21. Hova tűnt mindenki?

Egy kis sütögetést terveztünk délutánra. Grillezni akartunk. Vásároltunk húsokat, előkészítettünk mindent. Éppen a konyhában rendezgettem az ételeket, mikor valaki megszólalt.

- Látom, jól megvagytok. –jelent meg Hyuna.

- Igen. Ezt is tönkre akarod tenni? –mondtam gúnyosan.

- Nem és ne haragudj. –nézett rám- Tényleg látszik, hogy kedvelitek egymást. Lehet, hogy nehezen estem túl rajtad, de most már vége. Sajnálom, ha megbántottalak, vagy őt. Ma este elmegyek. –néztem rá én is.

- Ne menj el! Én megbocsájtok, de ezt nem csak nekem kell elmondanod. –mosolyogtam.

- Igen, tudom. –hajtotta le a fejét.

- Kérdezhetek valamit? És kérlek, őszintén válaszolj!

- Persze. –rántotta meg a vállát.

- Szeretsz még engem? –kérdésem hallatán elnevette magát.

- Nem tudom Jiyong. Lehet, hogy érzek még valamit irántad, de az már nem szerelem. De, azt be kell látni, hogy nem olyan könnyű túlesni rajtad. –nevetett, amit én is megmosolyodtam- Ő szerencsés lány és látszik, hogy szereted. –bökött a kert felé, ahol Kate állt. Odanéztem és csak mosolyogva figyeltem őt. A nőt, aki elrabolta a szívemet.

- Gyerünk Jiyong, szerezd meg! –mondta kedvesen. Megöleltem, úgy éreztem ez a pillanat a végleges lezárást jelenti. Elkezdtünk zenélgetni, nevetgélni miközben a vacsorát csináltuk.

Kate az egyik napozóágyon ült és énekelt a többiekkel. Leültem mögé, egyik lábam hajlítva az ő fenekénél, másik nyújtva mögötte. Ijedten kapta hátra a fejét, de mikor meglátott elmosolyodott és megsimogatta a lábamat. Visszafordult énekelni, míg én le nem vettem a szememet róla. Olyan gyönyörű és én annyira szeretem. Pedig nem is az enyém.

Tudom, hogy egyszer megszerzem magamnak. És el nem engedem soha.

Sötétedésig énekelgettünk kint. Fáradtan mentünk a szobáinkba aludni. Másnap reggel mikor felkeltem csak Seven meg a barátnője, Jeremy, Teddy, Chaerin, Ashley meg a fiúk voltak a házban. Meg persze Kate csak ő még aludt.

- Hova tűnt mindenki? –kérdeztem a többiektől.

- Mindenki vidámparkba ment. Mi itthon maradtunk, így egész nap mienk a ház. –örvendezett Jeremy. Tényleg jó volt csak velük lenni.

Ekkor jelent meg az én kis szerelmem, álmosan.

- Jó reggelt hugi! –köszönt neki a bátyja.

- Nektek is. Hol van mindenki?

- Vidámparkban. Egész nap egyedül vagyunk. –válaszolta Tabi. Elkezdtünk reggelit csinálni. A mai napon kívül még két napot töltünk itt. Mivel itt csak olyanok vannak, akik tudják, hogy mi van köztem és Kate közt. Vagyis majdnem mindenki. De aki nem tudja, az majd most észreveszi. Mivel ki fogom használni ezt a napot és csak vele leszek. Végre letámadhatom, ott ahol akarom. Egyből odamentem hozzá a konyhába és megcsókoltam. Döbbentem kapta el a fejét.

- Ez meg mi volt? –kérdezte Ashley.

- Srácok ideje megtudnotok, hogy egy ideje van köztünk valami. –mondtam boldogan.

- Gondoltam tesó. –mondták a fiúk. Igen, ők már ismernek engem.

- Igen, innen már szinte mindenki tudta. De ennyi. És nem akarjuk, hogy mások is megtudják, rajtatok kívül.

- Értjük, nem beszélünk senkinek sem róla. –tapsikolt Daesung.

Egész délelőtt csak pihentünk, elvoltunk. Reggeli után Kate mögé osontam és simogatni kezdtem a hasát.

- Végre együtt lehetünk. –búgtam a nyakába.

- Akkor ezek szerint ma egész nap el kell viseljelek. –fordult velem szembe.

- Ennyire nem örülsz neki? –vált komorrá az arcom.

- Dehogynem. –puszilta meg a számat. Nem hagytam, hogy elhúzódjon, így egy rendes csók lett belőle. Fenekét simogattam, majd lentebb mentem és combját markolásztam.

- Azért ne itt faljátok fel egymást! –szólt ránk viccesen Jeremy.

- Szerintem nyugodtan folytassátok. –szólalt meg Seven, aki épp a barátnőjét ölelgette. Ő is csak most érkezett, így ők is kihasználják az alkalmat. Kézen ragadtam Kate-et és az emeletre vittem.

Betoltam az egyik szobába és falnak nyomtam. Hevesen ajkaira tapadtam. Egyből átkarolta a nyakamat, tudta mit akarok. Kis topja alá nyúltam és egy mozdulattal letéptem róla. Letolta rólam a nadrágomat, így már csak egy boxer volt rajtam. Pár másodperc múlva már az ágyon feküdtünk meztelenül. Éhesen csókoltuk egymást. Kicsit vadabbak voltunk, mint szoktunk lenni, de egyáltalán nem bántam. Semmi figyelmeztetés nélkül hatoltam belé, ami egy hangos nyögést váltott ki belőle. Eszméletlen gyors tempóban kezdtem el mozogni. Közben hangosan nyögdécselt és hátamat karmolászta. Nem volt szükségünk szavakra, anélkül is megértettük egymást. Nem kellett sok, hogy elérjük a csúcsút. Lihegve dőltem rá, miközben magunkra terített egy takarót. Ő is sűrűn kapkodta a levegőt.

- Ez jó volt. –kuncogta.

- Az nem kifejezés. –néztem rá. Kisimítottam haját az arcából és hosszú percekig csak csodáltam arcát. Elvesztem gyönyörű kék szemeiben. Édes csókot leheltem ajkaira.

Kis idő múlva kiszállt alólam, és elment felöltözni a saját szobájába. Míg én is elkészültem egy ötlet támadt a fejemben. Alig vártam, hogy Kate-nek is elmondjam, amit a mai nap folyamán meg is fogok tenni. Kíváncsi leszek, mit fog mondani?