12. Ki kell használnom az időt

Huncut mosollyal fordult meg velem és tapadt rá ajkaimra. Érzékien falta azokat, néha kicsit beleharapott. Teljesen elvette az eszemet.

- Hogy lehetsz ennyire jó? –kérdeztem a csók után.

- Jó vagyok? Ezt majd később döntsd el! –csókolt meg megint. Közben kezei végigsimították mellkasomat, le az ágyékomhoz. Először csak lágyan, egy ujjával végighúzta, majd hirtelen markolt rá. Belenyögtem a csókba, mire éreztem, hogy mosolyog. Nem tudok kiigazodni ezen a nőn. Olyan játékos, de titokzatos. Megőrülök érte.

Erősen húzogatta a kezét odalent. Áttért a nyakamra és azt kényeztette közben. Én csak nagyokat sóhajtoztam, néha felnyögtem a hatásra. Jó pár perce munkálkodott, mikor kezdtem érezni a végét. Ezt ő is észrevette és abbahagyta a kényeztetésemet.

- Ezt most miért? –kérdeztem tőle.

- Valami nem tetszik? –nézett rám ártatlanul.

- És még én vagyok a rossz? Ezt nagyon vissza fogod kapni. –mosolyogtam rá gonoszul.

- Micsodát? –játszott tovább.

- Nem hiszem el, hogy ezt te….szed. –nyögtem ki a végét, mert közben újra elkezdte a kényeztetést- Utállak. –tapadtam ajkaira. Vadul csókoltuk egymást, míg a keze nem állt meg.

Nem sokkal később ért el engem a gyönyör. Hangosan felnyögtem, miközben kezére élveztem, de a víz egyből lemosta.

- Én is utállak. –mosolygott rám elégedetten. Válaszol csak magamhoz húztam és most édes, érzéki csókot adtam neki. Kezdek beleszeretni ebbe a lányba.

- Ideje lenne kiszállni. A többiek gyanakodni fognak. –zárta el a vizet és lépett ki a kabinból.

Megszárítkoztunk, felöltöztünk. Óvatosan nyitottam ki az ajtót, nehogy meglássanak. Szerencsére a többiek még mindig az udvaron voltak, így senki nem látott meg minket.

Először ő ment ki a többiekhez, majd én is követtem. Elmentem egy üveg vízért, de később észrevettem, hogy nem vagyok egyedül.

- Mit csináltatok bent? –kérdezték.

- Ti mindent tudni akartok? Amúgy csak beszélgettünk.

- Persze. Nem hiszem, hogy beszédre használtad a szádat. –nézett rám kajánul Top.

- Azt nem mondtam, hogy csak arra. –vágtam vissza. Ebből tudták, hogy történt valami.

- Hol csináltátok, milyen volt? –kérdezgette Seven.

- Nem mondok el semmit, nem rátok tartozik.

- Ugyan már Jiyong. Mondd el szépen, mit csináltatok! –álltak elém.

- Szerintetek mit?

- Lefeküdtetek. –válaszolták egyszerre.

- Nem éppen. –kuncogtam magamban.

- Hogy? Ha nem azt, akkor mit? –értetlenkedett Top.

- Én tudom. Nem feküdtetek le, csak élveztétek egymást. Hol csináltátok? -folytatta Seven.

- A tusolóban. –nyögtem ki nehezen.

- A tusolóban? Ti nem vagytok normálisak. –nevetett Seven.

- Pontosan mi történt? –nézett rám rapper társam.

- Nem fogom elmondani. Csak elvoltunk. De erről senkinek egy szót se.

- Tudjuk. Úgy megnéznélek titeket akció közben. –gondolkozott el Seven.

- Azt várhatod. –jöttem el tőlük nevetve. Kate felé pillantottam, aki barátnőjével beszélgetett. Nem hiszem, hogy elmondaná neki. Egy hét se telt el, de már ilyen dolgok történnek. Holnap érkezik pár ember még a barátaink közül. Nem igazán foglalkozok velük, nekem most csak Kate számít. Olyan kettő óra körül, lementünk röplabdázni. Nem volt kedvem játszani ezért leültem Sevennel és Teddyvel a sátor alá és néztük a többieket. Kate a szokásos helyén állt, első sor szélén. Pont előttünk volt, így nyugodtan nézhettem a napszemüvegem mögött.

- Ti kezdetek. –adta át a másik csapat a labdát nekik.

Pár perce játszanak, nagyon meleg van. Hirtelen Kate elindul felénk, de csak pár lépést tesz. Lekapja felsőjét és a mellettünk ülő barátjának dobja.

- Jiyong, jó kis csajt fogtál ki. –súgta nekem Seven.

- Milyen csaj? –nézett ránk kíváncsian Teddy.

- Köszi. –mondtam gúnyosan Sevennek.

- Bocsi, de ő tudhat róla.

- Miről? –kérdezgette tovább Teddy.

- Kate és Jiyong kavarnak. Vagy lehet már több is csak nem vallják be.

- Komoly? Mi történt eddig? –nézett rám Teddy.

- Nem sok. Egyszer lefeküdtünk, meg ma reggel elvoltunk egymással.

- Jól nyomod tesó. Az biztos, hogy Kate isteni csaj. Használd ki, amíg vele lehetsz.

Elgondolkoztam ezen. Használjam ki, amíg vele lehetek? Igaza volt Teddy-nek. Ha vége ennek a nyaralásnak mi visszamegyünk Koreába, ő New York-ba. És ennyi. Elfelejtjük egymást, mintha meg sem történt volna az egész. Nem lehetek többet vele, nem érezhetem.

Én többet akarok, mint ez a kis játék, amit most űzünk. Persze minden percét élvezem ennek is, de én őt akarom. Hogy az enyém legyen, teljesen. Hogy mellettem legyen, velem lakjon, ha haza megyek, ő ott legyen. Nem tudom elfogadni azt a tényt, hogy visszamegy New Yorkba és bárkié lehet. Nem, ő az enyém! Elkeseredtem, ezen gondolkozva. Soha nem lesz olyan, hogy ő az enyém. Csak az enyém, és senki másé.

Felálltam és elindultam a parton, hogy sétáljak egy kicsit. Leültem egy kis parkszerűségben, az árnyékban és onnan néztem az embereket. Egy édes kis párocska ült le az út túloldalán. Le se tagadhatták, hogy mennyire szeretik egymást. Olyan boldogok voltak. Én is ilyet akarok. Még pedig Kate-tel. Hogy együtt üljünk a parkban, nevessünk, szeressük egymást.

Kedvtelenül mentem vissza a házba. A többiek a vacsorát csinálták. Isteni ételek voltak az asztalon, de valahogy egyikhez sem volt kedvem. Próbáltam mosolyt erőltetni magamra, de nehezen ment. Mielőtt leültünk Kate hajolt a fülemhez.

- Mi a baj? –nézett rám aggódó tekintettel.

- Semmi, ne aggódj. –mosolyogtam rá.

Tényleg ki kell használnom ezt a pár napot, amit még együtt tölthetünk. 6 nap van még hátra, ebből az utolsón utazunk vissza. Amennyi időt csak tudok, azt mindent vele akarom eltölteni.

Ekkor még nem is gondoltam, hogy mi lesz holnap.