22. Bújós

Ez volt a nyaralásunk legjobb napja. Ebéd után a medencéhez mentünk. Hűsültünk, úsztunk, jól elvoltunk. A többiek majd csak este érkeznek meg, addig mienk a ház.

- Chaerin! Hol van Kate? –kérdeztem őt délután.

- Felment a szobánkba. Ha jól tudom telefonál. –egyből elindultam az emeletre. Igaza volt, tényleg telefonált. Nekem háttal állt, így nem vette észre, hogy ott vagyok.

- Nem, őket csak a jövő hétre várjuk…igen, de ezeket már elmondtam…..persze, két nap és ott vagyok…köszönöm Philip, hamarosan találkozunk….Nem ők velem beszéljenek, ha problémájuk van, majd én lerendezem… Szia. –tette le kicsit idegesen. Mögé osontam, szorosan hozzásimultam hátulról, kezemmel pedig bejártam egész felsőtestét.

- Mi a baj édes? –búgtam a nyakába.

- Semmi. Csak a munka mindig közbeszól. –sóhajtott nagyot.

- Engedd, hogy ellazítsalak. –kezdtem el puszilgatni a nyakát.

- Ji, ezt most nem kéne. –el akart húzódni, de természetesen nem hagytam.

- Miért édes? Hidd el, jobb lenne neked. –folytattam.

- Mióta szólítasz így? –kuncogott.

- Nem tudom édes, de nagyon tetszik édes. –húzta az agyamat.

- Ahh Ji, mindig eléred, amit akarsz. –fordult meg és csókolt meg hevesen. Igen, általában megszerzem, ami kell. És nekem Kate kell, szóval előbb vagy utóbb az enyém lesz.

- Ji, Ji meglátnak. –vált el lihegve. Elmentem bezárni az ajtót, majd egyből visszasiettem hozzá, ölembe vettem és vele együtt az ágyra feküdtem.

Vadul téptük egymás ajkait. Úgy érzem jó kör lesz, főleg, hogy kicsit ideges. Az biztos, hogy nem fogunk finomkodni.

- Ki az a Philip? –törtem meg a csókot.

- Csak egy munkatársam. Miért?

- Nem tudom érdekelt. Azt hittem a pasid, vagy valami ilyesmi.

- Szingli vagyok. –nevetett.

Egyenlőre édesem, egyenlőre. Aztán az én gyönyörű, imádnivaló barátnőm leszel.

Gyorsan megszabadítottam magunkat a ruháktól, így már csak egy fehérneműben voltunk. Melleit kényeztettem, míg ő a hátamat simogatta és hajamat túrta.

Lekerültek rólunk a maradék ruhadarabok is. Egyre lentebb másztam rajta, míg el nem értem legérzékenyebb pontját. Először csak puszilgattam a combját, majd hirtelen nyaltam bele nyílásába, mire hangosan nyögött egyet.

- Úristen Jiyong –mondta kéjesen. Még jobban beindultam erre. Miután rendesen előkészítettem a terepet, nyelvemet mélyesztettem belé. Erősen húzogattam ki-be, mire sűrűbben kezdte venni a levegőt. Megmarkolta a lepedőt és hangos nyögésekkel élvezett el, aminek az eredményét szívesen kóstolgattam. Visszamásztam, hogy egy édes csókkal jutalmazzam meg. Még nem igen volt magánál, mikor férfiasságomat csúsztattam belé. Már csak egy erősebb sóhaj hagyta el a száját.

- Olyan finom vagy édes. –mondtam, miközben mozogni kezdtem.

- Jiyong –lihegte. Veszett jó érzés volt, látni és hallani, hogy ez mind miattam van. Még jobb lenne, ha nem csak, mint szeretők, hanem mint szerelmesek csinálnánk. Persze az én részemről ez meg van, de felőle még nem.

Hirtelen átfordultam vele és ülő helyzetben engedtem rá becses kincsemre. Lassan kezdte el mozgatni a csípőjét. Lehajolt és szenvedélyesen csókolta ajkaimat. Most ő irányított, amit nem csak én, de szerintem ő is élvezett. A számról letért a nyakamra. Csókolgatta, nyalogatta, ami belőlem váltott ki mély sóhajokat és hümmögéseket. Egyre gyorsabban mozgott, mindketten közel voltunk már a csúcshoz. Megfogtam a csípőjét és a mélyebb lökéseknél, amit csinált, mindig erősebben rányomtam ágyékomra. Eszméletlen élvezetet nyújtott nekem.

Hirtelen remegett meg kezeim között. Hátrahajtott fejjel élvezett el megint, miközben a nevemet mondogatta. A látvány, amit nyújtott gyorsan engem is elrepített a csúcsra.

Fáradtan omlott a vállamra, ahol folyamatosan kapkodta a levegőt. Szorosan öleltem magamhoz, várva, hogy lenyugodjunk.

- Uhh Jiyong. –mormogta a nyakamba.

- Jobb? –kérdeztem mosolyogva. Válasz helyett csak bólogatott és még jobban hozzám bújt. Pőre hátát simogattam és mélyen a hajába szippantottam.

- Gyerekek! Nem sokára megérkeznek a többiek. Kijönnétek? –hallottuk meg Tabi hangját kintről. Kate csak mormogott egyet, mire kuncogni kezdtem.

- Mindjárt megyünk. -kiabáltam ki. Az én kis angyalom lassan emelte fel a fejét és nézett rám.

- Nem akarok kimenni. Legszívesebben csak itt maradnék. Most olyan bújós kedvem van. –mondta angyali fejjel. Soha többé nem akarok nélküle élni.

- Édesem, el sem tudom mondani, mennyire szeretnék itt maradni veled. Igazából mondhatjuk azt, hogy nem érezzük jól magunkat. –ajánlottam fel.

- Nem, ki kell mennünk. –vette fel a melltartóját és a bugyiját, majd visszaült az ölembe.

Magamhoz húztam és percekig csak öleltük egymást.

Fejét mélyen a nyakamba fúrta, én haját simogattam. Mint egy cica olyan volt.

- Úgy szeretem mikor ilyen bújós vagy. Nem akarom, hogy abbahagyjuk ezt. –mondtam

- Sokszor vagyok ilyen. –kuncogott.

Lassan felöltöztünk, rendbe tettük a szobát, hogy ne vegyenek észre semmit. Mit meg nem adnék, hogy ne kelljen bujkálnunk.

Már éppen mentünk volna ki, mikor visszarántottam és szembefordítottam magammal.

- Van egy öleltem, amit elfelejtettem elmondani. –néztem szemeibe.

- Micsoda? –kérdezte kíváncsian.

- Nem kell rögtön döntened, tudom, hogy át kell gondolnod ezt az egészet…

- Jiyong, mondd már! –szakított félbe.

- Én nagyon szeretném, ha…