23. Játszani az érzelmekkel

- Én nagyon szeretném, ha Koreába jönnél velünk. –fogtam meg a kezét.

- Hogy mi? –kerekedett ki a szeme.

- Gyere velünk! Olyan jól összeszokott ez a társaság. Te is közelebb lennél a testvéredhez.

- De Jiyong, az én életem New Yorkban van. Ott a munkám, a barátaim, mindenem.

- Koreában is vannak barátaid. Ott is lenne munkád. Tudod, hogy hány helyen kellene ilyen profizmus, mint ami neked van? –győzködtem.

- Nagyon édes vagy, de nem tudok most dönteni. –simogatta meg az arcomat.

- Tudom és nem is várom el. Csak annyit kérek, hogy gondold át! Kérlek!

- Rendben. És köszönöm, hogy gondoltál rám. –ölelt meg.

Mikor nem gondolok rád? Sajnos ezeket csak magamban tudom kimondani. Annyival könnyebb lenne a helyzet, ha ott élne velünk. Nagyobb lenne az esélye, hogy összejövünk. Ott lenne mindig velem, láthatnám, érezhetném.

Mire leértünk a csapat másik fele már a nappaliban volt.

- Sziasztok! Milyen volt a vidámpark? –kérdeztük.

- Eszméletlen. Kár, hogy kihagytátok.

Azt nem hiszem, mert régen volt ilyen fantasztikus napom, mint a mai. Ettünk, majd mindenki elvonult a saját kis dolgára.

- Megkérdezted a húgomat, hogy jöjjön Koreába? –jelent meg mellettem Jeremy.

- Honnan tudod?

- Testvérek vagyunk. Mindent megbeszélünk egymással. Szóval?

- Igen. Haragszol? –néztem rá félénken.

- Nem, csak meglepett. Te tényleg komolyan veszed ezt az egészet. –nevetett.

- Persze, hogy komolyan veszem! Jeremy nekem a húgod kell. Lehet, hogy most ezt furának tartod ahogy hallod vagy még nem is hallottad így, de ez van.

- Nem, ezt tényleg nem hallottam még. És tényleg nagyon fura. –nevetett.

- De te nem örülnél neki? Együtt lehetnél a húgoddal.

- Hogyne örülnék, de valamit meg kell értened! Ő egy nagyon híres, felkapott fotós New Yorkban. Rengeteg ügyfele van, számos cégnek dolgozik. Nem hagyhatja csak úgy ott a karrierjét. –mondta nyugodtan.

- De Koreában is nagyon felkapott lenne. Versenyeznének érte. Koreában is van Vogue. Biztos leszerződtetnék.

- Tudom, és ebben biztos vagyok, mivel már egyszer felajánlották neki.

- Tessék! Meg van oldva.

- De vissza mondta. Lehet, hogy most ezt nem érted meg és tudom, hogy nagyon fáj neked. Nekem is, hiszen a húgomról van szó. De nem hagyhatja ott a karrierjét.

Nem válaszoltam csak szomorúan elnéztem. Igaza volt, de ezt nem tudtam elfogadni. Önző voltam, mert csak az én vágyaimat néztem.

Szomorúan, kedvtelenül üldögéltem az este további részében. Nem volt kedvem senkihez és semmihez sem.

- Mi a baj? –huppant le mellém Kate a kertben.

- Semmi, jól vagyok. –erőltettem egy mosolyt magamra.

- Ugye tudod, hogy nekem nem tudsz hazudni?

- Komolyan jól vagyok édes. –simogattam meg a kezét és nyomtam egy puszit a fejére.

- Gondolkoztam azon, amin mondtál és tényleg jó ötlet lenne. –mosolygott.

- Min?

- Koreán. A költözésen. Igazad van és tényleg jó lenne.

- Nem, nem lenne jó. –lettem komor.

- Mi? –kerekedett ki a szeme.

- Kate nem lenne jó, ha Koreába jönnél –néztem mélyen a szemébe- Ne tedd!

- De miért? Az előbb még…

- Tudom mit mondtam, de én is átgondoltam. Ahogy te is mondtad neked ott van az életed. A munkád, a karriered. Ne hagyd ott, amit ilyen nehezen elértél!

- Nem értelek Jiyong. Megkérsz, hogy menjek Koreába. Számtalan érvet felsorolsz, amik igazak. Belemennék, erre te azt mondod ne. Miért?

- Mert neked New York az otthonod. Képes lennél otthagyni mindent?

- Nem hagynék ott semmit, hanem újra kiépíteném csak máshol. Ott lenne Jeremy is, végre mellette lehetnék. És ott lennél te.

- Engem ne számíts bele. Én számodra nem vagyok lényeg.

- Már hogyne lennél?

- Azért, mert itt volt köztünk valami az nem jelent semmit. Koreában ebből semmi nem lenne.

- Szóval tényleg megjátszottad magad? –kérdezte elhaló hangon.

- Nem. Kate én nagyon kedvellek, de ennyi. Nem használtalak ki, minden percét élveztem annak az időnek, amit veled tölthettem. Aminek most vége.

- Te ezt ennyire élvezed, hogy játszhatsz mások érzelmeivel? –jelentek meg könnyek az arcán.

- Sajnálom Kate. –álltam fel és eljöttem tőle. Gyűlöltem magamat, de nem tehettem mást. Igaza volt Jeremy-nek, nem jöhet Koreába csak miattam. Fájó szívvel hagytam ott.

- Sajnálom szerelmem. –suttogtam, miközben eljöttem, könnyes szemekkel.