28. Mindig is szurkoltam nektek

- Azért ne hasonlíts hozzá! Soha nem bántottalak volna meg, ha együtt lettünk volna.

- De nem voltunk együtt és mégis megbántottál. –nézett a szemembe.

- Nem akartam. És már megmondtam, azt nem miattam tettem, hanem miattad.

- Mekkora nagylelkű ember áll előttem? –túlozta el- Szóval miattam vertél át végig, miattam törtél össze és miattam játszottál velem?

- Nem vertelek át és nem játszottam veled! –mondtam határozottan.

- Akkor mit csináltál?

- Beléd szerettem. Teljes szívemből szeretlek, még mindig. –mentem közel hozzá.

- Neked barátnőd van. –nézett fel rám.

- Tudom.

- Úgy látszik gyorsan túlléptél.

- Nem, nem léptem túl. Kate én…

- Jiyong? Végre megtaláltalak. –jött oda Soohyun és bújt oda hozzám.

- Soohyun, ő itt Kate az egyik barátom. Kate, ő itt Soohyun a barátnőm. –mutattam be.

- Örülök, hogy megismertelek. –mosolygott a barátnőm.

- Én is. –erőltetett magára egy mosolyt Kate.

Hirtelen Soohyun megcsókolt, elég hevesen. Nem tartott sokáig, mivel eltoltam magamtól. Félve néztem a szerelmemre, akinek az arcán csalódottságot láttam.

- Én nem is zavarok tovább. Sziasztok. –ment el könnyes szemekkel, de ezt csak én láttam. A szívem szakadt meg érte. Legszívesebben utána mentem volna, de ezt nem tehettem meg. Most már látom, hogy rosszul döntöttem. Nem szabadott volna elengednem őt.

Semmi kedvem nem volt a buli további részeihez. Muszáj volt ott maradnom. Egyszer egy kicsit kimentem a klub elé cigizni, hogy lenyugodjak. Tabi jelent meg mellettem, aki szintén rágyújtott.

- Mi a helyzet? –kérdezte.

- Semmi jó. –sóhajtottam és mélyen beleszívtam a károsító szálba.

- Mit beszéltél Kate-tel?

- Te mindenről tudsz? –nevettem kínomban.

- Csak megláttalak benneteket, ezért nem is zavartam. Mi volt? –nézett rám komolyan.

- Csak megbeszéltünk néhány dolgot. De megzavartak.

- Soohyun?

- Igen. Ha ő nem jön oda, akkor utánamegyek, és nem engedem el. –fújtam ki egy nagy mennyiségű füstöt. Láttam, hogy Tabi gondolkozni kezd.

- Miért vagy vele? –tette fel végül. Tudtam, mire gondol.

- Nem tudom. Kedvelem, de nem vagyok szerelmes. Vagyis az vagyok csak másba. Nem akarom megbántani. Azt hittem, hogyha összejövök vele, akkor elfelejtem Kate-et, de nem így lett. Csak még jobban akarom őt. És most lett vége a kapcsolatának. Végre az enyém lehetne, senki nem állna az utunkba.

- Csak Soohyun. És azt se felejtsd el, hogy Kate nem szeret téged.

- De szeret. –vágtam rá egyből.

- Ezt honnan veszed? Mondta?

- Nem, de tudom. Érzem, hogy nem felejtett el engem.

- Hát tesó, bonyolult vagy. –nevetett. Tabi elindult be, én még maradtam.

- Azért tudd –fordult vissza- Mindig is szurkoltam nektek. Úgyhogy tudod, kinek szorítok.

Megmosolyogtam ezt a kijelentését. Rá mindig számíthattam, de ő is rám.

Lassan én is visszamentem. Elvoltunk még egy ideig, majd Soohyun jött felém.

- Nem megyünk haza? –kérdezte.

- De, mindjárt hazaviszlek. –mondtam.

Hazavittem és egyből eljöttem onnan. Otthon sokáig nem aludtam, nem jött álom a szememre. Fel akartam hívni Kate-et. Persze tudtam, hogy nem lehet.

Másnap egy kisebb megbeszélésünk volt, aztán a délutánom szabad. Bementem a céghez, ahol már mindenki ott volt. YG, a manager-ünk meg persze mi.

- Nem sokára itt lesz, aztán kezdhetünk is. –mondta főnök.

- Kicsoda? –kérdeztem. Ekkor nyílt az ajtó és megjelent Kate egy fickóval.

- Jó napot. –köszönt kedvesen. Mikor meglátott ledermedt és egyből elfordította a fejét.

- Kate, örülünk, hogy itt vagy. Kérlek, ülj le! –mondták neki kedvesen.

- Fiúk, tudom, hogy már ismeritek is egymást, ami még jobb. Megkértük Kate-et, hogy fotózzon titeket az albumhoz. –mondta a főnök.

- Szuper. Úgy vártam már, hogy együtt dolgozzunk. –mondta boldogan Seungri.

- Ezt meg is beszéltük. Három nap múlva akkor fotózás.

Pár perc múlva kijöttünk a teremből. Egyből Kate után mentem. Mikor megláttam, megfogtam a kezét és visszarántottam.

- Várj! –mondtam.

- Ne haragudj, de sietek! –ment el azonnal. Nem bírtam feltartani, elrohant.

Haza indultam, de mikor odaértem egy váratlan embert találtam.

- Soohyun! Te mit csinálsz itt? –kérdeztem meglepődve.

- Neked is szia! Amúgy meg megbeszéltük, hogy nálad ebédelünk. –mondta gúnyosan.

- Ne haragudj, de elfelejtettem. –csókoltam meg. Bementünk a nappaliba és én levágtam magamat a kanapéra.

- Valami baj van édes? –ült le mellém és a hajamat kezdte el simogatni.

- Nem, semmi. –közelebb húztam és csókolni kezdtem. Nem tudom miért, de terelni kellett a gondolataimat. Felkaptam a kezembe és a hálóba mentem vele. Teljesen ráfeküdtem, miközben a felsőjéből bontogattam ki. Nem úgy tűnt, mintha ellene lenne a dolognak, így folytattam.

- Ahh Jiyong –nyögött egy hatalmasat, mikor belé hatoltam.

Igaz ez volt az első együttlétünk, de nem igazán éreztem semmit. Mikor megszeretek egy lányt és úgy fekszek le vele az teljesen más, mint a többi. A barátnőimnél általában ez szokott lenni, főleg az elsőnél. Most azt kéne éreznem, hogy ez csodálatos, de semmi. Mindig van az a varázs. Kate-ről nem is beszélve. Vele minden alkalom egy csoda volt. Legfőbbképpen a legelső. Soha nem érzetem még olyat, mint akkor.

Hangosan sikoltotta a nevemet, míg elélvezett. Én mentem tovább, hogy valami jó azért nekem is legyen. Ő teljesen lenyugodott már, csak azt várta, hogy én is elérjem.

Visszagondolva a Kate-es dolgokra, hamarabb elértem a csúcsot és nyögtem egy hangosat.

- Ahh Kate!