- Te mit keresel itt? –kérdeztem ledöbbenve.
- Nem az udvariasságodról vagy híres. –mondta gúnyosan- Pár
cuccomat itt hagytam. Visszakaphatnám? –az exem állt az ajtóban.
- Mindjárt hozom.
Lehet, hogy pofátlan voltam, de nem hívtam be. Összeszedtem
az itt maradt dolgait, majd kivittem neki.
- Tessék. –nyomtam a kezébe.
- Kié ez a cipő? –mutatott az ajtó melletti magas sarkúra.
Kate cipője volt az.
- Semmi közöd hozzá, hogy kié. Nem tartozom neked semmiféle
magyarázattal. –csuktam volna be az ajtót, de hatalmas lendülettel trappolt be
a hálóba. Rögtön utána mentem.
- Hali. –köszönt Kate, mikor rányitotta az ajtót. Felhúzott
lábakkal ült az ágyban. Egy takaróval takarta el a felsőtestét, de a lábai
látszódtak. Istenien nézett ki, persze ezt csak én gondoltam így. Az exemre néztem,
aki forrt a dühtől.
- Dobtál, hogy egy éjszakás kis csitrikkel szórakozz? –fordult
felém.
- Csitri? –kérdezte Kate lehalva.
- Egy, nem vagy a barátnőm, nem tartozik rád. Kettő, az én
életem, azt csinálok, amit akarok. És három, ne nevezd csitrinek, mert ő a
barátnőm. –mondtam keményen, hogy felfogja.
- Barátnő? Gyorsan váltogatod őket. –mondta lenézően.
- Tűnj el a házamból! –mutattam az ajtó felé.
- Várjunk. Te lennél Kate? –fordult az ágyon ülő szépséghez.
- Igen. –mondta félve.
- Az ő nevét nyögted? –nézett rám- Szóval csak megszerezted.
A helyedben vigyáznék Kate. Jiyongot könnyű félreismerni. –mondta a
szerelmemnek.
- Mi? –kérdezte lehalva.
- Menj innen! –kezdtem el tolni a kijárathoz.
- Az elején hamar beleszeretsz, de aztán figyelmeztetés
nélkül dob téged. Vagy más nevét nyögi az ágyban. Ne hidd azt, hogy szeret.
Mondani bármit lehet.
- Elég legyen! –csattantam fel- Megint elkezdem. Egy, téged
nem szerettelek és soha nem mondtam neked. Kettő, hogy merészelsz bejönni a
házamba és rátörni a barátnőmre úgy, hogy te nem jelentesz semmit számomra.
Három, most azonnal elmész innen!
- Hallani fogsz még rólam Jiyong. További jó szórakozást.
–ezzel kiviharzott a lakásból.
Leültem az angyalom mellé és kérdőn néztem rá.
- Ez durva volt. –ennyit mondott, de nem nézett rám.
- Kicsim, ne haragudj. –kezdtem el simogatni a lábát.
- Te más nevét nyögted az ágyban? –nézett rám nevetve. Azt
hittem utálni fog, de nem így lett.
- Igen, véletlen. –hajtottam le a fejemet elpirulva.
- De hogy?
- Nem hiszem, hogy hallani akarod.
- De, nagyon is akarom. –emelte fel a fejemet, miközben az
ölembe ült.
- Még együtt voltam vele és akkor feküdtünk le először.
Azután, hogy veled beszéltünk a klubban. És szinte végig rád gondoltam, mert én
akkor is téged akartalak, de haragudtál rám. Majd mielőtt elélveztem volna,
eszembe jutottak a veled kapcsolatos dolgok, így véletlen a te nevedet mondtam.
–meséltem el, de nem mertem a szemébe nézni. Hatalmas nevetésben tört ki.
Könnyek csordultak a szemébe, olyan édes volt.
- Szerintem nem volt ennyire vicces. –mondtam durcásan.
- Szerintem de. Jajj, ne haragudj. –csókolt meg- De annyira
vicces. Hogy lehetsz ilyen?
- Tehetek arról, hogy csak te jársz az eszemben? –néztem rá
kérdőn.
- Imádlak Jiyong. –mondta komolyan, a szemembe nézve.
- Én is téged. –szenvedélyes csókban forrtunk össze.
Levettem róla a takarót, ami még mindig takarta. Nyugodtan folytathatjuk ott
ahol abbahagytuk.
Vad éjszakán vagyunk túl. Utána nem bírtunk még aludni, így
beszélgettünk egy kicsit, míg a karjaimban volt. Nekidőltem a falnak, ő pedig a
vállamra hajtotta a fejét.
- Hiányozni fogsz édesem. –pusziltam meg a haját.
- Te is nekem. De lehet, hogy kevesebb, mint 2 hónap.
Gondoljunk erre. –simogatta a mellkasomat. Annyira szerettem ezt a nőt. Tudta
mire gondolok, támogatott, mindig velem volt. Most pedig el kell mennie.
Nem tudom, honnan jött ez az ötletem, de énekelni kezdtem.
Halkan dalolgattam, míg a hátát simogattam. Arra lettem figyelmes, hogy már nem
simogatja a mellkasomat, hanem békésen alszik. Kisöpörtem az arcából a haját,
majd óvatosan magam mellé fektettem.
Elmentem még bezárni az ajtót, ittam és visszamentem az
angyalomhoz.
Reggel mire felkeltem ő még aludt. Kimentem valami reggelit
csinálni. Éppen a tojást sütöttem, mikor megéreztem két kis vékonyka kezet a
derekamon.
- Jó reggelt édes. –temette bele a fejét a hátamba.
- Neked is szerelmem. Mindjárt kész a reggeli.
Nyugisan ettünk, elkészültünk, majd elindultunk a
dolgainkra. Este későn érkeztem, de Kate még mindig nem volt otthon. Azonnal
tárcsázni kezdtem a számát.
- Szia! –köszönt bele fáradtan.
- Kicsim, hol vagy? Nagyon késő van. –aggodalmaskodtam.
- Rengeteg mindent meg kellett beszélnünk ma. Egy csomó
probléma közbe jött, mi sem értjük a helyzetet. Ne haragudj. –hallottam szomorú
hangját.
- Mikor érsz haza?
- Nem tudom. Szerintem úgy egy óra múlva.
- Rendben. Vigyázz magadra édes. Szeretlek.
- Én is téged, nagyon. –ezzel letette a telefont. Pont
ilyenkor lesznek problémák a cégénél? Ez különös. Ami bánt, hogy nem lehetek
vele együtt most. Két nap és elutazik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése