15. Érzelmek

Ijedtséget láthatott az arcomon, mert félve elhúzta a fejét.

- Mi? –böktem ki nehezen.

- Ji, te mit érzel irántam? –tette fel a kérdést megint. Elhúzódott tőlem, de nem engedtem, hogy nagyon eltávolodjon. Kezem még mindig a derekát fogta és így szorítottam magamhoz.

- Én… -kezdtem bele- Szerintem, te…. Oké. –fújtam ki a levegőt.

- Inkább ne válaszolj! –vált szomorúvá az arca.

- De, válaszolok. Őszintén elmondom neked. Mikor először megláttalak, teljesen elájultam, hogy nézhet ki egy lány ennyire jól. Tökéletes alakod van, gyönyörű vagy. Aztán egyre jobban megismertelek és annál jobban kezdtél megtetszeni. Fantasztikus lány vagy, örülök, hogy összehozott minket a sors. És tetszel nekem, nem is kicsit. –mondtam végig a szemébe nézve. Kérdőn néztem rá, miután hosszú ideig nem válaszolt.

- Szóval –kezdett bele halkan- téged végig az vezetett, hogy lefektess? –mondta halkan. Szomorúságot láttam az arcán, megszakadt érte a szívem.

- Nem, vagyis igen. Az elején tényleg csak ezt akartam, de ma már nem. Tetszel Kate, kedvellek. És ezt halál komolyan mondom.

- Hiszek neked. –mondta nem túl meggyőzően.

- És, te érzel valamit irántam? –tettem fel lassan a kérdést.

- Az elejétől kezdve tetszettél. Jól nézel ki, jó a stílusod. Vicces vagy és kedves. Mikor jobban egymáshoz kerültünk, akkor kezdtem mást érezni. Megkedveltelek, őszintén tetszel nekem.

- Ne tudd meg mennyire örülök, ezeknek a szavaknak. –mondtam mosolyogva és erősen szájára tapadtam. Érzékien faltuk egymást, harapdáltuk egymás ajkait. Ettől a csóktól, újra beindultam. Ágyékomat szorosan az övének nyomtam és dörzsölgetni kezdtem hozzá. Belenevetett a csókba, majd kaján vigyorral húzódott el.

- Te mindig ilyen könnyen beindulsz?

- Nem, de ha rólad van szó igen. Már megbocsáss, de eszméletlen milyen dögös vagy. És itt fekszek veled, csókolózunk, igaz most vagyunk túl egy körön de…. –nem engedte, hogy befejezzem. Éhesen ízlelgette ajkaimat, miközben fölém gurult.

- Jöhet a következő menet. –suttogta a számba.

Megfordultam vele és mivel nem volt rajtunk ruha csak egy takaró választott el minket, így lerántottam róla a zavaró tényezőt és egyből belé hatoltam.

- Ahh Jiyong –nyögte, mikor minden centim benne volt.

Vad ötletem támadt és visszafordultam vele. Hátamat nekitámasztottam a támlának és ölembe húztam. Ágyékom fölött térdelt, majd egyből férfiasságomra ült. Így még mélyebbre tudtam hatolni benne, ami nem csak neki, de nekem is isteni volt.

Először lassan kezdett mozogni, hogy szokja, így ő tudta diktálni az iramot, ahogyan neki is jó volt. Egyre gyorsabban mozgatta csípőjét, miközben vállamba kapaszkodott.

- Uhh Jiyoong –nyögte hangosan, hátrahajtott fejjel. Azonnal a nyakát támadtam be és mélyen belecsókoltam. Ahogy észrevettem ez nagyon tetszett neki. Megfigyeléseim alapján, a nyaka az egyik gyenge pontjai közé tartozott.

- Ez az Kate, nagyon jó –lihegtem én is.

- Úristen Ji.

Felváltva nyögdécseltünk. Imádtam hallani a hangját, hogy mennyire élvezi. Mikor éreztem, hogy kevés kell hozzá, megfogtam a csípőjét és még jobban rányomtam hímtagomra.

Pár mélyebb hullámzás múlva remegett meg és hangos nyögésekkel élvezett el. Mozgott még egy kicsit, hogy engem is elérjen a gyönyör. Szorosan szorítottam magamhoz, míg levegőért kapkodtunk. Feje vállamon pihent, én is a nyakába hajoltam.

Kiszállt az ölemből, majd felvette a pólómat, én is felvettem egy alsót. Hallottuk, hogy a többiek megérkeznek.

- Gyorsan visszamegyek, nehogy gyanakodjanak. –pattant fel egyből, de a csuklójánál fogva, rántottam vissza. Megint az ölemben landolt, de most volt rajtunk ruha.

- Nem, nem engedem, hogy elmenj. –suttogtam, mélyen a szemébe nézve.

- Jiyong, mi van, ha elkapnak? –láttam félelmet a szemében.

- Nem fognak édes. Ha ennyire nem akarsz velem aludni, akkor várjuk meg, míg elmennek a helyükre, aztán halkan utánuk megyünk. –mondtam szomorúan.

- Hogyne szeretnék veled aludni. –csókolt meg édesen- Nagyon szeretnék melletted aludni, de most nem lehet. –simított végig az arcomon. Egy angyal ez a lány, maga az angyal.

- Rendben, de legközelebb velem alszol! –mondtam határozottan.

- Igenis uram. –kuncogott. Egy utolsó csókot váltottunk, majd elindultunk a helyünkre.

Már mindenki aludt, így nem volt feltűnő, hogy csak úgy megjelentünk.

Reggel páran lustálkodtunk még a nappaliban. Nem sokkal utánunk jött le Chaerin álmosan.

- Jó reggelt! Kate már fent van? –kérdezte tőle Jeremy.

- Igen, mindjárt jön. –ült le mellém a kanapéra.

Ekkor jelent meg az említett személy, hatalmas ásítások közepette jött le.

- Jó reggelt Mrs. Eltűnök a buliról és senkinek nem szólok. –mondta a bátyja.

- Ne haragudj. De látod jól vagyok, nem kell ennyire félteni. –nézett rá angyali mosollyal. Ki tudna haragudni erre a lányra?

- Kate –szólt hozzá Hyuna- Miért van rajtad Jiyong pólója?