8. Jó úton haladok

Másnap reggel direkt felkeltem korán, mert tudtam, hogy Kate minden második nap fut. Ez a harmadik nap, hogy itt vagyunk, így jó lenne minél hamarabb megbékíteni. Elkezdtem sétálni a parton, majd észrevettem, hogy már visszafele tart. Lehúzódtam az útról, hogy ne lásson meg. Nem messze tőlem ült le az egyik padra, kifújni magát. Mögé osontam és mellétartottam egy üveg vizet. Ijedten kapta oda a fejét, mikor meglátta, hogy én vagyok az, még jobban megijedt. Lassan kivette a füléből a fülhallgatót, én meg leültem mellé.

- Tessék, neked hoztam! –mosolyogtam rá.

- Miért? –nézett rám ferdén.

- Csak, ne beszélj, hanem fogadd el! –elvette a kezemből és beleivott.

- Köszönöm. –lihegte. Egy tapadós rövidnadrág volt rajta meg egy kis, feszülős top. Izgató látvány nyújtott, ahogyan izzadságcseppek jelentek meg a bőrén és sűrűn vette a levegőt. Ezt a helyzetet egy másik szituációba is el tudnám képzelni. Nem, most nem kalandozhat el a fantáziám.

- Jót futottál? –kérdeztem gyorsan.

- Miért csinálod ezt?

- Mit? –azt akartam, hogy kifejtse, mit gondol.

- Hogy ilyen kedves vagy. Nem kell erőltetni semmit.

- Nem is erőltetem. –álltam fel- Csak megmutatom milyen az igazi Jiyong. Azt mondtad nem vagyok olyan, mint amilyet a tesód mesélt neked. Ez vagyok –mutatok magamra.

Nem vártam, hogy válaszoljon, elsétáltam onnan. Mosolyogva mentem vissza a házba, mert tudtam, hogy elgondolkoztattam ezzel a viselkedésemmel.

Miután megérkeztem, utánam pár perccel ő is megjött. Egyből az emeletre ment tusolni.

Szívesen beállnék hozzá, de várnom kell az ilyen dolgokkal. Egész nap mosolyogtam rá, felajánlottam a segítségemet. Lássa meg milyen is vagyok. Délután kicsit hűvösebb volt az idő. A szokásos csapat kiült a hátsókertbe zenélgetni egy kicsit. Nagyon tetszett ez az ötlet.

’Véletlen’ megint úgy jött ki, hogy Kate mellém üljön. Fújt a szél és be is volt borulva. Felkaptam egy takarót és ráterítettem. Meglepődve nézett rám.

- Köszönöm. –mosolygott. Mosolygott! Végre elértem, hogy rám mosolyogjon. Ez az Jiyong, nagyon jól haladsz!

Jeremy kezdett el gitározni, mi meg énekeltünk mindig valamilyen kis dalt. Lágy, meghitt hangulat volt, ami most nekem nagyon jól jött.

- Húgi, gyerünk, énekelj egy dalt! –mondta neki a testvére.

- Mi? Nem, én biztos nem. Itt van egy csomó énekes, miért én énekelnék? –tiltakozott.

- Gyerünk Kate, nagyon jó hangod van. –bíztatta Chaerin.

- Ez nem igaz. Kérlek ne. –szégyenlősködött.

- Oké, elkezdek egy dalt. Régen ezt rengeteget énekeltük. Biztosan tetszeni fog. –kezdett el játszani a gitáron Jeremy. Egy lassabb szám hallatszott. Nem ismertem fel a dallamról.

Halkan kezdett el énekelni mellettem Kate. Ahogy egyre bátrabb lett, úgy hangosodott fel a hangja. Az első refrénnél már teljesen hallhatóan énekelt. Egy angol számot kezdett el, tökéletes kiejtéssel. Gyönyörű hangja volt, nem is tudtam, hogy ebben is jó.

Meredten néztem közben, teljesen elvarázsolt. Mikor vége lett félénken hajtotta bele a fejét a takaróba. Mindenki tapsolni kezdett.

- Ez lenyűgöző volt. –mondta elismerően Taeyang.

- Gyönyörű volt, fantasztikus hangod van. –mondtam neki halkan, amíg a többiek egy másik számot kezdtek el énekelni.

- Köszönöm, kedves vagy. –nézett rám.

- Miért nem énekesnek mentél? Ilyen hanggal mindenkit levernél.

- Azért ennyire nem volt jó. Amúgy meg művészeti suliba jártam, ahol az éneket is felvettem. És az egyik gimis barátom zeneszerző volt. Ő tanított meg sok dologra. –mesélte kedvesen.

Újra olyan volt velem, mint az elején. Mintha egyáltalán nem haragudna rám. Olyan jól eset, ahogy mesélt magáról.

- Szerencsés volt a barátod. –mondtam mélyen a szemébe nézve. Nem válaszolt csak mosolyogva visszafordult a többiekhez.

Jó sokáig ültünk még ott és énekelgettünk. Élveztem nagyon ezt a délutánt.

Mikor meguntuk, elindultunk vissza a házba. Úgy döntöttünk, hogy rendelünk valami kaját és megnézünk így közösen egy filmet. Mielőtt beértünk volna a házba, megragadtam Kate karját.

- Várj egy kicsit! –bólintott, majd egy nyugodtabb helyre húztam, ahol csak ketten voltunk.

- Még egyszer szeretnék bocsánatot kérni. Az tényleg nem én voltam. Igaz, amiket hallottál rólam és remélem meg tudsz nekem bocsájtani.

Nem válaszolt csak elmosolyodott. Közelebb lépett hozzám és megölelt, jó szorosan. Egyből átfontam kezeimet a derekán és mélyeket szippantottam édes illatából.

- Ezt a Jiyongot jobban kedvelem. –kuncogott a nyakamba.

- Akkor elölről kezdhetjük? –húzódtam el, mire bólintott egyet. Még szorosabban megöleltem, amin nevetni kezdett.

- Jiyong, nem kapok levegőt. –mondta nehézkesen.

- Bocsi.

Boldogan mentünk be a többiekhez. Megvártuk, míg kihozzák a kaját. Addig megcsináltuk a terepet. Az egyik falra vetítettük ki a filmet. Hatalmas paplanokat tettünk le a földre, sok párnával. A film előtt megvacsoráztunk, majd kényelmesen elhelyezkedtünk. Direkt úgy csináltam, hogy Kate mellém kerüljön. Mindenki elhelyezkedett a helyén, betakaróztunk és kezdődhetett is a horror este. Imádtam az ilyen filmeket. Elég durva változatot néztünk. Már az első 10 perc után ugrott egyet mellettem Kate. Rájöttem, hogy kerülhetek hozzá közelebb.