7. Rossz kedv

Korán felkeltem, nem tudtam aludni. Mikor lementem a nappaliba, szinte mindenki ott volt.

Kate is köztük ült. Nem nézett rám, láttam, hogy még mindig bántja a tegnapi. Megértem, engem is bántana, nem kicsit.

- Indulhatunk? –jött be vidáman Minwoo. 

- Hova? -kérdeztem.

- Van egy vidámpark a közelbe. Elmegyünk páran. Nem jössz? –kérdezte tőlem.

- Most kihagynám. De azért köszi. –erőltettem egy mosolyt magamra.

- Rendben, Kate, mehetünk? –fordult felé.

- Persze, egy perc. Hozom a cuccomat. –állt fel és indult meg az emeletnek.

Nem feltűnően mentem utána. Mikor jött ki a szobából, akkor botlott belém. Megfogtam a karját, hogy ne essen el.

- Köszi. –mondta mosolyogva, de mikor meglátta kifogta meg, lehervadt a mosoly az arcáról.

- Beszélhetnénk? –kérdeztem félve.

- Nincs miről, és mennem kell. –indult volna el, de a falhoz nyomtam.

- Kérlek, csak hallgass meg! –néztem mélyen a szemébe.

- Szerintem tegnap már mindent elmondtál. –mondta elhaló hangon.

- Ez nem igaz, kérlek! Tegnap ideges voltam azért mondtam olyanokat. De egyáltalán nem gondoltam komolyan. Gyönyörű, tehetséges, sikeres lány vagy. Bárki szívesen lenne veled. Zavart, hogy visszautasítottál ezért mondtam azokat. Én komolyan sajnálom, nagyon. –mondtam végig a szemébe nézve. Ő is engem nézett. Mikor befejeztem nevetni kezdett.

- Hallod ilyenkor magadat? –értetlenül néztem rá.

- Jiyong, felidegesített, hogy visszautasítottalak. Mert meg van szokva neked, hogy minden lány automatikusan szétnyitja a lábait előtted. Ennyire ne nézd le a nőket!

- Dehogy nézem, és nincs megszokva.  –ferdén nézett rám- Jó lehet, hogy sok nőt megkapok. De azok nem jelentenek semmit. A kis egy éjszakás kalandok, az csak szórakozás.

- Szóval engem is csak egy kis szórakozásnak tartasz? –kérdezte halkan.

- Nem dehogyis! Kérlek, ne haragudj rám.

- Felejtsük el. Menj, szedj fel egy olyan lányt, aki illik hozzád! Aki nem hétköznapi. –sétált el mellettem. Erre nem tudtam mit mondani.

- Tudod, mi a vicces? –fordult meg.

- Mi? –néztem rá.

- Semmi sem igaz, amiket Jeremy mondott rólad. Pedig azt hittem kedvelni foglak, azok alapján, amiket hallottam. De meg sem közelíted azokat az állításokat.

Sétált el. Hogy lehetek ekkora barom, hogy így elszúrtam valamit. Szomorúan mentem ki az udvarra és feküdtem le az egyik ágyra. Nem volt kedvem a társasághoz.

- Mesélj csak, mi történt tegnap? –jelent meg Top mellettem.

- Muszáj most? –nyavalyogtam.

- Igen, neked is jobb lenne, ha kiadnád magadból.

- Nekem az lenne jó, ha Kate itt lenne. –sóhajtottam.

- Mit csináltál vele?

Vettem egy nagy levegőt és elmeséltem az egészet. A szikláktól a ma reggeli beszélgetésünkig. Csöndben hallgatta végig, a végén kíváncsi szemekkel néztem rá.

- Te bunkó vagy. –jelentett ki határozottan.

- Köszi, ezt jól esik most hallani. –mondtam gúnyosan.

- Nem úgy értettem. De tényleg az vagy ebben a helyzetben. De nyugi, ez még nem a vég.

- De az.

- Dehogyis, békítsd ki!

- És hogyan? Mikor látni sem akar, beszélni se.

- Ne beszélj, cselekedj!

- Fejtsd már ki, mert nem értem! –csattantam fel.

- Azt mondta egyáltalán nem olyan vagy, mint amit Jeremy mesélt neki. Hát mutasd meg, hogy de igen, az te vagy. Mert amit tegnap mutattál az nem te vagy. Csak túlságosan is vágytál rá.

- Az tényleg nem én voltam. Sosem mondtam még ilyet egy lánynak. Főleg úgy, hogy az a lány tetszik nekem.

- Szóval tetszik? –nézett rám mosolyogva.

- Persze, de ezt eddig is tudtad.

- Nem, eddig azt tudtam, hogy meg akarod fektetni. De ezt most úgy mondtad, hogy tényleg tetszik neked. És nem csak a teste.

Elgondolkoztam Tabi szavain. Nekem tényleg megtetszett ez a lány, különben nem érdekelne, hogy most haragszik rám. Ha csak egy menetet szeretnék tőle.

Este megkerestem Jeremyt, hogy kifaggassam, mit mondott rólam Kate-nek.

El is mentünk a parton egy távolabb helyre és mesélni kezdett.

- Köszi, hogy elmondtad. –mosolyogtam. Van egy ötletem, hogy békítsem ki.

- Nincs mit, aztán ügyesen. Lehet, hogy most úgy tűnik reménytelen, hogy megbocsásson, de ismerem. –mosolygott sejtelmesen.

- Honnan tudod…?

- Ismerem a húgomat, és téged is. Neki ma reggel rossz kedve volt. Nem kérdeztem rá, hogy pontosan mi, tudtam, ha nem mondja el nekem azonnal, akkor nem olyan dolog, amit tudnom kéne. Neked is rossz kedved volt. Aztán mikor utánamentél, gondolom beszéltetek. Idegesen jött le utána, majd elment.

- Tényleg ismersz minket. –nevettem.

- Nem vagyok kíváncsi, mi van köztetek. Persze érdekel, de a ti dolgotok. Te jó gyerek vagy Jiyong, mutasd meg neki! De, ha bármi olyat teszel vele, ami ártana neki, akkor Ji esküszöm, hogy nem állok jót magamért. –mondta határozottan a végét. Tudtam, hogy félti, ez természetes. Nem szándékozom megbántani. Holnap el is kezdem a kis tervemet