Nagyon zavart, hogy elmentek sétálni. Tudtam, hogy olyat fog
mondani Hyuna, ami megbántja Kate-et és ami nekem nagyon nem fog tetszeni. Nem
bírtam tovább ezért utánuk indultam.
*közben a lányok beszélgetése*
- Miért jöttünk el? –kérdezte Kate.
- Csak szerettem volna veled megbeszélni néhány dolgot.
–válaszolt Hyuna cinikusan.
- Micsodát?
- Mi van közted és Jiyong között? –kérdezte szúrósan. Kate
elgondolkozott egy kicsit. Nem értette a helyzetet. Tudta, hogy ő Jiyong volt
barátnője, de nem értette a viselkedését.
- Semmi. –mondta nyugodtan.
- Akkor miért vagytok mindig együtt és miért ölelgetitek
egymást egyfolytában? És hova tűntetek tegnap este? –emelte fel a hangját.
- Csak barátok vagyunk, semmi több. Minden barátomat
ölelgetem. És már mondtuk, visszajöttünk, mert nem éreztem jól magam.
- Azt hiszed, beveszem ezt a „beindult a locsoló” szöveget?
- Semmi nem történt közöttünk. –mondta Kate határozottan.
Bár kicsit megijedt Hyun-ának a viselkedésétől. Eddig még nem találkozott ezzel
az oldalával.
- Gondolom tudod, hogy Jiyong exe vagyok, de sosem zártuk le
véglegesen a kapcsolatunkat?
- Azt tudtam, hogy régen együtt voltatok.
- Nem volt az olyan régen. Direkt közénk akarsz állni?
- Nem állok senki közé. Jiyong azt mondta végleg
szakítottatok.
- Nem hiszem, hogy ezt mondta volna. Ha ennyire nem hiszel
nekem, akkor nézd csak meg! –tolta Kate arcához a telefonját- Szerinted
megtartanék ennyi képet kettőnkről, ha végleg szakítottunk volna? –kérdezte
gúnyosan.
- Nem. –mondta Kate elhaló hangon. Ekkor jelent meg Jiyong.
- Mi folyik itt? –kérdeztem mikor odaértem. Egy dühös Hyunát
láttam és egy összetört Kate-et. Ahogy gondoltam, biztos mondott neki valami
hazugságot.
- Semmi, csak… -kezdte volna Hyuna.
- Kate, mi történt? –fordultam hozzá. Félve rám nézett, majd
Hyunára.
- Semmi, tényleg. –mondta végül, de nem nézett rám.
- Nem igaz, tudom, hogy történt valami.
- Csak megbeszéltünk néhány dolgot. –jött oda hozzám Hyuna.
- Mit? –kérdeztem keményen.
- Nem lényeg, én visszamegyek. –indult volna el Kate, de
megragadtam a kezét. Mikor visszanézett rám, láttam, hogy könnyes a szeme.
- Miért sírsz? –kérdeztem szomorúan.
- Kérlek, hagyjuk. –húzta volna ki a kezét az enyémből, de
nem engedtem.
- Mit mondtál neki? –fordultam Hyuna-hoz.
- Semmi olyat, ami rád tartozik. Majd, ha ketten leszünk,
elmondom neked. –mosolygott.
- Én nem beszélek veled. Hogy lehetsz ilyen? Ne merd meg
legközelebb megbántani!
- Mert mi lesz? Ki ő neked, hogy így törődsz vele? A
barátnőd? Nem hiszem.
- Igen, nem a barátnőm, ahogyan te sem. De ő sokkal többet
jelent számomra, mint te –vetettem oda neki. Kate csodálkozva nézett rám.
Mire megsimogattam a kezét.
- Igen? Akkor miért mondtad, hogy szeretsz engem? Hogy érzel
még irántam valamit?
- Szereted? -kérdezte elhaló hangon az angyalom.
Itt tört össze Kate. Egy könnycsepp gördült le az arcán.
Kitépte a kezét az enyémből és elrohant. Szomorúan néztem utána, majd dühösen
az exemre.
- Mire volt ez jó? –ordítottam. Elmondhatatlanul dühös
voltam.
- Nem engedhetem, hogy egy senki közénk álljon.
- Ne merd így hívni őt! Sokkal többet ér, mint te. És mi az,
hogy közénk? Nincs ilyen. Végeztünk, ennél érthetőbben, hogy mondjam neked?
- Azt ne mondd, hogy szereted ezt a jött-ment lányt?
- Semmi közöd hozzá! A következő napokban, ne szólj hozzám
és hozzá se! Nem is értem, hogy lehettél a barátnőm? –jöttem el.
- Jiyong ne! Kérlek, ne menj el!
Nem foglalkoztam vele, azonnal a házhoz mentem. Tudtam, hogy
Kate nem ment a sziklákhoz. Ilyen állapotban nem megy mások közé. Most egyedül
akar lenni. Csak azt nem tudom, hol kereshetném. Épp a lépcsőn siettem fel,
mikor valaki erősen megfogta a kezemet.
Egy dühös Jeremy-t találtam magammal szemben.
- Mit műveltél a húgommal? Miért sírt? –ordított.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése