30. Rossz vagy jó fiú?

Egy hete vagyok együtt Kate-tel. Életemben nem voltam még ilyen boldog és felszabadult.

Ma egy filmet nézünk nála. Elhelyezkedtünk a kanapén, persze összebújva amennyire csak lehet és elkezdtünk filmezni. Egy ideig néztem, de aztán a szemem letévedt a mellkasomon fekvő angyalra. Nem vette észre, hogy figyelem, annyira lekötötte a film. Először csak az arcát kémleltem, de aztán a szemem egyre lentebb tévedt. Végig gyönyörű felsőtestén. Tökéletes idomain legeltettem szemeimet. Aztán a lábait figyeltem. Azok a hosszú, vékony combjai. Megvesztem értük. Nem bírtam tovább, elkezdtem simogatni a lábait, majd a fenekét. Kicsit erősebben simogattam, markolgattam. Közben lentebb kúsztam és a nyakát, majd vállát halmoztam el pici puszikkal és csókokkal.

- Jiyong, a TV-re kellene figyelned! –nézett rám.

- Téged sokkal szívesebben figyelnélek. –folytattam, amit elkezdtem.

- Szörnyű vagy. –nevetett, majd visszanézett a TV-re.

- Ha akarod meggyőzhetlek, hogy jó fiú vagyok. –néztem rá kajánul.

- Nem kell. A rossz fiúkat szeretem.

- Még szerencse, hogy az vagyok –tapadtam tüzesen az ajkaira.

- Az előbb még nem ezt mondtad. –szakadt el.

- A jó fiút is eljátszhatom, de a rossz fiú közelebb áll hozzám. –csókoltam volna meg megint, de számra tette a kezét.

- Most legyél jó fiú és állj le! –mondta mosolyogva.

- Ezt vissza fogod kapni édesem.

Befejeztük a filmet, elég késő volt. Menni készültem, de hirtelen Kate megfogta a kezemet.

- Ne menj el! Aludj itt! –jött közelebb hozzám. Összekulcsoltam az ujjainkat és közvetlen magam elé húztam.

- Hát, ezt nem kell kétszer mondanod. –mosolyogtam- És most jó vagy rossz fiú legyek?

- Hmm, majd te eldöntöd. –csókolt meg, majd elindult a hálóba. Mikor én is beértem éppen öltözött. Egy fehérneműben volt és egy pólót keresett.

- Édes, te kínzol engem. –dőltem neki az ajtófélfának.

- Nem szándékos. –vette le magáról a melltartóját, de még mindig háttal állt nekem. Gyorsan belebújt egy pólóba és az ágy felé sétált. Bentebb mentem, levettem a nadrágomat és a pólómat. Befeküdtem mellé egy szál alsóban.

Szorosan mellébújtam és magamhoz öleltem. Fejét mellkasomba temette, míg haját és a hátát simogattam.

- Jó éjszakát szerelmem. –suttogtam.

- Neked is édes. –mormogta álmosan. Pár perc múlva már hallottam az egyenletes szuszogását. Régóta vártam erre, hogy ilyen helyzetben legyek vele. Békésen alszunk egymás mellett, itt nyugszik a karjaim között.

Lassan én is elaludtam. Reggel, mikor felkeltem már nem volt mellettem. Ahogy kiléptem a szobából megláttam, hogy épp a fürdőbe megy. Elmosolyodtam, majd halkan utána mentem.

Nem vett észre, mert ekkor nyitotta meg a vizet. Egy hatalmasat ugrott, mikor meglátott.

- Úristen Jiyong, a szívbajt hoztad rám. –nézett rám ijedten.

- Ne haragudj szerelmem. Majd kiengesztellek. –mentem közel hozzá és levettem róla a pólót. Egy bugyiban állt előttem. Derekánál fogva rántottam magamhoz és kezdtem el ízlelgetni az ajkait.

Neki nyomtam a kis szekrénynek és felültettem rá. Lábai közé álltam és melleit kezdtem el markolászni. Belesóhajtott a csókba. Lábaival lerugdosta rólam az alsómat, majd lábfejével simított végig combomon. Kezével pedig hátsómba markolt. Annyira feltüzelt, hogy azt nem tudom elmondani. Gyorsan levettem a szekrényről, lehúztam róla a bugyiját és már be is álltam vele a tus alá.

Éhesen téptem ajkait, míg fenekét és combjait markolásztam. Egyik lábát felemeltem a derekamhoz és már benne is voltam.

- Hmm Jiyong, ez az. –nyögte kéjesen.

- Imádlak Kate. –néztem mélyen a szemébe.

- Én is téged.

Viszonylag gyorsan megfürödtünk, majd öltözni kezdtünk. Csöngettek, így egy alsóban mentem ajtót nyitni.

- Szi..a! Te itt? –nézett rám ledöbbenve Jeremy.

- Szia tesó!

Bentebb jött aztán egyből a nappaliba ment. Ekkor jött ki Kate, aki egyből megölelte.

- Hogy-hogy itt vagy? –kérdezte a szerelmem, majd átöleltem. 

- Csak meglátogattalak, de nem erre számítottam. –mutatott ránk. Ekkor esett le, hogy még mindig egy szál alsóban vagyok.

- Igen, szóval amint látod, együtt vagyunk. Ne haragudj, hogy nem szóltam. –mondta Kate.

- Végre. Mióta szenvedtek már egymással? –örvendezett.

- Túl régóta. –pusziltam meg a fejét.

- Örülök gyerekek nektek. Bár nem így szerettem volna megtudni. –mutatott nevetve rám.

- Bocsi, mindjárt felöltözök. –ezzel elment, hogy magamra húzzak valami ruhát.

Mire kiértem Jeremy már nem volt ott.

- Már el is ment? –kérdeztem.

- Igen, sietett valahova. –ölelt meg. Hosszú percekig álltunk és csak öleltük egymást.

- Baj van édesem? –kérdeztem.

- Dehogy, csak szeretek bújni. –mondta cukin.

- Én is szeretem, ha bújsz. –kuncogtam.

Lassan mindketten elindultunk a saját dolgainkra. Hatalmas erőt adott, hogy vele lehetek.

Rengeteg próba, énekóra és stúdiózás van mostanában. Már három napja nem is láttam az én kis angyalomat. Annyira hiányzott már, de ő is rengeteget dolgozott.

Sosem tudtunk összehozni egy találkozót sem. Zavart a dolog, mert nem akarok eltávolodni tőle. Egyik nap éppen a stúdióban dolgoztam az albumomon, mikor megcsörrent a mobilom.

- Szia édes! –hallottam meg lágy hangját.

- Kicsim! Végre hallhatlak. –mosolyodtam el.

- Szeretnék mondani valamit, de nem hiszem, hogy örülni fogsz.

- Mi az? –kérdeztem félve.