2012. június 22., péntek

26. Váratlan vendégek


- Szia Jiyong remélem nem zavarok?
- Nem, gyere be
- Miért jöttél? –kérdeztem kíváncsian.
- Beszélnünk kell! –mondta határozottan.
- Hallgatlak. –tettem keresztbe a kezemet.
- Nem fogok finom lenni. Tartsd távol magadat Kate-től! –mondta keményen.
- Mi van? –néztem rá értetlenül.
- Nem tudom miről beszéltetek tegnap este, de utána Kate nagyon fura volt. Nem akart velem együtt lenni. És nem értem miért? –szóval Kate nem feküdt le vele. Ennek örülök.
- Talán nem szeret téged annyira. –mosolyogtam önelégülten, mire villámokat kezdtek szórni a szemei. Ijesztően nézett ki.
- Ne merj ilyeneket mondani! Te semmit nem tudsz, hogy mi van közöttünk. Biztos valami hazugságot mondtál neki, de nem is érdekel. Ne beszélj vele és hagyd őt békén!
- Mi lesz, ha nem?
- Hidd el, tudok rólad pár olyan dolgot, amiket ha megtud Kate, utána látni sem akar téged. És a média örülne ilyen infóknak. –mondta gúnyosan.
- Ki vagy te, hogy fenyegetsz engem? –kezdtem ideges lenni.
- Minwoo vagyok, a te barátod.
- Hát nekem biztos nem. Talán ismerős, de attól is messze állsz. –mondtam lenézően.
- Lehet, hogy így gondolod, de ne felejtsd el! Kate az én barátnőm. Így engem is el kell viselned. –mondta. Azt hittem szétverem ezt a barmot. Mit képzel, hogy beszélhet így velem?
- Nehogy azt hidd, hogy azt fogom tenni amiket te mondasz.
- Rendben. De ne lepődj meg, ha titkok látnak napvilágot. –hatalmas hévvel csapta be az ajtót. Nem féltem ettől a senkitől. Nem tudna ő engem bántani, ahhoz túl gyenge.
Bár nagyon felidegesített. Egy dolog volt, aminek örültem. Kate elutasította. Szóval nyomott hagytam benne a tegnapi vallomásommal. Tudtam én, hogy nem szereti ennyire ezt a barmot.
Le kellett nyugodnom, így lementem a partra, hogy megsétáltassam Gahot. Kapucniban és napszemüvegben voltam, így reméltem, hogy nem ismernek fel. Vagy egy órája lehetek ott, mikor egy idegen kutya szaladt el mellettem. Egyenesen a vízhez ment, de mielőtt belemehetett volna, megérkezett a gazdája. Egy fiatal, barna hajú, ázsiai lány volt. Gyorsan rohant el mellettem és a kutyusa után sietett. Éppen időben kapta fel a kezébe.
- Rossz kutyus. Nem szabad ilyet csinálni. –szidta le lágyan. Látszott, hogy mennyire szereti a kis kedvencét, ami szimpatikus volt mivel én is imádtam Gahot.
Észrevettem, hogy elejtette a lány a pórázt, így felvettem és odavittem neki.
- Ezt elejtetted. –nyújtottam át neki.
- Köszönöm. –mosolygott kedvesen. Most láttam igazán az arcát. Alacsony volt, törékeny testtel. Szép arca volt. Maga a lány is szép volt.
- Sokat jársz ide? –kérdezgettem. Kedvesnek tűnt és szimpatikus is volt.
- Igen. Szeretek kutyát sétáltatni. Ilyenkor sokat tudok gondolkozni és feltöltődni. Persze, ha ez a rossz lány nem rohan el. –ölelte meg az ici-pici szőrpamacsot, ami a kezében volt.
- Én is így gondolom. Hogy hívnak?
- Soohyun vagyok. –mondta kedvesen- És te? –meglepett, hogy nem ismert meg.
- Kwon Jiyong. –hajoltam meg.
- Jiyong? Te vagy a Big Bang leader-e! –mondta elámulva.
- Igen. –nevettem zavaromba.
- Nyugi, nem vagyok megszállott rajongó. Persze ismerem a zenéteket, de inkább külföldi előadókat hallgatok.
- Ennek örülök. Mármint, hogy nem vagy őrült rajongó. –mosolyodtam el.
- Akkor ő itt Gaho? –mutatott a kutyámra.
- Igen. Bár már elég fáradt, általában elevenebb.
- Biztos sokat sétált. Ő az én kis angyalom Molly. –emelte meg a fehér pamacsot.
- Nagyon aranyos.
Beszélgettünk még egy kicsit. Nagyon kellemes természete volt. Úgy közeledett felém, mintha normális ember lennék. Persze az vagyok, de ő nem a sztárt látta bennem, ami nagyon bejött. Kedves, értelmes lány volt. Menni készült, de előtte még kérdeztem egyet.
- Elkérhetem a számodat? –kérdeztem félve.
- Öhhmm…. –gondolkozott egy kicsit- Persze.
Számot cseréltünk és mondtam, hogy majd még keresem. Boldogan mentem haza. Igen, végre boldog voltam. Késő estig a stúdióban voltam, aztán otthon egyből elaludtam.
Egy hét múlva találkoztunk először Soohyun-nal. Csak sétálni mentünk, ettünk fagyit. Egyszerűbb randi volt, de tetszett. Jobban megismertük egymást. Így segített a felejtésben. Lehet, hogy csak arra kellett, hogy elfelejtsem Kate-et. De még az is lehet, hogy egy komoly kapcsolat lesz belőle.
Újabb egy hét telt el. Azóta már háromszor is találkoztunk. Mind végig remekül éreztem magamat, ahogyan ő is.
Ma is éppen randin vagyunk. Este van, most kísérem haza.
- Köszönöm, nagyon jó volt. –mosolygott.
- Szerintem is jó volt.
Megfogtam a kezét és kicsit közelebb húztam magamhoz.
- Soohyun, lennél a barátnőm? –kérdeztem mosolyogva.
- Igen. –mondta boldogan. Szorosan megöleltük egymást. Elhúzódtam tőle és egy visszafogottabb csókot leheltem ajkaira.
Mosolyogva mentem haza. Kezdtem nagyon megkedvelni ezt a lányt.
Másnap elmeséltem a fiúknak az egészet. Boldogan számoltam be nekik a dolgokról.
- Akkor ti most együtt vagytok? –kérdezte Daesung.
- Igen. –bólogattam sűrűn.
- Gratula tesó. Végre túlléptél Kate-en. –veregetett meg Tabi.
- Ezt nem mondanám, de jó úton haladok. –húztam a számat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése