz jobb. –ült le mellém Tabi.

- Nincs, ami most segítene. Egy barom vagyok.

- Igen, az vagy. Hyuna nagyon maga alatt van.

- Kit érdekel, mit csinál? Nekem csak Kate a fontos. Utálom magamat.

- Ennyit jelent neked? –nézett rám.

- Igen. Én szeretem őt. Teljes szívemből szeretem. Azt akarom, hogy velem legyen. Hogy mellettem aludjon, boldog legyen. És most elveszítettem. –halkultam el a végére.

- Nem veszítetted el. –hallottam meg egy hangot mögülem.

17. Ne merd....

Nagyon zavart, hogy elmentek sétálni. Tudtam, hogy olyat fog mondani Hyuna, ami megbántja Kate-et és ami nekem nagyon nem fog tetszeni. Nem bírtam tovább ezért utánuk indultam.

*közben a lányok beszélgetése*

- Miért jöttünk el? –kérdezte Kate.

- Csak szerettem volna veled megbeszélni néhány dolgot. –válaszolt Hyuna cinikusan.

- Micsodát?

- Mi van közted és Jiyong között? –kérdezte szúrósan. Kate elgondolkozott egy kicsit. Nem értette a helyzetet. Tudta, hogy ő Jiyong volt barátnője, de nem értette a viselkedését.

- Semmi. –mondta nyugodtan.

- Akkor miért vagytok mindig együtt és miért ölelgetitek egymást egyfolytában? És hova tűntetek tegnap este? –emelte fel a hangját.

- Csak barátok vagyunk, semmi több. Minden barátomat ölelgetem. És már mondtuk, visszajöttünk, mert nem éreztem jól magam.

- Azt hiszed, beveszem ezt a „beindult a locsoló” szöveget?

- Semmi nem történt közöttünk. –mondta Kate határozottan. Bár kicsit megijedt Hyun-ának a viselkedésétől. Eddig még nem találkozott ezzel az oldalával.

- Gondolom tudod, hogy Jiyong exe vagyok, de sosem zártuk le véglegesen a kapcsolatunkat?

- Azt tudtam, hogy régen együtt voltatok.

- Nem volt az olyan régen. Direkt közénk akarsz állni?

- Nem állok senki közé. Jiyong azt mondta végleg szakítottatok.

- Nem hiszem, hogy ezt mondta volna. Ha ennyire nem hiszel nekem, akkor nézd csak meg! –tolta Kate arcához a telefonját- Szerinted megtartanék ennyi képet kettőnkről, ha végleg szakítottunk volna? –kérdezte gúnyosan.

- Nem. –mondta Kate elhaló hangon. Ekkor jelent meg Jiyong.

- Mi folyik itt? –kérdeztem mikor odaértem. Egy dühös Hyunát láttam és egy összetört Kate-et. Ahogy gondoltam, biztos mondott neki valami hazugságot.

- Semmi, csak… -kezdte volna Hyuna.

- Kate, mi történt? –fordultam hozzá. Félve rám nézett, majd Hyunára.

- Semmi, tényleg. –mondta végül, de nem nézett rám.

- Nem igaz, tudom, hogy történt valami.

- Csak megbeszéltünk néhány dolgot. –jött oda hozzám Hyuna.

- Mit? –kérdeztem keményen.

- Nem lényeg, én visszamegyek. –indult volna el Kate, de megragadtam a kezét. Mikor visszanézett rám, láttam, hogy könnyes a szeme.

- Miért sírsz? –kérdeztem szomorúan.

- Kérlek, hagyjuk. –húzta volna ki a kezét az enyémből, de nem engedtem.

- Mit mondtál neki? –fordultam Hyuna-hoz.

- Semmi olyat, ami rád tartozik. Majd, ha ketten leszünk, elmondom neked. –mosolygott.

- Én nem beszélek veled. Hogy lehetsz ilyen? Ne merd meg legközelebb megbántani!

- Mert mi lesz? Ki ő neked, hogy így törődsz vele? A barátnőd? Nem hiszem.

- Igen, nem a barátnőm, ahogyan te sem. De ő sokkal többet jelent számomra, mint te –vetettem oda neki. Kate csodálkozva nézett rám. Mire megsimogattam a kezét.

- Igen? Akkor miért mondtad, hogy szeretsz engem? Hogy érzel még irántam valamit?

- Szereted? -kérdezte elhaló hangon az angyalom. 

Itt tört össze Kate. Egy könnycsepp gördült le az arcán. Kitépte a kezét az enyémből és elrohant. Szomorúan néztem utána, majd dühösen az exemre.

- Mire volt ez jó? –ordítottam. Elmondhatatlanul dühös voltam.

- Nem engedhetem, hogy egy senki közénk álljon.

- Ne merd így hívni őt! Sokkal többet ér, mint te. És mi az, hogy közénk? Nincs ilyen. Végeztünk, ennél érthetőbben, hogy mondjam neked?

- Azt ne mondd, hogy szereted ezt a jött-ment lányt?

- Semmi közöd hozzá! A következő napokban, ne szólj hozzám és hozzá se! Nem is értem, hogy lehettél a barátnőm? –jöttem el.

- Jiyong ne! Kérlek, ne menj el!

Nem foglalkoztam vele, azonnal a házhoz mentem. Tudtam, hogy Kate nem ment a sziklákhoz. Ilyen állapotban nem megy mások közé. Most egyedül akar lenni. Csak azt nem tudom, hol kereshetném. Épp a lépcsőn siettem fel, mikor valaki erősen megfogta a kezemet.

Egy dühös Jeremy-t találtam magammal szemben.

- Mit műveltél a húgommal? Miért sírt? –ordított.

16. Boldog

- Miért van rajtad Jiyong pólója? –hallottam meg a kérdést az exemtől. Tágra nyíltak a szemeim. Elfelejtettük visszacserélni a ruhákat. Kate arcán először ijedtséget, majd félelmet végül kétségbeesettséget láttam.

- Tegnap együtt jöttünk el a buliról –kezdte a magyarázkodást- És mikor a kertbe értünk, beindult a locsolórendszer. Csurom vizes lettem. Mivel összekeveredtek a cuccaim Chaerin-ével, így Jiyong ajánlotta fel, hogy odaadja az egyik pólóját. –magyarázta. Isten áldja azt a hihetetlenül szép és okos fejét. Más tuti nem reagált volna ilyen gyorsan. Tabi és Seven sunyin néztek ránk. Ők egyből tudták, hogy kamu az egész.

- Ez tényleg igaz? –fordult Hyuna Chaerin-hez.

Kate bólintott egyet, mikor találkozott a tekintetük CL-lel.

- Igen, tudod tegnap pakolásztunk és még nem tettük helyére a ruháinkat.

Hyuna nem mondott semmit, csak sértődötten felment az emeletre. Örültem, hogy ilyen jól át tudtuk vágni. Mindenki felszívódott, csak Tabi, Seven, Chaerin, Kate meg én maradtunk.

- Ez meg mi volt? –fordult CL Kate-hez.

- Szerintem neki igazán elmondhatnátok. Benne teljesen meg lehet bízni. –nézett rám Tabi.

- Micsodát? –kérdezte összezavarodottan CL.

- Igazából Kate-en azért van a pólóm, mert miután együtt voltunk elfelejtettük visszacserélni.

- Hogy érted, hogy együtt voltatok?

- Lefeküdtünk egymással. –mondtam nyugodtan.

- Tudtam, annyira tudtam. –örvendezett.

- Honnan? –kérdezte Kate.

- Ohh annyira egyértelmű, hogy bejöttök egymásnak. Azt vártam, mikor mondod el nekem.

- Akkor nem haragszol? –kérdezte félénken az angyalom.

- Dehogyis. Amúgy sem szólok bele, kivel mit csinálsz. –boldogan ölelték meg egymást. Mi fiúk csak mosolyogva néztük őket.

- Jajj, de édesek. –mondta cukin Seven és átölelte a két lányt. Tabi és én is így tettünk és egy hatalmas ölelésben kötöttünk ki. Nevetve engedtük el egymást.

- Amúgy, kik tudnak róla? –kérdezte Chaerin.

- Seven, Top, Teddy meg most már te. Nem akarjuk, hogy ennél többen megtudják.

- Nyugi, nem mondom el senkinek.

- Köszönjük.

- De, lenne egy feltételem! –szólalt meg sunyin.

- Micsoda? –néztem rá ferdén.

- Amiért kihúztalak benneteket a bajból, látni akarok egy csókot. –mondta mosolyogva.

- Én is pártolom ezt az ötletet. –mondta Seven. Tabi is bólogatni kezdett.

Kate kuncogva lehajtotta a fejét. Elé léptem, megemeltem az állát és lágyan, de szenvedélyesen ajkaira tapadtam. A többiek tapsolni kezdtek, mire Kate elhúzódott.

Délelőtt mindenki azt csinálta, amit akart. Ezen kívül még három napig leszünk itt. Nem akarom, hogy vége legyen. Olyan jól érzem magam itt. Főleg Kate miatt nem akarok hazamenni. Félek, hogy ennyi volt. Én többet akarok, nem csak egy kalandot.

Délben rendeltünk valamit, amit a kertben el is fogyasztottunk. Mindenki össze-vissza ült. A mi kis csapatunk ott foglalt helyet, ahol énekeltünk a múltkor.

Este úgy döntöttünk, hogy rendezünk egy kis lazább partit a szikláknál az egész csapatnak. Bevásároltunk hozzá, előkészítettünk mindent. Épp tálakat vittem a konyhába, mikor megláttam az én kis angyalomat ott tevékenykedni. Mivel senki nem volt a közelben, ezért mögé osontam. Kezemet hasára csúsztattam és nyakába fúrtam a fejemet.

- Ji, ezt nem itt kéne. Bárki megláthat minket. –húzódott volna el, de nem hagytam.

- Senki sincs a közelben. Csak egy kicsit. –mondtam cukin. Tudtam, hogy akarja, csak fél, hogy lebukunk. Ez olyan rossz és nyomasztó. Mindig titkolni kell, nem csókolhatom meg más előtt, nem bújhatunk össze, amikor mi akarjuk. Tudom, hogy nem vagyunk együtt, de akkor is zavar. Vele akarok lenni ebben a kevés napban.

Ajtócsapódást hallottunk, mire villámgyorsan szétrebbentünk. Hyuna sétált be Minwoo-val. Érdekesen néztek minket. Hyuna szemében dühöt láttam, de nem értettem miért.

- Segíthetünk valamit? –kérdezte gúnyosan Hyuna.

- Nem köszi, már végeztünk. –mondta kedvesen Kate.

- Kate, kijönnél velem egy kicsit? –szólalt meg Minwoo.

- Persze. –mielőtt elment volna előttem, rám nézett. Szomorú arckifejezéssel néztem rá, mire ő egy „sajnálom”-ot tátogott.

- Várod már az estét? –jött közelebb Hyuna.

- Igen. –mondtam egyhangúan és eljöttem onnan. Zavart, hogy elmentek ketten és nem tudom miről van szó. A fiúk zavarták meg gondolataimat.

- Hyung, jössz készülődni? Egy óra múlva kezdődik a buli. –kérdezte maknae.

- Igen, persze.

- Olyan kedvtelen vagy. Mi történt? –kérdezte Taeyang.

- Semmi, jól vagyok. Menjünk!

Már javába megy a parti. Nagyon jól érzem magamat. A fiúkkal és Kate-tel remekül elvagyunk. Rengeteget nevettünk, hülyéskedtünk.

- Úristen fiúk, ti nem vagytok normálisak. –nevetett Kate az egyik ilyen kör után.

- Sokan mondták már. –kacsintott Seungri.

- Srácok csináljunk egy képet közösen! –ugrált Daesung. Beálltunk egymás mellé, majd az egyik ismerősünk kapott le minket. Aztán egymásról csináltunk vicces képeket.

- Jiyong, csináljatok egyet Kate-tel! –mondta Taeyang. Egyből átkaroltam Kate vállát és szorosan magamhoz húztam. Aztán olyan képet csináltunk, mikor a kezemben tartom.

Boldog voltam, teljes mértékben boldog voltam. Elmondhatatlanul fog hiányozni nekem ez a lány. A hely, az emberek, a történtek.

- Kate, eljönnél velem egy kicsit? –jött oda Hyuna. Láttam rajta, hogy dühös. Gondolom nem tetszett neki, hogy ennyire elvoltunk.

- Persze. –elindultak a parton. Ha meg meri bántani, komolyan nem állok jót magamért.

15. Érzelmek

Ijedtséget láthatott az arcomon, mert félve elhúzta a fejét.

- Mi? –böktem ki nehezen.

- Ji, te mit érzel irántam? –tette fel a kérdést megint. Elhúzódott tőlem, de nem engedtem, hogy nagyon eltávolodjon. Kezem még mindig a derekát fogta és így szorítottam magamhoz.

- Én… -kezdtem bele- Szerintem, te…. Oké. –fújtam ki a levegőt.

- Inkább ne válaszolj! –vált szomorúvá az arca.

- De, válaszolok. Őszintén elmondom neked. Mikor először megláttalak, teljesen elájultam, hogy nézhet ki egy lány ennyire jól. Tökéletes alakod van, gyönyörű vagy. Aztán egyre jobban megismertelek és annál jobban kezdtél megtetszeni. Fantasztikus lány vagy, örülök, hogy összehozott minket a sors. És tetszel nekem, nem is kicsit. –mondtam végig a szemébe nézve. Kérdőn néztem rá, miután hosszú ideig nem válaszolt.

- Szóval –kezdett bele halkan- téged végig az vezetett, hogy lefektess? –mondta halkan. Szomorúságot láttam az arcán, megszakadt érte a szívem.

- Nem, vagyis igen. Az elején tényleg csak ezt akartam, de ma már nem. Tetszel Kate, kedvellek. És ezt halál komolyan mondom.

- Hiszek neked. –mondta nem túl meggyőzően.

- És, te érzel valamit irántam? –tettem fel lassan a kérdést.

- Az elejétől kezdve tetszettél. Jól nézel ki, jó a stílusod. Vicces vagy és kedves. Mikor jobban egymáshoz kerültünk, akkor kezdtem mást érezni. Megkedveltelek, őszintén tetszel nekem.

- Ne tudd meg mennyire örülök, ezeknek a szavaknak. –mondtam mosolyogva és erősen szájára tapadtam. Érzékien faltuk egymást, harapdáltuk egymás ajkait. Ettől a csóktól, újra beindultam. Ágyékomat szorosan az övének nyomtam és dörzsölgetni kezdtem hozzá. Belenevetett a csókba, majd kaján vigyorral húzódott el.

- Te mindig ilyen könnyen beindulsz?

- Nem, de ha rólad van szó igen. Már megbocsáss, de eszméletlen milyen dögös vagy. És itt fekszek veled, csókolózunk, igaz most vagyunk túl egy körön de…. –nem engedte, hogy befejezzem. Éhesen ízlelgette ajkaimat, miközben fölém gurult.

- Jöhet a következő menet. –suttogta a számba.

Megfordultam vele és mivel nem volt rajtunk ruha csak egy takaró választott el minket, így lerántottam róla a zavaró tényezőt és egyből belé hatoltam.

- Ahh Jiyong –nyögte, mikor minden centim benne volt.

Vad ötletem támadt és visszafordultam vele. Hátamat nekitámasztottam a támlának és ölembe húztam. Ágyékom fölött térdelt, majd egyből férfiasságomra ült. Így még mélyebbre tudtam hatolni benne, ami nem csak neki, de nekem is isteni volt.

Először lassan kezdett mozogni, hogy szokja, így ő tudta diktálni az iramot, ahogyan neki is jó volt. Egyre gyorsabban mozgatta csípőjét, miközben vállamba kapaszkodott.

- Uhh Jiyoong –nyögte hangosan, hátrahajtott fejjel. Azonnal a nyakát támadtam be és mélyen belecsókoltam. Ahogy észrevettem ez nagyon tetszett neki. Megfigyeléseim alapján, a nyaka az egyik gyenge pontjai közé tartozott.

- Ez az Kate, nagyon jó –lihegtem én is.

- Úristen Ji.

Felváltva nyögdécseltünk. Imádtam hallani a hangját, hogy mennyire élvezi. Mikor éreztem, hogy kevés kell hozzá, megfogtam a csípőjét és még jobban rányomtam hímtagomra.

Pár mélyebb hullámzás múlva remegett meg és hangos nyögésekkel élvezett el. Mozgott még egy kicsit, hogy engem is elérjen a gyönyör. Szorosan szorítottam magamhoz, míg levegőért kapkodtunk. Feje vállamon pihent, én is a nyakába hajoltam.

Kiszállt az ölemből, majd felvette a pólómat, én is felvettem egy alsót. Hallottuk, hogy a többiek megérkeznek.

- Gyorsan visszamegyek, nehogy gyanakodjanak. –pattant fel egyből, de a csuklójánál fogva, rántottam vissza. Megint az ölemben landolt, de most volt rajtunk ruha.

- Nem, nem engedem, hogy elmenj. –suttogtam, mélyen a szemébe nézve.

- Jiyong, mi van, ha elkapnak? –láttam félelmet a szemében.

- Nem fognak édes. Ha ennyire nem akarsz velem aludni, akkor várjuk meg, míg elmennek a helyükre, aztán halkan utánuk megyünk. –mondtam szomorúan.

- Hogyne szeretnék veled aludni. –csókolt meg édesen- Nagyon szeretnék melletted aludni, de most nem lehet. –simított végig az arcomon. Egy angyal ez a lány, maga az angyal.

- Rendben, de legközelebb velem alszol! –mondtam határozottan.

- Igenis uram. –kuncogott. Egy utolsó csókot váltottunk, majd elindultunk a helyünkre.

Már mindenki aludt, így nem volt feltűnő, hogy csak úgy megjelentünk.

Reggel páran lustálkodtunk még a nappaliban. Nem sokkal utánunk jött le Chaerin álmosan.

- Jó reggelt! Kate már fent van? –kérdezte tőle Jeremy.

- Igen, mindjárt jön. –ült le mellém a kanapéra.

Ekkor jelent meg az említett személy, hatalmas ásítások közepette jött le.

- Jó reggelt Mrs. Eltűnök a buliról és senkinek nem szólok. –mondta a bátyja.

- Ne haragudj. De látod jól vagyok, nem kell ennyire félteni. –nézett rá angyali mosollyal. Ki tudna haragudni erre a lányra?

- Kate –szólt hozzá Hyuna- Miért van rajtad Jiyong pólója?

14. Sosem leszünk együtt

Gyorsan ettünk valamit reggelire, majd mindketten elmentünk készülődni. Egy óra múlva megérkeznek a vendégek. A csapat nagy része összegyűlt a nappaliban. A lányokat nem láttam sehol. Nem volt sok időm azon gondolkozni, hogy hol vannak, mivel ebben a pillanatban megérkezett egy kisebb csapat.

- Hali mindenkinek! Milyen bulik vannak erre? –jött hatalmas hangzavarral az egyik jó ismerősöm, Jaewook.

- Tesó, örülök, hogy itt vagytok. –kezelt le mindenkivel. 5-en jöttek. Mindenkinek köszöntünk, majd beszélgetni kezdtünk. Ekkor láttam meg a tömegben Hyuna-t. Ő is rám nézett és elkezdett sétálni felém.

- Szia Jiyong, jó látni téged. –ölelt meg kedvesen.

- Hyuna, jól nézel ki. –erőltettem egy mosolyt magamra. Nem igen volt kedvem vele jó pofizni. Nem sokkal később jött le Chaerin, Minzy és Kate. Kate-en egy fehér rövidnadrágvolt, sárga, ejtett vállú felsővel. Komolyan mondom ez a lány egy istennő.

- Srácok a 2NE1-t már ismeritek. Ő pedig itt Jeremy húga, Kate. –mutattam be a többieknek.

- Sziasztok! –köszönt kedvesen Kate. Ahogyan láttam mindenkinek tetszett, bár ebben nem csalódtam. Egy nagy ebédet szerveztünk, de előtte még ismerkedtünk.

Az új csapat egyből betámadta Kate-et, mivel ő új volt még a mi körünkben.

- Szétszeditek szegényt. Ezért most el is rabolom tőletek. –húztam ki őt a tömegből.

Elvittem az emeletre, ahol végre egyedül lehettünk.

- Miért jöttünk ide? –kérdezte összezavarodva.

- Veled akartam lenni. És eléggé letámadtak téged. –kulcsoltam össze kezeimet a derekán.

- Aranyos vagy, de nem kell ezt csinálnod. Nagyon kedvesek, nem bántam, hogy ’letámadtak’. –tette idézőjelbe az utolsó szót.

- De tényleg veled akartam lenni. –biggyesztettem le a számat.

- Miért ilyenkor jön ez rád? –kérdezte kuncogva.

- Ez nem csak most jön rám, ez mindig.

- Jiyong, úgy beszélsz, mintha a barátom lennél.

- Mi? –próbáltam leplezni magamat.

- Semmi, hagyjuk. Menjünk vissza a többiekhez. –indult volna el, de előtte visszahúztam egy csókra. Nem tartott sokáig mert meghallottuk, hogy valaki feljön a lépcsőn.

- Áhh sziasztok! Megzavartam valamit? –kérdezte Hyuna.

- Nem, dehogy. Én úgyis menni akartam. Siessetek, mindjárt ebéd. –mosolygott Kate, majd elment. Ketten maradtunk a folyosón. Egy szó nélkül indultam el, de megfogta a kezemet.

- Ennyire nem akarsz látni? –kérdezte szomorúan.

- Miért ne szeretnélek?

- Elég csúnyán váltunk el. –mondta gúnyosan. Igen, Hyuna mindig is azt gondolta, én voltam a bunkó, hogy kidobtam. És, hogy szívtelen vagyok, mert azt mondtam, nem szeret csak a pénzem kellett neki.

- Én túltettem magam az egészen. Ennyi volt. Tudom, hogy te nem látod ezt az egészet, de nem én voltam a kétszínű. –mondtam keményen. Azt akartam, hogy felfogja az egészet.

- Ezzel, mit akarsz mondani? –kérdezte felháborodottan.

- Semmit, hagyjuk. –jöttem el onnan.

- Saját magadnak is hazudsz, ha azt mondod, nem szeretsz még.

- De igen. Lehet, hogy szeretlek még, de sosem leszünk együtt.

Ott hagytam. Gondolkozzon el az egészen. Igen, lehet, hogy éreztem még valamit iránta, de az semmi nem volt, amit Kate iránt érzek. És szeretem őt, ez már biztos.

Nem akarom, hogy veszekedés legyen abból, hogy itt van Hyuna. Elkezdődött az ebéd. Persze Kate mellé ültem. Egy nagyon hosszú asztal volt felállítva a kertben. Ami elkanyarodott, hogy mindenki közel legyen egymáshoz.

Jó hangulatban ettünk. Sokat nevettünk közben, viccelődtünk, beszélgettünk.

Ebéd után lementünk napozni a partra. Voltak, akik fürdeni mentek, mi pedig kifeküdtünk a homokba. Jót pihentünk, elvoltunk.

- Mit szólnátok, ha este elmennénk egy klubba? –vetette fel az ötletet Jeremy.

- Nekem tetszik az ötlet. –helyeselte Jaewook. Mindenki beleegyezett.

- Akkor este találkozunk a medencénél. Onnan majd keresünk egy helyet.

Délután időben kezdtünk készülődni az estére. Jól akartam kinézni, hogy Kate-nek bejöjjek, és este karjaimba vesse magát. Ismét vágytam rá, úgyhogy ma este remélem lehet köztünk valami.

Közösen összegyűltünk a medencénél, mikor Jeremy jött ki boldogan.

- Akkor indulhatunk? Mindenki itt van? -kérdezte.

- Igen, mehetünk.

Abba a klubba mentünk, ahova legelső este is. Tetszett a hely, nagyon kellemes volt. Ittunk, táncoltunk. Elhívtam Kate-et, hogy táncoljon velem.

Simulósan kezdtünk el mozogni, ami nem tett jót. Így is vágytam rá, nemhogy ez után.

- Kívánlak Kate, nagyon. –suttogtam a fülébe, mire kuncogni kezdett.

- Te tényleg nem tudsz leállni. –nézett a szemembe.

- Miért te nem?

- De, én is kívánlak. –harapott az alsó ajkába. Nekem több se kellett, húzni kezdtem kifelé.

- Jiyong, biztosan most akarod? –éreztem, hogy fél.

- Kicsim nyugi. Gyere, menjünk haza.

Pár perc alatt haza is értünk. Egyből egymásnak estünk. Ismét egy csodálatos estét töltöttünk el. Nem aludtunk el egyből, hanem összebújva beszélgettünk.

- Ez normális, amit mi csinálunk? –kérdezte halkan.

- Miért? Megbántad az egészet?

- Nem. Csak nem tudom, hogy helyes-e.

- Sok helytelen dolgot csináltam már. És tudom, hogy ez nem az. –pusziltam meg a száját.

Egy kis csönd után szólalt meg végül.

- Ji, te mit érzel irántam?  

13. Édes éjszaka

Nyugisan, kellemesen telt az este. Szinte végig csendben voltam, meghúzódtam a háttérben. Kate ezt észre is vette. Többször kérdezgette, hogy mi bajom, tud-e segíteni, de mindig leállítottam. Azért jól esett, hogy ennyit törődött velem.

Épp a szobánkba indultam lefeküdni, mikor valaki megfogta a kezemet hátulról.

- Ji, kérlek mondd el mi a baj? Rossz így látni téged. Mondtam valamit, ami megbántott?

- Dehogyis Kate, csak most ilyen kedvem lett. Semmi baj, komolyan. –fordultam meg és húztam közel magamhoz. Nem válaszolt egy ideig csak nézett nagy szemeivel.

- Biztos? Tudod, elmondhatod.

- Esküszöm. Holnap sokkal jobb kedvem lesz. De ne ezen törd a fejed! –csókoltam meg. Először nem volt semmi, aztán annál inkább váltunk szenvedélyessé. Szorosan fogtam a derekát és simogattam, míg ő a kezeit fonta át a nyakamon.

- Rendben, Ji. Aludj jól. –húzódott el.

- Te is édes. Szép álmokat. –rám mosolygott majd menni készült, de visszarántottam magamhoz- Veled akarok aludni. –jelentettem ki hirtelen.

- Mi? –kuncogott.

- Veled akarok aludni. Kérlek, gyere. –néztem rá kölyökkutya szemekkel.

- Ez nem jó ötlet. Meglátnak.

- Elmegyünk egy másik szobába és ígérem, hogy nem fognak. Kérlek!

- Rendben, de tényleg ne lássanak meg.

- Nem fognak kicsim. Menj a földszinten lévő szobába, ami hátul van. Pár perc és megyek utánad. –félve, de elindult ahova mondtam. Egyből Tabiékhoz mentem.

- Srácok, segítenétek? –suttogtam.

- Persze, miben? –kérdezte Seven.

- Kate-tel elmegyünk a lenti szobába aludni. Kérlek, fedezzetek és ne engedjetek be senkit!

- Csak nem egy kis huncutkodás? –nézett rám kajánul Teddy.

- Nem tényleg csak alszunk. Zavarja, hogy rossz kedvem van. Nekem meg most csak rá van szükségem, ezért megkértem aludjon velem.

- Értjük, persze, menjetek. –tolt el Tabi.

- Köszi fiúk.

Bementem a szobába. Befeküdtem Kate mellé, szorosan öleltem magamhoz. Sokkal jobban érzetem magamat, hogy vele lehetek, és a karjaimba tarthatom őt.

Nem beszéltünk csak néztük egymást, miközben simogattam az oldalát. Néha egy-egy csókot váltottunk. Most tényleg erre volt szükségem.

Kis idő múlva aludtunk el, egymás karjaiban. Reggel még aludt, mikor felkeltem. Nem volt kedvem kimenni mellőle, ezért néztem gyönyörű arcát. Lassan ébredezni kezdett és rám nézett. Elmosolyodott, olyan aranyos volt.

- Jó reggelt! Jobban érzed magad? –kérdezte egyből. Hihetetlen, hogy ennyire aggódik értem.

- Igen, sokkal. Köszönöm.

- De mit?

- Hogy itt voltál velem. Nagyon jól esett.

- Ugyan már, ez természetes.

Válaszként csak megcsókoltam. Fölé kerekedtem és teljes súlyommal rajta feküdtem. Ajtónyitódásra lettünk figyelmesek.

- Nem akarok megzavarni semmit, de hamarosan itt lesznek a vendégek. Jó lenne, ha felkelnétek. –nyitott ránk Tabi. Kate arcán félelmet láttam, ezért magamhoz öleltem.

- Nyugodj meg édes, ő tud róla.

- Ohh, értem. –láttam, hogy kicsit furának találja a helyzetet.

- Semmi baj California, mindent tudunk. Támogatunk titeket, és nem szólunk senkinek. –mondta kedvesen Tabi. Bár szerintem élvezte, hogy ilyen helyzetben láthat minket.

- Miért beszélsz többes számban? –nézett rá ferdén Kate.

- Teddy és Seven is tud róla. De tényleg mellettünk vannak és senkinek nem szólnak egy szót se. –simítottam végig az arcán.

Csönd következett, majd szúrósan Tabira néztem, aki egyből vette a lapot.

- Én már itt sem vagyok. Akkor lassan gyertek ki. Amíg a többiek készülődnek. Amúgy mindenki azt tudja, hogy elmentetek sétálni, későn jöttetek haza, ezért itt aludtatok, mert nem akartátok felkelteni a többieket.

- Köszönjük tesó, jövök neked.

- Ugyan, szívesen tettem. De most tényleg megyek. –iszkolt ki az ajtón.

- Ez fura volt. –szólalt meg Kate alattam.

- Igen, de bennük tényleg bízhatsz. –nyomtam egy puszit a szájára.

- Bízok, ahogyan benned is. –nézett mélyen a szemembe. Oké, én szeretem ezt a lányt. Hosszasan tapadtam ajkaira, majd nehezen szakadt el tőlem.

- Tényleg mennünk kéne, mindjárt megérkezik a csapat. Te ismered őket?

- Igen, van köztük olyan, akit jól ismerek. –célozgattam egy bizonyos személyre. Utoljára megcsókoltam, majd kijöttünk a szobából.