24. Akit én szeretek?

Ma indulunk haza. Összepakoltuk a cuccainkat, majd a csapatok egymás után mentek el. Mindenkitől elköszöntünk, mikor a kocsik kiálltak. A végére már csak a mi csapatunk maradt, meg amivel Jeremy-ék jöttek.

- Srácok, azt hiszem ideje indulni. –szólalt meg Jeremy. Mindenki megölelgette egymást, majd a végére a két testvér maradt.

- Jó volt kibulizni magunkat. Koreában úgyis találkozunk, így nem nagyon köszöntgetek. –nevetett az idősebbik. Lepacsiztunk vele, majd a húga jött.

- Kicsi lány, nagyon fogsz hiányozni. Örülök, hogy megismertelek és remélem hamarosan látlak. Ilyen fantasztikus lányt, mint te, soha nem fogom elfelejteni. –ölelte meg maknae.

- Köszönöm. Isteni fiú vagy, sok szerencsét a továbbiakban. –ölelte meg a szőkeség.

- California, nagyon jó volt veled. –így Tabi, majd szép lassan mindenki elköszönt tőle. Én következtem. Végig őt néztem. Szidtam magamat, amiért megbántottam, de így volt a legjobb. Valószínűleg soha többé nem látjuk egymást.

- Megbocsájtanátok, de szeretnék négyszemközt elköszönni tőle. –fordultam a többiekhez.

- Persze, menjetek. –intett Jeremy. Mindenki észrevette, hogy elromlott valami köztünk, tudták, hogy én bántottam meg. Kézen fogtam és kivittem a hátsókertbe.

Megálltam előtte, de nem engedtem el a kezét. Lassan felnézett rám, és belefúrta tekintetét az enyémbe. Istenem, én nem tudom elengedni ezt a lányt. Nekem ő kell, senki más.

- Sajnálom –kezdtem volna neki, de közbeszólt.

- Ne kezdjük elölről kérlek, nincs értelme. Viszlát Jiyong, vigyázz magadra.

- Kérlek, hadd köszönjek el tőled rendesen. –sóhajtott egyet, így folytattam.

- Az első perctől kezdve tetszettél. Ahogy megláttalak, a mosolyod, a kedvességed, az egész lényed gyönyörű volt. Mikor először lefeküdtünk az olyan csodálatos volt. Sajnálok mindent, amikor megbántottalak, fájdalmat okoztam. De elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy megismerhettelek. Nagyon fontos vagy nekem, eszméletlen sokat jelentesz nekem.Nagyon kedvellek és sajnálom, hogy így alakult. –mondtam halál komolyan.

- Így kellett történnie. Szia Jiyong. –ölelt meg. Olyan erősen húztam magamhoz, mint még soha. El akart lökni, de nem sikerült neki. Fejemet mélyen nyakába temettem.

- Szia Ji. –tolt el végül. Percekig csak ott álltam. Nem hiszem el. Végig azon voltam, hogy megszerezzem. Most az enyém lett volna, én meg ellököm? Nem vagyok normális.

- Szeretlek Kate. –mondtam. Persze senki nem hallotta, így nem számít. Mekkora gyáva vagyok, hogy ezt nem tudom a szemébe mondani. Lassan elindultam, ők már a kocsiban ültek.

Integettem még nekik, de végig Kate-et néztem, egyszer találkozott össze a tekintetünk. Hosszasan néztük egymást, majd elfordította a fejét.

Viszlát szerelmem, remélem boldog leszel. Megpróbálom elfelejteni őt, de előre látom, hogy nem fog sikerülni.

Már Koreában vagyunk. Egy hete érkeztünk haza, megy a munka. Rengeteget dolgozok mostanában, ami jó, mert segít a felejtésben.

Még két hét telt el úgy, hogy a munkán kívül alig csináltam valamit.

- Tesó ez nem lesz így jó. Ma el kell jönnöd velünk bulizni. Neked is jót tenne, ha kimozdulnál egy kicsit. –mondta Seungri.

- Semmi kedvem. –nyafogtam.

- Maknae-nak igaza van, velünk kell jönnöd! –mondta határozottan Tabi.

- Jó. –egyeztem bele nehezen.

- Király, majd összehozunk neked egy kiscsajt, felejtés gyanánt.

- Nekem egy lány kell. –mondtam halkan.

- Jiyong, tudom, hogy nehéz neked, megértjük. De túl kell lépned ezen. Nem látjátok többet egymást, zárd le!

- Próbálom, de nehéz.

Este már a buliban vagyunk. Iszogatunk, jó a társaság. Nem bántam meg, hogy eljöttem. Egy csomó csaj van, persze mindegyik egy dologra kell. De azért is vannak itt.

- Alig várom, hogy itt legyen. –hallottam meg egy beszélgetést.

- Kicsoda? –mentem oda a lányokhoz.

- Minwoo és az új barátnője. Állítólag nem koreai a csaj, de nagyon szép. Ma este itt lesznek mindketten. –mesélték boldogan. Ki lehet az a lány? Majd meglátom, ha itt lesznek. Buliztunk tovább, megjött Jeremy is. Bár annak még jobban örültem volna, ha a húga van itt, de most nem azért jöttem, hogy rá gondoljak.

Egyszer nagy tapsolásra lettem figyelmes, ezért a többiekhez mentem.

- Sziasztok. –köszönt hangosan Minwoo- Emberek, szeretném bemutatni a szerelmemet. Azt hiszem már ismeritek, Kate.

Tátott szájjal néztem rá. Mi? Kate? Ez az a Kate, akit én szeretek? És igazam lett. Ekkor sétált közénk. Mit keres Koreában? Hogy jöttek össze? Számtalan kérdésem lett volna, amit csak tőle tudtam volna megkérdezni. Savanyú, összetört arccal néztem, ahogy megöleli és bemutatja őt mindenkinek. Kate mosolygott, őszintén mosolygott. Ennyit jelentettem volna neki? Összetalálkozott a tekintetünk. Egyből eltűnt a mosoly az arcáról. Nem tudtam leolvasni semmit sem, hogy mire gondolhat. Odajöttek hozzánk köszönni.

- Gratula srácok. –ölelte meg őket Taeyang- Hogy alakult ez ki? –erre én is kíváncsi vagyok.

- Hát a nyaralás után én New Yorkba utaztam. Találkoztunk, aztán sok időt töltöttünk el együtt. És egy hete jelentettük ki. –mesélte a srác boldogan. Egy hete? Tehát kb, két hete alakulgat köztük valami és a gyerek már szerelmemnek szólítja? Kate biztos nem érez ilyen erősen iránta. Nem érezhet. Órák teltek el. Egyszer megláttam, hogy a bárnál Kate és a pasija milyen jókedvűen elvannak. Csókolgatják egymást, nevetgélnek. A szívem tört össze ott pici darabkákra. Egyből elindultam és két felest lehúztam. Üldögéltem még egy darabig, majd kimentem a teraszra rágyújtani.

Épp az öngyújtómat vettem elő, mikor megpillantottam az egyik eldugottabb résznél Kate-et.

Háttal állt nekem, korlátnak támaszkodva.

Mögé mentem, de még mindig nem vett észre. Még mindig ugyanolyan gyönyörű volt.

- Nem hiszem el, hogy itt tartunk. –szólaltam meg.