33. Érzéki és szenvedélyes

Elmentem aludni, de Kate még mindig nem volt itthon. Ideges voltam, de fáradt is, így lassan elaludtam. Pár óra múlva éreztem, hogy az ágy besüpped mellettem.

- Kicsim? –kérdeztem álmosan.        

- Én vagyok édes. Ne haragudj, hogy felkeltettelek. –suttogta. Bebújt a takaró alá és egy lágy csókot lehelt ajkaimra, majd hozzám bújt.

- Hol voltál eddig? –kérdeztem közel az arcához.

- Rengeteg volt a munka. Valaki megváltoztatta az összes fotózást, modelleket, mindent. Most csináltuk újra az egészet. –mondta fáradtan.

- Ki csinált ilyet?

- Nem tudom, de már nem is érdekel. Legszívesebben két napig csak aludnék, olyan fáradt vagyok. –csukta le a szemeit.

- Aludj szerelmem. Szép álmokat. –pusziltam meg a homlokát.

- Neked is édes. Szeretlek.

- Én is téged.

Könnyen aludtam vissza újra, végre a karjaim közt pihenő angyallal. A másnap gyorsan eltelt. Szerencsére Kate most nem dolgozott hajnalig, így együtt lehettünk.

Vacsora után kiültünk egy kicsit a teraszra. Kivittem egy takarót, amivel betakargattam magunkat. Szorosan összebújva ültünk egymás mellett.

- Imádom ezt a várost. Olyan jó, hogy ide jöttem. –mondta a tájat nézve. Teljes sötétség volt. Csak a város fényeit és zajait lehetett figyelni.

- Én téged imádlak. És szerintem is jó, hogy ideköltöztél. –simogattam az oldalát.

- Nagyon szeretlek Jiyong. Hihetetlenül boldog vagyok, hogy veled lehetek és elmondhatatlanul sokat jelentesz nekem. –nézett mélyen a szemembe. Annyira jól estek a szavai, mert tudtam, hogy komolyan mondja és tényleg így érez.

- Én is nagyon szeretlek. Mindennél fontosabb vagy nekem. Soha, de soha nem engedlek el. Az enyém vagy és ezen, senki nem változtathat. –csókoltam meg érzékien és szenvedélyesen.

Halkan cuppogtunk, míg szépen az ölembe ültettem. Annyi érzelem és vágy volt bennünk. Felálltam vele együtt és szépen lassan a hálóba sétáltam. Komótosan levetkőztettük egymást. Nem siettünk el semmit, kiélveztük a helyzetet és egymást.

- Te vagy a legtökéletesebb nő Kate. Senki másra nincs szükségem, csakis rád. –suttogtam a szájába, majd újra éhesen tapadtam rá.

- Nekem se kell más Jiyong. –lihegte. Egyre jobban nyomtam hozzá a csípőmet, de még nem voltam benne. Nyaldosni kezdtem ajkait, majd hirtelen beleharapott alsó párnámba, amit kicsit meghúzott. Jobban szétnyitottam lábait, elhelyezkedtem köztük és lassan centiről-centiről belé helyeztem férfiasságomat.

- Ohh Jiyong –markolt bele a vállamba.

Feje mellett könyököltem és kezdtem el lassú tempóban mozogni. A füle alatti részt kezdtem el puszilgatni és nyalogatni, mire nagyokat hümmögött.

- Ji, kérlek gyorsíts. –kérlelt.

Teljesítettem a kérését és egyre gyorsabban mozgattam a csípőmet. Nagyokat nyögött és sóhajtozott alattam. Én is egyre gyorsabban kezdtem el venni a levegőt.

- Uhh ez nagyon jóhhh –nyögött egy hatalmasat.

Kinyújtottam a kezemet, így fölötte támaszkodtam. Amennyire csak tudtam, úgy hatoltam belé tövig.

- Jihhyong, ez aaz –élvezett egy hatalmasat. Megemelkedett a háta és végig karmolta a hátamat. Kicsit fájt, de őrült jó érzés volt.

- Ahh Kate. –nyögtem egy mélyet, míg megnyomtam a csípőmet és belé lövelltem forró nedvemet. Kivettem belőle férfiasságomat és ráfeküdtem. Sűrűn kapkodtuk a levegőt mindketten. Ugyanabban a pózban aludtunk el. Másnap délelőtt gyorsan elintéztem a dolgaimat, ugyanis Kate gépe fél egykor indult. Ő egész nap az ő lakásában volt és pakolt. Sokkal könnyebb lenne, ha nem kéne járkálgatni a lakások között. Ha hazajött biztos megkérem, hogy költözzünk össze.

- Kicsim, megjöttem! –mentem fel hozzá.

- Itt vagyok. Még pár dolgot el kell tennem és rohanok. –szaladgált a lakásban.

- Segítsek valamiben? –kérdeztem nevetve. 

- Nem köszi, mindjárt elkészülök, de édes vagy. –nyomott gyorsan egy csókot ajkaimra.

Leültem a kanapéra és onnan figyeltem a készülődését. Valaki kopogott az ajtón.

- Miért ilyenkor jönnek? –háborodott fel aranyosan Kate.

- Majd én kinyitom. –nevettem rajta.

Elindultam az ajtóhoz és megnéztem kijött. Tágra nyíltak a szemeim, ahogyan az idegennek is.

- Jiyong, te mit keresel itt?

32. Egy...kettő...három...

- Te mit keresel itt? –kérdeztem ledöbbenve.

- Nem az udvariasságodról vagy híres. –mondta gúnyosan- Pár cuccomat itt hagytam. Visszakaphatnám? –az exem állt az ajtóban.

- Mindjárt hozom.

Lehet, hogy pofátlan voltam, de nem hívtam be. Összeszedtem az itt maradt dolgait, majd kivittem neki.

- Tessék. –nyomtam a kezébe.

- Kié ez a cipő? –mutatott az ajtó melletti magas sarkúra. Kate cipője volt az.

- Semmi közöd hozzá, hogy kié. Nem tartozom neked semmiféle magyarázattal. –csuktam volna be az ajtót, de hatalmas lendülettel trappolt be a hálóba. Rögtön utána mentem.

- Hali. –köszönt Kate, mikor rányitotta az ajtót. Felhúzott lábakkal ült az ágyban. Egy takaróval takarta el a felsőtestét, de a lábai látszódtak. Istenien nézett ki, persze ezt csak én gondoltam így. Az exemre néztem, aki forrt a dühtől.

- Dobtál, hogy egy éjszakás kis csitrikkel szórakozz? –fordult felém.

- Csitri? –kérdezte Kate lehalva.

- Egy, nem vagy a barátnőm, nem tartozik rád. Kettő, az én életem, azt csinálok, amit akarok. És három, ne nevezd csitrinek, mert ő a barátnőm. –mondtam keményen, hogy felfogja.

- Barátnő? Gyorsan váltogatod őket. –mondta lenézően.

- Tűnj el a házamból! –mutattam az ajtó felé.

- Várjunk. Te lennél Kate? –fordult az ágyon ülő szépséghez.

- Igen. –mondta félve.

- Az ő nevét nyögted? –nézett rám- Szóval csak megszerezted. A helyedben vigyáznék Kate. Jiyongot könnyű félreismerni. –mondta a szerelmemnek.

- Mi? –kérdezte lehalva.

- Menj innen! –kezdtem el tolni a kijárathoz.

- Az elején hamar beleszeretsz, de aztán figyelmeztetés nélkül dob téged. Vagy más nevét nyögi az ágyban. Ne hidd azt, hogy szeret. Mondani bármit lehet.

- Elég legyen! –csattantam fel- Megint elkezdem. Egy, téged nem szerettelek és soha nem mondtam neked. Kettő, hogy merészelsz bejönni a házamba és rátörni a barátnőmre úgy, hogy te nem jelentesz semmit számomra. Három, most azonnal elmész innen!

- Hallani fogsz még rólam Jiyong. További jó szórakozást. –ezzel kiviharzott a lakásból.

Leültem az angyalom mellé és kérdőn néztem rá.

- Ez durva volt. –ennyit mondott, de nem nézett rám.

- Kicsim, ne haragudj. –kezdtem el simogatni a lábát.

- Te más nevét nyögted az ágyban? –nézett rám nevetve. Azt hittem utálni fog, de nem így lett.  

- Igen, véletlen. –hajtottam le a fejemet elpirulva.

- De hogy?

- Nem hiszem, hogy hallani akarod.

- De, nagyon is akarom. –emelte fel a fejemet, miközben az ölembe ült.

- Még együtt voltam vele és akkor feküdtünk le először. Azután, hogy veled beszéltünk a klubban. És szinte végig rád gondoltam, mert én akkor is téged akartalak, de haragudtál rám. Majd mielőtt elélveztem volna, eszembe jutottak a veled kapcsolatos dolgok, így véletlen a te nevedet mondtam. –meséltem el, de nem mertem a szemébe nézni. Hatalmas nevetésben tört ki. Könnyek csordultak a szemébe, olyan édes volt.

- Szerintem nem volt ennyire vicces. –mondtam durcásan.

- Szerintem de. Jajj, ne haragudj. –csókolt meg- De annyira vicces. Hogy lehetsz ilyen?

- Tehetek arról, hogy csak te jársz az eszemben? –néztem rá kérdőn.

- Imádlak Jiyong. –mondta komolyan, a szemembe nézve.

- Én is téged. –szenvedélyes csókban forrtunk össze. Levettem róla a takarót, ami még mindig takarta. Nyugodtan folytathatjuk ott ahol abbahagytuk.

Vad éjszakán vagyunk túl. Utána nem bírtunk még aludni, így beszélgettünk egy kicsit, míg a karjaimban volt. Nekidőltem a falnak, ő pedig a vállamra hajtotta a fejét.

- Hiányozni fogsz édesem. –pusziltam meg a haját.

- Te is nekem. De lehet, hogy kevesebb, mint 2 hónap. Gondoljunk erre. –simogatta a mellkasomat. Annyira szerettem ezt a nőt. Tudta mire gondolok, támogatott, mindig velem volt. Most pedig el kell mennie.

Nem tudom, honnan jött ez az ötletem, de énekelni kezdtem. Halkan dalolgattam, míg a hátát simogattam. Arra lettem figyelmes, hogy már nem simogatja a mellkasomat, hanem békésen alszik. Kisöpörtem az arcából a haját, majd óvatosan magam mellé fektettem.

Elmentem még bezárni az ajtót, ittam és visszamentem az angyalomhoz.

Reggel mire felkeltem ő még aludt. Kimentem valami reggelit csinálni. Éppen a tojást sütöttem, mikor megéreztem két kis vékonyka kezet a derekamon.

- Jó reggelt édes. –temette bele a fejét a hátamba.

- Neked is szerelmem. Mindjárt kész a reggeli.

Nyugisan ettünk, elkészültünk, majd elindultunk a dolgainkra. Este későn érkeztem, de Kate még mindig nem volt otthon. Azonnal tárcsázni kezdtem a számát.

- Szia! –köszönt bele fáradtan.

- Kicsim, hol vagy? Nagyon késő van. –aggodalmaskodtam.

- Rengeteg mindent meg kellett beszélnünk ma. Egy csomó probléma közbe jött, mi sem értjük a helyzetet. Ne haragudj. –hallottam szomorú hangját.

- Mikor érsz haza?

- Nem tudom. Szerintem úgy egy óra múlva.

- Rendben. Vigyázz magadra édes. Szeretlek.

- Én is téged, nagyon. –ezzel letette a telefont. Pont ilyenkor lesznek problémák a cégénél? Ez különös. Ami bánt, hogy nem lehetek vele együtt most. Két nap és elutazik.

31. Legrosszabbkor

- Emlékszel a múltkori fotózásotokra? –kérdezte. Tudtam, hogy arra gondolt, mikor nekünk volt egy próbafotózásunk vele. Amikor még Soohyun-nal voltam.

- Igen. –mondtam.

- Megnézték a koreai Vogue-tól azokat a képeket és a többit is. Aztán felhívtak engem és egy ajánlatot mondtak. –hallottam a hangján, hogy próbálja kimérten mondani.

- Ajánlatot? Mit?

- Megkértek, hogy legyek az alelnök a cégnél.

- Micsoda? Kicsim ez nagyszerű! Ennek miért nem örülnék?

- Mert ahhoz először Amerikába kell mennem egy kisebb időre, hogy mindent elintézzünk és megcsináljunk néhány fotózást.

- Mennyi ideig? –kérdeztem, bár tudtam, ha ennyire fél, akkor két napról lesz szó.

- Két hónap. –mondta ki nehezen.

- Mennyi? Ez most komoly?

- Igen, de várj mindjárt nálad leszek. Ezt élőben beszéljük meg.

Azonnal kinyomta a telefont. Nem telt bele 10 percbe és már itt volt a stúdióban.

- Szia Ji! –csókolt meg.

- Kicsim, nem bírok ki 2 hónapot nélküled. –kezdtem azonnal.

- Tudom, én sem nélküled. De Jiyong, ez egy életre szóló ajánlat. Ez fantasztikus.

- Megértem kicsim és persze menj el. De akkor is nehéz lesz. –húztam magamhoz duzzogva.

- Nekem is életem. És annyira sajnálom.

- Azt sajnálod, hogy profi vagy és felfigyeltek rád? –nevettem.

- Nem akarlak itt hagyni. –szomorodott el és a kezével piszkálni kezdet az ingem gallérját.

- Mikor utazol? –kérdeztem rá.

- Négy nap múlva.

- Azta, ezek aztán gyorsak. –esett le az állam. 

- Igen, de én is csak most tudtam meg ezt az egészet. arról tudtam, hogy elküldtek párat a képeim közül.

- 2 hónap kell ahhoz, hogy elintézzetek mindent?

- Nem tudom. ennyit mondtak, lehet, hogy kevesebb lesz, de kicsi rá az esély. több fotózásom is lesz közben, nem csak megbeszélések. -magyarázta. 

- Értem. -sóhajtottam egy nagyot. 

- Most hagylak dolgozni, nekem meg még úgyis sok dolgom van. –nyomott egy puszit a számra. Nem engedtem, hogy elszakadjon tőlem, így szorosan magamhoz rántottam és éhesen falni kezdtem. Nekinyomtam az asztalnak és amennyire csak tudtam, úgy nyomtam hozzá magamat.

Vadul téptem ajkait, míg kezem felsője alá csusszant és a hátát kezdtem simogatni. Megpróbáltam belesűríteni ebbe a csókba mind azt, amit érzek.

- Ji-ji ezt nem itt kéne –próbált leállítani.

- De nagyon kívánlak és most akarlak. –lihegtem, míg a nyakát támadtam be.

- Bárki megláthat. Kérlek, folytassuk otthon. –nézett rám kölyökkutya szemekkel.

- Rendben. Akkor menjünk haza. –kezdtem összeszedni a cuccaimat.

- De neked dolgoznod kell! És nekem is van még munkám.

- Az enyém ráér holnap. Téged pedig békén hagyhatnak egy estére. Gyere édes, menjünk!

- Biztos nem lesz belőle baj?  –mondta még mindig félve.

- Kicsim ennyire nem akarsz velem lenni, akkor legyen.

- Hogyne akarnék. Annyira vágyom rád Jiyong. –kezdte el simogatni a nyakamat.

- Akkor gyerünk kicsim. –húztam ki kezénél fogva. Az én kocsimmal mentünk haza. Olyan gyorsan vezettem, ahogy csak tudtam. Most semmi mást nem akartam csakis őt. Vele lenni és szeretkezni.  

Betoltam az ajtón, elvezettem a konyhába, ahol felültettem az asztalra. Lába közé álltam és egyből neki estem. Kicsit meglepődött azon, hogy mennyire heves vagyok, de gyorsan belement. Átfonta lábaival a csípőmet és magához rántott. Kezeim elindultak sima combjain, fel egyenesen az övéhez. Úgy terveztem, hogy a vetkőztetést gyorsan lezavarom, de a többit szépen elhúzom. Nem akarom elsietni a lényeges dolgokat. Kimérten lehúztam róla a nadrágját, majd messzire eldobtam. Egy mozdulattal széttépte rajtam az inget és a nadrágja után hajította. Kaján vigyorral néztem rá, míg az arcunk közel volt egymáshoz.

- Valaki beindult? –kuncogtam.

- Nem ez volt a célod? –kérdezte mosolyogva.

- Dehogynem. De még nem végeztem teljesen. –kezdtem el újra csókolni. Lassan minden ruha lekerült rólunk. Rajtam egy alsó maradt, rajta pedig a bugyija.

Feneke alá nyúltam és óvatosan felemeltem. Elindultam vele a hálóba, de a csókot nem szakítottam meg. Még jobban megemeltem magamon és a melleit kezdtem el pici puszikkal ellepni. Lefeküdtem vele az ágyra, de nem hagytam abba a puszilgatást. Nyakamat fogta és mélyeket sóhajtozott.

Kezemmel érzékeny pontja körül kezdtem el kicsi köröket leírni.

- Hmm Jiyong. –hümmögött.

- Igen, erre vártam. –mosolyogtam elégedetten. Visszahajoltam, hogy meg tudjam csókolni.

Egyre jobban beindultunk, közeledtünk a lényeghez. Alig vártam, hogy benne lehessek, de ekkor megszólalt a csengő.

- Ki az édes? –vált el lihegve.

- Nem tudom, de nem is érdekel. –folytattam a szája kóstolgatását. Az idegen vendég nem hagyta abba, újból csöngetett.

- Lehet, hogy fontos. Nézd meg! –tolt el magától.

- Miért a legrosszabbkor tudnak zavarni? –mondtam mérgesen. Nem érdekelt, hogy ki lesz az, ahogy voltam alsógatyában elindultam az ajtó felé.

30. Rossz vagy jó fiú?

Egy hete vagyok együtt Kate-tel. Életemben nem voltam még ilyen boldog és felszabadult.

Ma egy filmet nézünk nála. Elhelyezkedtünk a kanapén, persze összebújva amennyire csak lehet és elkezdtünk filmezni. Egy ideig néztem, de aztán a szemem letévedt a mellkasomon fekvő angyalra. Nem vette észre, hogy figyelem, annyira lekötötte a film. Először csak az arcát kémleltem, de aztán a szemem egyre lentebb tévedt. Végig gyönyörű felsőtestén. Tökéletes idomain legeltettem szemeimet. Aztán a lábait figyeltem. Azok a hosszú, vékony combjai. Megvesztem értük. Nem bírtam tovább, elkezdtem simogatni a lábait, majd a fenekét. Kicsit erősebben simogattam, markolgattam. Közben lentebb kúsztam és a nyakát, majd vállát halmoztam el pici puszikkal és csókokkal.

- Jiyong, a TV-re kellene figyelned! –nézett rám.

- Téged sokkal szívesebben figyelnélek. –folytattam, amit elkezdtem.

- Szörnyű vagy. –nevetett, majd visszanézett a TV-re.

- Ha akarod meggyőzhetlek, hogy jó fiú vagyok. –néztem rá kajánul.

- Nem kell. A rossz fiúkat szeretem.

- Még szerencse, hogy az vagyok –tapadtam tüzesen az ajkaira.

- Az előbb még nem ezt mondtad. –szakadt el.

- A jó fiút is eljátszhatom, de a rossz fiú közelebb áll hozzám. –csókoltam volna meg megint, de számra tette a kezét.

- Most legyél jó fiú és állj le! –mondta mosolyogva.

- Ezt vissza fogod kapni édesem.

Befejeztük a filmet, elég késő volt. Menni készültem, de hirtelen Kate megfogta a kezemet.

- Ne menj el! Aludj itt! –jött közelebb hozzám. Összekulcsoltam az ujjainkat és közvetlen magam elé húztam.

- Hát, ezt nem kell kétszer mondanod. –mosolyogtam- És most jó vagy rossz fiú legyek?

- Hmm, majd te eldöntöd. –csókolt meg, majd elindult a hálóba. Mikor én is beértem éppen öltözött. Egy fehérneműben volt és egy pólót keresett.

- Édes, te kínzol engem. –dőltem neki az ajtófélfának.

- Nem szándékos. –vette le magáról a melltartóját, de még mindig háttal állt nekem. Gyorsan belebújt egy pólóba és az ágy felé sétált. Bentebb mentem, levettem a nadrágomat és a pólómat. Befeküdtem mellé egy szál alsóban.

Szorosan mellébújtam és magamhoz öleltem. Fejét mellkasomba temette, míg haját és a hátát simogattam.

- Jó éjszakát szerelmem. –suttogtam.

- Neked is édes. –mormogta álmosan. Pár perc múlva már hallottam az egyenletes szuszogását. Régóta vártam erre, hogy ilyen helyzetben legyek vele. Békésen alszunk egymás mellett, itt nyugszik a karjaim között.

Lassan én is elaludtam. Reggel, mikor felkeltem már nem volt mellettem. Ahogy kiléptem a szobából megláttam, hogy épp a fürdőbe megy. Elmosolyodtam, majd halkan utána mentem.

Nem vett észre, mert ekkor nyitotta meg a vizet. Egy hatalmasat ugrott, mikor meglátott.

- Úristen Jiyong, a szívbajt hoztad rám. –nézett rám ijedten.

- Ne haragudj szerelmem. Majd kiengesztellek. –mentem közel hozzá és levettem róla a pólót. Egy bugyiban állt előttem. Derekánál fogva rántottam magamhoz és kezdtem el ízlelgetni az ajkait.

Neki nyomtam a kis szekrénynek és felültettem rá. Lábai közé álltam és melleit kezdtem el markolászni. Belesóhajtott a csókba. Lábaival lerugdosta rólam az alsómat, majd lábfejével simított végig combomon. Kezével pedig hátsómba markolt. Annyira feltüzelt, hogy azt nem tudom elmondani. Gyorsan levettem a szekrényről, lehúztam róla a bugyiját és már be is álltam vele a tus alá.

Éhesen téptem ajkait, míg fenekét és combjait markolásztam. Egyik lábát felemeltem a derekamhoz és már benne is voltam.

- Hmm Jiyong, ez az. –nyögte kéjesen.

- Imádlak Kate. –néztem mélyen a szemébe.

- Én is téged.

Viszonylag gyorsan megfürödtünk, majd öltözni kezdtünk. Csöngettek, így egy alsóban mentem ajtót nyitni.

- Szi..a! Te itt? –nézett rám ledöbbenve Jeremy.

- Szia tesó!

Bentebb jött aztán egyből a nappaliba ment. Ekkor jött ki Kate, aki egyből megölelte.

- Hogy-hogy itt vagy? –kérdezte a szerelmem, majd átöleltem. 

- Csak meglátogattalak, de nem erre számítottam. –mutatott ránk. Ekkor esett le, hogy még mindig egy szál alsóban vagyok.

- Igen, szóval amint látod, együtt vagyunk. Ne haragudj, hogy nem szóltam. –mondta Kate.

- Végre. Mióta szenvedtek már egymással? –örvendezett.

- Túl régóta. –pusziltam meg a fejét.

- Örülök gyerekek nektek. Bár nem így szerettem volna megtudni. –mutatott nevetve rám.

- Bocsi, mindjárt felöltözök. –ezzel elment, hogy magamra húzzak valami ruhát.

Mire kiértem Jeremy már nem volt ott.

- Már el is ment? –kérdeztem.

- Igen, sietett valahova. –ölelt meg. Hosszú percekig álltunk és csak öleltük egymást.

- Baj van édesem? –kérdeztem.

- Dehogy, csak szeretek bújni. –mondta cukin.

- Én is szeretem, ha bújsz. –kuncogtam.

Lassan mindketten elindultunk a saját dolgainkra. Hatalmas erőt adott, hogy vele lehetek.

Rengeteg próba, énekóra és stúdiózás van mostanában. Már három napja nem is láttam az én kis angyalomat. Annyira hiányzott már, de ő is rengeteget dolgozott.

Sosem tudtunk összehozni egy találkozót sem. Zavart a dolog, mert nem akarok eltávolodni tőle. Egyik nap éppen a stúdióban dolgoztam az albumomon, mikor megcsörrent a mobilom.

- Szia édes! –hallottam meg lágy hangját.

- Kicsim! Végre hallhatlak. –mosolyodtam el.

- Szeretnék mondani valamit, de nem hiszem, hogy örülni fogsz.

- Mi az? –kérdeztem félve.

29. Ki az a Kate?

Mivel nem volt valami eget rengető orgazmusom, így gyorsan lenyugodtam.

- Ki az a Kate? –kérdezte Soohyun felháborodottan. Értetlenül néztem rá. Ekkor ugrott be, hogy az ő nevét nyögtem. Úristen, ezt most szúrtam el.

- Ő…. –habogtam.

- Az a csaj, akivel a folyosón beszéltél? Ott is kavartatok?

- Nem.

- Hogy lehetsz ekkora bunkó? –szállt ki alólam és kezdett el öltözni. Nem szóltam semmit csak próbáltam helyre tenni a dolgokat. Ez nagyon kínos szitu.

- Sajnálom Soohyun, de nekem nem megy ez a kapcsolat. –mondtam miután felöltözött.

- Mi van? Ki ez a Kate? És az igazat mondd!

- A szerelmem. –mondtam egyszerűen.

- A kicsodát?

- A szerelmem. Igen szerelmes vagyok belé. Már régóta csak elszúrtam a dolgokat. Ne haragudj, hogy ezt tettem veled, de itt vége van.

- Még te szakítasz velem? –kiabált.

- Te is csinálhatod. –ezt nem kellett volna kimondanom. Hatalmas pofon csattant az arcomon.

- Undorító seggfej vagy. –csapta be maga után hangosan az ajtót.

Sajnáltam, hogy megbántottam. De megkönnyebbülés is volt. Fogtam a cuccomat és Kate házához rohantam. Csengettem, de semmi jel. Lassan nyílt ki az ajtó és egy álmos Kate-tel találtam szemben magamat. Egyből kinyíltak a szemei, mikor meglátott.

- Te meg mit keresel itt? –kérdezte. Bementem mellette és szembefordítottam magammal.

- Szeretlek Kate, nagyon. Nem tudok nélküled élni. Sajnálom, hogy egy barom voltam. De szükségem van rád. Kérlek bocsáss meg ne… -nem bírtam befejezni, mert hatalmas hévvel csókolt meg. Először meglepődtem, de azonnal viszonoztam. Szorosan öleltem a derekát. Éhesen faltuk egymás ajkait. Akkora éhség és vágy volt bennünk, hogy azt nem lehet elmondani. Nekitoltam a falnak és simultam hozzá, amennyire csak tudtam.

- Nem tudom elmondani mennyire hiányoztál. –suttogtam a szájába.

- És a barátnőd?

- Már nincsen. De igazán nem is volt. –csókoltam meg megint. Kezem elindult a felsője alatt.

Lábait csípőmre emeltem és így nyomtam még jobban a falhoz. Szó szerint téptük egymás ajkait. Annyi minden van, amit most kell bepótolnunk.

Egy kis pizsamában volt, ami egy topból és kis rövidnadrágból állt. Lekaptam róla a felsőjét. Sima hátát kezdtem el simogatni. Ő is megszabadított a kabátomtól meg a pólómtól.

Elindultam vele a hálóba. Letérdeltem vele az ágyra, miközben mellkasára tértem át. Lassan dőltem le vele, míg a melleit kényeztettem. Közben keze az övemmel játszadozott, majd lassan tolta le rólam a nadrágomat. Gyorsan levettem magamról az alsómat is, majd róla is letéptem a nadrágot. Az egész testét végig csókolgattam, míg a hajamba túrt. Forrt közöttünk a levegő. Visszatértem ajkaira. Édes, tüzes csókot váltottunk. Csodálatos volt. Még nem is történt igazán semmi, de már bizsergek. Igen, ezt kell éreznem.

- Jiyong, nem bírom. Akarlak –lihegte.

- Én is téged, nagyon.

Gyorsan lerántottam róla a bugyiját és egy határozott mozdulattal hatoltam belé.

- Ahh Jiyong, végree –nyögött fel

- Olyan régóta várok erre –lihegtem.

Azonnal gyors tempóban kezdtem el mozogni. Most nem lassúztunk, annak nem most van itt az ideje. Nyakát csókolgattam, szívogattam. Egy kisebb, de nem túl látható nyomot hagytam ott. Jelezve, hogy ő az enyém és senki másé.

Egyre hangosabban nyögtünk. Annyira közel volt a vége, hogy majd szét robbantam.

Végül egyszerre értük el a gyönyört. Hatalmas nyögések közepette élveztünk el.

- Úristen Ji –kapkodta a levegőt, míg ráfeküdtem.

- Szeretlek Kate. –néztem a szemébe.

- Én is szeretlek Jiyong. –mondta lágyan.

Egy utolsó csókot váltottunk, majd szorosan összebújva aludtunk el, egymás karjaiban. Végre minden olyan, mint régen. Csak ketten vagyunk és senki más.

Reggel hamarabb keltem fel. Kicsit néztem alvó arcát, majd kimentem kávét csinálni. Egyszer csak megláttam az ajtóban, az én pólómban.

- Jó reggelt édes. –öleltem meg.

- Neked is. Miért nem alszol még? -bújt hozzám.

- Nem tudtam. Kate, szeretnék kérdezni valamit.

- Ki vele. –nézett rám.

- Lennél a barátnőm?

- Akkor is ezt kellett volna kérdezned. –mosolygott.

- Tudom, de akkor hülye voltam. De most nem engedem, hogy elveszítselek.

- Örömmel Jiyong.

Boldogan csókoltam meg az én szerelmemet.

28. Mindig is szurkoltam nektek

- Azért ne hasonlíts hozzá! Soha nem bántottalak volna meg, ha együtt lettünk volna.

- De nem voltunk együtt és mégis megbántottál. –nézett a szemembe.

- Nem akartam. És már megmondtam, azt nem miattam tettem, hanem miattad.

- Mekkora nagylelkű ember áll előttem? –túlozta el- Szóval miattam vertél át végig, miattam törtél össze és miattam játszottál velem?

- Nem vertelek át és nem játszottam veled! –mondtam határozottan.

- Akkor mit csináltál?

- Beléd szerettem. Teljes szívemből szeretlek, még mindig. –mentem közel hozzá.

- Neked barátnőd van. –nézett fel rám.

- Tudom.

- Úgy látszik gyorsan túlléptél.

- Nem, nem léptem túl. Kate én…

- Jiyong? Végre megtaláltalak. –jött oda Soohyun és bújt oda hozzám.

- Soohyun, ő itt Kate az egyik barátom. Kate, ő itt Soohyun a barátnőm. –mutattam be.

- Örülök, hogy megismertelek. –mosolygott a barátnőm.

- Én is. –erőltetett magára egy mosolyt Kate.

Hirtelen Soohyun megcsókolt, elég hevesen. Nem tartott sokáig, mivel eltoltam magamtól. Félve néztem a szerelmemre, akinek az arcán csalódottságot láttam.

- Én nem is zavarok tovább. Sziasztok. –ment el könnyes szemekkel, de ezt csak én láttam. A szívem szakadt meg érte. Legszívesebben utána mentem volna, de ezt nem tehettem meg. Most már látom, hogy rosszul döntöttem. Nem szabadott volna elengednem őt.

Semmi kedvem nem volt a buli további részeihez. Muszáj volt ott maradnom. Egyszer egy kicsit kimentem a klub elé cigizni, hogy lenyugodjak. Tabi jelent meg mellettem, aki szintén rágyújtott.

- Mi a helyzet? –kérdezte.

- Semmi jó. –sóhajtottam és mélyen beleszívtam a károsító szálba.

- Mit beszéltél Kate-tel?

- Te mindenről tudsz? –nevettem kínomban.

- Csak megláttalak benneteket, ezért nem is zavartam. Mi volt? –nézett rám komolyan.

- Csak megbeszéltünk néhány dolgot. De megzavartak.

- Soohyun?

- Igen. Ha ő nem jön oda, akkor utánamegyek, és nem engedem el. –fújtam ki egy nagy mennyiségű füstöt. Láttam, hogy Tabi gondolkozni kezd.

- Miért vagy vele? –tette fel végül. Tudtam, mire gondol.

- Nem tudom. Kedvelem, de nem vagyok szerelmes. Vagyis az vagyok csak másba. Nem akarom megbántani. Azt hittem, hogyha összejövök vele, akkor elfelejtem Kate-et, de nem így lett. Csak még jobban akarom őt. És most lett vége a kapcsolatának. Végre az enyém lehetne, senki nem állna az utunkba.

- Csak Soohyun. És azt se felejtsd el, hogy Kate nem szeret téged.

- De szeret. –vágtam rá egyből.

- Ezt honnan veszed? Mondta?

- Nem, de tudom. Érzem, hogy nem felejtett el engem.

- Hát tesó, bonyolult vagy. –nevetett. Tabi elindult be, én még maradtam.

- Azért tudd –fordult vissza- Mindig is szurkoltam nektek. Úgyhogy tudod, kinek szorítok.

Megmosolyogtam ezt a kijelentését. Rá mindig számíthattam, de ő is rám.

Lassan én is visszamentem. Elvoltunk még egy ideig, majd Soohyun jött felém.

- Nem megyünk haza? –kérdezte.

- De, mindjárt hazaviszlek. –mondtam.

Hazavittem és egyből eljöttem onnan. Otthon sokáig nem aludtam, nem jött álom a szememre. Fel akartam hívni Kate-et. Persze tudtam, hogy nem lehet.

Másnap egy kisebb megbeszélésünk volt, aztán a délutánom szabad. Bementem a céghez, ahol már mindenki ott volt. YG, a manager-ünk meg persze mi.

- Nem sokára itt lesz, aztán kezdhetünk is. –mondta főnök.

- Kicsoda? –kérdeztem. Ekkor nyílt az ajtó és megjelent Kate egy fickóval.

- Jó napot. –köszönt kedvesen. Mikor meglátott ledermedt és egyből elfordította a fejét.

- Kate, örülünk, hogy itt vagy. Kérlek, ülj le! –mondták neki kedvesen.

- Fiúk, tudom, hogy már ismeritek is egymást, ami még jobb. Megkértük Kate-et, hogy fotózzon titeket az albumhoz. –mondta a főnök.

- Szuper. Úgy vártam már, hogy együtt dolgozzunk. –mondta boldogan Seungri.

- Ezt meg is beszéltük. Három nap múlva akkor fotózás.

Pár perc múlva kijöttünk a teremből. Egyből Kate után mentem. Mikor megláttam, megfogtam a kezét és visszarántottam.

- Várj! –mondtam.

- Ne haragudj, de sietek! –ment el azonnal. Nem bírtam feltartani, elrohant.

Haza indultam, de mikor odaértem egy váratlan embert találtam.

- Soohyun! Te mit csinálsz itt? –kérdeztem meglepődve.

- Neked is szia! Amúgy meg megbeszéltük, hogy nálad ebédelünk. –mondta gúnyosan.

- Ne haragudj, de elfelejtettem. –csókoltam meg. Bementünk a nappaliba és én levágtam magamat a kanapéra.

- Valami baj van édes? –ült le mellém és a hajamat kezdte el simogatni.

- Nem, semmi. –közelebb húztam és csókolni kezdtem. Nem tudom miért, de terelni kellett a gondolataimat. Felkaptam a kezembe és a hálóba mentem vele. Teljesen ráfeküdtem, miközben a felsőjéből bontogattam ki. Nem úgy tűnt, mintha ellene lenne a dolognak, így folytattam.

- Ahh Jiyong –nyögött egy hatalmasat, mikor belé hatoltam.

Igaz ez volt az első együttlétünk, de nem igazán éreztem semmit. Mikor megszeretek egy lányt és úgy fekszek le vele az teljesen más, mint a többi. A barátnőimnél általában ez szokott lenni, főleg az elsőnél. Most azt kéne éreznem, hogy ez csodálatos, de semmi. Mindig van az a varázs. Kate-ről nem is beszélve. Vele minden alkalom egy csoda volt. Legfőbbképpen a legelső. Soha nem érzetem még olyat, mint akkor.

Hangosan sikoltotta a nevemet, míg elélvezett. Én mentem tovább, hogy valami jó azért nekem is legyen. Ő teljesen lenyugodott már, csak azt várta, hogy én is elérjem.

Visszagondolva a Kate-es dolgokra, hamarabb elértem a csúcsot és nyögtem egy hangosat.

- Ahh Kate!

27. Mi történt?

Két hete vagyok együtt Soohyun-nal. Nagyon jól megvagyunk, de mégis üresnek érzem a kapcsolatunkat. Kedvelem, nagyon, de nem szeretem. Én még mindig szerelmes vagyok Kate-be. Ami rossz, hiszen így Soohyun-t nem engedem olyan közel magamhoz.

Egyszer sem mondtam még neki, hogy szeretem, de ő sem mondta még. Úgy érzem, hogy nem is fogom ezt kimondani könnyen, hiszen nem érzek még így.

Ma este vacsorázni mentünk. Kellemesen elbeszélgettünk közben, minden jól ment.

Valami történetet mesélt, de elkalandoztak a gondolataim, mivel megláttam egy párocskát tőlünk nem messze. Egy ázsiai fiú volt egy külföldi lánnyal. Egyből Kate és Minwoo jutott eszembe. Olyan édesen üldögéltek ott, majd váltottak egy lágyabb csókot. Beugrottak a nyaraláson történtek. Minden, amit együtt tölthettem vele. Ha eddig valamennyire sikerült is elfelejtenem egy kicsit, az most újra fellángolt.

- Jiyong, figyelsz te rám? –zökkentett ki Soohyun a gondolkodásomból.

- Ne haragudj, csak elkalandoztam. –mosolyogtam nem túl megnyerően.

- Mostanában egyre többet kalandozol el. Valami baj van?

- Nem nincsen semmi, tényleg.

- Oké. –mondta, de láttam, hogy nem győztem meg.

Miután befejeztük a vacsorát, elmentünk sétálni a partra. Sötét volt, nem volt sok ember az utcán. Magamhoz öleltem és így mentünk tovább.

Kis idő múlva egy ismerős pár jött velünk szembe.

- Sziasztok! –köszönt a férfi.

- Sziasztok. –köszöntem én is. Kate-re néztem és szomorúságot láttam az arcán. Ledöbbenve nézett a mellettem álló lányra.

- Ti együtt vagytok? –kérdezte Minwoo.

- Igen. –mondtam nem túl meggyőzően- Ő itt Soohyun. Egy hónapja vagyunk együtt.

- Örülök. Sok boldogságot nektek. –mondta hatalmas vigyorral. Biztos tetszett neki, hogy így nem fogom elvenni tőle Kate-et. De ebben ne legyen olyan biztos.

- Mi megyünk is. Akkor további szép estét nektek. –puszilta meg a párját, majd elindultak. Kate teljesen lefagyva ment tovább. Rosszul esett nekem ez a találkozás. Nem akartam, hogy tudjon a kapcsolatomról. Láttam a fájdalmat az arcán.

Hazakísértem a barátnőmet, bár nem igen hallottam, hogy miket mondott az úton. Csak Kate járt az eszemben.

- Nem jössz be? –kérdezte, mikor megérkeztünk a házához.

- Ne haragudj, de még dolgom van. Majd legközelebb. Szia édes. –csókoltam meg gyorsan, majd eljöttem. Lehet, hogy ez ronda dolog volt, de nem volt kedvem most vele lenni.

Ebből is tudtam, hogy ez nem egy igazi kapcsolat, hiszen egy hónap után még nem feküdtem le vele? Ezt egyik barátnőmmel sem csináltam. Ilyenkor ezen már túl szoktunk lenni. De valahogy nem kívánom őt úgy. És csak kényszerből meg nem akarom.

Egy hét múlva egy buliba mentünk. Az egyik klubbot bérelték ki, mivel az egyik közeli haverunknak volt szülinapja. Ott volt az egész csapat, néhány ismerős. Én persze Soohyun-nal mentem. Kb. egy óra múlva láttam meg Kate-et, de teljesen lehaltam. Karikás szemei voltak, szomorú arc, látszott, hogy nincs minden a rendben vele. Nem vettem le a szememet róla. Leült a lányokhoz, de egy mosoly nem jelent meg az arcán. Beszélni akartam vele, tudni akarom, miért van ilyen állapotban.

Láttam, hogy kimegy a mosdóba, így azonnal betámadtam a lányokat.

- Mi történt Kate-tel? –kérdeztem egyből.

- Te nem hallottad? –néztek rám ledöbbenve.

- Miről?

- Kate és Minwoo szakítottak. Elég csúnyán.

- Mikor és hogyan? –kérdezgettem tovább

- Három napja. Igazából Minwoo szakított. Egyik este hatalmas veszekedésbe kerültek. Minwoo kiakadt, mert Kate-nek állandóan nyomott hangulata volt és mindig visszautasította. Minwoo elég csúnya dolgokat vágott szegénykém fejéhez, aztán kidobta. Kate azóta ilyen.

- Meg is értem. Ha nekem mondtak volna ilyeneket, akkor én is magamba zuhantam volna.

Azonnal felpattantam és a mosdókhoz mentem. Amikor odaértem éppen jött ki.

Ahogyan meglátott, megtorpant és meredten nézett rám.

- Sajnálom. –mondtam halkan. Szerencsére senki nem volt rajtunk kívül ott.

- Ugyan mit? Ez nem a te dolgod. –mondta komoran.

- Azt sajnálom, hogy egy ilyen senki megbántott téged. Sokkal jobbat érdemelsz nála.

- Chh, ez vicces. –fordította el a fejét.

- Mi?

- Az előtt veled lettem volna. Te jobb lennél? –húzta fel a szemöldökét.

26. Váratlan vendégek

- Szia Jiyong remélem nem zavarok?

- Nem, gyere be

- Miért jöttél? –kérdeztem kíváncsian.

- Beszélnünk kell! –mondta határozottan.

- Hallgatlak. –tettem keresztbe a kezemet.

- Nem fogok finom lenni. Tartsd távol magadat Kate-től! –mondta keményen.

- Mi van? –néztem rá értetlenül.

- Nem tudom miről beszéltetek tegnap este, de utána Kate nagyon fura volt. Nem akart velem együtt lenni. És nem értem miért? –szóval Kate nem feküdt le vele. Ennek örülök.

- Talán nem szeret téged annyira. –mosolyogtam önelégülten, mire villámokat kezdtek szórni a szemei. Ijesztően nézett ki.

- Ne merj ilyeneket mondani! Te semmit nem tudsz, hogy mi van közöttünk. Biztos valami hazugságot mondtál neki, de nem is érdekel. Ne beszélj vele és hagyd őt békén!

- Mi lesz, ha nem?

- Hidd el, tudok rólad pár olyan dolgot, amiket ha megtud Kate, utána látni sem akar téged. És a média örülne ilyen infóknak. –mondta gúnyosan.

- Ki vagy te, hogy fenyegetsz engem? –kezdtem ideges lenni.

- Minwoo vagyok, a te barátod.

- Hát nekem biztos nem. Talán ismerős, de attól is messze állsz. –mondtam lenézően.

- Lehet, hogy így gondolod, de ne felejtsd el! Kate az én barátnőm. Így engem is el kell viselned. –mondta. Azt hittem szétverem ezt a barmot. Mit képzel, hogy beszélhet így velem?

- Nehogy azt hidd, hogy azt fogom tenni amiket te mondasz.

- Rendben. De ne lepődj meg, ha titkok látnak napvilágot. –hatalmas hévvel csapta be az ajtót. Nem féltem ettől a senkitől. Nem tudna ő engem bántani, ahhoz túl gyenge.

Bár nagyon felidegesített. Egy dolog volt, aminek örültem. Kate elutasította. Szóval nyomott hagytam benne a tegnapi vallomásommal. Tudtam én, hogy nem szereti ennyire ezt a barmot.

Le kellett nyugodnom, így lementem a partra, hogy megsétáltassam Gahot. Kapucniban és napszemüvegben voltam, így reméltem, hogy nem ismernek fel. Vagy egy órája lehetek ott, mikor egy idegen kutya szaladt el mellettem. Egyenesen a vízhez ment, de mielőtt belemehetett volna, megérkezett a gazdája. Egy fiatal, barna hajú, ázsiai lány volt. Gyorsan rohant el mellettem és a kutyusa után sietett. Éppen időben kapta fel a kezébe.

- Rossz kutyus. Nem szabad ilyet csinálni. –szidta le lágyan. Látszott, hogy mennyire szereti a kis kedvencét, ami szimpatikus volt mivel én is imádtam Gahot.

Észrevettem, hogy elejtette a lány a pórázt, így felvettem és odavittem neki.

- Ezt elejtetted. –nyújtottam át neki.

- Köszönöm. –mosolygott kedvesen. Most láttam igazán az arcát. Alacsony volt, törékeny testtel. Szép arca volt. Maga a lány is szép volt.

- Sokat jársz ide? –kérdezgettem. Kedvesnek tűnt és szimpatikus is volt.

- Igen. Szeretek kutyát sétáltatni. Ilyenkor sokat tudok gondolkozni és feltöltődni. Persze, ha ez a rossz lány nem rohan el. –ölelte meg az ici-pici szőrpamacsot, ami a kezében volt.

- Én is így gondolom. Hogy hívnak?

- Soohyun vagyok. –mondta kedvesen- És te? –meglepett, hogy nem ismert meg.

- Kwon Jiyong. –hajoltam meg.

- Jiyong? Te vagy a Big Bang leader-e! –mondta elámulva.

- Igen. –nevettem zavaromba.

- Nyugi, nem vagyok megszállott rajongó. Persze ismerem a zenéteket, de inkább külföldi előadókat hallgatok.

- Ennek örülök. Mármint, hogy nem vagy őrült rajongó. –mosolyodtam el.

- Akkor ő itt Gaho? –mutatott a kutyámra.

- Igen. Bár már elég fáradt, általában elevenebb.

- Biztos sokat sétált. Ő az én kis angyalom Molly. –emelte meg a fehér pamacsot.

- Nagyon aranyos.

Beszélgettünk még egy kicsit. Nagyon kellemes természete volt. Úgy közeledett felém, mintha normális ember lennék. Persze az vagyok, de ő nem a sztárt látta bennem, ami nagyon bejött. Kedves, értelmes lány volt. Menni készült, de előtte még kérdeztem egyet.

- Elkérhetem a számodat? –kérdeztem félve.

- Öhhmm…. –gondolkozott egy kicsit- Persze.

Számot cseréltünk és mondtam, hogy majd még keresem. Boldogan mentem haza. Igen, végre boldog voltam. Késő estig a stúdióban voltam, aztán otthon egyből elaludtam.

Egy hét múlva találkoztunk először Soohyun-nal. Csak sétálni mentünk, ettünk fagyit. Egyszerűbb randi volt, de tetszett. Jobban megismertük egymást. Így segített a felejtésben. Lehet, hogy csak arra kellett, hogy elfelejtsem Kate-et. De még az is lehet, hogy egy komoly kapcsolat lesz belőle.

Újabb egy hét telt el. Azóta már háromszor is találkoztunk. Mind végig remekül éreztem magamat, ahogyan ő is.

Ma is éppen randin vagyunk. Este van, most kísérem haza.

- Köszönöm, nagyon jó volt. –mosolygott.

- Szerintem is jó volt.

Megfogtam a kezét és kicsit közelebb húztam magamhoz.

- Soohyun, lennél a barátnőm? –kérdeztem mosolyogva.

- Igen. –mondta boldogan. Szorosan megöleltük egymást. Elhúzódtam tőle és egy visszafogottabb csókot leheltem ajkaira.

Mosolyogva mentem haza. Kezdtem nagyon megkedvelni ezt a lányt.

Másnap elmeséltem a fiúknak az egészet. Boldogan számoltam be nekik a dolgokról.

- Akkor ti most együtt vagytok? –kérdezte Daesung.

- Igen. –bólogattam sűrűn.

- Gratula tesó. Végre túlléptél Kate-en. –veregetett meg Tabi.

- Ezt nem mondanám, de jó úton haladok. –húztam a számat.

25. Azon az estén rontottad el

Ijedten kapta hátra a fejét. Láttam, hogy a vér is megfagy benne, mikor meglátott.

- Mit csinálsz itt? –kérdezte.

- Ezt én is kérdezhetném. Nem kéne a barátoddal lenned? –kérdeztem gúnyosan. Az a pia mennyiség, ami bennem volt kicsit megindított.

- Nem kezdek el bocsánatot kérni tőled. Nem szólhatsz bele, mit csinálok.

- Szóval így állunk? Egy hét után ő szerelmemnek nevez téged. Te is ennyire szeretnéd?

- Nem vagyok köteles válaszolni neked.

- De válaszolj! –mondtam hangosan. Egyre közelebb mentem hozzá. Ahogy sétáltam, úgy hátrált ő. Neki ütközött a korlátnak, én pedig közvetlen előtte megálltam. Kezem a dereka mellet volt és a korlátot fogtam.

- Ennyire szereted őt? –kérdeztem lassan- Kate, kérlek válaszolj! –néztem a szemébe.

- Lehet, hogy még nem vagyok halálosan szerelmes, de ő, azaz ember, akinél ezt hamar elérhetem. Szeretni szeretem, de szerelmes még nem vagyok.

- Igen? És a kis ’szerelmed’ tudja, hogy mi mit műveltünk abban a két hétben? –kérdeztem kaján vigyorral és közelebb hajoltam hozzá.

- Nem, nem tudja. És nem is fogja. Az semmit nem jelentett, te is megmondtad.

- Én ilyet soha nem mondtam. És igenis jelentett. Miért feküdtél le velem?

- Mi van?

- Miért feküdtél le velem? –kérdeztem komolyan.

- Mert tetszettél. –adta meg az egyszerű választ.

- Most már nem?

- Nem Jiyong. Én lezártam.

- Nem zárhatod le ilyen könnyen. –mondtam elhaló hangon.

- De igen. És most hagyjál! –lökött el és indult volna be.

- Nem, nem lehet, mert szeretlek. –kiabáltam, mire megtorpant és hátra fordult.

- Mi?

- Szeretlek. –sétáltam felé és megálltam előtte, végig a szemébe nézve- Mindig is szerettelek. Az első perctől kezdve. És most is szeretlek. Én szerelmes vagyok beléd Kate.

Nem tudott mit mondani. Tágra nyílt szemekkel nézett engem.

- Jiyong –mondta halkan.

- Nem akartalak megbántani, de úgy éreztem, hogy tönkretennéd a karrieredet, ha velem jönnél Koreába. Látom ez már mindegy, mert most itt vagy. Sajnálom Kate, komolyan szeretlek és fáj, hogy a hülyeségem miatt, most valaki mással vagy.

- Ezen már nem lehet változtatni. Ne haragudj Jiyong, de nekem nem megy. Azon az estén rontottál el mindent. –mondta halkan, de határozottan.

- Kate, kérlek….

- Édes itt vagy? Már mindenhol kerestelek. Nem megyünk haza? –jelent meg Minwoo.

- De, persze menjünk. –mosolygott rá.

- További jó bulizást Jiyong. –köszönt oda a fiú. Biccentettem egyet, de nem vettem le a szememet Kate-ről. Minwoo elindult Kate-et fogva, de ő is engem nézett.

- Viszlát Jiyong. –mondta halkan.

Ott álltam egyedül a saját magányomban. Ha azon az estén nem mondom azt, akkor most az én karomba bújna. Velem menne haza. Engem csókolna, engem ölelne, velem nevetne és engem szeretne. Tudom, hogy ő is többet érzett szimpla kedvelésnél. Hogy lehetek ekkora hülye, hogy azokat mondtam neki? El kell fogadnom a tényt, hogy ő soha nem lesz az enyém.

Bánatomban elmentem a bárhoz. Nem tudom hány felest döntöttem magamba, de a végére már nem csak a látás, de a hely felismerés is nehéz volt.

Reggel kómásan keltem fel az ágyamban. Fogalmam sincs, hogy kerültem haza, hogy mi történt utána. Az ágyban merengve ültem, mikor egy csaj libbent be a hálóba, fehérneműben.

- Jó reggelt álomszuszék! –térdelt felém és csókolt meg. Hogy került ez ide?

- Csá! Mit keresel te itt? –kérdeztem durván. Úgysem ismerem, ha meg felhoztam, akkor sok esze nem lehet. Az ilyen lányok egyformák. Ők is tudják, hogy csak szexre kellenek.

- Nem emlékszel édes? Tényleg jól kiütötted magadat. –nevetett az ölemben.

- Válaszolnál? –kezdett idegesíteni.

- Este rengeteget ittál. Teljesen kidőltél. Odaestél közénk és elkezdtél nyomulni. Aztán Tabiék mondták, hogy menjél haza. Te megfogtál, felhoztál és szerintem a többit nem kell elmondanom. –nézett kajánul és csókolt meg megint. Lefeküdtem volna ezzel a lánnyal? Mi mást csináltam volna?

- Oké, akkor most kérlek menj!

- Rendben. –pattant fel az ölemből és elkezdett öltözni. Nem zavarta, hogy bunkó voltam. Miután minden ruha rajta volt, még egy csókot adott nekem.

- Köszi az estét. Jó legyél Ji baby. Sziaa! –ment el boldogan. Legalább neki szereztem egy boldog estét. Felöltöztem, letusoltam. Épp reggeliztem, mikor csöngettek, de egy olyan személy volt ott, akire nem számítottam.

24. Akit én szeretek?

Ma indulunk haza. Összepakoltuk a cuccainkat, majd a csapatok egymás után mentek el. Mindenkitől elköszöntünk, mikor a kocsik kiálltak. A végére már csak a mi csapatunk maradt, meg amivel Jeremy-ék jöttek.

- Srácok, azt hiszem ideje indulni. –szólalt meg Jeremy. Mindenki megölelgette egymást, majd a végére a két testvér maradt.

- Jó volt kibulizni magunkat. Koreában úgyis találkozunk, így nem nagyon köszöntgetek. –nevetett az idősebbik. Lepacsiztunk vele, majd a húga jött.

- Kicsi lány, nagyon fogsz hiányozni. Örülök, hogy megismertelek és remélem hamarosan látlak. Ilyen fantasztikus lányt, mint te, soha nem fogom elfelejteni. –ölelte meg maknae.

- Köszönöm. Isteni fiú vagy, sok szerencsét a továbbiakban. –ölelte meg a szőkeség.

- California, nagyon jó volt veled. –így Tabi, majd szép lassan mindenki elköszönt tőle. Én következtem. Végig őt néztem. Szidtam magamat, amiért megbántottam, de így volt a legjobb. Valószínűleg soha többé nem látjuk egymást.

- Megbocsájtanátok, de szeretnék négyszemközt elköszönni tőle. –fordultam a többiekhez.

- Persze, menjetek. –intett Jeremy. Mindenki észrevette, hogy elromlott valami köztünk, tudták, hogy én bántottam meg. Kézen fogtam és kivittem a hátsókertbe.

Megálltam előtte, de nem engedtem el a kezét. Lassan felnézett rám, és belefúrta tekintetét az enyémbe. Istenem, én nem tudom elengedni ezt a lányt. Nekem ő kell, senki más.

- Sajnálom –kezdtem volna neki, de közbeszólt.

- Ne kezdjük elölről kérlek, nincs értelme. Viszlát Jiyong, vigyázz magadra.

- Kérlek, hadd köszönjek el tőled rendesen. –sóhajtott egyet, így folytattam.

- Az első perctől kezdve tetszettél. Ahogy megláttalak, a mosolyod, a kedvességed, az egész lényed gyönyörű volt. Mikor először lefeküdtünk az olyan csodálatos volt. Sajnálok mindent, amikor megbántottalak, fájdalmat okoztam. De elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy megismerhettelek. Nagyon fontos vagy nekem, eszméletlen sokat jelentesz nekem.Nagyon kedvellek és sajnálom, hogy így alakult. –mondtam halál komolyan.

- Így kellett történnie. Szia Jiyong. –ölelt meg. Olyan erősen húztam magamhoz, mint még soha. El akart lökni, de nem sikerült neki. Fejemet mélyen nyakába temettem.

- Szia Ji. –tolt el végül. Percekig csak ott álltam. Nem hiszem el. Végig azon voltam, hogy megszerezzem. Most az enyém lett volna, én meg ellököm? Nem vagyok normális.

- Szeretlek Kate. –mondtam. Persze senki nem hallotta, így nem számít. Mekkora gyáva vagyok, hogy ezt nem tudom a szemébe mondani. Lassan elindultam, ők már a kocsiban ültek.

Integettem még nekik, de végig Kate-et néztem, egyszer találkozott össze a tekintetünk. Hosszasan néztük egymást, majd elfordította a fejét.

Viszlát szerelmem, remélem boldog leszel. Megpróbálom elfelejteni őt, de előre látom, hogy nem fog sikerülni.

Már Koreában vagyunk. Egy hete érkeztünk haza, megy a munka. Rengeteget dolgozok mostanában, ami jó, mert segít a felejtésben.

Még két hét telt el úgy, hogy a munkán kívül alig csináltam valamit.

- Tesó ez nem lesz így jó. Ma el kell jönnöd velünk bulizni. Neked is jót tenne, ha kimozdulnál egy kicsit. –mondta Seungri.

- Semmi kedvem. –nyafogtam.

- Maknae-nak igaza van, velünk kell jönnöd! –mondta határozottan Tabi.

- Jó. –egyeztem bele nehezen.

- Király, majd összehozunk neked egy kiscsajt, felejtés gyanánt.

- Nekem egy lány kell. –mondtam halkan.

- Jiyong, tudom, hogy nehéz neked, megértjük. De túl kell lépned ezen. Nem látjátok többet egymást, zárd le!

- Próbálom, de nehéz.

Este már a buliban vagyunk. Iszogatunk, jó a társaság. Nem bántam meg, hogy eljöttem. Egy csomó csaj van, persze mindegyik egy dologra kell. De azért is vannak itt.

- Alig várom, hogy itt legyen. –hallottam meg egy beszélgetést.

- Kicsoda? –mentem oda a lányokhoz.

- Minwoo és az új barátnője. Állítólag nem koreai a csaj, de nagyon szép. Ma este itt lesznek mindketten. –mesélték boldogan. Ki lehet az a lány? Majd meglátom, ha itt lesznek. Buliztunk tovább, megjött Jeremy is. Bár annak még jobban örültem volna, ha a húga van itt, de most nem azért jöttem, hogy rá gondoljak.

Egyszer nagy tapsolásra lettem figyelmes, ezért a többiekhez mentem.

- Sziasztok. –köszönt hangosan Minwoo- Emberek, szeretném bemutatni a szerelmemet. Azt hiszem már ismeritek, Kate.

Tátott szájjal néztem rá. Mi? Kate? Ez az a Kate, akit én szeretek? És igazam lett. Ekkor sétált közénk. Mit keres Koreában? Hogy jöttek össze? Számtalan kérdésem lett volna, amit csak tőle tudtam volna megkérdezni. Savanyú, összetört arccal néztem, ahogy megöleli és bemutatja őt mindenkinek. Kate mosolygott, őszintén mosolygott. Ennyit jelentettem volna neki? Összetalálkozott a tekintetünk. Egyből eltűnt a mosoly az arcáról. Nem tudtam leolvasni semmit sem, hogy mire gondolhat. Odajöttek hozzánk köszönni.

- Gratula srácok. –ölelte meg őket Taeyang- Hogy alakult ez ki? –erre én is kíváncsi vagyok.

- Hát a nyaralás után én New Yorkba utaztam. Találkoztunk, aztán sok időt töltöttünk el együtt. És egy hete jelentettük ki. –mesélte a srác boldogan. Egy hete? Tehát kb, két hete alakulgat köztük valami és a gyerek már szerelmemnek szólítja? Kate biztos nem érez ilyen erősen iránta. Nem érezhet. Órák teltek el. Egyszer megláttam, hogy a bárnál Kate és a pasija milyen jókedvűen elvannak. Csókolgatják egymást, nevetgélnek. A szívem tört össze ott pici darabkákra. Egyből elindultam és két felest lehúztam. Üldögéltem még egy darabig, majd kimentem a teraszra rágyújtani.

Épp az öngyújtómat vettem elő, mikor megpillantottam az egyik eldugottabb résznél Kate-et.

Háttal állt nekem, korlátnak támaszkodva.

Mögé mentem, de még mindig nem vett észre. Még mindig ugyanolyan gyönyörű volt.

- Nem hiszem el, hogy itt tartunk. –szólaltam meg.

23. Játszani az érzelmekkel

- Én nagyon szeretném, ha Koreába jönnél velünk. –fogtam meg a kezét.

- Hogy mi? –kerekedett ki a szeme.

- Gyere velünk! Olyan jól összeszokott ez a társaság. Te is közelebb lennél a testvéredhez.

- De Jiyong, az én életem New Yorkban van. Ott a munkám, a barátaim, mindenem.

- Koreában is vannak barátaid. Ott is lenne munkád. Tudod, hogy hány helyen kellene ilyen profizmus, mint ami neked van? –győzködtem.

- Nagyon édes vagy, de nem tudok most dönteni. –simogatta meg az arcomat.

- Tudom és nem is várom el. Csak annyit kérek, hogy gondold át! Kérlek!

- Rendben. És köszönöm, hogy gondoltál rám. –ölelt meg.

Mikor nem gondolok rád? Sajnos ezeket csak magamban tudom kimondani. Annyival könnyebb lenne a helyzet, ha ott élne velünk. Nagyobb lenne az esélye, hogy összejövünk. Ott lenne mindig velem, láthatnám, érezhetném.

Mire leértünk a csapat másik fele már a nappaliban volt.

- Sziasztok! Milyen volt a vidámpark? –kérdeztük.

- Eszméletlen. Kár, hogy kihagytátok.

Azt nem hiszem, mert régen volt ilyen fantasztikus napom, mint a mai. Ettünk, majd mindenki elvonult a saját kis dolgára.

- Megkérdezted a húgomat, hogy jöjjön Koreába? –jelent meg mellettem Jeremy.

- Honnan tudod?

- Testvérek vagyunk. Mindent megbeszélünk egymással. Szóval?

- Igen. Haragszol? –néztem rá félénken.

- Nem, csak meglepett. Te tényleg komolyan veszed ezt az egészet. –nevetett.

- Persze, hogy komolyan veszem! Jeremy nekem a húgod kell. Lehet, hogy most ezt furának tartod ahogy hallod vagy még nem is hallottad így, de ez van.

- Nem, ezt tényleg nem hallottam még. És tényleg nagyon fura. –nevetett.

- De te nem örülnél neki? Együtt lehetnél a húgoddal.

- Hogyne örülnék, de valamit meg kell értened! Ő egy nagyon híres, felkapott fotós New Yorkban. Rengeteg ügyfele van, számos cégnek dolgozik. Nem hagyhatja csak úgy ott a karrierjét. –mondta nyugodtan.

- De Koreában is nagyon felkapott lenne. Versenyeznének érte. Koreában is van Vogue. Biztos leszerződtetnék.

- Tudom, és ebben biztos vagyok, mivel már egyszer felajánlották neki.

- Tessék! Meg van oldva.

- De vissza mondta. Lehet, hogy most ezt nem érted meg és tudom, hogy nagyon fáj neked. Nekem is, hiszen a húgomról van szó. De nem hagyhatja ott a karrierjét.

Nem válaszoltam csak szomorúan elnéztem. Igaza volt, de ezt nem tudtam elfogadni. Önző voltam, mert csak az én vágyaimat néztem.

Szomorúan, kedvtelenül üldögéltem az este további részében. Nem volt kedvem senkihez és semmihez sem.

- Mi a baj? –huppant le mellém Kate a kertben.

- Semmi, jól vagyok. –erőltettem egy mosolyt magamra.

- Ugye tudod, hogy nekem nem tudsz hazudni?

- Komolyan jól vagyok édes. –simogattam meg a kezét és nyomtam egy puszit a fejére.

- Gondolkoztam azon, amin mondtál és tényleg jó ötlet lenne. –mosolygott.

- Min?

- Koreán. A költözésen. Igazad van és tényleg jó lenne.

- Nem, nem lenne jó. –lettem komor.

- Mi? –kerekedett ki a szeme.

- Kate nem lenne jó, ha Koreába jönnél –néztem mélyen a szemébe- Ne tedd!

- De miért? Az előbb még…

- Tudom mit mondtam, de én is átgondoltam. Ahogy te is mondtad neked ott van az életed. A munkád, a karriered. Ne hagyd ott, amit ilyen nehezen elértél!

- Nem értelek Jiyong. Megkérsz, hogy menjek Koreába. Számtalan érvet felsorolsz, amik igazak. Belemennék, erre te azt mondod ne. Miért?

- Mert neked New York az otthonod. Képes lennél otthagyni mindent?

- Nem hagynék ott semmit, hanem újra kiépíteném csak máshol. Ott lenne Jeremy is, végre mellette lehetnék. És ott lennél te.

- Engem ne számíts bele. Én számodra nem vagyok lényeg.

- Már hogyne lennél?

- Azért, mert itt volt köztünk valami az nem jelent semmit. Koreában ebből semmi nem lenne.

- Szóval tényleg megjátszottad magad? –kérdezte elhaló hangon.

- Nem. Kate én nagyon kedvellek, de ennyi. Nem használtalak ki, minden percét élveztem annak az időnek, amit veled tölthettem. Aminek most vége.

- Te ezt ennyire élvezed, hogy játszhatsz mások érzelmeivel? –jelentek meg könnyek az arcán.

- Sajnálom Kate. –álltam fel és eljöttem tőle. Gyűlöltem magamat, de nem tehettem mást. Igaza volt Jeremy-nek, nem jöhet Koreába csak miattam. Fájó szívvel hagytam ott.

- Sajnálom szerelmem. –suttogtam, miközben eljöttem, könnyes szemekkel.

22. Bújós

Ez volt a nyaralásunk legjobb napja. Ebéd után a medencéhez mentünk. Hűsültünk, úsztunk, jól elvoltunk. A többiek majd csak este érkeznek meg, addig mienk a ház.

- Chaerin! Hol van Kate? –kérdeztem őt délután.

- Felment a szobánkba. Ha jól tudom telefonál. –egyből elindultam az emeletre. Igaza volt, tényleg telefonált. Nekem háttal állt, így nem vette észre, hogy ott vagyok.

- Nem, őket csak a jövő hétre várjuk…igen, de ezeket már elmondtam…..persze, két nap és ott vagyok…köszönöm Philip, hamarosan találkozunk….Nem ők velem beszéljenek, ha problémájuk van, majd én lerendezem… Szia. –tette le kicsit idegesen. Mögé osontam, szorosan hozzásimultam hátulról, kezemmel pedig bejártam egész felsőtestét.

- Mi a baj édes? –búgtam a nyakába.

- Semmi. Csak a munka mindig közbeszól. –sóhajtott nagyot.

- Engedd, hogy ellazítsalak. –kezdtem el puszilgatni a nyakát.

- Ji, ezt most nem kéne. –el akart húzódni, de természetesen nem hagytam.

- Miért édes? Hidd el, jobb lenne neked. –folytattam.

- Mióta szólítasz így? –kuncogott.

- Nem tudom édes, de nagyon tetszik édes. –húzta az agyamat.

- Ahh Ji, mindig eléred, amit akarsz. –fordult meg és csókolt meg hevesen. Igen, általában megszerzem, ami kell. És nekem Kate kell, szóval előbb vagy utóbb az enyém lesz.

- Ji, Ji meglátnak. –vált el lihegve. Elmentem bezárni az ajtót, majd egyből visszasiettem hozzá, ölembe vettem és vele együtt az ágyra feküdtem.

Vadul téptük egymás ajkait. Úgy érzem jó kör lesz, főleg, hogy kicsit ideges. Az biztos, hogy nem fogunk finomkodni.

- Ki az a Philip? –törtem meg a csókot.

- Csak egy munkatársam. Miért?

- Nem tudom érdekelt. Azt hittem a pasid, vagy valami ilyesmi.

- Szingli vagyok. –nevetett.

Egyenlőre édesem, egyenlőre. Aztán az én gyönyörű, imádnivaló barátnőm leszel.

Gyorsan megszabadítottam magunkat a ruháktól, így már csak egy fehérneműben voltunk. Melleit kényeztettem, míg ő a hátamat simogatta és hajamat túrta.

Lekerültek rólunk a maradék ruhadarabok is. Egyre lentebb másztam rajta, míg el nem értem legérzékenyebb pontját. Először csak puszilgattam a combját, majd hirtelen nyaltam bele nyílásába, mire hangosan nyögött egyet.

- Úristen Jiyong –mondta kéjesen. Még jobban beindultam erre. Miután rendesen előkészítettem a terepet, nyelvemet mélyesztettem belé. Erősen húzogattam ki-be, mire sűrűbben kezdte venni a levegőt. Megmarkolta a lepedőt és hangos nyögésekkel élvezett el, aminek az eredményét szívesen kóstolgattam. Visszamásztam, hogy egy édes csókkal jutalmazzam meg. Még nem igen volt magánál, mikor férfiasságomat csúsztattam belé. Már csak egy erősebb sóhaj hagyta el a száját.

- Olyan finom vagy édes. –mondtam, miközben mozogni kezdtem.

- Jiyong –lihegte. Veszett jó érzés volt, látni és hallani, hogy ez mind miattam van. Még jobb lenne, ha nem csak, mint szeretők, hanem mint szerelmesek csinálnánk. Persze az én részemről ez meg van, de felőle még nem.

Hirtelen átfordultam vele és ülő helyzetben engedtem rá becses kincsemre. Lassan kezdte el mozgatni a csípőjét. Lehajolt és szenvedélyesen csókolta ajkaimat. Most ő irányított, amit nem csak én, de szerintem ő is élvezett. A számról letért a nyakamra. Csókolgatta, nyalogatta, ami belőlem váltott ki mély sóhajokat és hümmögéseket. Egyre gyorsabban mozgott, mindketten közel voltunk már a csúcshoz. Megfogtam a csípőjét és a mélyebb lökéseknél, amit csinált, mindig erősebben rányomtam ágyékomra. Eszméletlen élvezetet nyújtott nekem.

Hirtelen remegett meg kezeim között. Hátrahajtott fejjel élvezett el megint, miközben a nevemet mondogatta. A látvány, amit nyújtott gyorsan engem is elrepített a csúcsra.

Fáradtan omlott a vállamra, ahol folyamatosan kapkodta a levegőt. Szorosan öleltem magamhoz, várva, hogy lenyugodjunk.

- Uhh Jiyong. –mormogta a nyakamba.

- Jobb? –kérdeztem mosolyogva. Válasz helyett csak bólogatott és még jobban hozzám bújt. Pőre hátát simogattam és mélyen a hajába szippantottam.

- Gyerekek! Nem sokára megérkeznek a többiek. Kijönnétek? –hallottuk meg Tabi hangját kintről. Kate csak mormogott egyet, mire kuncogni kezdtem.

- Mindjárt megyünk. -kiabáltam ki. Az én kis angyalom lassan emelte fel a fejét és nézett rám.

- Nem akarok kimenni. Legszívesebben csak itt maradnék. Most olyan bújós kedvem van. –mondta angyali fejjel. Soha többé nem akarok nélküle élni.

- Édesem, el sem tudom mondani, mennyire szeretnék itt maradni veled. Igazából mondhatjuk azt, hogy nem érezzük jól magunkat. –ajánlottam fel.

- Nem, ki kell mennünk. –vette fel a melltartóját és a bugyiját, majd visszaült az ölembe.

Magamhoz húztam és percekig csak öleltük egymást.

Fejét mélyen a nyakamba fúrta, én haját simogattam. Mint egy cica olyan volt.

- Úgy szeretem mikor ilyen bújós vagy. Nem akarom, hogy abbahagyjuk ezt. –mondtam

- Sokszor vagyok ilyen. –kuncogott.

Lassan felöltöztünk, rendbe tettük a szobát, hogy ne vegyenek észre semmit. Mit meg nem adnék, hogy ne kelljen bujkálnunk.

Már éppen mentünk volna ki, mikor visszarántottam és szembefordítottam magammal.

- Van egy öleltem, amit elfelejtettem elmondani. –néztem szemeibe.

- Micsoda? –kérdezte kíváncsian.

- Nem kell rögtön döntened, tudom, hogy át kell gondolnod ezt az egészet…

- Jiyong, mondd már! –szakított félbe.

- Én nagyon szeretném, ha…

21. Hova tűnt mindenki?

Egy kis sütögetést terveztünk délutánra. Grillezni akartunk. Vásároltunk húsokat, előkészítettünk mindent. Éppen a konyhában rendezgettem az ételeket, mikor valaki megszólalt.

- Látom, jól megvagytok. –jelent meg Hyuna.

- Igen. Ezt is tönkre akarod tenni? –mondtam gúnyosan.

- Nem és ne haragudj. –nézett rám- Tényleg látszik, hogy kedvelitek egymást. Lehet, hogy nehezen estem túl rajtad, de most már vége. Sajnálom, ha megbántottalak, vagy őt. Ma este elmegyek. –néztem rá én is.

- Ne menj el! Én megbocsájtok, de ezt nem csak nekem kell elmondanod. –mosolyogtam.

- Igen, tudom. –hajtotta le a fejét.

- Kérdezhetek valamit? És kérlek, őszintén válaszolj!

- Persze. –rántotta meg a vállát.

- Szeretsz még engem? –kérdésem hallatán elnevette magát.

- Nem tudom Jiyong. Lehet, hogy érzek még valamit irántad, de az már nem szerelem. De, azt be kell látni, hogy nem olyan könnyű túlesni rajtad. –nevetett, amit én is megmosolyodtam- Ő szerencsés lány és látszik, hogy szereted. –bökött a kert felé, ahol Kate állt. Odanéztem és csak mosolyogva figyeltem őt. A nőt, aki elrabolta a szívemet.

- Gyerünk Jiyong, szerezd meg! –mondta kedvesen. Megöleltem, úgy éreztem ez a pillanat a végleges lezárást jelenti. Elkezdtünk zenélgetni, nevetgélni miközben a vacsorát csináltuk.

Kate az egyik napozóágyon ült és énekelt a többiekkel. Leültem mögé, egyik lábam hajlítva az ő fenekénél, másik nyújtva mögötte. Ijedten kapta hátra a fejét, de mikor meglátott elmosolyodott és megsimogatta a lábamat. Visszafordult énekelni, míg én le nem vettem a szememet róla. Olyan gyönyörű és én annyira szeretem. Pedig nem is az enyém.

Tudom, hogy egyszer megszerzem magamnak. És el nem engedem soha.

Sötétedésig énekelgettünk kint. Fáradtan mentünk a szobáinkba aludni. Másnap reggel mikor felkeltem csak Seven meg a barátnője, Jeremy, Teddy, Chaerin, Ashley meg a fiúk voltak a házban. Meg persze Kate csak ő még aludt.

- Hova tűnt mindenki? –kérdeztem a többiektől.

- Mindenki vidámparkba ment. Mi itthon maradtunk, így egész nap mienk a ház. –örvendezett Jeremy. Tényleg jó volt csak velük lenni.

Ekkor jelent meg az én kis szerelmem, álmosan.

- Jó reggelt hugi! –köszönt neki a bátyja.

- Nektek is. Hol van mindenki?

- Vidámparkban. Egész nap egyedül vagyunk. –válaszolta Tabi. Elkezdtünk reggelit csinálni. A mai napon kívül még két napot töltünk itt. Mivel itt csak olyanok vannak, akik tudják, hogy mi van köztem és Kate közt. Vagyis majdnem mindenki. De aki nem tudja, az majd most észreveszi. Mivel ki fogom használni ezt a napot és csak vele leszek. Végre letámadhatom, ott ahol akarom. Egyből odamentem hozzá a konyhába és megcsókoltam. Döbbentem kapta el a fejét.

- Ez meg mi volt? –kérdezte Ashley.

- Srácok ideje megtudnotok, hogy egy ideje van köztünk valami. –mondtam boldogan.

- Gondoltam tesó. –mondták a fiúk. Igen, ők már ismernek engem.

- Igen, innen már szinte mindenki tudta. De ennyi. És nem akarjuk, hogy mások is megtudják, rajtatok kívül.

- Értjük, nem beszélünk senkinek sem róla. –tapsikolt Daesung.

Egész délelőtt csak pihentünk, elvoltunk. Reggeli után Kate mögé osontam és simogatni kezdtem a hasát.

- Végre együtt lehetünk. –búgtam a nyakába.

- Akkor ezek szerint ma egész nap el kell viseljelek. –fordult velem szembe.

- Ennyire nem örülsz neki? –vált komorrá az arcom.

- Dehogynem. –puszilta meg a számat. Nem hagytam, hogy elhúzódjon, így egy rendes csók lett belőle. Fenekét simogattam, majd lentebb mentem és combját markolásztam.

- Azért ne itt faljátok fel egymást! –szólt ránk viccesen Jeremy.

- Szerintem nyugodtan folytassátok. –szólalt meg Seven, aki épp a barátnőjét ölelgette. Ő is csak most érkezett, így ők is kihasználják az alkalmat. Kézen ragadtam Kate-et és az emeletre vittem.

Betoltam az egyik szobába és falnak nyomtam. Hevesen ajkaira tapadtam. Egyből átkarolta a nyakamat, tudta mit akarok. Kis topja alá nyúltam és egy mozdulattal letéptem róla. Letolta rólam a nadrágomat, így már csak egy boxer volt rajtam. Pár másodperc múlva már az ágyon feküdtünk meztelenül. Éhesen csókoltuk egymást. Kicsit vadabbak voltunk, mint szoktunk lenni, de egyáltalán nem bántam. Semmi figyelmeztetés nélkül hatoltam belé, ami egy hangos nyögést váltott ki belőle. Eszméletlen gyors tempóban kezdtem el mozogni. Közben hangosan nyögdécselt és hátamat karmolászta. Nem volt szükségünk szavakra, anélkül is megértettük egymást. Nem kellett sok, hogy elérjük a csúcsút. Lihegve dőltem rá, miközben magunkra terített egy takarót. Ő is sűrűn kapkodta a levegőt.

- Ez jó volt. –kuncogta.

- Az nem kifejezés. –néztem rá. Kisimítottam haját az arcából és hosszú percekig csak csodáltam arcát. Elvesztem gyönyörű kék szemeiben. Édes csókot leheltem ajkaira.

Kis idő múlva kiszállt alólam, és elment felöltözni a saját szobájába. Míg én is elkészültem egy ötlet támadt a fejemben. Alig vártam, hogy Kate-nek is elmondjam, amit a mai nap folyamán meg is fogok tenni. Kíváncsi leszek, mit fog mondani?

20. Utállak

Édesen ízlelgettük egymás ajkait, miközben a víz végig folyt rajtunk. Combjait, majd fenekét markolásztam. Keze végig járta mellkasomat, hátamat, amiket mély sóhajokkal jutalmaztam.

Kezdett újra feléledni férfiasságom, amit ő is megérzett. Kuncogva vált el tőlem. 

- Csak nem indultál be? –nézett rám kaján mosollyal.

- Mondom, ha rólad van szó elég rád néznem úgy, hogy nincs rajtad ruha.

- Mert ruhában már tetszem? –kérdezte ferdén.

- Dehogynem, úgy is megőrülök érted, de meztelenül jobb vagy. –húztam közelebb magamhoz. Lassan eltolt magától, amit nem értettem.

- Azt hiszem, most megyek. Nincs kedvem tusolni. –indult volna el. Már lépett ki a kabinból, mikor megfogtam és visszarántottam. Falnak nyomtam és hozzá simultam teljesen.

- Addig nem mész el innen, amíg nem segítesz ezen. –mutattam az ágyékomra.

- Szerinted itt hagynálak? –nem várta meg, míg válaszolok, újból egymásnak estünk. Erősen hozzányomtam ágyékomat, mire belenyögött a csókba.

Egyik lábát felemeltem a csípőmhöz. Végig simítottam belsőcombján és egyik ujjamat belé csúsztattam. Elszakadt a számtól és sóhajtott egy mélyet. Azonnal utána küldtem még egyet és lassan mozgatni kezdtem. Végig a szemébe néztem, de nem gyorsítottam a tempón.

- Ji, kérlek, gyorsíts! –lihegte.

- Nem. –mondtam nyugodtan.

- Mi? Ne csináld ezt! –fakadt ki.

- Ezt azért kapod, mert itt akartál hagyni.

- De nem akartalak. Kérlek Jiyong gyorsíts!

- Nem. –ráztam a fejemet. Persze nekem is jobb lett volna gyorsabban, de most kibírtam.

Megfogta a tarkómat és magához rántott. Szánk épphogy nem ért össze.

- Jiyong, kérlek! –mondta kéjesen. Itt adtam meg magamat és egyből gyorsítani kezdtem.

- Hmm –engedett el. Egyik keze férfiasságomhoz tévedt és húzogatni kezdte. Nyögtem egy kisebbet, a hirtelen élvezettől.

Éhesen estem neki az ajkainak. Vad táncot vívtak nyelveink. Mikor elhúzódtam, pajkosan alsó ajkamba harapott.

- Most azonnal akarlak. –mondtam. Felemeltem másik lábát is a derekamhoz, és így hatoltam belé. Hátrahajtott fejjel nyögött, így nyakát kezdtem el csókolgatni. Egyik mélyebb lökésemnél nyögött egy hangosat.

- Csak nem egy G pont? –kérdeztem mosolyogva.

- Ahh Ji –markolászta a hátamat. Lentebb tolta a csípőjét, így még jobban éreztem. Beleharaptam nyakába, mire felszisszent.

- Ugye nem fog meglátszani? –kérdezte aggódva.

- Nem tudom, de most nem is érdekel. –búgtam a nyakába. Egyre gyorsabban kezdtem mozgatni csípőmet. Ekkor hallottuk meg, hogy valaki kopog.

- Kate, bent vagy? –hallottuk meg Ashley hangját. Ijedten nézett rám Kate, majd abbahagytam a mozgást.

- Igen, éppen tusolok. –válaszolt.

- Jeremy kérdezi, hogy elmész-e velük a városba?

- Nem, most nem.

Lassan újra mozogni kezdtem benne, mire elfojtott egy nyögést. Szúrósan nézett rám, mire csak kuncogtam.

- Tabi kérdezi, hogy hol van Jiyong? Nem láttad? –miközben ezt kérdezte Ashley, kezemet lecsúsztattam a fenekére. Erősen belemarkoltam és löktem rajta egy mélyet. Befogta a száját, hogy ne sikítson fel.

- Nem. –válaszolt nehezen. Olyan jó volt látni, hogy szenved. Nem is azt, hogy szenved, hanem, hogy élvezi.

- Rendben, akkor majd jössz. –hallottuk, hogy becsukódik a szoba ajtaja. Mérgesen nézett rám.

- Ezt miért csináltad? –kérdezte dühösen.

- Én nagyon élveztem. –mosolyogtam kajánul, majd egy puszit nyomtam a szájára.

- És, ha meghallotta volna?

- De nem hallotta. –kezdtem el újra normálisan mozogni benne.

- Utállak Jiyong. –nyögte.

- Én is téged. –kuncogtam. Pár mélyebb mozdulatom után éreztem, hogy nem kell már sok.

Sűrűn vette a levegőt és folyamatosan nyögdécselt.

- Élvezz édes, gyerünk! –löktem egy utolsót rajta, majd elélvezett. Hangosan nyögte a nevemet, ami eszméletlen érzés volt. Nem bírtam betelni ezzel. Többet és többet akartam belőle, de tudtam, hogy nem lesz újabb menet. Közben én is elélveztem. Nyögtem pár hangosabbat, majd kivettem belőle férfiasságomat. Lihegve nézett rám mosolyogva.

- Ezt vissza fogod kapni, ugye tudod? –vette le a lábait rólam.

- Igen? Már alig várom. –búgtam közel hozzá.

- Nem fogod élvezni.

Váltottunk egy utolsó szenvedélyes csókot, majd kiszálltunk a kabinból. Felöltöztünk, rendbe hoztuk magunkat. Óvatosan kinéztem, hogy lát-e minket valaki, de üres volt a folyosó.

Ő felment a szobájába, én meg ki a medencéhez.

- Hol voltál? –kérdezte Tabi.

- Jó helyen. –mosolyogtam kajánul.

- Csak nem Kate-tel? –nézett rám kuncogva.

- De. Annyit mondok, hogy teljes a kibékülés.

- Helyes. –csapott a tenyerembe.

Nem sokkal később Kate is megjelent és leült mellénk beszélgetni. Úgy bántam, hogy nem ölelhetem át, nem bújhatok össze vele a többiek előtt. De most be kell érnem annyival, hogy néha lefeküdhetek vele.

Minden rendben ment, amíg meg nem láttam Hyuna szúrós pillantását.