33. Érzéki és szenvedélyes

Elmentem aludni, de Kate még mindig nem volt itthon. Ideges voltam, de fáradt is, így lassan elaludtam. Pár óra múlva éreztem, hogy az ágy besüpped mellettem.

- Kicsim? –kérdeztem álmosan.        

- Én vagyok édes. Ne haragudj, hogy felkeltettelek. –suttogta. Bebújt a takaró alá és egy lágy csókot lehelt ajkaimra, majd hozzám bújt.

- Hol voltál eddig? –kérdeztem közel az arcához.

- Rengeteg volt a munka. Valaki megváltoztatta az összes fotózást, modelleket, mindent. Most csináltuk újra az egészet. –mondta fáradtan.

- Ki csinált ilyet?

- Nem tudom, de már nem is érdekel. Legszívesebben két napig csak aludnék, olyan fáradt vagyok. –csukta le a szemeit.

- Aludj szerelmem. Szép álmokat. –pusziltam meg a homlokát.

- Neked is édes. Szeretlek.

- Én is téged.

Könnyen aludtam vissza újra, végre a karjaim közt pihenő angyallal. A másnap gyorsan eltelt. Szerencsére Kate most nem dolgozott hajnalig, így együtt lehettünk.

Vacsora után kiültünk egy kicsit a teraszra. Kivittem egy takarót, amivel betakargattam magunkat. Szorosan összebújva ültünk egymás mellett.

- Imádom ezt a várost. Olyan jó, hogy ide jöttem. –mondta a tájat nézve. Teljes sötétség volt. Csak a város fényeit és zajait lehetett figyelni.

- Én téged imádlak. És szerintem is jó, hogy ideköltöztél. –simogattam az oldalát.

- Nagyon szeretlek Jiyong. Hihetetlenül boldog vagyok, hogy veled lehetek és elmondhatatlanul sokat jelentesz nekem. –nézett mélyen a szemembe. Annyira jól estek a szavai, mert tudtam, hogy komolyan mondja és tényleg így érez.

- Én is nagyon szeretlek. Mindennél fontosabb vagy nekem. Soha, de soha nem engedlek el. Az enyém vagy és ezen, senki nem változtathat. –csókoltam meg érzékien és szenvedélyesen.

Halkan cuppogtunk, míg szépen az ölembe ültettem. Annyi érzelem és vágy volt bennünk. Felálltam vele együtt és szépen lassan a hálóba sétáltam. Komótosan levetkőztettük egymást. Nem siettünk el semmit, kiélveztük a helyzetet és egymást.

- Te vagy a legtökéletesebb nő Kate. Senki másra nincs szükségem, csakis rád. –suttogtam a szájába, majd újra éhesen tapadtam rá.

- Nekem se kell más Jiyong. –lihegte. Egyre jobban nyomtam hozzá a csípőmet, de még nem voltam benne. Nyaldosni kezdtem ajkait, majd hirtelen beleharapott alsó párnámba, amit kicsit meghúzott. Jobban szétnyitottam lábait, elhelyezkedtem köztük és lassan centiről-centiről belé helyeztem férfiasságomat.

- Ohh Jiyong –markolt bele a vállamba.

Feje mellett könyököltem és kezdtem el lassú tempóban mozogni. A füle alatti részt kezdtem el puszilgatni és nyalogatni, mire nagyokat hümmögött.

- Ji, kérlek gyorsíts. –kérlelt.

Teljesítettem a kérését és egyre gyorsabban mozgattam a csípőmet. Nagyokat nyögött és sóhajtozott alattam. Én is egyre gyorsabban kezdtem el venni a levegőt.

- Uhh ez nagyon jóhhh –nyögött egy hatalmasat.

Kinyújtottam a kezemet, így fölötte támaszkodtam. Amennyire csak tudtam, úgy hatoltam belé tövig.

- Jihhyong, ez aaz –élvezett egy hatalmasat. Megemelkedett a háta és végig karmolta a hátamat. Kicsit fájt, de őrült jó érzés volt.

- Ahh Kate. –nyögtem egy mélyet, míg megnyomtam a csípőmet és belé lövelltem forró nedvemet. Kivettem belőle férfiasságomat és ráfeküdtem. Sűrűn kapkodtuk a levegőt mindketten. Ugyanabban a pózban aludtunk el. Másnap délelőtt gyorsan elintéztem a dolgaimat, ugyanis Kate gépe fél egykor indult. Ő egész nap az ő lakásában volt és pakolt. Sokkal könnyebb lenne, ha nem kéne járkálgatni a lakások között. Ha hazajött biztos megkérem, hogy költözzünk össze.

- Kicsim, megjöttem! –mentem fel hozzá.

- Itt vagyok. Még pár dolgot el kell tennem és rohanok. –szaladgált a lakásban.

- Segítsek valamiben? –kérdeztem nevetve. 

- Nem köszi, mindjárt elkészülök, de édes vagy. –nyomott gyorsan egy csókot ajkaimra.

Leültem a kanapéra és onnan figyeltem a készülődését. Valaki kopogott az ajtón.

- Miért ilyenkor jönnek? –háborodott fel aranyosan Kate.

- Majd én kinyitom. –nevettem rajta.

Elindultam az ajtóhoz és megnéztem kijött. Tágra nyíltak a szemeim, ahogyan az idegennek is.

- Jiyong, te mit keresel itt?

32. Egy...kettő...három...

- Te mit keresel itt? –kérdeztem ledöbbenve.

- Nem az udvariasságodról vagy híres. –mondta gúnyosan- Pár cuccomat itt hagytam. Visszakaphatnám? –az exem állt az ajtóban.

- Mindjárt hozom.

Lehet, hogy pofátlan voltam, de nem hívtam be. Összeszedtem az itt maradt dolgait, majd kivittem neki.

- Tessék. –nyomtam a kezébe.

- Kié ez a cipő? –mutatott az ajtó melletti magas sarkúra. Kate cipője volt az.

- Semmi közöd hozzá, hogy kié. Nem tartozom neked semmiféle magyarázattal. –csuktam volna be az ajtót, de hatalmas lendülettel trappolt be a hálóba. Rögtön utána mentem.

- Hali. –köszönt Kate, mikor rányitotta az ajtót. Felhúzott lábakkal ült az ágyban. Egy takaróval takarta el a felsőtestét, de a lábai látszódtak. Istenien nézett ki, persze ezt csak én gondoltam így. Az exemre néztem, aki forrt a dühtől.

- Dobtál, hogy egy éjszakás kis csitrikkel szórakozz? –fordult felém.

- Csitri? –kérdezte Kate lehalva.

- Egy, nem vagy a barátnőm, nem tartozik rád. Kettő, az én életem, azt csinálok, amit akarok. És három, ne nevezd csitrinek, mert ő a barátnőm. –mondtam keményen, hogy felfogja.

- Barátnő? Gyorsan váltogatod őket. –mondta lenézően.

- Tűnj el a házamból! –mutattam az ajtó felé.

- Várjunk. Te lennél Kate? –fordult az ágyon ülő szépséghez.

- Igen. –mondta félve.

- Az ő nevét nyögted? –nézett rám- Szóval csak megszerezted. A helyedben vigyáznék Kate. Jiyongot könnyű félreismerni. –mondta a szerelmemnek.

- Mi? –kérdezte lehalva.

- Menj innen! –kezdtem el tolni a kijárathoz.

- Az elején hamar beleszeretsz, de aztán figyelmeztetés nélkül dob téged. Vagy más nevét nyögi az ágyban. Ne hidd azt, hogy szeret. Mondani bármit lehet.

- Elég legyen! –csattantam fel- Megint elkezdem. Egy, téged nem szerettelek és soha nem mondtam neked. Kettő, hogy merészelsz bejönni a házamba és rátörni a barátnőmre úgy, hogy te nem jelentesz semmit számomra. Három, most azonnal elmész innen!

- Hallani fogsz még rólam Jiyong. További jó szórakozást. –ezzel kiviharzott a lakásból.

Leültem az angyalom mellé és kérdőn néztem rá.

- Ez durva volt. –ennyit mondott, de nem nézett rám.

- Kicsim, ne haragudj. –kezdtem el simogatni a lábát.

- Te más nevét nyögted az ágyban? –nézett rám nevetve. Azt hittem utálni fog, de nem így lett.  

- Igen, véletlen. –hajtottam le a fejemet elpirulva.

- De hogy?

- Nem hiszem, hogy hallani akarod.

- De, nagyon is akarom. –emelte fel a fejemet, miközben az ölembe ült.

- Még együtt voltam vele és akkor feküdtünk le először. Azután, hogy veled beszéltünk a klubban. És szinte végig rád gondoltam, mert én akkor is téged akartalak, de haragudtál rám. Majd mielőtt elélveztem volna, eszembe jutottak a veled kapcsolatos dolgok, így véletlen a te nevedet mondtam. –meséltem el, de nem mertem a szemébe nézni. Hatalmas nevetésben tört ki. Könnyek csordultak a szemébe, olyan édes volt.

- Szerintem nem volt ennyire vicces. –mondtam durcásan.

- Szerintem de. Jajj, ne haragudj. –csókolt meg- De annyira vicces. Hogy lehetsz ilyen?

- Tehetek arról, hogy csak te jársz az eszemben? –néztem rá kérdőn.

- Imádlak Jiyong. –mondta komolyan, a szemembe nézve.

- Én is téged. –szenvedélyes csókban forrtunk össze. Levettem róla a takarót, ami még mindig takarta. Nyugodtan folytathatjuk ott ahol abbahagytuk.

Vad éjszakán vagyunk túl. Utána nem bírtunk még aludni, így beszélgettünk egy kicsit, míg a karjaimban volt. Nekidőltem a falnak, ő pedig a vállamra hajtotta a fejét.

- Hiányozni fogsz édesem. –pusziltam meg a haját.

- Te is nekem. De lehet, hogy kevesebb, mint 2 hónap. Gondoljunk erre. –simogatta a mellkasomat. Annyira szerettem ezt a nőt. Tudta mire gondolok, támogatott, mindig velem volt. Most pedig el kell mennie.

Nem tudom, honnan jött ez az ötletem, de énekelni kezdtem. Halkan dalolgattam, míg a hátát simogattam. Arra lettem figyelmes, hogy már nem simogatja a mellkasomat, hanem békésen alszik. Kisöpörtem az arcából a haját, majd óvatosan magam mellé fektettem.

Elmentem még bezárni az ajtót, ittam és visszamentem az angyalomhoz.

Reggel mire felkeltem ő még aludt. Kimentem valami reggelit csinálni. Éppen a tojást sütöttem, mikor megéreztem két kis vékonyka kezet a derekamon.

- Jó reggelt édes. –temette bele a fejét a hátamba.

- Neked is szerelmem. Mindjárt kész a reggeli.

Nyugisan ettünk, elkészültünk, majd elindultunk a dolgainkra. Este későn érkeztem, de Kate még mindig nem volt otthon. Azonnal tárcsázni kezdtem a számát.

- Szia! –köszönt bele fáradtan.

- Kicsim, hol vagy? Nagyon késő van. –aggodalmaskodtam.

- Rengeteg mindent meg kellett beszélnünk ma. Egy csomó probléma közbe jött, mi sem értjük a helyzetet. Ne haragudj. –hallottam szomorú hangját.

- Mikor érsz haza?

- Nem tudom. Szerintem úgy egy óra múlva.

- Rendben. Vigyázz magadra édes. Szeretlek.

- Én is téged, nagyon. –ezzel letette a telefont. Pont ilyenkor lesznek problémák a cégénél? Ez különös. Ami bánt, hogy nem lehetek vele együtt most. Két nap és elutazik.

31. Legrosszabbkor

- Emlékszel a múltkori fotózásotokra? –kérdezte. Tudtam, hogy arra gondolt, mikor nekünk volt egy próbafotózásunk vele. Amikor még Soohyun-nal voltam.

- Igen. –mondtam.

- Megnézték a koreai Vogue-tól azokat a képeket és a többit is. Aztán felhívtak engem és egy ajánlatot mondtak. –hallottam a hangján, hogy próbálja kimérten mondani.

- Ajánlatot? Mit?

- Megkértek, hogy legyek az alelnök a cégnél.

- Micsoda? Kicsim ez nagyszerű! Ennek miért nem örülnék?

- Mert ahhoz először Amerikába kell mennem egy kisebb időre, hogy mindent elintézzünk és megcsináljunk néhány fotózást.

- Mennyi ideig? –kérdeztem, bár tudtam, ha ennyire fél, akkor két napról lesz szó.

- Két hónap. –mondta ki nehezen.

- Mennyi? Ez most komoly?

- Igen, de várj mindjárt nálad leszek. Ezt élőben beszéljük meg.

Azonnal kinyomta a telefont. Nem telt bele 10 percbe és már itt volt a stúdióban.

- Szia Ji! –csókolt meg.

- Kicsim, nem bírok ki 2 hónapot nélküled. –kezdtem azonnal.

- Tudom, én sem nélküled. De Jiyong, ez egy életre szóló ajánlat. Ez fantasztikus.

- Megértem kicsim és persze menj el. De akkor is nehéz lesz. –húztam magamhoz duzzogva.

- Nekem is életem. És annyira sajnálom.

- Azt sajnálod, hogy profi vagy és felfigyeltek rád? –nevettem.

- Nem akarlak itt hagyni. –szomorodott el és a kezével piszkálni kezdet az ingem gallérját.

- Mikor utazol? –kérdeztem rá.

- Négy nap múlva.

- Azta, ezek aztán gyorsak. –esett le az állam. 

- Igen, de én is csak most tudtam meg ezt az egészet. arról tudtam, hogy elküldtek párat a képeim közül.

- 2 hónap kell ahhoz, hogy elintézzetek mindent?

- Nem tudom. ennyit mondtak, lehet, hogy kevesebb lesz, de kicsi rá az esély. több fotózásom is lesz közben, nem csak megbeszélések. -magyarázta. 

- Értem. -sóhajtottam egy nagyot. 

- Most hagylak dolgozni, nekem meg még úgyis sok dolgom van. –nyomott egy puszit a számra. Nem engedtem, hogy elszakadjon tőlem, így szorosan magamhoz rántottam és éhesen falni kezdtem. Nekinyomtam az asztalnak és amennyire csak tudtam, úgy nyomtam hozzá magamat.

Vadul téptem ajkait, míg kezem felsője alá csusszant és a hátát kezdtem simogatni. Megpróbáltam belesűríteni ebbe a csókba mind azt, amit érzek.

- Ji-ji ezt nem itt kéne –próbált leállítani.

- De nagyon kívánlak és most akarlak. –lihegtem, míg a nyakát támadtam be.

- Bárki megláthat. Kérlek, folytassuk otthon. –nézett rám kölyökkutya szemekkel.

- Rendben. Akkor menjünk haza. –kezdtem összeszedni a cuccaimat.

- De neked dolgoznod kell! És nekem is van még munkám.

- Az enyém ráér holnap. Téged pedig békén hagyhatnak egy estére. Gyere édes, menjünk!

- Biztos nem lesz belőle baj?  –mondta még mindig félve.

- Kicsim ennyire nem akarsz velem lenni, akkor legyen.

- Hogyne akarnék. Annyira vágyom rád Jiyong. –kezdte el simogatni a nyakamat.

- Akkor gyerünk kicsim. –húztam ki kezénél fogva. Az én kocsimmal mentünk haza. Olyan gyorsan vezettem, ahogy csak tudtam. Most semmi mást nem akartam csakis őt. Vele lenni és szeretkezni.  

Betoltam az ajtón, elvezettem a konyhába, ahol felültettem az asztalra. Lába közé álltam és egyből neki estem. Kicsit meglepődött azon, hogy mennyire heves vagyok, de gyorsan belement. Átfonta lábaival a csípőmet és magához rántott. Kezeim elindultak sima combjain, fel egyenesen az övéhez. Úgy terveztem, hogy a vetkőztetést gyorsan lezavarom, de a többit szépen elhúzom. Nem akarom elsietni a lényeges dolgokat. Kimérten lehúztam róla a nadrágját, majd messzire eldobtam. Egy mozdulattal széttépte rajtam az inget és a nadrágja után hajította. Kaján vigyorral néztem rá, míg az arcunk közel volt egymáshoz.

- Valaki beindult? –kuncogtam.

- Nem ez volt a célod? –kérdezte mosolyogva.

- Dehogynem. De még nem végeztem teljesen. –kezdtem el újra csókolni. Lassan minden ruha lekerült rólunk. Rajtam egy alsó maradt, rajta pedig a bugyija.

Feneke alá nyúltam és óvatosan felemeltem. Elindultam vele a hálóba, de a csókot nem szakítottam meg. Még jobban megemeltem magamon és a melleit kezdtem el pici puszikkal ellepni. Lefeküdtem vele az ágyra, de nem hagytam abba a puszilgatást. Nyakamat fogta és mélyeket sóhajtozott.

Kezemmel érzékeny pontja körül kezdtem el kicsi köröket leírni.

- Hmm Jiyong. –hümmögött.

- Igen, erre vártam. –mosolyogtam elégedetten. Visszahajoltam, hogy meg tudjam csókolni.

Egyre jobban beindultunk, közeledtünk a lényeghez. Alig vártam, hogy benne lehessek, de ekkor megszólalt a csengő.

- Ki az édes? –vált el lihegve.

- Nem tudom, de nem is érdekel. –folytattam a szája kóstolgatását. Az idegen vendég nem hagyta abba, újból csöngetett.

- Lehet, hogy fontos. Nézd meg! –tolt el magától.

- Miért a legrosszabbkor tudnak zavarni? –mondtam mérgesen. Nem érdekelt, hogy ki lesz az, ahogy voltam alsógatyában elindultam az ajtó felé.

30. Rossz vagy jó fiú?

Egy hete vagyok együtt Kate-tel. Életemben nem voltam még ilyen boldog és felszabadult.

Ma egy filmet nézünk nála. Elhelyezkedtünk a kanapén, persze összebújva amennyire csak lehet és elkezdtünk filmezni. Egy ideig néztem, de aztán a szemem letévedt a mellkasomon fekvő angyalra. Nem vette észre, hogy figyelem, annyira lekötötte a film. Először csak az arcát kémleltem, de aztán a szemem egyre lentebb tévedt. Végig gyönyörű felsőtestén. Tökéletes idomain legeltettem szemeimet. Aztán a lábait figyeltem. Azok a hosszú, vékony combjai. Megvesztem értük. Nem bírtam tovább, elkezdtem simogatni a lábait, majd a fenekét. Kicsit erősebben simogattam, markolgattam. Közben lentebb kúsztam és a nyakát, majd vállát halmoztam el pici puszikkal és csókokkal.

- Jiyong, a TV-re kellene figyelned! –nézett rám.

- Téged sokkal szívesebben figyelnélek. –folytattam, amit elkezdtem.

- Szörnyű vagy. –nevetett, majd visszanézett a TV-re.

- Ha akarod meggyőzhetlek, hogy jó fiú vagyok. –néztem rá kajánul.

- Nem kell. A rossz fiúkat szeretem.

- Még szerencse, hogy az vagyok –tapadtam tüzesen az ajkaira.

- Az előbb még nem ezt mondtad. –szakadt el.

- A jó fiút is eljátszhatom, de a rossz fiú közelebb áll hozzám. –csókoltam volna meg megint, de számra tette a kezét.

- Most legyél jó fiú és állj le! –mondta mosolyogva.

- Ezt vissza fogod kapni édesem.

Befejeztük a filmet, elég késő volt. Menni készültem, de hirtelen Kate megfogta a kezemet.

- Ne menj el! Aludj itt! –jött közelebb hozzám. Összekulcsoltam az ujjainkat és közvetlen magam elé húztam.

- Hát, ezt nem kell kétszer mondanod. –mosolyogtam- És most jó vagy rossz fiú legyek?

- Hmm, majd te eldöntöd. –csókolt meg, majd elindult a hálóba. Mikor én is beértem éppen öltözött. Egy fehérneműben volt és egy pólót keresett.

- Édes, te kínzol engem. –dőltem neki az ajtófélfának.

- Nem szándékos. –vette le magáról a melltartóját, de még mindig háttal állt nekem. Gyorsan belebújt egy pólóba és az ágy felé sétált. Bentebb mentem, levettem a nadrágomat és a pólómat. Befeküdtem mellé egy szál alsóban.

Szorosan mellébújtam és magamhoz öleltem. Fejét mellkasomba temette, míg haját és a hátát simogattam.

- Jó éjszakát szerelmem. –suttogtam.

- Neked is édes. –mormogta álmosan. Pár perc múlva már hallottam az egyenletes szuszogását. Régóta vártam erre, hogy ilyen helyzetben legyek vele. Békésen alszunk egymás mellett, itt nyugszik a karjaim között.

Lassan én is elaludtam. Reggel, mikor felkeltem már nem volt mellettem. Ahogy kiléptem a szobából megláttam, hogy épp a fürdőbe megy. Elmosolyodtam, majd halkan utána mentem.

Nem vett észre, mert ekkor nyitotta meg a vizet. Egy hatalmasat ugrott, mikor meglátott.

- Úristen Jiyong, a szívbajt hoztad rám. –nézett rám ijedten.

- Ne haragudj szerelmem. Majd kiengesztellek. –mentem közel hozzá és levettem róla a pólót. Egy bugyiban állt előttem. Derekánál fogva rántottam magamhoz és kezdtem el ízlelgetni az ajkait.

Neki nyomtam a kis szekrénynek és felültettem rá. Lábai közé álltam és melleit kezdtem el markolászni. Belesóhajtott a csókba. Lábaival lerugdosta rólam az alsómat, majd lábfejével simított végig combomon. Kezével pedig hátsómba markolt. Annyira feltüzelt, hogy azt nem tudom elmondani. Gyorsan levettem a szekrényről, lehúztam róla a bugyiját és már be is álltam vele a tus alá.

Éhesen téptem ajkait, míg fenekét és combjait markolásztam. Egyik lábát felemeltem a derekamhoz és már benne is voltam.

- Hmm Jiyong, ez az. –nyögte kéjesen.

- Imádlak Kate. –néztem mélyen a szemébe.

- Én is téged.

Viszonylag gyorsan megfürödtünk, majd öltözni kezdtünk. Csöngettek, így egy alsóban mentem ajtót nyitni.

- Szi..a! Te itt? –nézett rám ledöbbenve Jeremy.

- Szia tesó!

Bentebb jött aztán egyből a nappaliba ment. Ekkor jött ki Kate, aki egyből megölelte.

- Hogy-hogy itt vagy? –kérdezte a szerelmem, majd átöleltem. 

- Csak meglátogattalak, de nem erre számítottam. –mutatott ránk. Ekkor esett le, hogy még mindig egy szál alsóban vagyok.

- Igen, szóval amint látod, együtt vagyunk. Ne haragudj, hogy nem szóltam. –mondta Kate.

- Végre. Mióta szenvedtek már egymással? –örvendezett.

- Túl régóta. –pusziltam meg a fejét.

- Örülök gyerekek nektek. Bár nem így szerettem volna megtudni. –mutatott nevetve rám.

- Bocsi, mindjárt felöltözök. –ezzel elment, hogy magamra húzzak valami ruhát.

Mire kiértem Jeremy már nem volt ott.

- Már el is ment? –kérdeztem.

- Igen, sietett valahova. –ölelt meg. Hosszú percekig álltunk és csak öleltük egymást.

- Baj van édesem? –kérdeztem.

- Dehogy, csak szeretek bújni. –mondta cukin.

- Én is szeretem, ha bújsz. –kuncogtam.

Lassan mindketten elindultunk a saját dolgainkra. Hatalmas erőt adott, hogy vele lehetek.

Rengeteg próba, énekóra és stúdiózás van mostanában. Már három napja nem is láttam az én kis angyalomat. Annyira hiányzott már, de ő is rengeteget dolgozott.

Sosem tudtunk összehozni egy találkozót sem. Zavart a dolog, mert nem akarok eltávolodni tőle. Egyik nap éppen a stúdióban dolgoztam az albumomon, mikor megcsörrent a mobilom.

- Szia édes! –hallottam meg lágy hangját.

- Kicsim! Végre hallhatlak. –mosolyodtam el.

- Szeretnék mondani valamit, de nem hiszem, hogy örülni fogsz.

- Mi az? –kérdeztem félve.

29. Ki az a Kate?

Mivel nem volt valami eget rengető orgazmusom, így gyorsan lenyugodtam.

- Ki az a Kate? –kérdezte Soohyun felháborodottan. Értetlenül néztem rá. Ekkor ugrott be, hogy az ő nevét nyögtem. Úristen, ezt most szúrtam el.

- Ő…. –habogtam.

- Az a csaj, akivel a folyosón beszéltél? Ott is kavartatok?

- Nem.

- Hogy lehetsz ekkora bunkó? –szállt ki alólam és kezdett el öltözni. Nem szóltam semmit csak próbáltam helyre tenni a dolgokat. Ez nagyon kínos szitu.

- Sajnálom Soohyun, de nekem nem megy ez a kapcsolat. –mondtam miután felöltözött.

- Mi van? Ki ez a Kate? És az igazat mondd!

- A szerelmem. –mondtam egyszerűen.

- A kicsodát?

- A szerelmem. Igen szerelmes vagyok belé. Már régóta csak elszúrtam a dolgokat. Ne haragudj, hogy ezt tettem veled, de itt vége van.

- Még te szakítasz velem? –kiabált.

- Te is csinálhatod. –ezt nem kellett volna kimondanom. Hatalmas pofon csattant az arcomon.

- Undorító seggfej vagy. –csapta be maga után hangosan az ajtót.

Sajnáltam, hogy megbántottam. De megkönnyebbülés is volt. Fogtam a cuccomat és Kate házához rohantam. Csengettem, de semmi jel. Lassan nyílt ki az ajtó és egy álmos Kate-tel találtam szemben magamat. Egyből kinyíltak a szemei, mikor meglátott.

- Te meg mit keresel itt? –kérdezte. Bementem mellette és szembefordítottam magammal.

- Szeretlek Kate, nagyon. Nem tudok nélküled élni. Sajnálom, hogy egy barom voltam. De szükségem van rád. Kérlek bocsáss meg ne… -nem bírtam befejezni, mert hatalmas hévvel csókolt meg. Először meglepődtem, de azonnal viszonoztam. Szorosan öleltem a derekát. Éhesen faltuk egymás ajkait. Akkora éhség és vágy volt bennünk, hogy azt nem lehet elmondani. Nekitoltam a falnak és simultam hozzá, amennyire csak tudtam.

- Nem tudom elmondani mennyire hiányoztál. –suttogtam a szájába.

- És a barátnőd?

- Már nincsen. De igazán nem is volt. –csókoltam meg megint. Kezem elindult a felsője alatt.

Lábait csípőmre emeltem és így nyomtam még jobban a falhoz. Szó szerint téptük egymás ajkait. Annyi minden van, amit most kell bepótolnunk.

Egy kis pizsamában volt, ami egy topból és kis rövidnadrágból állt. Lekaptam róla a felsőjét. Sima hátát kezdtem el simogatni. Ő is megszabadított a kabátomtól meg a pólómtól.

Elindultam vele a hálóba. Letérdeltem vele az ágyra, miközben mellkasára tértem át. Lassan dőltem le vele, míg a melleit kényeztettem. Közben keze az övemmel játszadozott, majd lassan tolta le rólam a nadrágomat. Gyorsan levettem magamról az alsómat is, majd róla is letéptem a nadrágot. Az egész testét végig csókolgattam, míg a hajamba túrt. Forrt közöttünk a levegő. Visszatértem ajkaira. Édes, tüzes csókot váltottunk. Csodálatos volt. Még nem is történt igazán semmi, de már bizsergek. Igen, ezt kell éreznem.

- Jiyong, nem bírom. Akarlak –lihegte.

- Én is téged, nagyon.

Gyorsan lerántottam róla a bugyiját és egy határozott mozdulattal hatoltam belé.

- Ahh Jiyong, végree –nyögött fel

- Olyan régóta várok erre –lihegtem.

Azonnal gyors tempóban kezdtem el mozogni. Most nem lassúztunk, annak nem most van itt az ideje. Nyakát csókolgattam, szívogattam. Egy kisebb, de nem túl látható nyomot hagytam ott. Jelezve, hogy ő az enyém és senki másé.

Egyre hangosabban nyögtünk. Annyira közel volt a vége, hogy majd szét robbantam.

Végül egyszerre értük el a gyönyört. Hatalmas nyögések közepette élveztünk el.

- Úristen Ji –kapkodta a levegőt, míg ráfeküdtem.

- Szeretlek Kate. –néztem a szemébe.

- Én is szeretlek Jiyong. –mondta lágyan.

Egy utolsó csókot váltottunk, majd szorosan összebújva aludtunk el, egymás karjaiban. Végre minden olyan, mint régen. Csak ketten vagyunk és senki más.

Reggel hamarabb keltem fel. Kicsit néztem alvó arcát, majd kimentem kávét csinálni. Egyszer csak megláttam az ajtóban, az én pólómban.

- Jó reggelt édes. –öleltem meg.

- Neked is. Miért nem alszol még? -bújt hozzám.

- Nem tudtam. Kate, szeretnék kérdezni valamit.

- Ki vele. –nézett rám.

- Lennél a barátnőm?

- Akkor is ezt kellett volna kérdezned. –mosolygott.

- Tudom, de akkor hülye voltam. De most nem engedem, hogy elveszítselek.

- Örömmel Jiyong.

Boldogan csókoltam meg az én szerelmemet.

28. Mindig is szurkoltam nektek

- Azért ne hasonlíts hozzá! Soha nem bántottalak volna meg, ha együtt lettünk volna.

- De nem voltunk együtt és mégis megbántottál. –nézett a szemembe.

- Nem akartam. És már megmondtam, azt nem miattam tettem, hanem miattad.

- Mekkora nagylelkű ember áll előttem? –túlozta el- Szóval miattam vertél át végig, miattam törtél össze és miattam játszottál velem?

- Nem vertelek át és nem játszottam veled! –mondtam határozottan.

- Akkor mit csináltál?

- Beléd szerettem. Teljes szívemből szeretlek, még mindig. –mentem közel hozzá.

- Neked barátnőd van. –nézett fel rám.

- Tudom.

- Úgy látszik gyorsan túlléptél.

- Nem, nem léptem túl. Kate én…

- Jiyong? Végre megtaláltalak. –jött oda Soohyun és bújt oda hozzám.

- Soohyun, ő itt Kate az egyik barátom. Kate, ő itt Soohyun a barátnőm. –mutattam be.

- Örülök, hogy megismertelek. –mosolygott a barátnőm.

- Én is. –erőltetett magára egy mosolyt Kate.

Hirtelen Soohyun megcsókolt, elég hevesen. Nem tartott sokáig, mivel eltoltam magamtól. Félve néztem a szerelmemre, akinek az arcán csalódottságot láttam.

- Én nem is zavarok tovább. Sziasztok. –ment el könnyes szemekkel, de ezt csak én láttam. A szívem szakadt meg érte. Legszívesebben utána mentem volna, de ezt nem tehettem meg. Most már látom, hogy rosszul döntöttem. Nem szabadott volna elengednem őt.

Semmi kedvem nem volt a buli további részeihez. Muszáj volt ott maradnom. Egyszer egy kicsit kimentem a klub elé cigizni, hogy lenyugodjak. Tabi jelent meg mellettem, aki szintén rágyújtott.

- Mi a helyzet? –kérdezte.

- Semmi jó. –sóhajtottam és mélyen beleszívtam a károsító szálba.

- Mit beszéltél Kate-tel?

- Te mindenről tudsz? –nevettem kínomban.

- Csak megláttalak benneteket, ezért nem is zavartam. Mi volt? –nézett rám komolyan.

- Csak megbeszéltünk néhány dolgot. De megzavartak.

- Soohyun?

- Igen. Ha ő nem jön oda, akkor utánamegyek, és nem engedem el. –fújtam ki egy nagy mennyiségű füstöt. Láttam, hogy Tabi gondolkozni kezd.

- Miért vagy vele? –tette fel végül. Tudtam, mire gondol.

- Nem tudom. Kedvelem, de nem vagyok szerelmes. Vagyis az vagyok csak másba. Nem akarom megbántani. Azt hittem, hogyha összejövök vele, akkor elfelejtem Kate-et, de nem így lett. Csak még jobban akarom őt. És most lett vége a kapcsolatának. Végre az enyém lehetne, senki nem állna az utunkba.

- Csak Soohyun. És azt se felejtsd el, hogy Kate nem szeret téged.

- De szeret. –vágtam rá egyből.

- Ezt honnan veszed? Mondta?

- Nem, de tudom. Érzem, hogy nem felejtett el engem.

- Hát tesó, bonyolult vagy. –nevetett. Tabi elindult be, én még maradtam.

- Azért tudd –fordult vissza- Mindig is szurkoltam nektek. Úgyhogy tudod, kinek szorítok.

Megmosolyogtam ezt a kijelentését. Rá mindig számíthattam, de ő is rám.

Lassan én is visszamentem. Elvoltunk még egy ideig, majd Soohyun jött felém.

- Nem megyünk haza? –kérdezte.

- De, mindjárt hazaviszlek. –mondtam.

Hazavittem és egyből eljöttem onnan. Otthon sokáig nem aludtam, nem jött álom a szememre. Fel akartam hívni Kate-et. Persze tudtam, hogy nem lehet.

Másnap egy kisebb megbeszélésünk volt, aztán a délutánom szabad. Bementem a céghez, ahol már mindenki ott volt. YG, a manager-ünk meg persze mi.

- Nem sokára itt lesz, aztán kezdhetünk is. –mondta főnök.

- Kicsoda? –kérdeztem. Ekkor nyílt az ajtó és megjelent Kate egy fickóval.

- Jó napot. –köszönt kedvesen. Mikor meglátott ledermedt és egyből elfordította a fejét.

- Kate, örülünk, hogy itt vagy. Kérlek, ülj le! –mondták neki kedvesen.

- Fiúk, tudom, hogy már ismeritek is egymást, ami még jobb. Megkértük Kate-et, hogy fotózzon titeket az albumhoz. –mondta a főnök.

- Szuper. Úgy vártam már, hogy együtt dolgozzunk. –mondta boldogan Seungri.

- Ezt meg is beszéltük. Három nap múlva akkor fotózás.

Pár perc múlva kijöttünk a teremből. Egyből Kate után mentem. Mikor megláttam, megfogtam a kezét és visszarántottam.

- Várj! –mondtam.

- Ne haragudj, de sietek! –ment el azonnal. Nem bírtam feltartani, elrohant.

Haza indultam, de mikor odaértem egy váratlan embert találtam.

- Soohyun! Te mit csinálsz itt? –kérdeztem meglepődve.

- Neked is szia! Amúgy meg megbeszéltük, hogy nálad ebédelünk. –mondta gúnyosan.

- Ne haragudj, de elfelejtettem. –csókoltam meg. Bementünk a nappaliba és én levágtam magamat a kanapéra.

- Valami baj van édes? –ült le mellém és a hajamat kezdte el simogatni.

- Nem, semmi. –közelebb húztam és csókolni kezdtem. Nem tudom miért, de terelni kellett a gondolataimat. Felkaptam a kezembe és a hálóba mentem vele. Teljesen ráfeküdtem, miközben a felsőjéből bontogattam ki. Nem úgy tűnt, mintha ellene lenne a dolognak, így folytattam.

- Ahh Jiyong –nyögött egy hatalmasat, mikor belé hatoltam.

Igaz ez volt az első együttlétünk, de nem igazán éreztem semmit. Mikor megszeretek egy lányt és úgy fekszek le vele az teljesen más, mint a többi. A barátnőimnél általában ez szokott lenni, főleg az elsőnél. Most azt kéne éreznem, hogy ez csodálatos, de semmi. Mindig van az a varázs. Kate-ről nem is beszélve. Vele minden alkalom egy csoda volt. Legfőbbképpen a legelső. Soha nem érzetem még olyat, mint akkor.

Hangosan sikoltotta a nevemet, míg elélvezett. Én mentem tovább, hogy valami jó azért nekem is legyen. Ő teljesen lenyugodott már, csak azt várta, hogy én is elérjem.

Visszagondolva a Kate-es dolgokra, hamarabb elértem a csúcsot és nyögtem egy hangosat.

- Ahh Kate!

27. Mi történt?

Két hete vagyok együtt Soohyun-nal. Nagyon jól megvagyunk, de mégis üresnek érzem a kapcsolatunkat. Kedvelem, nagyon, de nem szeretem. Én még mindig szerelmes vagyok Kate-be. Ami rossz, hiszen így Soohyun-t nem engedem olyan közel magamhoz.

Egyszer sem mondtam még neki, hogy szeretem, de ő sem mondta még. Úgy érzem, hogy nem is fogom ezt kimondani könnyen, hiszen nem érzek még így.

Ma este vacsorázni mentünk. Kellemesen elbeszélgettünk közben, minden jól ment.

Valami történetet mesélt, de elkalandoztak a gondolataim, mivel megláttam egy párocskát tőlünk nem messze. Egy ázsiai fiú volt egy külföldi lánnyal. Egyből Kate és Minwoo jutott eszembe. Olyan édesen üldögéltek ott, majd váltottak egy lágyabb csókot. Beugrottak a nyaraláson történtek. Minden, amit együtt tölthettem vele. Ha eddig valamennyire sikerült is elfelejtenem egy kicsit, az most újra fellángolt.

- Jiyong, figyelsz te rám? –zökkentett ki Soohyun a gondolkodásomból.

- Ne haragudj, csak elkalandoztam. –mosolyogtam nem túl megnyerően.

- Mostanában egyre többet kalandozol el. Valami baj van?

- Nem nincsen semmi, tényleg.

- Oké. –mondta, de láttam, hogy nem győztem meg.

Miután befejeztük a vacsorát, elmentünk sétálni a partra. Sötét volt, nem volt sok ember az utcán. Magamhoz öleltem és így mentünk tovább.

Kis idő múlva egy ismerős pár jött velünk szembe.

- Sziasztok! –köszönt a férfi.

- Sziasztok. –köszöntem én is. Kate-re néztem és szomorúságot láttam az arcán. Ledöbbenve nézett a mellettem álló lányra.

- Ti együtt vagytok? –kérdezte Minwoo.

- Igen. –mondtam nem túl meggyőzően- Ő itt Soohyun. Egy hónapja vagyunk együtt.

- Örülök. Sok boldogságot nektek. –mondta hatalmas vigyorral. Biztos tetszett neki, hogy így nem fogom elvenni tőle Kate-et. De ebben ne legyen olyan biztos.

- Mi megyünk is. Akkor további szép estét nektek. –puszilta meg a párját, majd elindultak. Kate teljesen lefagyva ment tovább. Rosszul esett nekem ez a találkozás. Nem akartam, hogy tudjon a kapcsolatomról. Láttam a fájdalmat az arcán.

Hazakísértem a barátnőmet, bár nem igen hallottam, hogy miket mondott az úton. Csak Kate járt az eszemben.

- Nem jössz be? –kérdezte, mikor megérkeztünk a házához.

- Ne haragudj, de még dolgom van. Majd legközelebb. Szia édes. –csókoltam meg gyorsan, majd eljöttem. Lehet, hogy ez ronda dolog volt, de nem volt kedvem most vele lenni.

Ebből is tudtam, hogy ez nem egy igazi kapcsolat, hiszen egy hónap után még nem feküdtem le vele? Ezt egyik barátnőmmel sem csináltam. Ilyenkor ezen már túl szoktunk lenni. De valahogy nem kívánom őt úgy. És csak kényszerből meg nem akarom.

Egy hét múlva egy buliba mentünk. Az egyik klubbot bérelték ki, mivel az egyik közeli haverunknak volt szülinapja. Ott volt az egész csapat, néhány ismerős. Én persze Soohyun-nal mentem. Kb. egy óra múlva láttam meg Kate-et, de teljesen lehaltam. Karikás szemei voltak, szomorú arc, látszott, hogy nincs minden a rendben vele. Nem vettem le a szememet róla. Leült a lányokhoz, de egy mosoly nem jelent meg az arcán. Beszélni akartam vele, tudni akarom, miért van ilyen állapotban.

Láttam, hogy kimegy a mosdóba, így azonnal betámadtam a lányokat.

- Mi történt Kate-tel? –kérdeztem egyből.

- Te nem hallottad? –néztek rám ledöbbenve.

- Miről?

- Kate és Minwoo szakítottak. Elég csúnyán.

- Mikor és hogyan? –kérdezgettem tovább

- Három napja. Igazából Minwoo szakított. Egyik este hatalmas veszekedésbe kerültek. Minwoo kiakadt, mert Kate-nek állandóan nyomott hangulata volt és mindig visszautasította. Minwoo elég csúnya dolgokat vágott szegénykém fejéhez, aztán kidobta. Kate azóta ilyen.

- Meg is értem. Ha nekem mondtak volna ilyeneket, akkor én is magamba zuhantam volna.

Azonnal felpattantam és a mosdókhoz mentem. Amikor odaértem éppen jött ki.

Ahogyan meglátott, megtorpant és meredten nézett rám.

- Sajnálom. –mondtam halkan. Szerencsére senki nem volt rajtunk kívül ott.

- Ugyan mit? Ez nem a te dolgod. –mondta komoran.

- Azt sajnálom, hogy egy ilyen senki megbántott téged. Sokkal jobbat érdemelsz nála.

- Chh, ez vicces. –fordította el a fejét.

- Mi?

- Az előtt veled lettem volna. Te jobb lennél? –húzta fel a szemöldökét.