26. Váratlan vendégek

- Szia Jiyong remélem nem zavarok?

- Nem, gyere be

- Miért jöttél? –kérdeztem kíváncsian.

- Beszélnünk kell! –mondta határozottan.

- Hallgatlak. –tettem keresztbe a kezemet.

- Nem fogok finom lenni. Tartsd távol magadat Kate-től! –mondta keményen.

- Mi van? –néztem rá értetlenül.

- Nem tudom miről beszéltetek tegnap este, de utána Kate nagyon fura volt. Nem akart velem együtt lenni. És nem értem miért? –szóval Kate nem feküdt le vele. Ennek örülök.

- Talán nem szeret téged annyira. –mosolyogtam önelégülten, mire villámokat kezdtek szórni a szemei. Ijesztően nézett ki.

- Ne merj ilyeneket mondani! Te semmit nem tudsz, hogy mi van közöttünk. Biztos valami hazugságot mondtál neki, de nem is érdekel. Ne beszélj vele és hagyd őt békén!

- Mi lesz, ha nem?

- Hidd el, tudok rólad pár olyan dolgot, amiket ha megtud Kate, utána látni sem akar téged. És a média örülne ilyen infóknak. –mondta gúnyosan.

- Ki vagy te, hogy fenyegetsz engem? –kezdtem ideges lenni.

- Minwoo vagyok, a te barátod.

- Hát nekem biztos nem. Talán ismerős, de attól is messze állsz. –mondtam lenézően.

- Lehet, hogy így gondolod, de ne felejtsd el! Kate az én barátnőm. Így engem is el kell viselned. –mondta. Azt hittem szétverem ezt a barmot. Mit képzel, hogy beszélhet így velem?

- Nehogy azt hidd, hogy azt fogom tenni amiket te mondasz.

- Rendben. De ne lepődj meg, ha titkok látnak napvilágot. –hatalmas hévvel csapta be az ajtót. Nem féltem ettől a senkitől. Nem tudna ő engem bántani, ahhoz túl gyenge.

Bár nagyon felidegesített. Egy dolog volt, aminek örültem. Kate elutasította. Szóval nyomott hagytam benne a tegnapi vallomásommal. Tudtam én, hogy nem szereti ennyire ezt a barmot.

Le kellett nyugodnom, így lementem a partra, hogy megsétáltassam Gahot. Kapucniban és napszemüvegben voltam, így reméltem, hogy nem ismernek fel. Vagy egy órája lehetek ott, mikor egy idegen kutya szaladt el mellettem. Egyenesen a vízhez ment, de mielőtt belemehetett volna, megérkezett a gazdája. Egy fiatal, barna hajú, ázsiai lány volt. Gyorsan rohant el mellettem és a kutyusa után sietett. Éppen időben kapta fel a kezébe.

- Rossz kutyus. Nem szabad ilyet csinálni. –szidta le lágyan. Látszott, hogy mennyire szereti a kis kedvencét, ami szimpatikus volt mivel én is imádtam Gahot.

Észrevettem, hogy elejtette a lány a pórázt, így felvettem és odavittem neki.

- Ezt elejtetted. –nyújtottam át neki.

- Köszönöm. –mosolygott kedvesen. Most láttam igazán az arcát. Alacsony volt, törékeny testtel. Szép arca volt. Maga a lány is szép volt.

- Sokat jársz ide? –kérdezgettem. Kedvesnek tűnt és szimpatikus is volt.

- Igen. Szeretek kutyát sétáltatni. Ilyenkor sokat tudok gondolkozni és feltöltődni. Persze, ha ez a rossz lány nem rohan el. –ölelte meg az ici-pici szőrpamacsot, ami a kezében volt.

- Én is így gondolom. Hogy hívnak?

- Soohyun vagyok. –mondta kedvesen- És te? –meglepett, hogy nem ismert meg.

- Kwon Jiyong. –hajoltam meg.

- Jiyong? Te vagy a Big Bang leader-e! –mondta elámulva.

- Igen. –nevettem zavaromba.

- Nyugi, nem vagyok megszállott rajongó. Persze ismerem a zenéteket, de inkább külföldi előadókat hallgatok.

- Ennek örülök. Mármint, hogy nem vagy őrült rajongó. –mosolyodtam el.

- Akkor ő itt Gaho? –mutatott a kutyámra.

- Igen. Bár már elég fáradt, általában elevenebb.

- Biztos sokat sétált. Ő az én kis angyalom Molly. –emelte meg a fehér pamacsot.

- Nagyon aranyos.

Beszélgettünk még egy kicsit. Nagyon kellemes természete volt. Úgy közeledett felém, mintha normális ember lennék. Persze az vagyok, de ő nem a sztárt látta bennem, ami nagyon bejött. Kedves, értelmes lány volt. Menni készült, de előtte még kérdeztem egyet.

- Elkérhetem a számodat? –kérdeztem félve.

- Öhhmm…. –gondolkozott egy kicsit- Persze.

Számot cseréltünk és mondtam, hogy majd még keresem. Boldogan mentem haza. Igen, végre boldog voltam. Késő estig a stúdióban voltam, aztán otthon egyből elaludtam.

Egy hét múlva találkoztunk először Soohyun-nal. Csak sétálni mentünk, ettünk fagyit. Egyszerűbb randi volt, de tetszett. Jobban megismertük egymást. Így segített a felejtésben. Lehet, hogy csak arra kellett, hogy elfelejtsem Kate-et. De még az is lehet, hogy egy komoly kapcsolat lesz belőle.

Újabb egy hét telt el. Azóta már háromszor is találkoztunk. Mind végig remekül éreztem magamat, ahogyan ő is.

Ma is éppen randin vagyunk. Este van, most kísérem haza.

- Köszönöm, nagyon jó volt. –mosolygott.

- Szerintem is jó volt.

Megfogtam a kezét és kicsit közelebb húztam magamhoz.

- Soohyun, lennél a barátnőm? –kérdeztem mosolyogva.

- Igen. –mondta boldogan. Szorosan megöleltük egymást. Elhúzódtam tőle és egy visszafogottabb csókot leheltem ajkaira.

Mosolyogva mentem haza. Kezdtem nagyon megkedvelni ezt a lányt.

Másnap elmeséltem a fiúknak az egészet. Boldogan számoltam be nekik a dolgokról.

- Akkor ti most együtt vagytok? –kérdezte Daesung.

- Igen. –bólogattam sűrűn.

- Gratula tesó. Végre túlléptél Kate-en. –veregetett meg Tabi.

- Ezt nem mondanám, de jó úton haladok. –húztam a számat.

25. Azon az estén rontottad el

Ijedten kapta hátra a fejét. Láttam, hogy a vér is megfagy benne, mikor meglátott.

- Mit csinálsz itt? –kérdezte.

- Ezt én is kérdezhetném. Nem kéne a barátoddal lenned? –kérdeztem gúnyosan. Az a pia mennyiség, ami bennem volt kicsit megindított.

- Nem kezdek el bocsánatot kérni tőled. Nem szólhatsz bele, mit csinálok.

- Szóval így állunk? Egy hét után ő szerelmemnek nevez téged. Te is ennyire szeretnéd?

- Nem vagyok köteles válaszolni neked.

- De válaszolj! –mondtam hangosan. Egyre közelebb mentem hozzá. Ahogy sétáltam, úgy hátrált ő. Neki ütközött a korlátnak, én pedig közvetlen előtte megálltam. Kezem a dereka mellet volt és a korlátot fogtam.

- Ennyire szereted őt? –kérdeztem lassan- Kate, kérlek válaszolj! –néztem a szemébe.

- Lehet, hogy még nem vagyok halálosan szerelmes, de ő, azaz ember, akinél ezt hamar elérhetem. Szeretni szeretem, de szerelmes még nem vagyok.

- Igen? És a kis ’szerelmed’ tudja, hogy mi mit műveltünk abban a két hétben? –kérdeztem kaján vigyorral és közelebb hajoltam hozzá.

- Nem, nem tudja. És nem is fogja. Az semmit nem jelentett, te is megmondtad.

- Én ilyet soha nem mondtam. És igenis jelentett. Miért feküdtél le velem?

- Mi van?

- Miért feküdtél le velem? –kérdeztem komolyan.

- Mert tetszettél. –adta meg az egyszerű választ.

- Most már nem?

- Nem Jiyong. Én lezártam.

- Nem zárhatod le ilyen könnyen. –mondtam elhaló hangon.

- De igen. És most hagyjál! –lökött el és indult volna be.

- Nem, nem lehet, mert szeretlek. –kiabáltam, mire megtorpant és hátra fordult.

- Mi?

- Szeretlek. –sétáltam felé és megálltam előtte, végig a szemébe nézve- Mindig is szerettelek. Az első perctől kezdve. És most is szeretlek. Én szerelmes vagyok beléd Kate.

Nem tudott mit mondani. Tágra nyílt szemekkel nézett engem.

- Jiyong –mondta halkan.

- Nem akartalak megbántani, de úgy éreztem, hogy tönkretennéd a karrieredet, ha velem jönnél Koreába. Látom ez már mindegy, mert most itt vagy. Sajnálom Kate, komolyan szeretlek és fáj, hogy a hülyeségem miatt, most valaki mással vagy.

- Ezen már nem lehet változtatni. Ne haragudj Jiyong, de nekem nem megy. Azon az estén rontottál el mindent. –mondta halkan, de határozottan.

- Kate, kérlek….

- Édes itt vagy? Már mindenhol kerestelek. Nem megyünk haza? –jelent meg Minwoo.

- De, persze menjünk. –mosolygott rá.

- További jó bulizást Jiyong. –köszönt oda a fiú. Biccentettem egyet, de nem vettem le a szememet Kate-ről. Minwoo elindult Kate-et fogva, de ő is engem nézett.

- Viszlát Jiyong. –mondta halkan.

Ott álltam egyedül a saját magányomban. Ha azon az estén nem mondom azt, akkor most az én karomba bújna. Velem menne haza. Engem csókolna, engem ölelne, velem nevetne és engem szeretne. Tudom, hogy ő is többet érzett szimpla kedvelésnél. Hogy lehetek ekkora hülye, hogy azokat mondtam neki? El kell fogadnom a tényt, hogy ő soha nem lesz az enyém.

Bánatomban elmentem a bárhoz. Nem tudom hány felest döntöttem magamba, de a végére már nem csak a látás, de a hely felismerés is nehéz volt.

Reggel kómásan keltem fel az ágyamban. Fogalmam sincs, hogy kerültem haza, hogy mi történt utána. Az ágyban merengve ültem, mikor egy csaj libbent be a hálóba, fehérneműben.

- Jó reggelt álomszuszék! –térdelt felém és csókolt meg. Hogy került ez ide?

- Csá! Mit keresel te itt? –kérdeztem durván. Úgysem ismerem, ha meg felhoztam, akkor sok esze nem lehet. Az ilyen lányok egyformák. Ők is tudják, hogy csak szexre kellenek.

- Nem emlékszel édes? Tényleg jól kiütötted magadat. –nevetett az ölemben.

- Válaszolnál? –kezdett idegesíteni.

- Este rengeteget ittál. Teljesen kidőltél. Odaestél közénk és elkezdtél nyomulni. Aztán Tabiék mondták, hogy menjél haza. Te megfogtál, felhoztál és szerintem a többit nem kell elmondanom. –nézett kajánul és csókolt meg megint. Lefeküdtem volna ezzel a lánnyal? Mi mást csináltam volna?

- Oké, akkor most kérlek menj!

- Rendben. –pattant fel az ölemből és elkezdett öltözni. Nem zavarta, hogy bunkó voltam. Miután minden ruha rajta volt, még egy csókot adott nekem.

- Köszi az estét. Jó legyél Ji baby. Sziaa! –ment el boldogan. Legalább neki szereztem egy boldog estét. Felöltöztem, letusoltam. Épp reggeliztem, mikor csöngettek, de egy olyan személy volt ott, akire nem számítottam.

24. Akit én szeretek?

Ma indulunk haza. Összepakoltuk a cuccainkat, majd a csapatok egymás után mentek el. Mindenkitől elköszöntünk, mikor a kocsik kiálltak. A végére már csak a mi csapatunk maradt, meg amivel Jeremy-ék jöttek.

- Srácok, azt hiszem ideje indulni. –szólalt meg Jeremy. Mindenki megölelgette egymást, majd a végére a két testvér maradt.

- Jó volt kibulizni magunkat. Koreában úgyis találkozunk, így nem nagyon köszöntgetek. –nevetett az idősebbik. Lepacsiztunk vele, majd a húga jött.

- Kicsi lány, nagyon fogsz hiányozni. Örülök, hogy megismertelek és remélem hamarosan látlak. Ilyen fantasztikus lányt, mint te, soha nem fogom elfelejteni. –ölelte meg maknae.

- Köszönöm. Isteni fiú vagy, sok szerencsét a továbbiakban. –ölelte meg a szőkeség.

- California, nagyon jó volt veled. –így Tabi, majd szép lassan mindenki elköszönt tőle. Én következtem. Végig őt néztem. Szidtam magamat, amiért megbántottam, de így volt a legjobb. Valószínűleg soha többé nem látjuk egymást.

- Megbocsájtanátok, de szeretnék négyszemközt elköszönni tőle. –fordultam a többiekhez.

- Persze, menjetek. –intett Jeremy. Mindenki észrevette, hogy elromlott valami köztünk, tudták, hogy én bántottam meg. Kézen fogtam és kivittem a hátsókertbe.

Megálltam előtte, de nem engedtem el a kezét. Lassan felnézett rám, és belefúrta tekintetét az enyémbe. Istenem, én nem tudom elengedni ezt a lányt. Nekem ő kell, senki más.

- Sajnálom –kezdtem volna neki, de közbeszólt.

- Ne kezdjük elölről kérlek, nincs értelme. Viszlát Jiyong, vigyázz magadra.

- Kérlek, hadd köszönjek el tőled rendesen. –sóhajtott egyet, így folytattam.

- Az első perctől kezdve tetszettél. Ahogy megláttalak, a mosolyod, a kedvességed, az egész lényed gyönyörű volt. Mikor először lefeküdtünk az olyan csodálatos volt. Sajnálok mindent, amikor megbántottalak, fájdalmat okoztam. De elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy megismerhettelek. Nagyon fontos vagy nekem, eszméletlen sokat jelentesz nekem.Nagyon kedvellek és sajnálom, hogy így alakult. –mondtam halál komolyan.

- Így kellett történnie. Szia Jiyong. –ölelt meg. Olyan erősen húztam magamhoz, mint még soha. El akart lökni, de nem sikerült neki. Fejemet mélyen nyakába temettem.

- Szia Ji. –tolt el végül. Percekig csak ott álltam. Nem hiszem el. Végig azon voltam, hogy megszerezzem. Most az enyém lett volna, én meg ellököm? Nem vagyok normális.

- Szeretlek Kate. –mondtam. Persze senki nem hallotta, így nem számít. Mekkora gyáva vagyok, hogy ezt nem tudom a szemébe mondani. Lassan elindultam, ők már a kocsiban ültek.

Integettem még nekik, de végig Kate-et néztem, egyszer találkozott össze a tekintetünk. Hosszasan néztük egymást, majd elfordította a fejét.

Viszlát szerelmem, remélem boldog leszel. Megpróbálom elfelejteni őt, de előre látom, hogy nem fog sikerülni.

Már Koreában vagyunk. Egy hete érkeztünk haza, megy a munka. Rengeteget dolgozok mostanában, ami jó, mert segít a felejtésben.

Még két hét telt el úgy, hogy a munkán kívül alig csináltam valamit.

- Tesó ez nem lesz így jó. Ma el kell jönnöd velünk bulizni. Neked is jót tenne, ha kimozdulnál egy kicsit. –mondta Seungri.

- Semmi kedvem. –nyafogtam.

- Maknae-nak igaza van, velünk kell jönnöd! –mondta határozottan Tabi.

- Jó. –egyeztem bele nehezen.

- Király, majd összehozunk neked egy kiscsajt, felejtés gyanánt.

- Nekem egy lány kell. –mondtam halkan.

- Jiyong, tudom, hogy nehéz neked, megértjük. De túl kell lépned ezen. Nem látjátok többet egymást, zárd le!

- Próbálom, de nehéz.

Este már a buliban vagyunk. Iszogatunk, jó a társaság. Nem bántam meg, hogy eljöttem. Egy csomó csaj van, persze mindegyik egy dologra kell. De azért is vannak itt.

- Alig várom, hogy itt legyen. –hallottam meg egy beszélgetést.

- Kicsoda? –mentem oda a lányokhoz.

- Minwoo és az új barátnője. Állítólag nem koreai a csaj, de nagyon szép. Ma este itt lesznek mindketten. –mesélték boldogan. Ki lehet az a lány? Majd meglátom, ha itt lesznek. Buliztunk tovább, megjött Jeremy is. Bár annak még jobban örültem volna, ha a húga van itt, de most nem azért jöttem, hogy rá gondoljak.

Egyszer nagy tapsolásra lettem figyelmes, ezért a többiekhez mentem.

- Sziasztok. –köszönt hangosan Minwoo- Emberek, szeretném bemutatni a szerelmemet. Azt hiszem már ismeritek, Kate.

Tátott szájjal néztem rá. Mi? Kate? Ez az a Kate, akit én szeretek? És igazam lett. Ekkor sétált közénk. Mit keres Koreában? Hogy jöttek össze? Számtalan kérdésem lett volna, amit csak tőle tudtam volna megkérdezni. Savanyú, összetört arccal néztem, ahogy megöleli és bemutatja őt mindenkinek. Kate mosolygott, őszintén mosolygott. Ennyit jelentettem volna neki? Összetalálkozott a tekintetünk. Egyből eltűnt a mosoly az arcáról. Nem tudtam leolvasni semmit sem, hogy mire gondolhat. Odajöttek hozzánk köszönni.

- Gratula srácok. –ölelte meg őket Taeyang- Hogy alakult ez ki? –erre én is kíváncsi vagyok.

- Hát a nyaralás után én New Yorkba utaztam. Találkoztunk, aztán sok időt töltöttünk el együtt. És egy hete jelentettük ki. –mesélte a srác boldogan. Egy hete? Tehát kb, két hete alakulgat köztük valami és a gyerek már szerelmemnek szólítja? Kate biztos nem érez ilyen erősen iránta. Nem érezhet. Órák teltek el. Egyszer megláttam, hogy a bárnál Kate és a pasija milyen jókedvűen elvannak. Csókolgatják egymást, nevetgélnek. A szívem tört össze ott pici darabkákra. Egyből elindultam és két felest lehúztam. Üldögéltem még egy darabig, majd kimentem a teraszra rágyújtani.

Épp az öngyújtómat vettem elő, mikor megpillantottam az egyik eldugottabb résznél Kate-et.

Háttal állt nekem, korlátnak támaszkodva.

Mögé mentem, de még mindig nem vett észre. Még mindig ugyanolyan gyönyörű volt.

- Nem hiszem el, hogy itt tartunk. –szólaltam meg.

23. Játszani az érzelmekkel

- Én nagyon szeretném, ha Koreába jönnél velünk. –fogtam meg a kezét.

- Hogy mi? –kerekedett ki a szeme.

- Gyere velünk! Olyan jól összeszokott ez a társaság. Te is közelebb lennél a testvéredhez.

- De Jiyong, az én életem New Yorkban van. Ott a munkám, a barátaim, mindenem.

- Koreában is vannak barátaid. Ott is lenne munkád. Tudod, hogy hány helyen kellene ilyen profizmus, mint ami neked van? –győzködtem.

- Nagyon édes vagy, de nem tudok most dönteni. –simogatta meg az arcomat.

- Tudom és nem is várom el. Csak annyit kérek, hogy gondold át! Kérlek!

- Rendben. És köszönöm, hogy gondoltál rám. –ölelt meg.

Mikor nem gondolok rád? Sajnos ezeket csak magamban tudom kimondani. Annyival könnyebb lenne a helyzet, ha ott élne velünk. Nagyobb lenne az esélye, hogy összejövünk. Ott lenne mindig velem, láthatnám, érezhetném.

Mire leértünk a csapat másik fele már a nappaliban volt.

- Sziasztok! Milyen volt a vidámpark? –kérdeztük.

- Eszméletlen. Kár, hogy kihagytátok.

Azt nem hiszem, mert régen volt ilyen fantasztikus napom, mint a mai. Ettünk, majd mindenki elvonult a saját kis dolgára.

- Megkérdezted a húgomat, hogy jöjjön Koreába? –jelent meg mellettem Jeremy.

- Honnan tudod?

- Testvérek vagyunk. Mindent megbeszélünk egymással. Szóval?

- Igen. Haragszol? –néztem rá félénken.

- Nem, csak meglepett. Te tényleg komolyan veszed ezt az egészet. –nevetett.

- Persze, hogy komolyan veszem! Jeremy nekem a húgod kell. Lehet, hogy most ezt furának tartod ahogy hallod vagy még nem is hallottad így, de ez van.

- Nem, ezt tényleg nem hallottam még. És tényleg nagyon fura. –nevetett.

- De te nem örülnél neki? Együtt lehetnél a húgoddal.

- Hogyne örülnék, de valamit meg kell értened! Ő egy nagyon híres, felkapott fotós New Yorkban. Rengeteg ügyfele van, számos cégnek dolgozik. Nem hagyhatja csak úgy ott a karrierjét. –mondta nyugodtan.

- De Koreában is nagyon felkapott lenne. Versenyeznének érte. Koreában is van Vogue. Biztos leszerződtetnék.

- Tudom, és ebben biztos vagyok, mivel már egyszer felajánlották neki.

- Tessék! Meg van oldva.

- De vissza mondta. Lehet, hogy most ezt nem érted meg és tudom, hogy nagyon fáj neked. Nekem is, hiszen a húgomról van szó. De nem hagyhatja ott a karrierjét.

Nem válaszoltam csak szomorúan elnéztem. Igaza volt, de ezt nem tudtam elfogadni. Önző voltam, mert csak az én vágyaimat néztem.

Szomorúan, kedvtelenül üldögéltem az este további részében. Nem volt kedvem senkihez és semmihez sem.

- Mi a baj? –huppant le mellém Kate a kertben.

- Semmi, jól vagyok. –erőltettem egy mosolyt magamra.

- Ugye tudod, hogy nekem nem tudsz hazudni?

- Komolyan jól vagyok édes. –simogattam meg a kezét és nyomtam egy puszit a fejére.

- Gondolkoztam azon, amin mondtál és tényleg jó ötlet lenne. –mosolygott.

- Min?

- Koreán. A költözésen. Igazad van és tényleg jó lenne.

- Nem, nem lenne jó. –lettem komor.

- Mi? –kerekedett ki a szeme.

- Kate nem lenne jó, ha Koreába jönnél –néztem mélyen a szemébe- Ne tedd!

- De miért? Az előbb még…

- Tudom mit mondtam, de én is átgondoltam. Ahogy te is mondtad neked ott van az életed. A munkád, a karriered. Ne hagyd ott, amit ilyen nehezen elértél!

- Nem értelek Jiyong. Megkérsz, hogy menjek Koreába. Számtalan érvet felsorolsz, amik igazak. Belemennék, erre te azt mondod ne. Miért?

- Mert neked New York az otthonod. Képes lennél otthagyni mindent?

- Nem hagynék ott semmit, hanem újra kiépíteném csak máshol. Ott lenne Jeremy is, végre mellette lehetnék. És ott lennél te.

- Engem ne számíts bele. Én számodra nem vagyok lényeg.

- Már hogyne lennél?

- Azért, mert itt volt köztünk valami az nem jelent semmit. Koreában ebből semmi nem lenne.

- Szóval tényleg megjátszottad magad? –kérdezte elhaló hangon.

- Nem. Kate én nagyon kedvellek, de ennyi. Nem használtalak ki, minden percét élveztem annak az időnek, amit veled tölthettem. Aminek most vége.

- Te ezt ennyire élvezed, hogy játszhatsz mások érzelmeivel? –jelentek meg könnyek az arcán.

- Sajnálom Kate. –álltam fel és eljöttem tőle. Gyűlöltem magamat, de nem tehettem mást. Igaza volt Jeremy-nek, nem jöhet Koreába csak miattam. Fájó szívvel hagytam ott.

- Sajnálom szerelmem. –suttogtam, miközben eljöttem, könnyes szemekkel.

22. Bújós

Ez volt a nyaralásunk legjobb napja. Ebéd után a medencéhez mentünk. Hűsültünk, úsztunk, jól elvoltunk. A többiek majd csak este érkeznek meg, addig mienk a ház.

- Chaerin! Hol van Kate? –kérdeztem őt délután.

- Felment a szobánkba. Ha jól tudom telefonál. –egyből elindultam az emeletre. Igaza volt, tényleg telefonált. Nekem háttal állt, így nem vette észre, hogy ott vagyok.

- Nem, őket csak a jövő hétre várjuk…igen, de ezeket már elmondtam…..persze, két nap és ott vagyok…köszönöm Philip, hamarosan találkozunk….Nem ők velem beszéljenek, ha problémájuk van, majd én lerendezem… Szia. –tette le kicsit idegesen. Mögé osontam, szorosan hozzásimultam hátulról, kezemmel pedig bejártam egész felsőtestét.

- Mi a baj édes? –búgtam a nyakába.

- Semmi. Csak a munka mindig közbeszól. –sóhajtott nagyot.

- Engedd, hogy ellazítsalak. –kezdtem el puszilgatni a nyakát.

- Ji, ezt most nem kéne. –el akart húzódni, de természetesen nem hagytam.

- Miért édes? Hidd el, jobb lenne neked. –folytattam.

- Mióta szólítasz így? –kuncogott.

- Nem tudom édes, de nagyon tetszik édes. –húzta az agyamat.

- Ahh Ji, mindig eléred, amit akarsz. –fordult meg és csókolt meg hevesen. Igen, általában megszerzem, ami kell. És nekem Kate kell, szóval előbb vagy utóbb az enyém lesz.

- Ji, Ji meglátnak. –vált el lihegve. Elmentem bezárni az ajtót, majd egyből visszasiettem hozzá, ölembe vettem és vele együtt az ágyra feküdtem.

Vadul téptük egymás ajkait. Úgy érzem jó kör lesz, főleg, hogy kicsit ideges. Az biztos, hogy nem fogunk finomkodni.

- Ki az a Philip? –törtem meg a csókot.

- Csak egy munkatársam. Miért?

- Nem tudom érdekelt. Azt hittem a pasid, vagy valami ilyesmi.

- Szingli vagyok. –nevetett.

Egyenlőre édesem, egyenlőre. Aztán az én gyönyörű, imádnivaló barátnőm leszel.

Gyorsan megszabadítottam magunkat a ruháktól, így már csak egy fehérneműben voltunk. Melleit kényeztettem, míg ő a hátamat simogatta és hajamat túrta.

Lekerültek rólunk a maradék ruhadarabok is. Egyre lentebb másztam rajta, míg el nem értem legérzékenyebb pontját. Először csak puszilgattam a combját, majd hirtelen nyaltam bele nyílásába, mire hangosan nyögött egyet.

- Úristen Jiyong –mondta kéjesen. Még jobban beindultam erre. Miután rendesen előkészítettem a terepet, nyelvemet mélyesztettem belé. Erősen húzogattam ki-be, mire sűrűbben kezdte venni a levegőt. Megmarkolta a lepedőt és hangos nyögésekkel élvezett el, aminek az eredményét szívesen kóstolgattam. Visszamásztam, hogy egy édes csókkal jutalmazzam meg. Még nem igen volt magánál, mikor férfiasságomat csúsztattam belé. Már csak egy erősebb sóhaj hagyta el a száját.

- Olyan finom vagy édes. –mondtam, miközben mozogni kezdtem.

- Jiyong –lihegte. Veszett jó érzés volt, látni és hallani, hogy ez mind miattam van. Még jobb lenne, ha nem csak, mint szeretők, hanem mint szerelmesek csinálnánk. Persze az én részemről ez meg van, de felőle még nem.

Hirtelen átfordultam vele és ülő helyzetben engedtem rá becses kincsemre. Lassan kezdte el mozgatni a csípőjét. Lehajolt és szenvedélyesen csókolta ajkaimat. Most ő irányított, amit nem csak én, de szerintem ő is élvezett. A számról letért a nyakamra. Csókolgatta, nyalogatta, ami belőlem váltott ki mély sóhajokat és hümmögéseket. Egyre gyorsabban mozgott, mindketten közel voltunk már a csúcshoz. Megfogtam a csípőjét és a mélyebb lökéseknél, amit csinált, mindig erősebben rányomtam ágyékomra. Eszméletlen élvezetet nyújtott nekem.

Hirtelen remegett meg kezeim között. Hátrahajtott fejjel élvezett el megint, miközben a nevemet mondogatta. A látvány, amit nyújtott gyorsan engem is elrepített a csúcsra.

Fáradtan omlott a vállamra, ahol folyamatosan kapkodta a levegőt. Szorosan öleltem magamhoz, várva, hogy lenyugodjunk.

- Uhh Jiyong. –mormogta a nyakamba.

- Jobb? –kérdeztem mosolyogva. Válasz helyett csak bólogatott és még jobban hozzám bújt. Pőre hátát simogattam és mélyen a hajába szippantottam.

- Gyerekek! Nem sokára megérkeznek a többiek. Kijönnétek? –hallottuk meg Tabi hangját kintről. Kate csak mormogott egyet, mire kuncogni kezdtem.

- Mindjárt megyünk. -kiabáltam ki. Az én kis angyalom lassan emelte fel a fejét és nézett rám.

- Nem akarok kimenni. Legszívesebben csak itt maradnék. Most olyan bújós kedvem van. –mondta angyali fejjel. Soha többé nem akarok nélküle élni.

- Édesem, el sem tudom mondani, mennyire szeretnék itt maradni veled. Igazából mondhatjuk azt, hogy nem érezzük jól magunkat. –ajánlottam fel.

- Nem, ki kell mennünk. –vette fel a melltartóját és a bugyiját, majd visszaült az ölembe.

Magamhoz húztam és percekig csak öleltük egymást.

Fejét mélyen a nyakamba fúrta, én haját simogattam. Mint egy cica olyan volt.

- Úgy szeretem mikor ilyen bújós vagy. Nem akarom, hogy abbahagyjuk ezt. –mondtam

- Sokszor vagyok ilyen. –kuncogott.

Lassan felöltöztünk, rendbe tettük a szobát, hogy ne vegyenek észre semmit. Mit meg nem adnék, hogy ne kelljen bujkálnunk.

Már éppen mentünk volna ki, mikor visszarántottam és szembefordítottam magammal.

- Van egy öleltem, amit elfelejtettem elmondani. –néztem szemeibe.

- Micsoda? –kérdezte kíváncsian.

- Nem kell rögtön döntened, tudom, hogy át kell gondolnod ezt az egészet…

- Jiyong, mondd már! –szakított félbe.

- Én nagyon szeretném, ha…

21. Hova tűnt mindenki?

Egy kis sütögetést terveztünk délutánra. Grillezni akartunk. Vásároltunk húsokat, előkészítettünk mindent. Éppen a konyhában rendezgettem az ételeket, mikor valaki megszólalt.

- Látom, jól megvagytok. –jelent meg Hyuna.

- Igen. Ezt is tönkre akarod tenni? –mondtam gúnyosan.

- Nem és ne haragudj. –nézett rám- Tényleg látszik, hogy kedvelitek egymást. Lehet, hogy nehezen estem túl rajtad, de most már vége. Sajnálom, ha megbántottalak, vagy őt. Ma este elmegyek. –néztem rá én is.

- Ne menj el! Én megbocsájtok, de ezt nem csak nekem kell elmondanod. –mosolyogtam.

- Igen, tudom. –hajtotta le a fejét.

- Kérdezhetek valamit? És kérlek, őszintén válaszolj!

- Persze. –rántotta meg a vállát.

- Szeretsz még engem? –kérdésem hallatán elnevette magát.

- Nem tudom Jiyong. Lehet, hogy érzek még valamit irántad, de az már nem szerelem. De, azt be kell látni, hogy nem olyan könnyű túlesni rajtad. –nevetett, amit én is megmosolyodtam- Ő szerencsés lány és látszik, hogy szereted. –bökött a kert felé, ahol Kate állt. Odanéztem és csak mosolyogva figyeltem őt. A nőt, aki elrabolta a szívemet.

- Gyerünk Jiyong, szerezd meg! –mondta kedvesen. Megöleltem, úgy éreztem ez a pillanat a végleges lezárást jelenti. Elkezdtünk zenélgetni, nevetgélni miközben a vacsorát csináltuk.

Kate az egyik napozóágyon ült és énekelt a többiekkel. Leültem mögé, egyik lábam hajlítva az ő fenekénél, másik nyújtva mögötte. Ijedten kapta hátra a fejét, de mikor meglátott elmosolyodott és megsimogatta a lábamat. Visszafordult énekelni, míg én le nem vettem a szememet róla. Olyan gyönyörű és én annyira szeretem. Pedig nem is az enyém.

Tudom, hogy egyszer megszerzem magamnak. És el nem engedem soha.

Sötétedésig énekelgettünk kint. Fáradtan mentünk a szobáinkba aludni. Másnap reggel mikor felkeltem csak Seven meg a barátnője, Jeremy, Teddy, Chaerin, Ashley meg a fiúk voltak a házban. Meg persze Kate csak ő még aludt.

- Hova tűnt mindenki? –kérdeztem a többiektől.

- Mindenki vidámparkba ment. Mi itthon maradtunk, így egész nap mienk a ház. –örvendezett Jeremy. Tényleg jó volt csak velük lenni.

Ekkor jelent meg az én kis szerelmem, álmosan.

- Jó reggelt hugi! –köszönt neki a bátyja.

- Nektek is. Hol van mindenki?

- Vidámparkban. Egész nap egyedül vagyunk. –válaszolta Tabi. Elkezdtünk reggelit csinálni. A mai napon kívül még két napot töltünk itt. Mivel itt csak olyanok vannak, akik tudják, hogy mi van köztem és Kate közt. Vagyis majdnem mindenki. De aki nem tudja, az majd most észreveszi. Mivel ki fogom használni ezt a napot és csak vele leszek. Végre letámadhatom, ott ahol akarom. Egyből odamentem hozzá a konyhába és megcsókoltam. Döbbentem kapta el a fejét.

- Ez meg mi volt? –kérdezte Ashley.

- Srácok ideje megtudnotok, hogy egy ideje van köztünk valami. –mondtam boldogan.

- Gondoltam tesó. –mondták a fiúk. Igen, ők már ismernek engem.

- Igen, innen már szinte mindenki tudta. De ennyi. És nem akarjuk, hogy mások is megtudják, rajtatok kívül.

- Értjük, nem beszélünk senkinek sem róla. –tapsikolt Daesung.

Egész délelőtt csak pihentünk, elvoltunk. Reggeli után Kate mögé osontam és simogatni kezdtem a hasát.

- Végre együtt lehetünk. –búgtam a nyakába.

- Akkor ezek szerint ma egész nap el kell viseljelek. –fordult velem szembe.

- Ennyire nem örülsz neki? –vált komorrá az arcom.

- Dehogynem. –puszilta meg a számat. Nem hagytam, hogy elhúzódjon, így egy rendes csók lett belőle. Fenekét simogattam, majd lentebb mentem és combját markolásztam.

- Azért ne itt faljátok fel egymást! –szólt ránk viccesen Jeremy.

- Szerintem nyugodtan folytassátok. –szólalt meg Seven, aki épp a barátnőjét ölelgette. Ő is csak most érkezett, így ők is kihasználják az alkalmat. Kézen ragadtam Kate-et és az emeletre vittem.

Betoltam az egyik szobába és falnak nyomtam. Hevesen ajkaira tapadtam. Egyből átkarolta a nyakamat, tudta mit akarok. Kis topja alá nyúltam és egy mozdulattal letéptem róla. Letolta rólam a nadrágomat, így már csak egy boxer volt rajtam. Pár másodperc múlva már az ágyon feküdtünk meztelenül. Éhesen csókoltuk egymást. Kicsit vadabbak voltunk, mint szoktunk lenni, de egyáltalán nem bántam. Semmi figyelmeztetés nélkül hatoltam belé, ami egy hangos nyögést váltott ki belőle. Eszméletlen gyors tempóban kezdtem el mozogni. Közben hangosan nyögdécselt és hátamat karmolászta. Nem volt szükségünk szavakra, anélkül is megértettük egymást. Nem kellett sok, hogy elérjük a csúcsút. Lihegve dőltem rá, miközben magunkra terített egy takarót. Ő is sűrűn kapkodta a levegőt.

- Ez jó volt. –kuncogta.

- Az nem kifejezés. –néztem rá. Kisimítottam haját az arcából és hosszú percekig csak csodáltam arcát. Elvesztem gyönyörű kék szemeiben. Édes csókot leheltem ajkaira.

Kis idő múlva kiszállt alólam, és elment felöltözni a saját szobájába. Míg én is elkészültem egy ötlet támadt a fejemben. Alig vártam, hogy Kate-nek is elmondjam, amit a mai nap folyamán meg is fogok tenni. Kíváncsi leszek, mit fog mondani?

20. Utállak

Édesen ízlelgettük egymás ajkait, miközben a víz végig folyt rajtunk. Combjait, majd fenekét markolásztam. Keze végig járta mellkasomat, hátamat, amiket mély sóhajokkal jutalmaztam.

Kezdett újra feléledni férfiasságom, amit ő is megérzett. Kuncogva vált el tőlem. 

- Csak nem indultál be? –nézett rám kaján mosollyal.

- Mondom, ha rólad van szó elég rád néznem úgy, hogy nincs rajtad ruha.

- Mert ruhában már tetszem? –kérdezte ferdén.

- Dehogynem, úgy is megőrülök érted, de meztelenül jobb vagy. –húztam közelebb magamhoz. Lassan eltolt magától, amit nem értettem.

- Azt hiszem, most megyek. Nincs kedvem tusolni. –indult volna el. Már lépett ki a kabinból, mikor megfogtam és visszarántottam. Falnak nyomtam és hozzá simultam teljesen.

- Addig nem mész el innen, amíg nem segítesz ezen. –mutattam az ágyékomra.

- Szerinted itt hagynálak? –nem várta meg, míg válaszolok, újból egymásnak estünk. Erősen hozzányomtam ágyékomat, mire belenyögött a csókba.

Egyik lábát felemeltem a csípőmhöz. Végig simítottam belsőcombján és egyik ujjamat belé csúsztattam. Elszakadt a számtól és sóhajtott egy mélyet. Azonnal utána küldtem még egyet és lassan mozgatni kezdtem. Végig a szemébe néztem, de nem gyorsítottam a tempón.

- Ji, kérlek, gyorsíts! –lihegte.

- Nem. –mondtam nyugodtan.

- Mi? Ne csináld ezt! –fakadt ki.

- Ezt azért kapod, mert itt akartál hagyni.

- De nem akartalak. Kérlek Jiyong gyorsíts!

- Nem. –ráztam a fejemet. Persze nekem is jobb lett volna gyorsabban, de most kibírtam.

Megfogta a tarkómat és magához rántott. Szánk épphogy nem ért össze.

- Jiyong, kérlek! –mondta kéjesen. Itt adtam meg magamat és egyből gyorsítani kezdtem.

- Hmm –engedett el. Egyik keze férfiasságomhoz tévedt és húzogatni kezdte. Nyögtem egy kisebbet, a hirtelen élvezettől.

Éhesen estem neki az ajkainak. Vad táncot vívtak nyelveink. Mikor elhúzódtam, pajkosan alsó ajkamba harapott.

- Most azonnal akarlak. –mondtam. Felemeltem másik lábát is a derekamhoz, és így hatoltam belé. Hátrahajtott fejjel nyögött, így nyakát kezdtem el csókolgatni. Egyik mélyebb lökésemnél nyögött egy hangosat.

- Csak nem egy G pont? –kérdeztem mosolyogva.

- Ahh Ji –markolászta a hátamat. Lentebb tolta a csípőjét, így még jobban éreztem. Beleharaptam nyakába, mire felszisszent.

- Ugye nem fog meglátszani? –kérdezte aggódva.

- Nem tudom, de most nem is érdekel. –búgtam a nyakába. Egyre gyorsabban kezdtem mozgatni csípőmet. Ekkor hallottuk meg, hogy valaki kopog.

- Kate, bent vagy? –hallottuk meg Ashley hangját. Ijedten nézett rám Kate, majd abbahagytam a mozgást.

- Igen, éppen tusolok. –válaszolt.

- Jeremy kérdezi, hogy elmész-e velük a városba?

- Nem, most nem.

Lassan újra mozogni kezdtem benne, mire elfojtott egy nyögést. Szúrósan nézett rám, mire csak kuncogtam.

- Tabi kérdezi, hogy hol van Jiyong? Nem láttad? –miközben ezt kérdezte Ashley, kezemet lecsúsztattam a fenekére. Erősen belemarkoltam és löktem rajta egy mélyet. Befogta a száját, hogy ne sikítson fel.

- Nem. –válaszolt nehezen. Olyan jó volt látni, hogy szenved. Nem is azt, hogy szenved, hanem, hogy élvezi.

- Rendben, akkor majd jössz. –hallottuk, hogy becsukódik a szoba ajtaja. Mérgesen nézett rám.

- Ezt miért csináltad? –kérdezte dühösen.

- Én nagyon élveztem. –mosolyogtam kajánul, majd egy puszit nyomtam a szájára.

- És, ha meghallotta volna?

- De nem hallotta. –kezdtem el újra normálisan mozogni benne.

- Utállak Jiyong. –nyögte.

- Én is téged. –kuncogtam. Pár mélyebb mozdulatom után éreztem, hogy nem kell már sok.

Sűrűn vette a levegőt és folyamatosan nyögdécselt.

- Élvezz édes, gyerünk! –löktem egy utolsót rajta, majd elélvezett. Hangosan nyögte a nevemet, ami eszméletlen érzés volt. Nem bírtam betelni ezzel. Többet és többet akartam belőle, de tudtam, hogy nem lesz újabb menet. Közben én is elélveztem. Nyögtem pár hangosabbat, majd kivettem belőle férfiasságomat. Lihegve nézett rám mosolyogva.

- Ezt vissza fogod kapni, ugye tudod? –vette le a lábait rólam.

- Igen? Már alig várom. –búgtam közel hozzá.

- Nem fogod élvezni.

Váltottunk egy utolsó szenvedélyes csókot, majd kiszálltunk a kabinból. Felöltöztünk, rendbe hoztuk magunkat. Óvatosan kinéztem, hogy lát-e minket valaki, de üres volt a folyosó.

Ő felment a szobájába, én meg ki a medencéhez.

- Hol voltál? –kérdezte Tabi.

- Jó helyen. –mosolyogtam kajánul.

- Csak nem Kate-tel? –nézett rám kuncogva.

- De. Annyit mondok, hogy teljes a kibékülés.

- Helyes. –csapott a tenyerembe.

Nem sokkal később Kate is megjelent és leült mellénk beszélgetni. Úgy bántam, hogy nem ölelhetem át, nem bújhatok össze vele a többiek előtt. De most be kell érnem annyival, hogy néha lefeküdhetek vele.

Minden rendben ment, amíg meg nem láttam Hyuna szúrós pillantását.