- Emlékszel a múltkori fotózásotokra? –kérdezte. Tudtam,
hogy arra gondolt, mikor nekünk volt egy próbafotózásunk vele. Amikor még Soohyun-nal voltam.
- Igen. –mondtam.
- Megnézték a koreai Vogue-tól azokat a képeket és a többit
is. Aztán felhívtak engem és egy ajánlatot mondtak. –hallottam a hangján, hogy
próbálja kimérten mondani.
- Ajánlatot? Mit?
- Megkértek, hogy legyek az alelnök a cégnél.
- Micsoda? Kicsim ez nagyszerű! Ennek miért nem örülnék?
- Mert ahhoz először Amerikába kell mennem egy kisebb időre,
hogy mindent elintézzünk és megcsináljunk néhány fotózást.
- Mennyi ideig? –kérdeztem, bár tudtam, ha ennyire fél,
akkor két napról lesz szó.
- Két hónap. –mondta ki nehezen.
- Mennyi? Ez most komoly?
- Igen, de várj mindjárt nálad leszek. Ezt élőben beszéljük
meg.
Azonnal kinyomta a telefont. Nem telt bele 10 percbe és már
itt volt a stúdióban.
- Szia Ji! –csókolt meg.
- Kicsim, nem bírok ki 2 hónapot nélküled. –kezdtem azonnal.
- Tudom, én sem nélküled. De Jiyong, ez egy életre szóló
ajánlat. Ez fantasztikus.
- Megértem kicsim és persze menj el. De akkor is nehéz lesz.
–húztam magamhoz duzzogva.
- Nekem is életem. És annyira sajnálom.
- Azt sajnálod, hogy profi vagy és felfigyeltek rád?
–nevettem.
- Nem akarlak itt hagyni. –szomorodott el és a kezével
piszkálni kezdet az ingem gallérját.
- Mikor utazol? –kérdeztem rá.
- Négy nap múlva.
- Azta, ezek aztán gyorsak. –esett le az állam.
- Igen, de én is csak most tudtam meg ezt az egészet. arról tudtam, hogy elküldtek párat a képeim közül.
- 2 hónap kell ahhoz, hogy elintézzetek mindent?
- Nem tudom. ennyit mondtak, lehet, hogy kevesebb lesz, de kicsi rá az esély. több fotózásom is lesz közben, nem csak megbeszélések. -magyarázta.
- Értem. -sóhajtottam egy nagyot.
- Most hagylak dolgozni, nekem meg még úgyis sok dolgom van.
–nyomott egy puszit a számra. Nem engedtem, hogy elszakadjon tőlem, így
szorosan magamhoz rántottam és éhesen falni kezdtem. Nekinyomtam az asztalnak
és amennyire csak tudtam, úgy nyomtam hozzá magamat.
Vadul téptem ajkait, míg kezem felsője alá csusszant és a
hátát kezdtem simogatni. Megpróbáltam belesűríteni ebbe a csókba mind azt, amit
érzek.
- Ji-ji ezt nem itt kéne –próbált leállítani.
- De nagyon kívánlak és most akarlak. –lihegtem, míg a
nyakát támadtam be.
- Bárki megláthat. Kérlek, folytassuk otthon. –nézett rám
kölyökkutya szemekkel.
- Rendben. Akkor menjünk haza. –kezdtem összeszedni a
cuccaimat.
- De neked dolgoznod kell! És nekem is van még munkám.
- Az enyém ráér holnap. Téged pedig békén hagyhatnak egy
estére. Gyere édes, menjünk!
- Biztos nem lesz belőle baj? –mondta még mindig félve.
- Kicsim ennyire nem akarsz velem lenni, akkor legyen.
- Hogyne akarnék. Annyira vágyom rád Jiyong. –kezdte el
simogatni a nyakamat.
- Akkor gyerünk kicsim. –húztam ki kezénél fogva. Az én
kocsimmal mentünk haza. Olyan gyorsan vezettem, ahogy csak tudtam. Most semmi
mást nem akartam csakis őt. Vele lenni és szeretkezni.
Betoltam az ajtón, elvezettem a konyhába, ahol felültettem
az asztalra. Lába közé álltam és egyből neki estem. Kicsit meglepődött azon,
hogy mennyire heves vagyok, de gyorsan belement. Átfonta lábaival a csípőmet és
magához rántott. Kezeim elindultak sima combjain, fel egyenesen az övéhez. Úgy
terveztem, hogy a vetkőztetést gyorsan lezavarom, de a többit szépen elhúzom.
Nem akarom elsietni a lényeges dolgokat. Kimérten lehúztam róla a nadrágját,
majd messzire eldobtam. Egy mozdulattal széttépte rajtam az inget és a nadrágja
után hajította. Kaján vigyorral néztem rá, míg az arcunk közel volt egymáshoz.
- Valaki beindult? –kuncogtam.
- Nem ez volt a célod? –kérdezte mosolyogva.
- Dehogynem. De még nem végeztem teljesen. –kezdtem el újra
csókolni. Lassan minden ruha lekerült rólunk. Rajtam egy alsó maradt, rajta
pedig a bugyija.
Feneke alá nyúltam és óvatosan felemeltem. Elindultam vele a
hálóba, de a csókot nem szakítottam meg. Még jobban megemeltem magamon és a
melleit kezdtem el pici puszikkal ellepni. Lefeküdtem vele az ágyra, de nem
hagytam abba a puszilgatást. Nyakamat fogta és mélyeket sóhajtozott.
Kezemmel érzékeny pontja körül kezdtem el kicsi köröket
leírni.
- Hmm Jiyong. –hümmögött.
- Igen, erre vártam. –mosolyogtam elégedetten.
Visszahajoltam, hogy meg tudjam csókolni.
Egyre jobban beindultunk, közeledtünk a lényeghez. Alig
vártam, hogy benne lehessek, de ekkor megszólalt a csengő.
- Ki az édes? –vált el lihegve.
- Nem tudom, de nem is érdekel. –folytattam a szája
kóstolgatását. Az idegen vendég nem hagyta abba, újból csöngetett.
- Lehet, hogy fontos. Nézd meg! –tolt el magától.
- Miért a legrosszabbkor tudnak zavarni? –mondtam mérgesen.
Nem érdekelt, hogy ki lesz az, ahogy voltam alsógatyában elindultam az ajtó
felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése