2012. június 22., péntek

25. Azon az estén rontottad el


Ijedten kapta hátra a fejét. Láttam, hogy a vér is megfagy benne, mikor meglátott.
- Mit csinálsz itt? –kérdezte.
- Ezt én is kérdezhetném. Nem kéne a barátoddal lenned? –kérdeztem gúnyosan. Az a pia mennyiség, ami bennem volt kicsit megindított.
- Nem kezdek el bocsánatot kérni tőled. Nem szólhatsz bele, mit csinálok.
- Szóval így állunk? Egy hét után ő szerelmemnek nevez téged. Te is ennyire szeretnéd?
- Nem vagyok köteles válaszolni neked.
- De válaszolj! –mondtam hangosan. Egyre közelebb mentem hozzá. Ahogy sétáltam, úgy hátrált ő. Neki ütközött a korlátnak, én pedig közvetlen előtte megálltam. Kezem a dereka mellet volt és a korlátot fogtam.
- Ennyire szereted őt? –kérdeztem lassan- Kate, kérlek válaszolj! –néztem a szemébe.
- Lehet, hogy még nem vagyok halálosan szerelmes, de ő, azaz ember, akinél ezt hamar elérhetem. Szeretni szeretem, de szerelmes még nem vagyok.
- Igen? És a kis ’szerelmed’ tudja, hogy mi mit műveltünk abban a két hétben? –kérdeztem kaján vigyorral és közelebb hajoltam hozzá.
- Nem, nem tudja. És nem is fogja. Az semmit nem jelentett, te is megmondtad.
- Én ilyet soha nem mondtam. És igenis jelentett. Miért feküdtél le velem?
- Mi van?
- Miért feküdtél le velem? –kérdeztem komolyan.
- Mert tetszettél. –adta meg az egyszerű választ.
- Most már nem?
- Nem Jiyong. Én lezártam.
- Nem zárhatod le ilyen könnyen. –mondtam elhaló hangon.
- De igen. És most hagyjál! –lökött el és indult volna be.
- Nem, nem lehet, mert szeretlek. –kiabáltam, mire megtorpant és hátra fordult.
- Mi?
- Szeretlek. –sétáltam felé és megálltam előtte, végig a szemébe nézve- Mindig is szerettelek. Az első perctől kezdve. És most is szeretlek. Én szerelmes vagyok beléd Kate.
Nem tudott mit mondani. Tágra nyílt szemekkel nézett engem.
- Jiyong –mondta halkan.
- Nem akartalak megbántani, de úgy éreztem, hogy tönkretennéd a karrieredet, ha velem jönnél Koreába. Látom ez már mindegy, mert most itt vagy. Sajnálom Kate, komolyan szeretlek és fáj, hogy a hülyeségem miatt, most valaki mással vagy.
- Ezen már nem lehet változtatni. Ne haragudj Jiyong, de nekem nem megy. Azon az estén rontottál el mindent. –mondta halkan, de határozottan.
- Kate, kérlek….
- Édes itt vagy? Már mindenhol kerestelek. Nem megyünk haza? –jelent meg Minwoo.
- De, persze menjünk. –mosolygott rá.
- További jó bulizást Jiyong. –köszönt oda a fiú. Biccentettem egyet, de nem vettem le a szememet Kate-ről. Minwoo elindult Kate-et fogva, de ő is engem nézett.
- Viszlát Jiyong. –mondta halkan.
Ott álltam egyedül a saját magányomban. Ha azon az estén nem mondom azt, akkor most az én karomba bújna. Velem menne haza. Engem csókolna, engem ölelne, velem nevetne és engem szeretne. Tudom, hogy ő is többet érzett szimpla kedvelésnél. Hogy lehetek ekkora hülye, hogy azokat mondtam neki? El kell fogadnom a tényt, hogy ő soha nem lesz az enyém.
Bánatomban elmentem a bárhoz. Nem tudom hány felest döntöttem magamba, de a végére már nem csak a látás, de a hely felismerés is nehéz volt.
Reggel kómásan keltem fel az ágyamban. Fogalmam sincs, hogy kerültem haza, hogy mi történt utána. Az ágyban merengve ültem, mikor egy csaj libbent be a hálóba, fehérneműben.
- Jó reggelt álomszuszék! –térdelt felém és csókolt meg. Hogy került ez ide?
- Csá! Mit keresel te itt? –kérdeztem durván. Úgysem ismerem, ha meg felhoztam, akkor sok esze nem lehet. Az ilyen lányok egyformák. Ők is tudják, hogy csak szexre kellenek.
- Nem emlékszel édes? Tényleg jól kiütötted magadat. –nevetett az ölemben.
- Válaszolnál? –kezdett idegesíteni.
- Este rengeteget ittál. Teljesen kidőltél. Odaestél közénk és elkezdtél nyomulni. Aztán Tabiék mondták, hogy menjél haza. Te megfogtál, felhoztál és szerintem a többit nem kell elmondanom. –nézett kajánul és csókolt meg megint. Lefeküdtem volna ezzel a lánnyal? Mi mást csináltam volna?
- Oké, akkor most kérlek menj!
- Rendben. –pattant fel az ölemből és elkezdett öltözni. Nem zavarta, hogy bunkó voltam. Miután minden ruha rajta volt, még egy csókot adott nekem.
- Köszi az estét. Jó legyél Ji baby. Sziaa! –ment el boldogan. Legalább neki szereztem egy boldog estét. Felöltöztem, letusoltam. Épp reggeliztem, mikor csöngettek, de egy olyan személy volt ott, akire nem számítottam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése